Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-02 / 31. szám
érdemeket szerzett Szabóky Adolfunk megalkotta s megteremtene. Az ily egyesület csak akkor lesz szilárd alapokra fektetve, ha mint tisztán társadalmi és erkölcsi intézmény akar működni, s csupán csak erkölcsi eszközökkel akarja czéljait elérni; s ha ezen az alapon kivánja társas összejövetelei által az együvétartozás és társulás érzetének ápolását fejleszteni; s ha önképzése és közművelődése tekintetében is az erkölcsi elvek vezérlik. Az ily irányú önképzési és közművelődési törekvésekben bennünk mindenkor lelkes támogatókra és pártfogókra talál a hazafias iparos ifjúság. Medor. Városi közgyűlés. Vácz város képviselő-testülete múlt vasárnapon közgyűlést tartott Gajáry Géza polgármester elnöklete alatt. A gyűlés első tárgyait polgármesteri jelentések képezték. . ' A városi polgármester jelenti, hogy néhai dr. Hay- nald Lajos kalocsai biboros érsek temetésén egy általa vezetett és Csávolszky József kanonok és dr. Freysinger Lajos, díszpolgár, városi képviselőkből álló küldöttséggel résztvett; előterjesztést tesz továbbá az osztrák-magyar államvasutak megváltása alkalmából bellusi Baross Gábor kereskedelmi m. kir. miniszter úrhoz üdvözlő küldöttség menesztése iránt; a képviselő testület ezt annál is inkább legnagyobb örömmel hajlandó megtenni, miután az osztrák-magyar államvasut magyar- országi vonalainak állami megváltása és állami kezelés alá vétele folytán városunkra közgazdasági és kereskedelmi szempontból nagy előny háramlik s e fölött érzett örömének és hálájának ad kifejezést, midőn a miniszter ő excziáját ez alkalomból üdvözlendi. Ugyancsak a polgármester előterjesztése folytán a képviselőtestület a váczi gazdasági kiállítás költségeinek fedezésére 500 frtot szavazott meg a városi pénztárból. A polgármester azon jelentése, hogy a folyó évi csatornázás alkalmából sikerült a városi kataszt. térképről a jövőben foganatosítandó csatornázások keresztülvitelénél leendő használat czéljából a vállalkozó által egy pontos és magassági méretekkel ellátott térképet ingyen készíttetni s hogy ezen térkép egyes érdeklődők, hatóságok és intézetek által is megszerezhető legyen, azt a városi pénztár terhére 50 példányban sokszorosittatta s hogy a térkép egy példánya 1 frt GO krért a polgármesteri hivatalban bárki állal megszerezhető, jóváhagyólag tudomásul vétetett. Hasonlókép tudomásul vétettek a város pénztárainak a jelen év II. negyedében eszközölt megvizsgálásáról szóló jelentés, nemkülönben a pénzügyi bizottság jelentése az 1890. év közpénztári számadások megvizsgálásáról. A helybeli főgymnásium segélyezésére évenkénti 1200 frtnyi összeget szavazott meg a képviselő- testület. Vörös Ferencz ipariskolai helyettes igazgató mint rendes igazgató végleg megerősittetett a képviselőtestület áltál. A városi szőlőtelep bizottság jelentése az eddigi munkálatokról a képviselőtestület helyeslésével találkozott, a minisztérium 650 frtnyi segélye e czélra köszönettel vétetett tudomásul. szüksége, utazzék fürdőbe.“ Oh ez hajmeresztő! Igazán hajmeresztő! Elkergettem az orvost és most magam kúrálom magamat. Tegnap egész nap koplaltam, este rebarbara teát ittam, bepólyázhattam magamat a forróság daczára, izzadtam mint egy . . . De hiszen ezeket már elmondottam. Elmondom másnak is, mert ez hajmeresztő, igazán . . . Páter Hiláriusz.