Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Az 1892. évi költségvetés. Asztalunkon fekszik a jövő évi költségvetés elő­irányzata, mely a pénzügyi bizottság tárgyalásain ke­resztül menve, ma d. u. a közgyűlésen fog véglegesen elbíráltatni. Ha végig megyünk az egyes tételeken, daczára annak, hogy az azelőtt szőlőfürtöktől diszlő hegyolda­lak a lakosságnak bevételét és keresményét tetemesen szaporították, ma a (illoxera kegyetlen pusztítása által ettől mind megfosztva, s a bortermelő közönség csaknem koldusbotra van juttatva, mégis örvendetes jelensége­ket konstatálhatunk. így e költségvetés előirányzatából az első pilla­natra mindjárt szemünkbe Ötlik a városi tanács és a pénzügyi bizottság azon buzgó elhatározása, hogy vá­rosunkat a kultúra, a szépészet. és a közegészség szem­pontjából óhajtja a többi nagyobb városok színvona­lára emelni. A bevételek főösszege 124.557 frt 62 krt; akiadá­sok pedig 148.026 frt 46 krt tesz ki, igy fedezetlenül marad 23.468 frt 84 kr, mely a 40°/0 pótadó kivetése által fog megtéríttetni. így volt ez akkor, midőn még városunk jövedelme kétszer akkora volt, s mindenütt jólét uralkodott, akkor sem bírták a bevételekkel a kiadásokat fedezni, s rend­szeresen a 40°/0 pótadó kivetését vették igénybe. Nagy érdeme van a városi tanácsnak az adók be­hajtása körül, mert daczára annak, hogy a polgárság- anyagi viszonyai jelentékenyen alábbszáll Lak, mégis pá­ratlan eredményeket mutatott fel; s mondhatjuk, hogy városunk az adók behajtása tekintetében előnyösebb eredményt aligha bírt elérni. Ott látjuk a bevételi czimek III. fej. 2. tételében, hogy a főgymnásium fentartására eddig a város 600 frtot most pedig 1200 frtot áldoz. Egyes csekély jövedelmekről pedig a Város szépé- szetének érdekében lemond s igy a városházi nagy pinczét betömeti, s továbbá a Külső-soron a Fiiser Imre által bérelt teret elvonja, s befásitja. Fájdalmasan kell észrevennünk, hogy az italmé­rési jog bérletéből remélhető jövedelem 1000 frttal ke­vesebbre vétetett. Mi az oka ennek ? Igaz, hogy a nép az italokat drágaságánál fogva nem igen élvezheti s igy a kisebb forgalom folytán a jövedelem is cseké­lyebb, Nemcsak ez az oka, de más is okozza, hogy a város kénytelen az ezen jogbérletéből származó jöve­delmet lejebb szállítani: mert a fogyasztásiadó-bizott- ság nem igen teszi magáévá az ügyet, — keveset dol­gozik, úgy, hogy az idén alig tartott két ülést, ez nem elég az üdvösségre, s jobban utána kell nézni. Az igaz Csányi János dr. a bizottság elnöke any- nyira túl van terhelve más elfoglaltságával, hogy a városra ezen felette fontos ügygyei alig ér rá foglal­kozni. Lehet ezen segíteni, mert az önzetlen és a köz- ügyek buzgó bajnoka nemcsak azért vállal el kitüntető tisztségeket, hogy azokat vizitkártyájára nyomathassa s érte az év végén tisztességes honorárium üsse mar­kát, hanem hogy elvállalt kötelezettségének meg is fe­leljen, s ha képtelen tisztségeinek megfelelni, egyik vagy másikról mondjon le. —- A bizottság oly annyira keveset fáradozott, hogy egyik tagja ki is jelentette, hogy munkájáért honoráriumot szégyenei elfogadni. Ezeket csak azért szellőztetjük, hogy ha jövőre ismételve, az idei bizottsági tagokat