Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
2. szám. XIII. évfolyam. Vácz/ 1891. január 11. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. IOTjÖFIZKTÉNI Í1U: negyed évre í frt .>0 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Cíyürky ház.) SZGKKFM'rOfÜEG KS líUDOlII VATAI, : Vúcz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visiza. Bérment etlen leveleket nem fogadunk el. IÍIRI>ETKKEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. y i 1 t-t é r : sora...........................................................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A népszámlálás. Az 1890. évi IX. lörvényczikk értelmében az egész országban elrendeltetett a népszámlálás. Nagyban folytak az előkészületek mindenfelé. A megállapított terv szerint még deczember hó utolsó napjaiban szét kellett küldeni mindenütt az iveket, hogy — miután decz. 31-ikének éjféli 12 órája tűzetett ki azon időpontul, mely az összeírás alapjául veendő, s igy mindenkinek ott kelle kitöltenie számlálólapja rovatait, hol ezen időpontban tartózkodott — idején s a követelményeknek megfelelően tölthesse ki mindenki az összeirási lapokat, s szolgáltathassa be a szükséges adatokat. Városunkban is megtétettek a kellő intézkedések a népszámlálás helyes végrehajtására. Kijelöltettek az ügynökök, kik a kerületekre felosztott város különböző részein foganatosították és foganatosítják az összeírást. A népszámlálás czéljával minden művelt ember tisztában van, de az alsó néposztályból akárhányan vannak, kik a nép összeírását olybá veszik, mint a melynek alapján- újabb terheket fognak a szegény emberre róni. Es ép ezért, mint a tiz év előtti népszámláláskor sajnosán tapasztaltatott, igen sokan e hamis felfogás alapján nem szolgáltatták be a szükséges adatokat úgy, mint kellett volna. S innen volt az, hogy a statisztika nem adhatott hű képet az ország állapotáról. s a nemzetközi összehasonlító statisztikában ezért jutott hazánknak az utolsó helyek egyike, miután a mi kimutatásainkban fordult elő majdnem a legnagyobb százaléka azoknak, kikről nem lehete megtudni se családi állapotúÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája. A temetöör karácsonya. — Rajz. — Irla : Sonaog-yi ZD. (Dezső. A Tátra lábánál van egy falvacska, melynek végén van egy kis temető. A halottak e csendes nyugvó helye nagy fenyőkkel van körülvéve s mellette a hegyről lefolyó kis patak zuhog, mely egy malmot mozgat, hol a temetőőr és a molnár lakása van. Vadas András a temetőőr és a molnár egy személyben. Életet malmából az élőknek, nyugalmat megholtaknak a temetőben Vadas bácsi ad. Nem fiatal ember már. Ősz haja fürtökben csüng le vállaira, alakja meggörnyedt már a sok hajolástól, mert tudni kell, hogy a halottat saját kezével teszi le a gödörbe. Mikor a falu tanácsa kinézte a temető helyet, őt választották meg temetőőrnek s melléje még malmot is kapott. Sok év múlt el azóta. A fiatal fenyők, melyeket ő ültetett, sudár fákká nőttek, lassankint a kis temető is megtelik lakókkal, mintegy jelezvén: Minden múlandó e földön . . . Mindnyájan ott nyugszanak már a régi emberek csak Vadas András és felesége él még. A falu lakói nem élhettek meg, tehát lassankint ki vándoroltak Amerikába, másik része pedig elment jobb vidéket, termékenyebb földet keresni. — Majd vissza jönnek még, szólt Vadas bácsi mikor egy-egy ember kivándorolt, itt fognak ők nyugodni e csendes helyen, habár nem én teszem őket a sírba. Alig akadt egy-egy halott minden hónapban, a malom is csak unalmában járt, mert az. sem