Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-15 / 46. szám
46. szám. XIII. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS Vácz, 1891. nov SZÉPIRODALMI HETILAP. KI-iÓFIZETKSI Á1U: negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) NXEllKESXTOSÉG KS HIADÓUI1 ATAl: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. IlilüH/n sillí : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Ny i 1 t-t £ r : sora ...........................................................30 kr Bélyegilléték minden beiktatásnál 30 kr. Lakások kerestetnek. Városunk folytonos haladásnak indul, s a ki öt éve Váczon nem volt, alig ismer ezen egészen újonnan átalakult városunkra. A hírhedt kövezet helyébe lépett a koczka-kő; fő- i utczánk egy kis rész kivételével, úgy a többi jelentékenyebb utcza koczka-kővel van kikövezve ; a piszok lerakó helyéül szolgált Dunapart városunk egyik ékessége; dögvészt lehelő folyosóink helyébe lépnek a csatornák; a fásítás minden téren, minden helyen foganatosittatott. Utczáink ma tisztábbak; az öntözéshez is hozzáfognak; a Noé bárkái helyébe léptek csinosabb bérkocsijaink, három nagy gyár is épült s a jövőben pedig nagyban folytatják a kövezést, csatornázást, fásítást, építik az uj kereskedelmi rakpartot, egyszóval lassan, de biztosan haladunk. A gazdasági kiállítás a főváros figyelmét reánk fordította. Városunk már régen vidékünk góczpontja, mert a vasúti közlekedés felette olcsó lett: és mindazonáltal lakosságunk nem szaporodik a kellő arányban; sem a fővárosi, sem a vidéki birtokos nem telepedik le körünkben. Ennek okát fürkészve azon tapasztalatra jutottunk, hogy a hiba abban fekszik, hogy az itteni lakások nem felelnek meg a modern kivánalmaknak. Az itteni lakások alacsonyak, kis ablakkal és ajtóval lálvák el, szükek, nem kellő beosztással, nem kényelmesek, úgy hogy igen kevés ember, ha csak a szükség arra nem kényszeríti, nem fogad itt lakást. Száz meg száz lakáskeresőtől hallottuk, hogy szívesen telepednének le városunkban, a mely gyönyörű fekvése, jó levegője, meglehetős kényelme és a főváros tőA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Őszkor. Hervadó lomb, puszta tájék ! Mintha csak sir-kertbe járnék. Eltűnt innen minden élet . . . Szomorúan szól az ének. — Szomorúan szól az ének, Most vonul a gyászkiséret, Ilyenkor szép lehet halni, A virággal elhervadni. Recseg az ág, a szél fújja, Oly rögös az élet útja, Szenvedés csak itt az élet, Mely a sírban érhet véget. Borult az ég, mint a lelkem, Sötét gondtól átölelten, Jó ilyenkor elgondolni: Ott lent, hogy már nem fáj semmi. Nem, nem! Távozz borús eszme, Hiszen minden nincs elveszve, Újra virág lesz e tájon S napsugárban újra járom. Az a halott sem enyész el, Hisz’ az ember égig ér fel, Örök szellem a rni lelkünk, Égben lesz, mit itt nem leltünk. * * * A ravatalnál. Kihűlt tetemmel olt pihen szegény, A sorsa edzett drága jó barát; De.nincs, ki virraszt, nincs, ki őrködik, S letörli bágyadt, néma homlokát! Az ajk, mely egykor jóra nyílt ki csak, Becsukva bár, de még mosolyra áll; S a lelke, mely csak szépre, nagyra tört, Az égbe is csak őt siratva száll. szomszédsága által mintegy hivatva volna a főváros elővárosát képezni, csakhogy e mellőzésnek oka az, hogy a közönség sem kap kívánalmainak megfelelő