éri a kitüntetés, jobban karolják fel ezen a város egyik főjövedelem forrását képező ügyet. A pénzügyi bizottság működését a nagy közönség elismerő nyilatkozata halmozza el — s méltán, — mert rövid idő alatt lankadatlan tevékenysége által a homo­kos és járhatlan utczák teljesen rendbe hozattak és jött egyszersmind, amit világos úti ruhájából úgy is észrevehettem volna, ha gondolataim nem foglalnak el annyira. És én még csak el sem ájultam, mint ahogy azt tenni szokták az igazi valóságos regény hősnők, akik a búcsú lemondásánál rendesen egy elegánsul hanyag prózában dűlnek ideáljuk gyöngéd karjai közé, (óh nem is tudtam volna, hogy kéne hozzá fogni.) Még csak görcsös zokogásban sem törtem ki, mint azt előbb madárkám halálánál tevém. Hanem passzív érzéketlenséggel bámultam a semmiségbe, minden atom­jára e szócskát Írva föl a levegőnek: ő elmegy; minden egyes újabb rohamától a szélnek ezt véve ki: ő nem tér vissza többé soha. Úgy nehezült az elválás szava viharos szivemre, mint egy halált osztó pöröly ütés. Nem szólt semmit ő sem. De szemei annál többet í beszéltek. Némán mentünk a kert hangtalan sáros utain egymás mellett ki a rétig, fejünk felett a károgó var­jakkal, komor, felhős szürke éjjel, lábaink alatt szét­szórt hervadt virágaimmal, amiknek történetét az én történetemnek néztem, bogy a fenyvesnél utolsó Isten hozzádot mondva egymásnak, elváljunk rövid időre. De szivem már akkor tudta, hogy örökre. Némán, könytelen szemekkel, dermedt tagokkal nézek utána, addig csak látom és még azután is sokáig, sokáig. És szivem olyan végtelen üresnek, fá­jónak érzem, mint még soha; semmiért sem adnám, ha e pillanatban tiszta boldog szerelmének az emléké­vel meghalhatnék. — Isten tudja; tán a váratlan hirtelen jött do­log az oka borús hangulatomnak, vagy a. komor méla őszi idő. De érzem, hogy a nap nem fog nyomorultabb lé­nye felett leáldozni a kerek világnak, mint amilyen én vagyok, s visszafutva szobám magányába, sírva, zo­kogva még ala ttomban is megjelenik egy kisértő fe­hér árny. Ideálom — Bernátom árnya. (Vége következik.) kikövezve állanak, a fásítás is szép előrehaladást tanú­sított, a csatorna munkálata pedig nagyrészben cl van , készítve. Ezekre városunknak nagy szüksége, mert a fil- loxera pusztítása által okozott kiírókat a gyári ipar meghonosítása által lehet csak helyre pótolni, s ez csak akkor érhető el, ha. városunk nemcsak kulturális j magaslaton áll, de ha a. szépészet és közegészség kö- | vetelménjeinek is mindenben megfelel, mert csak akkor j bir vonzerővel a körünkben letelepült gyárosokra. Városunkra a gyáripar mellett, más hivatás is j vár, ugyanis alkalmas geographiai fekvésénél fogva a. j főváros kedvenez nyaralójává válhat, s ha ezen jöve­delmi forrásokat sikerül birtokába megszerezni, akkor a város érdekében teljesített kiadások busásan fognak visszatéri ttetni. Visszaemlékezés. A két nőegylet rendezte kiállítási vigalmakról mai lapunkban megjelenő nyilvános leszámolás alkalmából érdekesnek véljük fölemlíteni, hogy a „nöképzö-egylet“ j és a „váczi nöcgylet“ ezelőtt 21 évvel is rendezett Vá- ezon közösen tomboláit és bált. 1870. évi február 10-én volt a „Curia“ fogadó termében a ,.kisorsolással