Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

másikat, a mitől az összeaszott fekete héj némileg chagrinbőrszniűvé válik.

Ezek a kóros jelenségek nem lépnek föl egyszerre az egész fürtön, hanem először csak egyik-másik bogyó esik a bajnak áldozatául és csak aránylag lassankint terjed át a kór a többi bogyóra, úgy, hogy ugyanazon a fürtön a betegség minden fokozatait egymás mellett lehet látni ép bogyók szomszédságában. Az összeszáradt fekete szőlőszem nem esik le rögtön, hanem egy- ideig még a fürtön marad : később aztán vagy az egész fürt leválik a tőkéről, vagy csak egyes gerezdjei, vagy pedig csak egy-egy bogyó hull le a fürtről a maga kocsánjával együtt.

A black-rot a tőkét nem öli meg, mert a leveleket és vesszőket aránylag gyengén támadja meg. Annál végzetesebb azonban a szőlőfürtre nézve és az élősdi gombára nézve; kedvező időjárás mellett egy hónap alatt a termésnek 80—90—95°/0-át is tönkre teheti. Nem ismernek eddig szőlőfajt, vagy fajtát, melyen — ha mindjárt kis mértékben is ■—-a Phoma uvicola meg ne élhetne. Egyes vad alanyfajoknak, pl. a Vitis ru- pestris-, Berlandieri, cinereal Lincecumii és montico- lának csak a levelein látták kis mértékben, a fürtjein azonban sohasem. A Vitis riparia cordifolia és rotun- difoliának is csak igen kevés mértékben és ritkán bántja a bogyóját. Általában véve azt tartják, hogy minél nagyobb és levesebb valamelyik szőlőfajtának a bogyója, annál inkább alá van vetve a fekete rothadásnak. Francziaországban pl. az európai fajták közül az Atamont láttak legerősebben megtámadva, de azért a Bouchet-félék és az amerikai direkttermők, mint a Ja- quez és a Herbemont szintén nagyon szenvednek. A fentebbiekből látható, hogy még azokkal az alanyfajokkal is, melyeknek bogyóján magán nem él a black- rot, szintén be lehet hurczolni a betegséget, mert erre elég egy-két spóra. Sőt P. Vi la és Scribner Amerikában még a felfutó vadszőlőn, Ampelopsis quinque- folián is feltalálták a black-rot jellemző perzseléseit.

A fekete rothadás nem terjed oly gyorsan, mint a peronospera viticola. Francziaországban 1885-ben Pléraut megyében először egv 35 hectárnyi területen mutatkozott: 1886-ban ott még nem terjeszkedett nagyobb területre, mint 70 hektárra. Ma már azonban Francziaország déli részében nagy tért hódított magának. A Phoma uvicola, úgy mint a peronospora, nedves és meleg időben pusziit a legrohamosabban. Francziaországban julius közepén szoktak a leveleken a black-rot első jelei mutatkozni és száraz időben mintegy szünetelve, nedves és meleg időben újabb erőre kapva, pusztít a meddig csak fürt van a tőkén.

Felhívás

az 181)1. évi augusztus hó 1-töl szeptember hó

1-ig tartandó „Komárom városi és megyei iparés gazdasági kiállítás“ érdekében.

A Komárom városi ipartestület felbuzdulva az utóbbi években az ország számos vidékén rendezett ipar- és gazdasági kiállítások sikerén, a „Komáromra egy ei gazdasági egyesület“ és a „Tata-Tóvárosi ipartestület“ közreműködése, valamint Komárom vármegye és Komárom szab. kir. város törvényhatóságának támogatása mellett — egy ,,Komárom városi és megyei ipar- és gazdasági kiállitás“ rendezését határozta el.

És bár e kiállítás első sorban Komárom város és megye ipari és gazdasági haladását, fejlettségét kívánja is bemutatni, szívesen fogad a kiállít, bizotts. az ország bármely részéből is kisebbfajta gazdasági gépeket, a gazdaság, szőlőművelés, kertészet és kisipar könnyebb és czélszerübb űzésére alkalmas eszközöket, szerszámokat és kézi erővel működő kisebb gépeket, s főleg oly gyári és kézműipari készítményeket, melyek

A „Yáczi Közlöny“ íárczája. i

Dalok.

I.

Bús az erdő, lehullottak lombjai,

A hidegtől elhervadnak bokrai,

Sárga levél lesz a virág párnája,

Szemfödőül fehér hó hull reája.

Síri csendben ki hallatja bús dalát ?

Egy vadgalamb zokogja nagy panaszát;

Elragadja hangjait az őszi szél,

Boldogságot fájó szíve nem remél.

Hű párjához nem jut el mély bánata,

Ez epeszti, ezért nincsen nyugalma.

E vadgalamb kedves rózsám én vagyok.

