Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

XIII. évfolyam.

7. szám.

Vácz, 1891. február

TTí

___1 TT"_1"

Yacsi Kosion

T V

HELY! ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

KIjÖFIZKTÉMI í iS i : negyed évre 1 fii 50 kr.

hiV/lioz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: lO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.)

SKKRKIMTONK<j KS fii I A I»Ó1B B \ AT.4 I, :

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratukat nem adunk visízu.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el

BISSt IM IT SÓS 10 li :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

N y i I l-té r: sora

...........................................................1JO kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál ISO kr.

A váczi hengermalom.

A mai napon történik a váczi hengermalom ii n n epéi y es fel a va t ása.

Ezen tény városunkra nagy jelentőségű. A malom hivatva van azon veszteségeket, a melyeket piaczunkat illetőleg az épités alatt lévő b.-gyarmat-ipolysági vasút által szenvedünk, paralizálni; más oldalról pedig a forgalom és a gabona áruk emelkedése által városunk anyagi viszonyait előmozdítani.

Pedig ennek létesítése sok vajúdásba került, és már alig volt reményünk, hogy városunk ezen malommal gyarapodik.

Lön:y Sándor igazgatónak ritka szivósággal folytatott fáradozása eredménytelen maradt, mindaddig, mig Rudnyánszky László t. b. főszolgabíró, ezen mozgalom élére nem állott. Rudnyánszky László ezen vállalatnak nemzetgazdasági fontosságát belátva, befolyását és összeköttetéseit ennek megvalósítására fordította.

Az ő kezdeményezésének és fáradozásának köszönhetjük, hogy ma városunk ezen korunk magas igényeinek megfelelő, a mai előrehaladt technika minden kívánalmait kielégítő, 100.000 frtot képviselő malommal gazdagabb.

A hengermalom 3 emeletes, hatalmas épület, egy 150 lóerejű, és egy 35 lóerejü géppel rendelkezik; képes naponként egyelőre 100, később 350 metermázsa gabonát megőrülni.

A malom e nagy üzemképességének folyománya az lesz, hogy helyben a gabna árak tetemesen emelkedni fognak, és a távolabb vidékről is ide fognak jönni a gazdák terményeiket a biztos és jó vevőnél eladni.

És mi lesz ennek következménye?

A „Váczi Közlöny“ tárczája.

„Katholikus Legény-Egylet“.

— Alkalmi költemény. —

Irta: ZPor'U-Toszls:^/- József.

A váczi kath. Legényegylet f. h- 8-án rendezett műkedvelői előadásán szavalta Kovács József egyleti tag.

Ifjú szivünk az élet küzdterén Óh de megérzi a sivár valót!

Reményeinktől megfoszt a világ ;

Úgy élünk benne, mint az elhagyott Nincs résztvevő szív, nincs baráti jobb,

Mely felemelne, hogyha bú emészt;

És ha örömre gyúlad kebelünk ?

A külvilág óh nem vesz benne részt.

De mint a gyermek szivrepesve fut,

Hogy felkeresse anyja szent ölét,

Ha lepkéit már elfáradt űzni,

S picziny lábát a tüske marta szét :

Oly szivrepesve a sivár világból Fáradtan bár de boldogan jövünk Mi is anyánkhoz, ő szeretve vár,

E jó anya szerény kis egyletünk.

Es im ez egylet boldog otthonán A hit nemtője áldva int nekünk,

Hogy megtanítson bátran küzdeni;

A hit erénynyel szentül eltelünk.

Ifjú lelkűnknek védő vértet ad,

Ha győzni kell a vész kisértetén,

Hogy ostromolt ifjú szivünk felett A bűn helyett ragyogjon szent erény.

A hont szeretni . . . óh mily édes ez ...!

Szivünkben égni él ted széni haza,

Fellelkesülni, hogyha híva int A szent hazának lelkes szózata!

Es im ez édes, boldog érzelem,

E szent igézet tápját itt nyeri.

Ha szunnyad az, ez egylet szent szava Ifjú szivünkben tudja kelteni.

Dicső a munka, szép a szorgalom,

Dicső a ezé), a melyért fáradunk.

Habár a munka terhe oly nehéz. . .!

Lankadt a kéz, felizzad homlokunk :

A városunk környékén levő termőföldek értékesebbek lesznek ; a vám, a korcsmarosok, a kereskedők és iparosok jövedelme emelkedni fog. A forgalom törvényei azt mindenütt igazolták.