egybe­kötött tánczvigalom11, melynek 975 frt 40 krra ment tiszta jövedelme. Ebből egy-egy egyletre jutott 487 frl 74'/2 krajezár. A felmaradt tombola tárgyakat azutáni I szeptember 11-én, a lőházi Mária-névnapi bálon el- | árverezték s ebből ismét 112 frt 40 kr. volt a tiszta haszon, melyből mindketten még 56 frt 20 krt kaptak, j s igy összesen 543 frt 949^ kr. tiszta jövedelme ma- i radt mindegyik egyletnek a közös vállalkozásból. Bizony ez régen történt. Ma már több mint 21 év múlt el azóta. És e hosszú idő alatt ugyanaz maradt mind a két egylet elnöke. Az akkori egyszerű báli „meghívót“ Veres Beniczky Hermin mint a nőképző-, s Benlcdr Dénesné mint a vácz nőegylet elnöke irta alá s ugyanazon nevek álltak ma 21 év múltán a ki­állítási vigalmaknak a divattal díszesebb alakúra vált meghívói alatt is. Csakhogy mind a kettő elejébe oda került azóta az „özvegy“ jelző. Mind a két úrnő gyászt öltött, de a gyászszal és idővel csak öregbült nemes szivükben a lelkesedés és buzgalom egyletükért. Azoknak is hasonló volt sorsuk. 21 év előtt mind a két egylet még zsellérségben szegénykedett s azóta mind a kettő valóságos háziúr lett. A „nőképzö-egylet“ igaz, hogy székhelyéhez, a fővároshoz méltón három emeletes büszke palotába költözött, —mig a váczi nőegylet vidéki szerénységgel csak egy szűkős kisvárosi házat vall a magáénak, de mind a két hajlékban ugyanaz a könyö­rületes szeretet lakik, melylycl a női szívet áldotta meg az isteni gondviselés, hogy fogja pártul a szegényt, óvja a gyámoltalan kisdedet s nevelje a család és élet számára a serdülő hajadon!. Mind a két egylet dere­kasan megfelelt nemes czéljának s a nagy közönség méltán áldozott tömeges pártolásával mind a kettőre mostan is. Dicséret a derék elnököknek, kiknek csaknem negyedszázados működése sikerre s mai virágzásra vezé­relte a két rokon egyletet, mely még 21 év előtt kö­tötte meg városunkban azt az idén oly fényes ered­ménynyel megújított baráti szövetséget, melynek kí­vánjuk, hogy még újabb negyed század múltán is ha­sonló dicsőséggel és bensőséggel teljék folytatása ! Nyilvános leszámolás és köszönet. Az „országos nőképző-egylet“ és a „váczi jóté­kony nő-egylet“ ez ideig sem adhat végleges szám­adást a szeptember 19-én és 20-án együttesen rende­zett vigalmak tiszta jövedelméről, mert egyes számlák most sincsenek beküldve vagy megállapítva, másrészt pedig még utólag mindég érkeznek adományok, de a sorsolási és egyéb tárgyak sem voltak mind értéke­Kincses Kolozsvárról.*) Fülemben cseng még a búcsúszó, de szivemben érzem azt az űrt, melyet az elválás fájdalma okoz. A vonat egykedvűen zakatol, minden egyes ritmikus ütem távolabb és távolabb visz ama drága körből, melyben szeretteimet hagytam, hol a gyöngéd szülői szeretet beczéz s a melybe visszavonz nem egy rokon kebel s baráti szív; hol minden ember ismerős,'hol a sze- retetről regél mindenik ház, kicsiny rekesz, hol ked­vesebben dalol nekem a kis madár s lágyabban fuj- dogál a szellő is. . . S a viszontlátás még messze s az is oly kétes. . . De el ti keserű gondolatok, sötét álomképek ! Hisz oly remek a táj, az éji hold halvány sugaraival elra­gadóan világítja meg azt. Fák, lombos cserjék, csupasz