Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
ban való alkalmaztatástól. A mint az eddigi tapasztalat is igazolta, e rendelkezés csak arra vezet, hogy az iparban való gyakorlati szakképzés érdekében feltétlenül szükséges tanonczkodás alól ki lehessen bújni és a képesités czéljának kijátszásával, a szolid iparűzés nagy hátrányára, könnyű szerrel iparjogositványhoz lehessen jutni. Már csak a törvénynek az ipari szakképzés előmozdítására irányuló üdvös intézkedéseinek, tehát a III. fej. uralkodó czélzatainak érvényesülése szempontjából iskivánatos e pontnak elejtése, Végül magának a 4. §-nak hézaga szintén jelentékenyen elősegiti a képesités kijátszását. Az ott megállapított igazolási módozatok nélkülözik a hitelesség garancziáit. A leggyakoribb esetek közé tartozik u. i. az, hogy szivességből, vagy éppen nem tisztességes indokból kiállittatik a megkivántató munkabizonyitvány oly egyének számára, a kik szakba vágó műhelyben, vagy gyárban szakbavágó munkával egyáltalán nem, vagy csak igen rövid ideig foglalkoznak. Miután minden segédnek munkakönyvvel kell birnia, másfelől pedig, mivel az ipartestület leginkább van abban a helyzetben, hogy ellenőrizhesse, vájjon a kimutatandó törvényes kellékeknek a tan- és munkaviszony tekintetében egyes esetekben elég van-e téve, a képesités csak úgy juthat komoly érvényre, ha az iparhatóságok által, képesítéshez kötött mesterségekre, az iparigazolvány csak az illetékes ipartestület meghallgatása mellett és annak véleményezésére adható ki. A képesités hatályosabbá tételére nézve a készítendő törvénynovellába oly határozatokat óhajt felvenni, melyek szerint a képesítéshez kötött mesterségek önálló üzhetésére az igazolvány a tanoncz-bizonyitványon kívül, csupán az előirt szakmabeli foglalkozást igazoló munkakönyv bemutatása mellett és csupán az illetékes ipartestület meghallgatása után legyen kiadható ; továbbá amaz általános felhatalmazás vétetnék fel, mely szerint a II. fokú iparhatóságok feljogosittatnának, hogy különös tekintetbevételt érdemlő körülmények közt, az illetékes ipartestület, illetőleg keresk. és iparkamara meghallgatása után, egyeseket a képesítési igazolás kötelezettsége alól esetről-esetip felmenthessenek ; és hogy a keresked, miniszter felhatalmazást nyerne arra, hogy egyes kézműiparágak specziális viszonyaira való tekintettel, a készítmények teljes előállítására szükséges kiegészítő munkálatok egyesítésére nézve, rendeleti utón, kivételes intézkedéseket állapíthasson meg; s ha felvétetnék ama rendelkezés, mely szerint az iparos, tanonczot csak abban az iparágban tarthat, melyre nézve a törvényes képesítést kimutatta; végre a 101. § d) pontja teljesen hatályon kívül helyeztetnék. Ezekben ismertetjük rövid körvonalakban a nagyfontosságu emlékiratot, melynek hogy sikere és eredménye legyen, iparosaink érdekében nagyon kívánatosnak tartjuk. Sz—s. szőlőkunyhó fedele alatt mind megette, ami a kosárban volt, éhen pedig hogy legyen ott künn estig? A sors, e vashatalorn, haza kényszerít. Ámde az út? Süpped a láb, lemarad a czipő. De ime lovak lesznek láthatók és a lovak után egy kocsi! Igaz, hogy csak trágyahordó kocsi, de mikor nagy a veszély, Noé sem nézte, hogy külön szalonja van-e a bárkában mars be, boczi, disznó, no meg ember is. Hja az ellentétek fokozzák az élet szépségeinek értékét. A lovakat egy jóképű ember hajtja. Arra néz, meglassítja a lovakat. — Tessék fölülni kérem, mindjárt esni kezd megint! Liliomáé asszonyság, (mert hogy ő volt), ujjain számítja: lesz eső? nem