lakást. Ezen bajon segíteni kell. Nem elég, hogy a város mindent elkövet, de a lakosságnak is oda kell hatni, hogy az idegen ide csábittassék. Szép és kényelmes lakásokat kell építeni, a meglevőket a mai kor igényeihez képest átalakítani, s akkor fognak nagyobb számmal az idegenek körünkbe letelepedni. Látjuk már, hogy a sceptikus olvasó azt a kérdést veti fel, vájjon kifizeti-e magát a modern építkezésbe fektetett költség, vagy sem? A tapasztalat azt mutatja, hogy modern építkezésű lakásaink mind jó árban ki vannak adva; mig a kényelmetlen lakások üresek. Továbbá Gödöllő, Rákospalota, Verőcze, Nagy-Maros stb. községekben történt modern építkezések igazolják, hogy a kényelmes berendezéssel bíró építkezések jövedelmezők; mert az idegenek a lakhatályos építkezések által oda csalogattatnak és minél többen jönnek, annál drágábbak a lakások, annál nagyobb a lakások iránti kerestet, annál nagyobb az építkezés iránt tanúsított ro- konszenv. Csak a kezdet egy kissé nehéz; de hozzá lehet fogni, mert csak úgy haladunk igazán. Azért tanácsolhatjuk, hogy építsünk szép és kényelmes lakásokat, ezt pedig annyival is ajánlhatjuk ; mert Vácz környékén van tégla-gyár, most is épül egy uj, van elég tégla-telep, úgy jövőre még olcsóbban építhetünk mind eddig. Előre tehát a haladás ösvényén! Siratva, mert az élet oly rövid ! Ki bírna' benne lelni életet ? Hiszen mikorra szárnyra kelne már, Tovább rohanva, végíaucsut rebeg. Fölötted is, igen fölötted is, Kit meg nem értett annyi száz ajak, Korán mosolygott élted angyala, Hogy összetörj a sok remény alatt! Remény ! . . . Remény vezérle útadón, Hogy meg ne állj a véglehelletig. S hivéd, hogy élted kétes harcza közt A jó baráti jobb ölelkezik. S a küzdelemben éltetőd vala, Hogy el ne dűlj a sok viszály között, S hogy önbizalmad tiszta, szent heve Ne csüggedezzen még a vég fölött. A czél elérve . . . Végre teljesült . . . S az ifjú vér most újra forr, hévül. A munka bére tiszta öntudat: Megáll helyén a bátor emberül. Megáll a bérezek büszke ormain, S mosolygva mondja ezt a szózatot: A más javára küzdni szép dolog, S ki annak él, az éltet áldozott. De jaj te érted még se hull a köny! Neved gyalázva sárba fentereg. Kaczag, vigyorg az átkozott lator, S bemocskolá e tiszta életet! Mosolygj ! mosolygj le rájuk onnan is, Hogy szégyenükbe fúljanak belé ! S a véglehellet ajkaikról is, Ne mint az átok, szálljon ég felé ! Lovászy Nándor. Alkony-órák.- Silhuette irta: üillss lElla,. íldes méla ábrándozásra hivó órái a magánynak; amikor egy aláhulló falevele az őszi lomboknak, halvány világa a rezgő Sinusnak — vagy egy öntudatlan Felhívás Vácz város sportkedvelő közönségéhez. Korunk, az idegesség és villamosság korszaka belátta a test fejlesztésének, a test edzésének nagy border ej ét. Sohasem ismerték fel annyira, mint most, amaz elv igazságát, hogy ép lélek csak ép testben lakozha- tik. Az ifjú, ki még az iskola padjain szorong, és a férfi, ki a mindennapi élet feladataival küzd, egyaránt érzi az egyensúly helyreállításának szükségét. Ezen egyensúly a szellemi és anyagi élet öszhangba hozatala utján érhető el. A szellemi élettel járó veszteség pótlásra szorul; az organisban beálló ernyedtség, fáradtság ellensúlyozást igényel. Városunkban ily czélnak szolgáló, intézmény