távirdaoszlopok kisértetszerüen vonulnak szemeink előtt a gyors egymásutánban. Nagy lassan előtör a nap­sugár, kibúvik a hegyek mögől az égi test maga és megaranyozza azok ormait; égető hevétől meggyulladni látszik erdő, mező s szántóföld, füstöl a kis hegyi pa­tak, köd borul a tájra. A vonat fütyül, meredek hegy alatt tör magának utat. Mikor a hosszú alagútból kiér, uj kép tárul elénk: uj begyek, más sziklatömbök. S a csörgedező kis pa­tak mentén haladunk tova, itt-ott átlép rajt a vonat, melynek kőszenes füstjén is áthatol az ózondús levegő illata. A hegyek sűrű erdőkkel boritvák, melyeket csak néha vált föl egy-egy kopasz vagy mohlepte szikla­orom s a csobogva hömpölygő hegyi patak kacska- ringós utat leíró keskeny szalagja mellett széles meder, apró kavicsokból készült ágy húzódik végig, jeléül, hogy nem mindig ily csendesen folydogál a hegyek völgyében. Gondolataimmal foglalkozva s a. vidék szépségei­ben gyönyörködve, átvirrasztottam az éjt s igy jutot­*) Felölvastatotl. n »Vácz-viiléki egyetemi ifjak köre« oki. 7-iki széjtirodiilmi estélyén, sithetők. A jelen kimutatás tehát inkább csak tájé­koztatni kivánja a nagy közönséget az újabban be­folyt s hirlapilag még nem nyugtázott jövedelmekről. Felülfizettek s adakoztak a szinelőadás alkal­mával : Vécsey Borbála 3 frl. 50 kr., N. N. főhadnagy 1 fut, Szentiványi József 8 frt, Beniczky Ádám 3 fit, Tragor ígnácz 5 frt, N. N. 50 kr. A tánczestélyen : Özv. Fi ló Pálné 50 krt, gr. Wilczek N. 7 frt, Vertesy Károly 1 frt, Jankovich Béla 15 frt 50 kr., Zaleszky N. 3 frt 50 kr., Torihauserné 2 frt, gr. Ráday Gedeon 8 frt 50 kr., Sporzon Antal 3 frt 50 kr., s többen 50 krajczárt. Rudnay Józsefnéhez küldött újabb adományok: Osztroluczky Géza 10 frt, Szontagh Pál 10 frt, Kóczánné Szilassy Etelka 5 frt, br. Vay Béláné 5 frt. Végre Ulrich Károly urnák „Kiállítási emlék“ czi- mü zeneszerzeményéből, melyet a két egylet jövedelme gyarapítására nagylelkű leg felajánlott, a tombola esté­lyen történt el árusításkor bejött 23 forint. E szives adományok nyilvános nyugtája mellé le­gyen egyúttal a két egylet elismerő köszöneté is csa- | tolva! Az összes bevételek idáig kitesznek: készpénzben 2853 frt 92 krt, egy 20 frkos és egy császári aranyat s G drb ezüst húszast 17 frt értékben. Azonkívül nincs még értékesítve: Visszamaradt tombolatárgy, mintegy 120 frt, Vigyázó Sándorné adományozta 1000 drb mécses 60 frt, függöny vász­nak 20 frt értékben. Ennek hozzáadásával az összes bevétel 3070 frt 92 krra tehető. Ezzel szemben a kiadások, betudva az eddig nem rendezhetteket is, mintegy 1650 frtra rúgnak s igy mindegyik egyletnek biztos 700—700 frt marad tisztán azon erkölcsi hasznon kívül, hogy méltó látványos­sággal gyönyörködtette a kiállítás alkalmából ide gyűlt vendégeket, kiknek nagy részét épp a két egylet meghívása hozta és marasztotta két napon át váro­sunkban. A nagyszabású vállalat e nem várt sikere és sok­féle nehézségeinek leküzdése azonban nem volt lehető a két egylet körén kívül álló lelkesek közreműködése nélkül. Ezeknek a két egylet e helyen, a nyilvánosság előtt is lerója hálás köszönetét szives fáradozásukért és áldozatkészségükért. Névszerint: Palkovits József ezredes és