* *) Peitler Antal József\váczi püspök. A jó öreg úr kedvelt ételei közt a legfőbb helyet foglalta el a paréj, magyarul spenót. Midőn egy Ízben a Kiskunságban bérma- körútját tartotta, mindenült szerepelt ebéd közben ez a sötétzöld táplálék, mert az előrelátó és szemfüles plébánosok jó eleve megtudták, hogy mit szeret az „atyus“. Kovách Pál dorosmai plébános, később váczi kanonok és pápai praelátus, ez a minden izében magyar pap azonban kijelentette, hogy bármennyire tiszteli és és szereti is főpásztorát, de az a ronda német étel az ő úri asztalát nem fogja beszennyezni még a bérmálás alatt sem, hanem majd gondoskodik ő becsületes magyar ebédről, mely. után meg a püspök is megnyalhatja a száját. Eljött a kellő alkalom. A püspök jó étvágygyal ült í le az asztalhoz, de midőn a csuszpajz közeledését várta, I aggodalmasan nézett az ajtó felé, vájjon mit fognak i hozni, (szegény már a kilenczedik parokhián élvezte a spenótot és csaknem a csömörlésig el volt vele telve). Nyílik az ajtó; termetes töltött káposzta nyújtózik a tálakban; a püspök arcza felderül s kitűnő örömmel mondja a plébánosnak:- Köszönöm, édes plébános úr! A többiek idáig mindig spenóttal tartottak. Hiszen tudom, hogy figyelem- és szeretőiből tették; de hát utoljára a legkedvesebb ételére is ráun az ember . . . Éljen a töltött káposzta ! *) Jiáink József, egri egyházmegyei áldozópap, tanítóképző tanár e czim alatt legújabban megjelent »Papi adomák ötletek, óh jellemvonások gyűjteményé«-hől közöljük mutatványul e sorokat. A műben körülbelül fél ezer adoma van összegyűjtve, mely iz- leltetífíil szolgál a. II. iklioz, melynek czime Práter Julcundián lesz. Ara az I. kötetnek I frt öO kr., kötve ü2 frt. Kapható a szerzőnél lágerben. Olvastatott Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk átirata a székesegyháztér rendezése ügyében, mely szerint kijelenti, hogy bár a nevezett téren a jelen évben a város szépitészeti és kövezési munkálatokat eszközöltetett, jövőben történendő félreértések elkerülése végett a teret olybá tekinti, melyre a város jogot nem formálhat magának. A váczi vereskereszt-egyletnek a városi kórházban két szoba engedélyeztetett Az alsóvárosi iskola épületben levő tanítói lakás egy ott felállítandó kisdedóvói helyiségül átengedtetett, s az illető tanítónak lakáspénzül 120 frt szavaztatott meg a képviselőtestület által. A békásmegyeri tűzkárosultaknak 10 frtot szavazott meg a közgyűlés. A bérkocsikról szóló szabályrendelet miniszteri jóváhagyása tudomásul vétetett. A városnak Wüntsch Róbert budapesti vállalkozóval a csatornázásra vonatkozólag kötött szerződése 5°/0 árengedés mellett jóváhagyatott a közgyűlés által. A „ Vácz-vidéki egyetemi ifjak köré“-nek 25 frtot I szavazott meg képviselőtestületünk segély czimén. Ezeken kívül még több kisebb tárgy nyert elintézést a közgyűlésen, mely '/a5 órakor ért véget. Ä közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő Úr! Engedje meg igen tisztelt szerkesztő úr, hogy egy anomáliára hívjam fel figyelmét, mely városunkban pár hét óta méltó megbotránkozásul szolgál mindenkinek, kiben a jobb érzés csak parányi részecskéi is még megvannak. Értem azon városszerte a legnagyobb kegyetlenséggel űzött kutyahajszát, melyet rendőreink úton-út- félen művelnek, midőn kutyáinkat mérgezett hússsal traktálják, mi által azok a legnépesebb utczákon és tereken hullanak el mindenki szemeláttára és megbotránkozására. A kutyák ellen kiadott eme szigorú rendelet, gondolom, onnan veszi magyarázatát, hogy városunkban ezelőtt pár héttel egy gyanús eb kóborolt s lövetett agyon, mely fölbonczoltatván, rajta a veszettség tünetei észleltettek. Óvintézkedésül tehát kiadatott a parancs, hogy minden gyanús kinézésű és kóborló eb, mérgezés által elpusztittassék. És ez igen helyes intézkedés is, ha meggondoljuk, hogy bizony városunkba, különösén heti vásárok alkalmával számtalan vidéki eb behozatik, s közülök gazdája gondatlansága folytán több itt marad, mely gazdátlan ebek valóban veszedelmessé válhatnak a lakosságra, és ép ezért igen czélszerü az ily kóbor kutyáknak ellenőrzése, azok el- pusztittatása. De hogy eme