Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
XIII. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ 47. szám. Vácz, 1891. novemb m TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI Alii: negyed évre 1 írt ííO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : SO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZERKESZTŐSÉ« ÉS li! ilSÓlIIVAT t L : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. fllIRlIETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. ,\ y i 1 t-í é r: sora ...........................................................SO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Mégis csak haladunk! Anyagi haladásunkat mi sem bizonyihatjuk jobban, mint az, hogy kereskedelmünk és iparunk egyre emelkedik s hogy az ezek emelkedését ezélzó közvetítő intézményeink folytonosan fejlődnek és tökéletesbednek. Anyagi haladásunkat tünteti fel azon terjedelmes jelentés is, melyet a kereskedelemügyi miniszter terjesztett elő a képviselőház elé, felsorolva abban a resszortja alá tartozó ügyek pontos és körültekintő figyelemmel ismertetett állását s feltüntetve benne összes múlt évi működését, Tekintettel arra, hogy a vaskos kötet könyvárusi utón nem kapható szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn azt, legalább főbb vonásaiban, az allábbiak- ban ismertetjük. Az út-, és középitészetröl szóló főrészben az állami közutak körül történt munkálatokat és intézkedéseket, j továbbá a törvényhatósági, valamint a községi közlekedési és a községi közutakra, továbbá a közmunka- és a vámügyre vonatkozó adatokat sorolja fel, s végül az állami közutak állapotát ismerteti. A múlt évben szentesítést nyert útadó törvény van hivatva arra, hogy annak alapján az állami közutak hálózata véglegesen megállapittassék, hogy a hadászati fontosság mellett a forgalmi jelentőség is érvényesülést nyerjen. A közölt adatokból tudjuk meg azt. hogy állami közutaink kezelése és fentartására múlt évben fordított rendes kiadásaink összege a három milliót csaknem megközelítette. A posta és távírda fejlődése 1867 óta rohamosan haladt előre, sőt a telefon-intézmény fejlődésében is jelentékeny haladást képvisel a Budapest és Bécs között felállított állami távbeszélő. S kiváló gondoskodásra mutat az, hogy a nagyobb városokban létesítendő telefonok állami kezelésben épülnek s tartatnak üzemben. A postatakarékpénztári chepue-forgalom közvetítése a múlt évben ruháztatott a posta- és távirdahivata- lokra. S ha meggondoljuk azt, hogy a belföldi forgalom, a be- és kivitel, valamint az átmeneti forgalom, mintegy 260 millió ügyet tüntet fel, s ha mindezekhez A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Őszkor. Homályba bújt a nap sugára, Nem mosolyg a madár dalára, Kihalt a puszta táj. Mi lelke volt a zöld vidéknek, Elcsendesült a víg dal, ének, Elköltözött a kis madár. Elmennék én is szebb hazába, Mint az a boldog kis madárka Elment a tél elől; De bár a lelkem szállna, szállna, Itt kell vergődnöm e világba’ Reményem vesztve, tétlenül ! * * * Minden kezdetnek vége is van, A természetnek rendje ez; Gyöngét legázol az erősebb S egynek sírján más éledez. Fönséges, megkapó e rend itt, De oly kegyetlen, oly hideg, Hogy a szív, mely szeretni vágyik Parancsszavára megremeg ! * * * A nőkről. Már mindegy! Ha úgy akarja a Guszti bácsi, legyen meg az ő szent akaratja. Je dois eerire, mais quoi? írják, de mit? Nem kis dolog ám az egy erre nem hivatott embernek, levetkőzni a hétköznapi állapotokat s olyanba vágni, a mihez nem ért. De ni-ni hát az az ambíció semmi?! Felébred bennem e gondolatnál a büszkeség! Hát nem dolgoztál már eleget az asztalfia számára? súgja valami. Juj! szinte borsódzik a hátam közepe, ha rágondolok,‘ hogy hányszor kerestem fel a szerkesztői irodát. Félve miként a tolvaj léptem át a küszöbét s mindig csak az volt a válasz: „Ez már még sem ide való.