Nem tekintve, hogy a hengermalomnál sok hivatalnok, és még több munkás van alkalmazva; azt sem kiemelve, hogy e társaság a gőzfürdőt, nem jövedelmezőség, hanem közegészségügyi szempontból fentarlja: csak szivünkből kell örülnünk ezen vállalat létesítésének, mely ámbár városi támogatás nélkül keletkezett, és noha váczi tőke csekély arányban van képviselve, több hasznot hoz városunknak, mint bármely más helybeli gyár.

Jelenleg az igazgatóság azon fáradozik, hogy villamos világítással lássa majd el a várost, és a Dunából a malomig terjedő vízvezetéket létesítsen.

Gratulálunk a hengermalom igazgatóságának, ezen intézmény megalakításához; és azon egyének, a kik e társaság élén állanak, a kik között városunk és vidékünk vezérférfiai is vannak, elég biztosítékot nyújtanak arra, hogy ez városunk és vidékünk üdvére fog működni.

A legényegyleti előadás.

A váczi katli. Legényegylet múlt vasárnapi, táncz- czal egybekötött műkedvelői előadása által ismét egy csinos bokrétát fűzött előbbi sikereinek diszes koszorújába. Az egylet nemeslelkü jóakarói karöltve az egylet tehetségesebb tagjaival karolták fel az eszmét: előadást rendezni az egylet javára, — s vezették diadalra.

A „Tót leány“ került színre, Almássy Tihamér hatásos népszínműve, a Guria-szálloda dísztermében, mely ez alkalommal is szűknek bizonyult, a nagyszámú előkelő diszes közönség befogadására. A jegyek mind elfogytak még a hét derekán, s igy csak nagy nehezen,

De megvan áldva szentül a kenyér, A melyért küzdünk híven, emberül; S ha végezénk, ez egylet hű ölén Velünk vidámság s béke egyesül.

Ifjú szivünk az élet küzdterén Ámbár megérzi a sivár valót;

De egyletünk csendes körén belül A lélek érzi, hogy nem elhagyott. Van résztvevő szív és baráti jobb.

E szent tudatban boldogok vagyunk. A jótevőket Isten áldja meg!

Ez hálatelt, ez hódoló szavunk.

A kincskereső.

Irta : IDorcsálc JDszsö.

Sötét fellegek úsznak az égen, majdnem beborították már az égboltot, a hó nagy pelyhekben kezdett hullani.

Egy férfi siet végig az utczán, magára huzza bő köpenyét s nem sokára a város végén fekvő kis házba surran.

Ott benn szomorú állapotok vannak. Egy nő szét- bomlot.t hajjal, zilált tekintettel ül a földön s szoptatja kisdedét. Körülötte három gyermek fekszik szalmazsákon. A szoba bútorzatát három rossz szék, egy asztal, s egy nagy állvány alkotja, melyen mindenféle görebek állanak.

Egyszerre ajtónyitás hallatszik. A gyermekek szorosabban simulnak anyjukhoz, mintha bajt sejtenének. Egy férfi lép be,, a nő arcza felvidul:

— Mihály bátyám!

— Oh édes nővérem! igy kell titeket látnom; s könyekkel telnek meg szemei. Mi történt veletek? Mondj el mindent.

Az asszony leteszi kisdedét, feláll s igy kezd beszélni! — Oh szomorú ez az élet! Szomorú az mit elmondok! Tudod, mikor Sándor elvett szép vagyonunk volt, de most már teljesen nyakára hágtunk. Hivatalt nem akart vállalni, s most ennyire jutottunk. Sándor egész nap az asztala mellett, ült s kereste az j 1 aranyat. Ekkor meghalt a legkisebb gyermekünk a kis

protekezió utján, vagy véletlen vakanczia esetén juthatott be az, ki a pénztárnál szándékozott jegyet váltani.

Félnyolcz felé járt az idő, midőn az előadás kezdetét vette. Bevezetésül Forubszky József cgyl. alelnök alkalmi költeményét szavalta cl Kovács József egyl. tag. A közönség úgy a szerzőt, mint a szavaiét megéljenezte. Erre következett a „Tót leány“.