kutyapusztitó hajsza a város összes kutyáira kivétel nélkül kiterjesztessék, ennek okát semmikép sem tudjuk belátni. Már pedig úgy van. Nézzük csak, miképen járnak el nemes tisztjükben kutyapusztitással megbízott rendőreink? Végig mennek az utczán, s ahány kutyát ott meglátnak, mindegyiknek dobnak a mérgezett falatokból. S igy megtörténik, h gy a legbékésebb házi eb, mely gazdája kapuja előtt gubbaszt, a mérgezésnek esik áldozatává. A másik meg gazdája mellett lépdel, s ott kapja meg a végzetes falatot, melyet a rendőr keze juttatott a csendes páninak. Sőt tudok rá esetet, hogy még a házak udvaraiba is juttattak már a rendőrök a mérgezett húsból. Hogy a rendőrök megbízatása ennyire terjedjen, Kovách e szavakra a diadalérzetével pödörte volna a bajuszát, ha lett volna neki. * * * Pap (a keresztelésbe kezdve): Mi legyen a gyermek neve ? Keresztanya-. Hadd legyen Matyi, tisztelendő uram; úgy is csak a disznókat fogja majd kihajtani. * * * Szűcs Pista. Volt egyszer, hol nem volt, de az operencziás tengeren túl nem, hanem a váczi egyházmegyében s nem is olyan nagyon régen volt egy szikrázó elméjű pap, úgy hitták, hogy Szűcs Pista. Róla az volt az általános vélemény, hogy nagyon sok esze van, de kár, hogy nincs kocsisa. Sok tarka-barka adomát hallottam róla, melyek közül az eszembe jutottakat szívesen közlöm azon megjegyzés kíséretében, hogy némelyik talán mással történt meg, hanem azért neki tulajdonítják ; mert hiszen éppen az adomák azok, melyek eredetét a legbajosabb megállapítani. Hogy kispap korában ő volt-e az a kópé, a ki egy fösvény társának pogácsa czimen egy ferslóg kavicsot küldött; vagy a ki a másiknak, egy ábrándos fiúnak, szerelmes leveleit elfogdosva, neki oly válaszokat küldött, hogy az illető majd kiugrott a reverendából, azt nem tudom s nem is keresem; én csak ott kezdem bemutatni Pisla bátyánkat, midőn - mint ő szokta mondogatni — kilépettt az élet mezejére bojtárnak egy vén juhász mellé, vagyis káplánnak rendelték egy faluba. , * * * Vegyük, hogy Nagy-Kátán történt. A nagykátaiakat nem lehetett azzal vádolni, hogy valami nagyon megerőltették volna magokat a prédikáczió-hallgatás- ban, sőt inkább, midőn a kántor a „Jöjj el Szentlélek Úr Isten“ kezdetű éneket rákezdte, oly szorgalmasan iparkodtak kifelé a templomból, mintha odakünn egy banda czigány azt húzta volna: Gyere ki rózsám, gyere ki! Nem tetszett e szokás Szűcs Pistának sehogyse. Eliiatározta tehát, hogy a maga módja szerint majd segít a dolgon. A következő alkalommal, mielőtt a híveknek alnem vagyok hajlandó elhinni s éppen ezért szólalok fel, hogy azok túlbuzgósága az illető tényezők által korlátozhassák, vagy pedig egy oly értelmű rendelet kibocsátását kérjük, hogy a kutyákat se az utczára, se az udvarra ne legyen szabad kibocsátani, hanem azok a szobákban tartassanak. Az eddig követett mérgezési eljárást nem tartom helyesnek még azon esetre sem, ha — mint rendeletileg kiadatott — köteleztetve vannak a tulajdonosok kutyáikat szájkosárral ellátni, mert ennek daczára is azok a mérgezett húshoz hozzá juthatnak és elpusztulhatnak. Leghelyesebb mód lenne az, ha a város behozná a kutyaadót s az ebből befolyó jövedelemből rendes kutyapeezért tartana. Mindenki szívesen megfizetné azt a csekély összeget, melyet kutyája után kellene lerónia és legalább nem volna kitéve azon eshetőségnek, hogy esetleg legkedvesebb háziállatját elemészszék. A kutya- peezér aztán időnkint bejárhatná a várost s azon ebeket, melyek bárczával nem lennének ellátva, mint gazdátlanokat tartoznék összefogdosni. Ajánlom soraimat az intéző körök figyelmébe s polgártársaim nevében a dolog mielőbbi orvoslását kérem. Egy váczi polgár. Felelet a „Váczi Hírlapinak. Múlt számunkban t. laptársunknak már bebizonyítottuk, hogy éppen amiről bennünket vádol, ő abban hatványozott mértékben leledzik. S igy a legújabb botrányos s gyalázó soraira nem is válaszolnánk, de miután azokban egy arczátlan kifejezés foglaltatik, melylyel minket illet, kötelességünk még egyszer s utoljára nyilatkozni. Azt írja ugyanis: „A „Váczi Közlöny“ ezen állítását ezennel hazugságnak jelentjük ki. Sem a „Borászati Lapok“ sem más lap czikkét soha át nem vettük.