Ha nem gyógyíLsz, fájdalmamban meghalok.

II.

Kikeletkor felvidul a zöld berek,

Kis pataknak pázsit partján pihenek.

Kis ibolya kék nefelejcs Tárd föl rejtek-helyedet,

Édes ömlő illatoddal Gyógyítsd beteg leik erriet.

Csörgedező fürge csermely habjain,

Ábrándosán ringatnak szép álmaim.

Te kis madár itt az ágon Dalold el bús énekem !

Zengje ajkad e fájó dalt:

»Elhagyott kit szerettem.«

Divitsek Gyula.

Félreértés.

I la alaposan áttekintjük a történelem régi és uj korszakát, könnyen bebizonyítjuk, hogy mily fontos szerep jutott a félreértéseknek az emberek és népek sorsának intézésére. Voltak esetek, midőn egy-egy félreértés véres háborúknak képezte a kindulási pontját, és nem lartozott éppen a ritkaságok közé, hogy egyes csavárosunk és megyénk területén nem állíttatnak elő. I Nem zárja ki a bizotts. az iparossegédek és tanonczok munkálatait sem, s különös figyelmet fordít a női kézimunkára, háztartási csikkekre és a háziiparnak a megye területén művelt összes ágaira.

Midőn pedig a kiállít, bizotts. e kiállítás megtar- | fását elhatározta, tette ezt azon meggyőződésben, hogy I úgy Komárom városa, mint a megye érdekelt közön- ; sége lelkesedéssel fogadja ez eszmét és buzgalmával, jóindulatával lehetővé teszi annak kivitelét, lehetővé teszi a sikert, mely jómagunk, Komárom város és me- | gye javára, becsületére szolgáland.

Ép e végből a legnagyobb tisztelettel és bizalommal fordul a kiállít, bizotts. Komárom város és megye t. iparosaihoz, mezőgazdáihoz, valamint mindazokhoz, kik női kézimunkával, háztartási czikkek előállításával, avagy háziiparral foglalkoznak, hogy a „szervezeti sza- j bályzat“ értelmében e kiállításon résztvegyenek, s kill állított terményeik, ügyes, Ízléses és gyakorlati mun- ! kálataik által a magyar ipar és mezőgazdaság hala- I dását is tanúsítva, e kiállítás sikerét előmozdítsák, j biztosítsák.

Komárom, 1891. január 3. Nánhegyeseli Zúber József, főispán, tiszt, elnök. Tátray József, polgármester, nagybizolts. elnök. ífj. Kálmán Rudolf, megyei főjegyző, kiállít, bizotts. társelnök. Pnloni Lajos, ipartest.

• elnök, kiállít, bizotts. nlelnök. Szombathely Győző, kir. tanácsos, alispán, nagy bizotts. elnök. Tuba János, városi főjegyző, kiállít, bizotts. elnök. Viszolajszky István,

; tatai iparhat. biztos, kiállít, bizotts. alelnök. Tlittrich József, közs. s iparisk. tanító, kiállítási titkár, i ____________

I

Városi és vidéki hírek.

= A „Fehér-kereszt egyesület“ „váczi fíók- , egylete11 a városháza tanácstermében f. évi február hó j 22-én (vasárnap) d. e. I i órakor közgyűlést tart, melyre ! a meghívókat Újhelyi István elnök és Nemeskéry Kiss Pál né szül. Szapáry Vera grófnő, elnöknő bocsátották ; ki. A gyűlés tárgyai: 1. Titkári jelentés az egyleti tisztikar és választmányi tagok díszokleveleinek meg- j érkeztéről, s azoknak kiosztása. — 2. Titkári jelentés i az egyletről 1890-ik évre vonatkozólag s előterjesztés | az 1891. évi működés tekintetében. — 3. Az évi tag- i sági (1 frt) dijaknak beszedése tekintetében intézkedés.

4. Titkári előterjesztés a megüresedett tiszti és választmányi helyekről s ennek folytán a pénztárnok, i 2 számvizsgáló s több választmányi tag választása.

= Értekezlet. A rácz-alsóvárosi zsellérség ma délelőtt 9 órakor a városház tanácstermében értekezletet tart.