Hanka szerepében Orszáczky Mariska k. a. lépett, fel, s aratott gyakori, fokozott tetszést nemcsak mondókéival, de különösen dalaival, melyeket elvitázhatlan kedvességgel adott elő. A közönség bőséges tapssal tüntette ki, s dalait („Buzaföldön . . . „Széles árkon . . . stb.) egytől-egyik megújráztatta. — Baloylt Ferenc/, ügyes alakításban mutatta be az apathikus Misot; érdemes lett volna hamarosan lefesteni ezt az originális summást, kihez fogható bizonyára kevés akad az igazi sommások között. „Igye csaszki furmán knám“ kezdetű dalát, melyet a Blankával elzengett „Budzil szom sza budzil“ kettős dal fejez be, a hallgatóság kitörő tap.ssa fogadta s megismételtette. Ez a nagy ménkő tót különben sok derültséget, kaczagást keltett néma játékaival is, melyeket alkalmas pillanatban s frappáns fur- fanggal eszelt ki. —- Hasonló igyekezettel tűnt ki Brbolya (Lobi Ignácz) is, kit ugyancsak kiforgattak a formájából. Nagy tekintéllyel, kevesebb foganattal kapa- czitálgatta Misot, hogy hű maradjon a Blankához. — E három szei'eplő körül fényes keretet képeztek kísérőik, a tót leányok és tót legények. Eredeti csoportozat volt, melyet a hallgatóság ámulattal fogadott, s percze- kig tartó zajos tetszéssel, hogy alig juthattak szóhoz. Az ozsonnázás meg pláne oly szivreható voll, hogy szinte — sőt meg is — sirattuk őket, a kaczagás visz- szatarthatjan volt, nagyon tudták a módját.

A másik csoportot Drajkó Anna k. a. vezette. Rokonszenves alak, ki dicséretes gyakorlottsággal oldotta meg nehéz feladatát, mert Gyarmathynénak elég sok gondja volt, elég sok aggodalma. Mindezen tömkeleg között otthonosan sürgött-forgott, szidott, jajveszékelt, amint szerepe kívánta, melyet minden dicséretre méltóan vezetett mindvégig. — Szalay Gyarmathy jellemét jól feltüntette, viselkedése és jellemző mondásai tetszéssel találkoztak, igazi jómódú, de minden kicsinyes dolog miatt nem tépelődő gazdaember volt. — Bokor

Elza s ő a meglevő pénzből egy pompás sírboltot készíttetett. Szomorúan folyt életünk, mert Sándor nem törődött velünk csak most mikor már három gyermeke himlőben van. Elment az orvosért is. de az bizonyára nincs otthon és várja. Most végre felébredt benne az apai, szeretet, de már késő . . . Igen, nagyon késő . . . Magam vagyok a gyermekekkel, mennyire fáj látnom kínlódásukat, de én nem tudok rajtok segíteni ! Ezek vidámitják fel életemet, ezek anyai szivemnek gyöngyei s talán meghalnak! Minek élek én?

E szavakat már alig tudta kiejteni a nagy zokogástól.-— Ne sírj kedves nővérem majd megkönyörül rajtatok a jó Isten, ki nem hagyja el a szenvedőket soha! Majd ha felépülnek a gyermekek, elviszlek benneteket innen, de addig kitartás és türelem! Megcsókold nővérét s beburkold magát köpenyébe, azután eltávozott.

— Igen elviszel, szólt a nő miután bátyja elment, de ha meghalnak, akkor nem lesz szükségem rád. Nem fogok segélyedre szorulni, mert én is utánok megyek.

— Miért nyögsz Gizi? Nagyon beteg vagy? Ne sírj, hisz bátyáid is betegek! Erre megnyílik az ajtó s belép rajta Halász Sándor a férj.

Magas sovány alak. Sötét, beesett szemei, sápadt arcza azt mutatja, hogy sok szenvedést állott már ki.

— Nem akar jönni! mondá Halász. Nem akar, mert nem fizethetek. Nem tudok segíteni. Leült asztalához fejét kezeire hajtá és — keservesen sirt.

.. .Harmadnap két kis koporsót tettek ki az udvarra. Mikor visszajöttek a temetésről, a másik kettő is meghalt, ezeket is eltemették abba a nagy sírboltba, s igy a csendesen nyugvók számát ötre egészítették ki . . .

— No Sándor! minek éljek már én is, mikor ez a ház oly puszta . . . oly kietlen . . . mondá az anya, midőn visszatértek a temetőből. Hol van az egykori jólét? Hol van az egykori boldogság? Hol gyermekeim, kiket anyai szivem teljes hevével szerettem? Hol vau nyugalmam? Igen, megtalálom majd én azt, ott lent, mélyen a föld alatt . . .

így beszélt a nő s künyek hullottak szemeiből.