lesz eső? . . . Bizony lesz, mert már esik is megint. A kocsis, ember oldalra húzódik, hárman is megférnek ott azon a keresztültett deszkán. Mert hárman voltak, véletlenül Liliom kisasszony is jelen lévén. Ha pegazus nincs, megteszi két jó erős ló is. Ugyancsak esik, válogatni nem lehet! Beszélgetnek az időről, vetésről, lovakról végre emberre kerül a sor. Majd megharagszik a gazdája, ha megtudja, hogy idegeneket is felszedett a kocsira. I)ehogy I taragszik kérem. Már majd beértek a városba, ezalatt kiderült, gyönyörű idő lett. — No, most már leszállunk. Hó, hőha te! megállnak a lovak, Liliomék leszabnak a kocsiról. — Most nincs nálunk pénz, de jöjjön be, ha arra jár, amerre lakunk, kap egy kis borravalót! Addig is köszönjük a szívességet. — Isten áldja meg! — Te mama, ennek az embernek nagyon szép szemei voltak! Ml ég okosan is beszélt. Jótékonyczélú mulatság. A váczi kath. Legényegylet f. hó 16-án a polgári ! lövölde dísztermében házvétele javára műkedvelői előadást tartott. Az egylet előadásainak jó hírneve ezúttal is nagyszámú közönséget gyűjtött össze, s a törekvő ifjak bizonynyal szerencséseknek tarthatják magukat, midőn látják, hogy fáradozásaik iránt ily válogatott vendégsereg érdeklődik, kitüntető méltánylással viseltetik. Szigeti József „A kisértet“ czimű énekes népszínművét adták elő, a nagynevű szerzőnek személyes engedélye folytán. Jeles munka, melynek főbb szerepeit pár évtizeddel ezelőtt maga Szigeti, továbbá Szerdahelyi, elsőrangú művészek, s mások domborították felülmulhatlan tökélyre. Jelen referádánkat Balogh Fercnczczel kezdjük. Miskát, a csizmadia-inast személyesítette, ki felszabadulását várja. (Nagyváradról írják, hogy legközelebb csakugyan felszabadul. Szedő.) Eredeti alak volt, ügyesen izgett-mozgott, szakértőhöz méltó tűzzel dicsérte munkáját s ábrándos hódolattal tisztelte Zsuzsit, a majsztram szép leányát, kinek, ha módját ejthette, tőle telhetőleg udvarolni, szive szerint való dolognak hitte. Alakítása várakozásunkat teljesen kielégítette. - Zsuzsi szerepét Lányi Berta k. a. játszotta megnyerő alakítással, dalait is ügyesen adta elő; kiváló sikert aratott a ravatal mellett lefolyt jelenete Miskával, szavalata értelmes, arczkifejezése jó eltalált, modora megnyerő, rokonszenves volt. —• Sas István szerepében Szalag Pál lépett fel, ki „mesteri“ mozdulataival s fontoskodó magatartásával elismerést nyert. Nem hivatásunk annak elbírálása, vájjon igaza volt-e Miskának, midőn gazdáját ismételten „szörnyű okos ember“- nek jelezte, annyit azonban nyíltan elmondhatunk, hogy játékával egészben meg voltunk elégedve. — JDrajM Anna k. a. kifogástalanul játszotta el Örzse szerepét, hol erélyesen, hol hamiskásan, amint a hálás szerep kívánta, melyet jól felfogva, érzéssel adott elő. Igen jó alak volt, s nem veheti tőlünk rossz néven, ha ez alkalommal miénk „az utolsó szó,“ midőn sikerült játékáról elismerő dicsérettel nyilatkozunk. Kovács József Alpáry földesurat, Schivikó Károly Karády orvost személyesítették elég ügyes fellépéssel, Fodhragyay Sándor pedig Mózses zsidó ideges nyereségvágyát igyekezett szemlélhetővé tenni, szenvedélyes mozdulatokkal, mérsékelt sikerrel. Kallósi molnármes- tert ügyesen mutatta be Franyó Lajos, ki a nyeregből kiütött kérő szivbeli fájdalmát is eléggé sikerültén tolmácsolta. — Juczi leányt Schlinger Teréz k. a., Panna asszonyt Matz Erzsiké k. a. játszották, — továbbá Bálint gyámot Pákozdy István, György gazdát Józsa Pál, a kisbirót Péter István, Jancsi hajdút és Jóska legényt Kmegy