hozott már semmi jövedelmet. Vadas azért nem zúgolódott, csendesen élt ő lakáéban feleségével és kis hat éves unokájával. Fiát Sándort, és ennek feleségét elvitte a kolera, kis fiuk meghat, se foglalkozásukat, se anyanyelvűket és életkorukat. Már pedig a népszámlálásnak, mint a közművelődés egyik hatalmas tényezőjének, hű képet kell szolgáltatni az ország állapotáról, mert csakis a statisztikai adatokból lehet megtudni, hogy az elmúlt tiz év alatt kedvezően vagy kedvezőtlenül alakultak-e közállapotaink, s csak ennek alapján lehet gondoskodni az esetleg mutatkozó bajok orvoslásáról, a hanyatlást előidéző okok eltávolításáról. Ezen körülményeket átlátva, igen helyesen cselekedett városunk derék főjegyzője, midőn még deczember hóban kibocsátott hirdetménye utján figyelmeztetvén az egész lakosságot a megejtendő népszámlálásra, kellő felvilágosítást nyújtott az alsóbb rendüeknek, hogy ne idegenkedjenek attól, de teljes bizalommaievallják be a szükséges adatokat. És a figyelmeztetésnek, mint értesülünk, meg is volt a kellő eredménye. A népszámláló ügynö- nökök alig találtak ellentállásra, mindenki lelki- ismeretesen szolgáltatta be az adatokat, s igy remélhető, hogy városunkban a népszámlálás teljes korrektséggel lett végrehajtva, és nemsokára hű képét adhatjuk városunk népmozgalmi viszonyainak. Időleges agyag- czement- aszfalt- és köipar- kiállitás. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter intézkedése folytán a budapesti kereskedelmi muzeum a hazai termékek állandó kiállítása mellett évenkint egy esetleg két időleges szakkiállítást fog rendezni, a melyek hivatva lesznek az illető ipar-csoport által feldolgozott maradt, kit a nagyszülők vettek pártfogás alá. Pistike nem kérdezte hol van anyja vagy apja, kiment reggel a sirkertbe, letelepedett egy sirhoz, mely közvetlen a ház mellett volt és feldiszitgeté virágokkal a kis kertből s nem tudta mily közel van szüleihez, mert azok sírját látogatta ő minden reggel. így teltek a napok teljes csendben. Az öreg Vadas minden reggel beharangozott a temető kis kápolnájába, jött az öreg plébános úr, elmondta a misét, melynél Vadas bácsi és kis unokája ministrált. Azután megtömte nagy pipáját, magához hívta a Bodri kutyát és bejárta a temetőt s ha látta, hogy egyik-másik sirt beverte a gyom, nem kérette magát, hanem kitisztította minden dij nélkül. Mikor visszatért kőrútjából, elment azon sirhoz, melyet Pistike diszitgetett, levette nagy zsíros kalapját, a szél meglengető1 ősz haját s elrebegett egy „Miatyánk“-ot a lelkek üdvösségéért . . . Ezután betért a kis házba, hol feleségének megrakta a tüzet s majd babot fejtett, majd tollat fosztott az öreg Vadas. A délután is elmúlt valahogy. Este elővette a bibliát és olvasott belőle, majd aztán mesélt kis unokájának, hogy elaludjék. Pistikét a temetőőr igen szerette, mit avval is kimutatott, hogy nem átall leülni melléje a földre — játszani. A kis Pista elkényeztetett fiúcska volt. Nagyapját nem egyszer befogta lónak; hátára ült és lovagolt rajta. Az idő változott. A Tátra tövében gyakran hamarább köszönt be a hideg. Most is igy volt. A kis fiúnak nem volt szabad künn játszani s igy a sirhalmot diszitgetni. Az öreg Vadás megígérte, hogy majd beszél a kis Jézussal, ki majd hoz szép képeskönyvet kar á c s o n y r a. Hogy várta már a karácsonyi Pistike! Minden nap megkérdezte, mikor jön a Jézuska? Messze van-e még? A nagy apa mindig biztatta és nem is volt már mesz- sze, mert három nap választó el a szent karácsony ünnepétől. nyers és segéd