Forster Emil alezredes uraknak a lovardahelyiséget, a katonazene megszer­zését és sok más segítséget, Piufsich Lajos úrnak a villamvilágitáshoz szükséges gőzgépet és fűtőanya­got, Erna Lajos úrnak a népszínházi díszleteket, Galló György úrnak a színpad díszes berendezését, BálJcay István, G aj dry Géza és Vida Vilmos urak­nak székek és bútorok átengedését, Tarcsay János- úrnak sokféle sikeres segédkezést és közbenjárást, Dr. Csányi János úrnak s a tűzoltó-egyletnek a tüz­érségi és rend fen tartási szolgálatot, Bartók Lajos úrnak díszletek festését, Fortuner Elek úrnak az élőképek kezdeményezését, Verő György úrnak azok sikerült rendezését, Neuwirth Joachim úrnak a szín­pad jés emelvény felállításához szükséges nagymeny- nyiségü faanyag díjtalan átengedését, Tragor Ernő úrnak borok, Haggenmacher Henrik úrnak két hekto­liter sör, végre a váczi hengermalom részvénytársaság­nak 2000 drb zsemlye ajándékát köszöni a két egylet. Fogadják ők, a névszerint megnevezettek, valamint a számos adakozó és felülfizető, minden közreműködő, végre pedig maga, a nagy közönség, mely vállalko­zásunkat tömeges pártolásával tüntette ki, a két egy­let őszinte köszönetét amaz üdvös emberbaráti és köz- művelődési czélok nevében, melyeket híven s a jelen siker által is fokozottabb buzgósággal szolgálni mind­kettőnek hivatása. Az országos nöképzö-egylet és a váczi nö-egylet.-------------ii—--------------------:-----------­tam másik hazám legszebb városába, a mely fölött egyben még kis szülővárosom is dominál s ez a siket- némák intézete, mely fiókja a váczinak. (Idők kérdése, soká marad-e még az ?) Egész kolóniája van itt a váczi, — vagy legalább Váczon megfordult — embereknek: piaristák, siketnéma- tanárok, egyetemi hallgatók, hivatalnokok, kereskedők s iparosok. Szóval mindenféle fajta. Fölösleges uj is­meretséget kötni! De egyébbként is van itt hire távol fekvő váro­somnak ! A vasúttól behozó fiiak kei es járműve nem volt kellően megkenve, oly nagyon zörgött, hogy egy másik kocsis is meghallotta. Oda szól ez az enyémnek: „Mért nem keni meg a kocsiját bátya, úgy nyikorog, mint a váczi szekér!“ Azt hittem, hogy hallucinálok; de mikor a (váczi régi kövezetnél is lábtörőbb) hid- utczai kocsiéi ton ..a váczi fene“ emlegetésével nógatta gebéit a gyorsabb menésre az én kocsisom, meg nem 1 állhattam oka felől nem kérdezősködni. — Vácz, instálom, — igy adta meg a fölvilágo- sitást, — az egy város, tetszik tudni, ott Budapest környékén. (Ezt ha nem mondod is, tetszik tudnom). Elénk kereskedése van, a fuvarosai sokszor megfor­dultak itt Erdélyben annakeíőtte, a mikor még erre vasút, nem járt. Ezeknek a fuvarosoknak a szekere olyan istentelenül nyikorgót!, mint most az én kocsim; aztán meg folyton azt hajtogatták, hogy: egyen meg a fene. (Hajtogatják biz ezt most is jámbor, ott a Tragor szöglete előtt!) Ezért szokás itt, instálom, a váczi fenét emlegetni. (Csakhogy maradandó nyomuk maradt az én ked­ves földieimnek !) Ami a várost magát illeti, arról sokat lehetne be­szélnem ; de miről tán máskor! Addig is csak azt súgom meg, hogy Kolozsvár legszebb kincse a hölgyei szépsége. Csupán ezért is megilleti a „kincses“ jelző. T.

Next

/
Thumbnails
Contents