nincsen ; hiányzik tehát a mód, hogy egyesek akár kedvtelésből, akár észszerű előrelátásból testüket edzhessék, a fáradalmakkal szemben kitartóvá tegyék. Felesleges részletesen felsorolni a testgyakorlatokkal járó nagy előnyöket, mert köztudomású, hogy a vért felfirisitik, a kedélyt vidámabbá, a jellemet önállóvá, függetlenné teszik. E hiány érzete késztetett bennünket, arra, hogy e hó 3-án bizalmas értekezleten „Torna-egylet“ létesítését határoztuk el; ennek keresztül vitelére liivjuk fel városunk érdeklődő közönségét. Egyesületünk módot fog nyújtani minden egyesnek, hogy hajlamainak és testi fejlettségének megfelelő sportot űzzön. Fősuly a szabadban végzendő gyakorlatokra lesz fektetve. A vivást sem fogjuk elhanyagolni, sőt erre nagy gond fog forditatni. Felhívjuk a n. é. közönség figyelmét arra is, hogy a „Torna-egylet“-be belépés anyagilag oly kevéssé veendi igénybe az egyesek áldozatkészségét, hogy az senkitsem tartóztathat vissza a belépéstől. A siketnéma- intézet igen t. igazgatósága kilátásba helyezte, hogy heti két estén az intézet tornahelyiségeit és felszereléseit ingyen az egylet rendelkezésére bocsáthatja. Borbély t. úr pedig szakavatottságát a legnagyobb készséggel felajánlotta, úgy, hogy az évi tagságidij 4 frtba megállapitható lenne. A t. sport kedvelő közönség szükségletének és élénk óhajának vélünk eleget tenni, mikor a Tornaharmoniába olvadó akkordja a zongorának, egész táborát veri fel emlékezetünkben a múltnak. A sötétség lebocsátja átláthatlan sejtelmes fátyolát előbb a szobába minden tárgyra, azután ott kinn a vidékre, és ezalatt a fátyol alatt olyan ijesztő arányokat öltenek a tárgyak, olyan remesen sötéteknek néznek ki, hogy szinte kellemetlenül hatnak az emberre. A zongora egy hatalmas vízözön előtti szörnyre emlékeztet, amely nagy vicsorgó száját föltátva, be- kapással fenyeget nagy sárga fogaival. Nem félek tőled komám; gondolom, kitekintve a felhős, komor égre s lehunyt szemekkel hátra dőlve, gondatlanul játszom Chopin cis moll phantaziáját, tudja Isten, mi van eme nagy művész darabjaiba lehelve, hogy úgy a szivéig tud hatni velük a hallgatónak ; tán az egész lénye, bánatos szive, melybe annyi nagy nemes fenkölt érzés foglalt helyet, tükrözi magát vissza a panaszkodó bánatos hangokban. Istenem mit érezhetett az ilyen ember, aki dalaiba ennyi megkapó közvetlen hatást öntött; bizonyára lehetett valami nagy eltitkolt bánata a honfájdalmon kívül, mely gyötörte, kínozta, amelyet csak hangszerének panaszkodott cl, s nem várta senkitől a gyógyírt sebe betapasztásához. Vannak emberek, akik kéjelegnek abban a gondolatban, hogy ők szenvednek. Találnak bizonyos érzetcsiklandozó kéjt, abban az eszmében, hogy ez fölül helyezi, külön választja őket a mindénnapias tömegtől, melytől jobban irtóznak, mint a halál sötét birodalmától, s ha nincs bajuk, csinálnak maguknak, seru- pulisálnak örökké anélkül, hogy eszükbe jutna oly módszerhez folyamodni, mely őket bajukból kisegítené. Puskin, az oroszok eme aranyszájú költője is igy kiált fel egyszer: Oh édesen fájó, fájva jól eső melancholia! Ez az ember is bizonyosan tetszelgett magának a bús komolyság gondolatával, merő ellentétül Mathers H.-nek, aki azt tartja, hogy az élet oly rövid, hogy nincs elég idő neki a szomorkodásra.