anyagokat, gyártmányokat, munkagépeket és segédeszközöket lehetőleg a maguk teljességében felölelni, és igy iparosainknak megmutatni az utat és módot, melynek követésével versenyképességüket fokozhatják. Ezen kiállítások sorozata a múlt év augusztus havában rendezett bőripari kiállítással megnyittatott, mely a várakozásoknak teljesen megfelelt, és az ily alapra fektetett szakkiállítások hasznát és czélszerü- ségét minden irányban igazolta. A szerkesztőségünknek megküldött programúi szerint Baross kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi muzeum által rendezendő legközelebbi időleges kiállítás tárgyaiul az agyag- czement- aszfalt- és kőipart tűzte ki. E kiállítás jelen évi május 15-én szándékoltalak megnyittatni és hat hétig fog tartani. Ezen csoport választását sikerültnek tartjuk különösen azért, mert hazánk kitűnő nyers anyagok felett rendelkezik, az e csoportba tartozó egyes iparágakban szép haladást tudunk felmutatni és versenyképesek vagyunk, de mind a mellett a mintegy 6 millió forintra rugó bevitellel csupán 800,000 forint értékű kivitel áll szemben. A hazánkban évszázadok óta virágzó agyag-ipar emelése különösen a vidékre nézve nagy fontossággal bir, és meg vagyunk győződve, hogy a programúiban jelzett ama szándék, hogy a muzeum igazgatósága egyrészt az agyag-ipar czéljaira szolgáló nyers anyagokat keménységükre és ellentállásukra nézve megvizsgáltatni, másrészt az ugyanazon anyagból a külföldön előállított gyártmányokat bemutatni és egyúttal a keleti szomszédaink által használt czikkeket is kiállítani kívánja, a hazai vállalkozási szellemre kedvező befolyást fog gyakorolni. Figyelmeztetjük különösen a gazdaközönséget, használják fel a kínálkozó alkalmat a birtokukon esetleg előforduló és eddig vagy épen nem vagy nem a kellő módon kihasznált agyag és egyéb nyers anyagoknak megvizsgáltatására. Ezen vizsgálatok eredményének a kiállításról szerkesztendő katalógusban való közzététele uj iparvállalatok keletkezésére is befolyással leend. Karácsony előtti napon azt mondja a kis fiú, hogy a torka fáj. — Majd elmúlik — válaszolt az öreg. Katona dolog az ! De bizony csak nem akart elmúlni, hanem még növekedett is a baj. Difteritiszt kapott. Délután már oly rosszul lett a gyermek, hogy Vadas András fejét vesztve rohant be a városba az orvosért, de az nem volt otthon. Estére visszatért. Mellé ült feleségével, és lesték kívánságát. Nem sokára felkelt az őr és behozott egy szépen díszített karácsonyfát. A gyermek aludt. Vadasné meggyujtogatá rajta a gyertyákat és fel- költé Pistikét. — Nézd gyermekein, szólt a nagyanya, megjött a kis Jézuska, meghozta a mit óhajtottál. No ide nézz kicsikém! A fiúcska bágyadtan veti fel szemeit és mosolyogni akar . . . — Nézd itt van a képes könyv, mily szép képek vannak benne! Akarod? Nesze! Itt meg nézd mit hozott a kis Jézuska: kis lovat kocsival, mily szépen fogsz vele játszani, ha majd felgyógyulsz . . . Majd . . . — Lásd mennyire szeret téged a kis Jézus . . . — Könyek csiílámlanak a két öreg szemében s Pistike oly szomorúan néz rájok . . . Oh Ők nem ily karácsonyestét vártak ! . . . És az öreg nagy atyának most el kell hagyni kis unokája ágyát, mert hivatása követeli, hogy a kis kápolnába menjen és ott az éjféli misére előszedje a ruhákat és harangozzon. Meggyujtja tehát füstös lámpáját, megcsókolja a gyermeket és az a kemény ember, ki oly sokakat Iától. I sírni, most könyeket törül ki szemeiből. Elindul azután. Lassan halad végig az ösvényen, mely a kápolnához vezet. Olv csend van, oly méla minden körülötte...