Lajos, végül Peti legényt Ferencsik Zsigmond, mely kisebb szerepekben mindannyian buzgón serénykedtek a darab kerekded előadásához közremunkálni s a közönség megelégedését értelmes szavalással, helylyel- közzel lelkes, általában sikerült játékkal érdemelték meg. A felsoroltakon kívül a leányok díszes csoportját Pásztor Erzsiké, Sári Etelka, Polcorni Anna, Obermajer Etelka, Tóth Mariska és Hajdú Anna kisasszonyok, — a legényekét pedig Balkovics István, Horváth Ferencz, Manga József, Komád Sándor, Nernecz András és MitliJc Sándor tették teljessé, kik egyben az összdalok és táncz előadásában is dicséretesen oldották meg feladatukat s arattak elismerést. Záradékai egy görögtűzze] megvilágított nagy némaképet mutatott be a rendezőség. A kép Dávid királyt ábrázolta, hadi jelvényeket vivő, ujjongó népe között, győzelmi menetben. Fényes kiállítása és kifogástalan elrendezése bizonyára megérdemelte a közönség zajos tetszését. A darab betanítása és az előadás rendezése körül, mint értesülünk Balogh Ferencz fáradozott heteken át példás buzgalommal. A dalokat Mandl Lipót tanította — Az ám, hogy is hívják a gazdáját?- Bizony már elfeledtem, hogy mondta a nevét! Jaj be gyönyörű idő, egészen kitisztult! Kár a falak közé menni. Nekem sincs kedvem. — Gyerünk vissza az erdőbe. — Gyerünk! Dezsődi pompásan vizsgázott, szép volt a fiú, gazdag is. Még csak egy kis világismeret kell. Hadd menjen Párizsba. El is ment ide is, oda is. Szerepelt, de meg is allta helyét, kifogástalan volt jelene, szépnek Ígérkezett jövője. Tudták ezt az emberek, de tudta a szép Adolina is, azért fonta hálójába. Dezsődi boldog volt, tervei komolyak, nevét és sorsát, a nő kezeibe akarta helyezni. Ábrándos fiatal szív. Azonban csalódnia kellett, Adolina titokban egy aranyos egyenruháért rajongott. Midőn Dezsődi értesült, odahagyta a nagy világot, képzelt nagy csalódásában, azt hívé, hogy most már az élet sivár neki. Embergyűlölő, világgyűlölő lett, öltözékét elhanyagolta, elvonultan élt, visszalépve a társadalmi küzdtér ről. Csinos vagyonában gazdálkodott, nem azért, hogy gazdagodjék, hanem csak mert lelke mégis tevékenységet követelt. Gyakran látták őt portól-lepetten térni haza, ilyenkor külseje nem keltett bizalmat, kerülte a feltűnést, bár fogata volt, nem használta, sokszor ment a földekre, szőlőbe gyalog, utána nézett a munkásoknak, nem azért, hogy meglesse őket, hanem időtöltésből ! Kiment, ha borult volt is. Tetszett neki a vihar. Sokszor künn maradt eső- | ben is, meghúzódva valami menhelyen vagy épen talán ! néha öntudatlanul a zuhogó esőben járkált, barangolt. be s kisérte, az ügyelő teendőit Franyó Lajos, a súgó dolgát Maricsek Dezső teljesítette. Az egész előadás, — ha a mondottakat röviden összegezni akarjuk, egyike volt azon sikerült előadásoknak, melyekre a kath. legényegylet megelégedéssel tekinthet vissza. A szereplők buzgón, ügyesen oldották meg feladatukat, s csak egynek hiányát éreztük: egy kissé több dalt óhajtottunk volna! A közönség a szép dalokat oly szivesen hallgatja, s éppen ezekből vétetett fel legkevesebb a műsorba, sőt a felvonások között is szivesen vettünk volna egy-két rövidke nótát. Az előadás végeztével a közönség egy része hazavonult, a többiek pedig tánczra perdültek, s járták annak módja szerint a késő hajnalig. —e —. Á „Magyar Egylet.