“ Kezdték tönkre tenni bennem a magasratörő ambíciót. Tetszik tudni, olyan formán gondoltam én azt ki eszmém volt mint Sipulusznak — hogy ha nem az óriási hirlapforgalmat adjuk, s figyelembe veszszük, hogy a postaszolgálatot a miniszter oly színvonalra emelte, mely az adott viszonyok között minden jogos igényt kielégíthet, akkor el kell ösmernünk azt, hogy e téren óriási haladást konstatálhatunk. A posta és távírda fejlődését leghatalmasabban bizonyítják a statisztikai adatok. így 1868-ban 1337 postahivatal és 349 távirdahivatal működött, inig múlt évben már 4308 postahivatal s 1804 távirdahivatal állott a közönség rendelkezésére. A postatakar ékpénztári intézmény a lefolyt évben bevezetett cheque- és clearingforgalom által szintén örvendetes haladást mutatott, s az uj üzletág jövője a legszebb remények táplálására jogosíthatja fel a jelentést tevő minisztert. A jelentés ismertetésében elértünk azon főrészhez, mely az ipar- és belkereskedelemmel foglalkozik. A közlőit adatokból úgy tűnik ki, hogy a miniszter az ipar és iparfejlesztés terén bizonyos fokozatos rendszer alkalmazása mellett iparkodik a mutatkozó hiányokon segíteni. Rendszerében nemcsak a terv domborodik ki teljes egészében, hanem látjuk egyszersmind az eredményeket is. Az iparoktatás állapotát nagyon kedvező világításba helyezik a közölt adatok; de örömmel veszszük tudomásul azt is, hogy mily széles alapú tanulmány tárgyává tette a miniszter azt a kérdést, mily módon lehetne a hazai kisipar állandó foglalkoztatását és egyúttal versenyképességét biztosítani; a közvetítő kereskedelem emelése érdekében egy magyar kereskedelmi társaság létesítésének kezdeményezése, s annak elősegítése szintén csak örömmel tölthet el bennünket, ha termékeink kiviteli értékesítésére gondolunk. A gyári és háziiparra vonatkozó intézkedéseit nagy horderejűeknek tartjuk. A gyáriparnak nyújtott állami kedvezmények nemzetgazdasági jelentőségét beismerve, azt is kell emelnünk, hogy a háziipar fejlesztését a leghazafiasabb intentio sugalja, az tudniillik, hogy az újabban nagy mérvet nyert kivándorlás lehetőleg korlátoztassék. is leszek Jókai Mór Nr. II. de legalább árnyékában meghúzhatom magam Veray János vagy Dura Máté vagy Pinkenstein Jakó mellett, kinek legújabb munkáját, a mint hallom, az akadémikus elbírálók ki szándékoznak adni olcsó kiadásban. És valóban már-már kétségbeestem szép reményeim teljesülhetéséről. De ime a jó Guszti bácsi aligha meg nem neszelte bajomat s mivel jól is ismert s talán attól is félt, hogy még engem is bellebbezni találnak azon messzire ellátható impozáns épület egy szobájába, a mely a Zugliget és Svábhegy regényes pontjairól félelmetesen int felénk, elhatározta hogy megment. De hogyan ? Beszélek, úgymond, öcsémmel s ráveszem hogy Írjon, majd csak akad valami jó a sok rossz közt s ha igen, meg lesz mentve. A sok unszolásnak engedtem, s megígértem, hogy csakugyan fogok Írni, ha üres óráim akadnának, melyeket hasznosabbra nem tudnék felhasználni. Halogattam, halogattam, de lelkiismeretem nyugodni nem engedett, folyton azt súgva: ígértél, hát tartsd be szavad, különben nem vagy magyar ember. Nekem sem kellett több, legérzékenyebb oldalról támadtak meg e szavak. — Én, a ki Tisza mellett láttam először napvilágot nem lennék magyar! Kissé haboztam, s mint a szerelmesek szokták az akáczfa levelét tépegetve kíváncsian hajtogatni, én is kezdtem mondani: írok —, nem írok —, irok — nem irok . . . s a vége mindig az lett — irok, mert muszáj, (ígéret) a mit úgy hívnak „nagy úr“. Ilyenformán nem mondhattam, hogy : „Ne hagyd magad Schlésinger“ hanem csak azt s elég szomorúan : „Add meg magad Schlésinger“ Eddig csak megvolnánk, most jön a java? — Miről ? Divat leíráshoz (pedig itt az uj saison) nem értek, szerelmeskedésről zengeni nem tudok, lovaim, kutyáim, mókusom (félre ne értsenek kérem!) pipáim az olvasót nem érdeklik. Minden tárgy ki van merítve, kezdék boszankodni! ! — Ahá! meg van! ! Egy van még talán, a mit nem lehetett teljesen kimenteni s nem is lehet, úgy vélem laikus eszemmel: — A nőkről irok. Szegény nők! gondolják ugy-e átlagukban —mást sem tudunk most, mint a nőket szidni. Szakiskoláink és házi-ipari tanműhelyeink működését és hatását teljesen kielégítőnek tüntetik fel a jelentés