— A váczi hengermalom felavatási ünnepélye múlt vasárnap folyt le. Az ünnepély fél 11 órakor vette kezdetét, midőn is a malom összes felszerelvényei már működésben voltak. A meghívottakon kívül számosán voltak jelen a megnyitáson, hogy láthassák a malom szolid szerkezetét. Az egész építmény és fölszerelés az utolsó szögig hazai iparosok procluk- j luma. A szép berendezést bámulva tekintette meg 1 mindenki, s azon meggyőződéssel távozott, hogy ily ! jól, szolidan alkotott malomra biztos jövő várakozik, főleg akkoron, ha az uj, nagyobb gép lesz beállítva mi pár hét alatt meg fog történni. Oly férfiak állanak élén, kik minden áron annak jövőjét megszilárdítani legfőbb feladatuknak tartják. Mi azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a részvényesek biztos alapba fektették filléreiket, hogy tőkéik pár év alatt meg fogják hozni gyümölcseiket. Az azon napra a Curia-szálló terűiében rendezett diszebéden 56-an vettek részt, az U alakú asztal középen Rudnyánszky László t. főszolgabíró mint részvény-társasági elnök, foglalt helyet, jobbján Palkovich József honvéd-ezredes-, balján Gajáry

Géza polgármesterrel. A harmadik fogásnál Palkovich József ezredes a legnagyobb magyar emberre a király ő Felségére emelé poharát, mit a jelenlévők állva hallgattak végig. Utána Rudnyánszky László a jelenleg alakult részvény-társaság jóllétére, Kemény Gusztáv főszolgabíró e nagyszerű vívmány keresztül viteléért szintén a részvény társaságra, dr. Iritz az ügyet | buzgón felkaroló Rudnyánszky László- és Píufsich La jósra, Rudnyánszky László a sajtóra, Gajáry Géza u vállalat sikerére, dr. Robicsek a részvényesek egyetértéséi-e emelték poharaikat. Tosztokat mondottak még dr. Freysinger Lajos. dr. Kiss József, dr. Falcsik Dezső és Vitt Manó. Az ebéd a legjobb hangulatban fojyt le, a jelenvoltak nevei a következők: Rudnyánszky László, Gajáry Géza, dr. Robicsek József, dr. Freysinger Lajos, Kovách Ernő, Popovits József, Gotschall István, Balás Ferencz, Dobó István, Rőder Antal, Vitt Manó, Eibeschütz N., Wrana N., Lőwi Sándor, Wrana N., Varázséji Gusztáv, dr. Falcsik Dezső, Fóthy Gyula, fragor Ernő, Udvardy János, Olaj Ferencz, Lenesé Sándor, Trümmer Sándor, Biringer János, dr. Franyó István, Friedrich Alajos, dr. Zechmeistér János, Eme- ricíi Lajos, Fischer N., Bachmann Károly, Bloch N., A „Hircsarnok“ kőnyomatos lap tudósítója, Palko- vich József, Tarcsay János, Rosenbach Emil, Piufsich bajos, Gosztonyi Miklós, Gosztonyi Tibor, Kemény Gusztáv, dr. Kiss József, Iványos Kálmán, dr. Huzeíla Mátyás, dr. Kovách Ödön, Jakabffy Károly, Meiszner János, Tragor János, Krakker Kálmán, Morfin Zsig- mond, Wimer N., Békefíy N., Péts Sándor, dr. Csányi János, Tonelli Pál, dr. Iritz Adolf, Valovits József. Este ugyancsak a Guriában adott vacsorán mintegy 30-an vettek részt, s a legjobb hangulatban éjfél felé oszlott szét a társaság.

= Adomány. A gyermek-menhely részére legújabban az Ipar és kereskedelmi hitelintézet 10 htot adományozott.

■= Sorshúzásra. Városunk f. évi fősorozására érvényes sorshúzás e hó 20-án délelőtt 10 órakor tartatott meg a városháza tanácstermében Gajáry Géza polgármester elnöklete alatt. A sorshúzáson — mely a kihúzott „k“-betűnél vette kezdetét — felhívott 103 állításra kötelezett egyén nagyrésze a legnagyobb érdeklődéssel vett részt. Ä f. évi első korosztályban igen sok jól kifejlődött, szép szálás legény van s nem is mulasztotta el a polgármester akárhánynak jól előre megjósolni, hogy bakancsba kerül. Ha a polgármester jóslata beteljesül, úgy nem csak hadjutalékunk telik ki, ha nem még „fölös számú“ hadköteleseink is lesznek. Persze ezen czimre Forgó Antal hadköteles sem számit- hat, mert ő húzta ki az „l“-est.

" Közgyűlések. A váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet f. hó 15-én tartá fennállása óta 20-dik évi rendes közgyűlését, melyen Kovách Ernő vezérigazgatói helyettes üdvözölvén a részvényeseket, őket közgyűlési elnök választásra liivta fel. Mely tisztre egyhangúlag megválasztatott Bartos Imre, ki a gyűlést megnyitván az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentései olvastattak fel s hagyattak helyben. Reiser László elhunyta felett a részvényesek részvéte jegyzőkönyvbe iktattatott, miről a gyászoló család értesittetni határoztatok. A részvény osztalék kifizetése febr. 16-án folyóvá tétetett. Végül vezérigazgatóul egyévi időtartamra Kovách Ernő eddigi vezérigazgatói helyettes közfelkiáltással lett megválasztva. — A vácz-vidéki népbank f. hó 15-én tartotta rendes közgyűlését. Witt Manó elnök üdvözölve a szép számmal megjelent részvényeseket, a közgyűlési jegyző által felolvastatta a tárgysorozat 1-ső és 2-dik pontját, vagyis az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentéseit, melyeket a közgyűlés jóváhagyólag vett tudomásul. Ezek szerint az osztalék részvényenkint 9 írtban lett megállapítva, mely összegnek kifizetése

i

ádok, kiket évszázados barátság kötelékei fűztek egymáshoz, a félreértés szeszélyes démona által örökre ketté választattak és kiengesztelhetlen ellenségekként üldözték egymást nemzedékről nemzedékre.