“ Budapesten az alább közölt lelkes felhívás jelent meg, melyre felhívjuk közönségünk figyelmét. Polgártársak! Magyarország fővárosa nem eléggé magyar. Bámulatosan halad, de nemzeti szelleme nem tart lépést e haladással. Budapest az ország szive, de e szivben idegen érzelmek is dobognak. A közeli napok eseményei megdöbbentően világították meg a helyzetet. Ideje, hogy cselekedjünk. Egyesüljünk a hazai nyelv védelmére! Fogjunk kezet: tegyük Budapestet teljesen magyarrá. Csak azzal s akkor fogjuk a honfoglalás ezredévét méltóan megünnepelhetni, ha ez ország minden fia nyelvében is magyar; mert csak a nyelv egysége teremti meg a gondolkodásnak és a törekvéseknek közösségét. E hazafias feladatot csak önmagunk oldhatjuk meg. Mozgósítsuk magát a társadalmat! Hassunk közvetlenül polgártársainkra, a mindennapi életre, nyilvános helyeken s a családi tűzhelynél. A ki magyar: magyarosítson ! Legyünk fáradhatlan apostolok, minden téren és minden alkalommal. Kiki azon körbe, melyben mozog. Lelkesedésünk tettekben nyilvánuljon! Hangzatos szavakkal, puszta beszéddel czélhoz sohasem jutunk. Cselekvő buzgalomra van szükség. Meg kell törnünk az általános közönyösséget. Az igazi hazaszeretet nem lanyha s nem tűr elnézést. A főváros megmagyarosodásának legnagyobb gátja a fővárosi német sajtó, melynek zöme sem nyelvünk, sem törekvéseink iránt kellő érzékkel nem fúr, sőt az idegen szellemnek ápolója és állandó terjesztője. Törekedjünk a fővárosi német sajtó kiküszöbölésére. Ne fizessünk rá elő. Ne hirdessünk benne. Hassunk testtel-lélekkel oda, hogy nyilvános helyeken belföldi német lapot ne tartsanak. Csak oly üzletben vásároljunk s csak oly iparosoknál rendeljünk, hol a ezég, a kiszolgálás, a levelezés, a számla: magyar. Német mulatóhelyekre ne járjunk. Ne tűrjünk német étlapot, sem német pinezért. Beszéljünk mindenütt magyarul, s törekedjünk arra, hogy minden polgártársunk hasonlóképen cselekedjék. Irtsuk ki azt a sokaknál divó rossz szokást, hogy a ki magyarul tud, kényelemből mégis inkább németül beszél. E czélokra „Magyar Egylet“ alakul. Egyelőre a fővárosban. Tagja lehet minden feddhetlen életű magyar ember. Tagsági dij egy évre 1 forint. A részletek beható megbeszélése és megái lap itása a közelebb összehívandó alakuló közgyűlésnek lesz feladata. Budapesten, 1891. évi augusztus hava. Az előkészítő bizottság nevében: Gracza György, a „Budapest“ pol. napilap szerkesztője. Dr. Prey er Hugó, ügyvéd. Dr. Váradig Károly, ügyvéd. Dr. Sik Sándor, ügyvéd. Bolondság, de minden embernek meg van a maga bolondsága. Miért ne lehetne a nagyvilági, elegáns szalonhősből egy világkerülő vadócz? — Esik az eső. — Pista te, haza hajthatnál, ne ázzanak a lovak, meg ha sár lesz ott a kátyús utón a hegyoldalon, romlik is a ló lába. Igen ám uram, de ha megered az eső, lesöpri innen az oldalasról mind ezt a szénát, amit tegnap lekaszáltunk. — Hát akkor csak hányjátok kazalba, és ha elvégeztétek, induljatok, majd én haza hajtom a lovakat, ha nagyon esik a szőlőkunyhóban is meghúzódhattok, aztán ha a széna redben van. — De kérem csak a trágyás kocsiba vannak fogva a lovak, rázós a deszka. Sebaj, siessetek, a felhő nagyon közlekedik. — Gyi! — — — — — Kopogtatnak. Szabad ! Csinos férfi lép be. Öltözéke, modora kifogástalan, hangja kellemes és az arcza, vagyis inkább a szemei olyan ismerősek! Hogyan is kezdje csak a mondókájáf? Liliomék is mondanának valamit, de ők sem találják meg az igazi szavakat. Éppen arra mentem, véletlenül betekintettem a nyitott ablakom Hallottam, mikor Dezsődi úr neki bátorodva, mondja végre: — Eljöttem ... a nekem ígért borravalóért! Hja, a legábrándosabb ember is gyakorlativá lesz, ha egy kis nyári zápor megkergeti. (Jé!) kis Füstös. ■ Ji