bő adatai. A kőzszállitások ügyéről szóló rész fölötte érdekes, s behatóan ismertet meg a miniszter azon czélzatával, hogy a kisiparosok ügyét nagyon is szivén viseli. Az országos vásárok szaporítását a miniszter a mennyire lehetett akadályozta. A mintegy 1600 községre vonatkozó s munkában lévő vásárjegyzék mielőbbi kibocsájtása kilátásba van helyezve. A házalási ügyben Ausztriával tárgyalások folynak, s a versenyt, a mennyire lehetséges volt, mindenkor kozlátozta. S miután a jelentés ezen része szól még a zálogházakról, ipari szabadalmak-és áruvédjegyekről áttér a vasutügyre és hajózásra, melyek a minister jelentésének több mint felét foglalják. Érdekes képet nyújt a hazai vasutügy fejlődése 1890- ben. Térszüke miatt tüzetesebben nem foglalkozhatván ezzel, csak egy-két összehasonlításra terjeszkedünk ki. Így egyebek között: A forgalmi eszközök állománya 1890. év végén 73 mozdonynyal, 434 személy- és 1.911 teherkocsival nagyobb volt, mint 1889 év végével. Első és másodosztályú mozdony volt 1889 végén 1.604, 1890 végén 1.677 ; üzleti pályakilométer után 1889-ben 0.147, 1890-ben 0.149. Személykocsi volt: 1889 végén 2.652, 1890 végén 3.086; üzleti pályák összkilométerenkint 1889- ben 0.240. 1890-ben 0.274. Teherkocsi volt 1889 végén 35.583, 1890 végén 47.494 ; üzleti pályák összki- lometerenkint 1889-ben 3.214, 1890-ben 3,272. A vonatforgalomban az összes vonatok által megtett vonatkilométerek mennyisége volt: am. kir. állam- vasutakon személyszállító vonatoknál 1889-ben 9,062.41 7, 1890- ben 10,803.296, teherszállító vonatoknál 1889ben 11.271.144, 1890-ben 13,038.469, munka és anyagvonatoknál 1889-ben 435.946, 1890-ben 582.044, az összes vonatoknál 1889-ben 20,769.507, 1890-ben 24,423.809 vonatkilométer. A m. kir. államvasutak vonalain az öszszes utaSzinte hallom, mint mondogatják többen: miért nem ir a csillagokról inkább. Ne méltoztassanak megijedni! Nem akarom én a titkos fátyolt háborgatni, melyet napjainkban oly sokszor szeretnek félrehúzni, hogy „kitűnjék a titok.“ Nem, ezt én elítélem, s mielőtt tovább mennék ezt felelem a felvetett kérdésre: Miután az egész életemen át az égiekkel igen keveset foglalkoztam, az égür lakosai között igen kevés ismerettséggel bírok, s igy ha már csillagásznak kelle lennem, inkább választom vizsgálódásom tárgyául a földi csillagokat, melyek kevés költői képzelődés segítségével bátran összehasonlíthatók az égi testekkel. Igaz ugyan, hogy erre ismét azt mondhatnák, könnyű és szerfölött kényelmes az én helyzetem a valódi csillagászokéhoz képest, miután a földi csillagok hozzám leggyakrabban csak kézzelfogható távolságban vannak, velem beszélgetnek, néha reám is mosolyognak, ámde a nap, ezen mindnyájunk által leginkább ismert álló csillag, tőlünk több millió mértföldnyi távolságra esvén, ennek a természetét, fényét, foltjait és járásátkelését kutatni, tanulmányozni szerfelett sok nehézséggel jár. Azonban bizonyos tekintetben a csillagászok helyzeté mégis előnyösebb az enyémnél, mert a nap köztudomás szerint élet és öntudat nélküli égi test lévén, de különben is a czivilizáczió jótéteményeiben nem részesülvén, nem csak hogy a mostani emberek kíváncsiságával nem törődik, sőt Józsue kora óta tudtommal még senkivel sem állok szóba és igy ha egyik, másik tudós csillagász vizsgáló tornyában kényelmesen elhelyezkedve Uchatius távcsővel felfegyverzett szemeit rászegezi, a szegény nap mi rosszat sem sejtvén oda mutatja fényes sugárzó arczát leplezetlenül és igy csak is a csillagász vagy műszere gyarlóságának tulajdonítható, ha a nap kifogástalan szépségű és tisztaságú ar- czán állítólag létező és a mostani bizonyosan nejeik vagy kedveseik által befolyásolt tudós csillagászok által észrevett szépséghibákat, csekély nehány százezer négyszög mértföld területű napfoltokat, már sokkal előbb fel nem fedezték. De ez még semmi, a csillagászok sokkal tovább mennek az udvariatlanságban, mindannyian összebeszélnek, kiváncsi szemeikkel lépten nyomon követik, ott állanak ha felkel, hogy pongyolában lássák, nyomon követik ha lenyugszik, úgy hogy