Hogy mily bosszantó helyzeteket teremt néha a félreértés, arról valóban köteteket lehetne Írni. Rövidség okáért azonban én itl csak egy esetet mondok el, mely csak nemrég történt és a melynek, bár kínos összetűzéssel kezdődött, mégis örvendetes következménye lett.

Az én Bérezi öcsémmel esett meg a minap, hogy megunván a vendéglői kosztol, arra a hősies lépésre szánta el magát, hogy beáll a család.alapitók tisztes táborába. A zászlón mely alatt a háztüzet nézni megindult, két jelszó díszlett: 10000 frt hozomány és fiatal szőke leány.

Mint tetszik látni, ezek igen szép jelszavak és miután Bérezi öcsém ezen elvek tekintetében megalkuvást nem ismert, hosszabb keresés, vagy jobban mondva küzdelem után végre talált is olyan apát, a kinek szép szőke leánya az említett hozomány nyal rendelkezett.

Bérezi öcséin ünnepi ruhába bujt és egy szép tavaszi napon beállít Mécséry uram házába. Csinos legény volt és ennél fogva a nagy hozományu úri leányra mindjárt az első tekintetre ellenállliatlan benyomást tett.

Persze az öregek is hajlandónak mutatkoztak beleegyezésüket adni a szivek találkozásához, és midőn Bérezi öcsém a leánynyal folytatott felejthetetlen párbeszéde után az apjához sietett, az már készen várta a legényt és ajkairól szinte le volt olvasható a válasz, melyet a fiatal ember kérésére adandó lesz.

Meg is adta neki olyan hangon és olyan szavakkal, hogy Bérezi öcsém azon napon a legboldogabb halandók egyikének tartotta magát.

Egy füst alatt mindjárt meg is állapodtak, hogy pár nap múlva megtartják a kézfogót és menten sürgönyt küldtek a fővárosban jogászkodó leendő sógornak, hogy az eljegyzési ünnepélyen otthon teremjen.

— Az eljegyzést megelőzőleg az apa kezén ragadta a fiát és bevezette a menyasszony szobájába. Ott volt

a leendő vő, a ki egyelőre a vőlegény szerep tanulmányozásába mélyen el volt merülve.

— Van szerencsém Bugát Bérezi uramnak bemutatni fiamat Mecséry Árpád jogászt Budapestről.

Az öreg a félig tréfás bemutatója azonban sehogy sem keltett vidám hangulatot.

Árpád elkomorodott és hidegen utasitá vissza a leendő sógor kezét e szavakkal.

— Nem foghatok kezet egy olyan emberrel, a kinek tetteiről az újságok hasábos közleményeket szoktak világgá bocsátani.

Fölösleges mondanom, hogy e kijelentés a legnagyobb zavarba hozta a férjjelöltet; a menyasszony pedig élesen elsileoltotta magát, mintha egy vipera mászott volna a fülébe.

— Ezért ön véres elégtételt fog adni nekem - szólt magánkívül Bérezi és büszke léptekkel távozott, hogy még az nap elküldje segédeit a sértő félhez.

A szekundánsok csakhamar összeültek és megkezdődött a vizsgálás, a tanácskozás. Föl hányták Bérezi öcsém jelenét, múltját, sőt talán még a jövőjét is, inig végre kiderült, hogy bizony ő még álmában sem volt az, a kinek őt Árpád tartotta, L. i. Somoskőinek és hogy a hires szélhámosról csak annyit tud, hogy egyszer pityókos állapotban kedve szottyant nagyot mondani és bemutatta magát Somoskői gyanánt csak azért, hogy a környezet figyelmét és bámulatát magára vonja.

E magyarázat persze mindjárt más fordulatot adott a dolognak és a párbaj elmaradt.

Bérezi öcsém diadalmasan tért vissza a házba honnan csak pár órával előbb mélyen megalázva távozott. A szerelem csakhamar elfeledtotó vele a szenvedett sérelmet és midőn újra átlépte leendő apósának küszöbét, az ara tárt karokkal fogadta jegyesét e szavakkal :

— Tudtam, hogy félreértés — a szerelem súgta

ezt nekem ! M.