“ E nemtelen vádra vonatkozólag állításunk igazságának kézzel-fogható bebizonyítása végeit közöljük lapunk említett czikkét egész terjedelmében, aztán a „Borászati Lapokíc-ét s végre a „Váczi Hírlap“-ét is, s a könnyebb áttekintés végett az egyező részleteket cursiv betűkkel szedettük. A „Váczi Közlöny“ 1891. évi 25. számában a következő czikk jelent meg: „ Városunk szölötélepe. A filloxera pusztításai következtében tönkrement szőlőhegyeinknek amerikai veszőkkel való beültetése czéljából városunk hatósága a lágyasi földeken 3 hold és 598 □ öl terület ültette- tett be a tavaszszal amerikai szölövesszökkel. A munkálatok Krakker Kálmán, okleveles gaz- dász, siketnéma intézeti gondnok felügyelete alatt már a kora tavasszal megkezdődtek, ki is mindenek előtt a gyökeres vesszők ültetését vette foganatba. Fáradságát — mint örömmel konstatálhatjuk — siker koronázta, mert az elültetett vesszők mintegy 90—.95 °l{)-a megeredt, a mi igen nagy nyereségnek mondható. A csírázott amerikai fajok dugványozására később került a sor, s ezeknek is körülbelül 80—85 °l0-a megfőganodott, mely körülmény leginkább a jófajú vesszőknek s a kedvező időjárásnak köszönhető. Az egész területen ültetve van: Othello 2082 drb, York Madeira 499 drb, Jaquez 1224 drb, Vitás Solonis 543 drb, Rip. Rupestris 1790 drb, Vegyes Riparia 0292 drb, tehát összesen 12359 drb vessző. Igaz ugyan, hogy ezen mennyiség szőlőhegyeink beültetéséhez csekély számnak mondható, de kezdetnek még is elég. A telep csak is szaporításra fog felhasználtatni, a jövő évre pedig még körülbelül 4 holdnyi terükalmok lett volna kiosonni a templomból, hirtelen a szószéken termett s éles, sipitó hangjával elkezdte kiáltani: — Nem arra te! Nem arra te! No már e szokatlan kezdetre érdemesnek tartották visszafordulni a, szökevények a kórus alól s kíváncsian várták a folytatást, s lassankint vissza ódalogtak a padokba. — Igen is, folytatá a szónok, igy szokta a jó pásztor visszakergetni a jó legelőre az engedetlen juhokat, amelyek nem akarnak arra menni, amerre a pásztor tereli őket. S azután jól megmosta a meghunyászkodott juhokat — szappan nélkül. * * * * Egy másik helyen meg rettenetes istenkáromló nép közé került káplánnak. Sokat tanakodtak a plébánossal, hogy mint lehetne ezt a rákfenét kiirtani a. szerencsétlen népből; végre Szűcs Pista vállalkozott rá, hogy megkísérli ő. A következő vasárnap, midőn a szószékre fellépett, se evangélium, se imádság, hanem elkezdte adtával, folytatta leremtettével; erre már figyelni kezdett a szundikáló publikum, s mikor már az erősebb fajtájú káromkodásokból is elmondott néhány szemen- szedett mondást, ijedve néztek fel rá férfiak és nők, hogy talán megbolondult a papjok; de mikor ő nem tágított, hanem szórta a leghajmeresztőbb káromkodásokat, mint a záporeső, az öreg anyókák már verni kezdték a mellöket s félénken rebegték: — Atyám! bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit beszél. Ekkor aztán a mi szónokunk felhasználva az általános szörnyűködést, igy folytatá beszédét: — Úgy-e semmirevalók, most attól remegtek, hogy mindjárt rátok szakad a templom, midőn e hajmeresztő káromkodásokat tőlem halljátok, hanem azt fel sem veszitek, midőn tenmagatok szennyes száján jönnek ki az ilyen undokságok. S aztán ugyancsak rájok terité a vizes pokróczol. Persze, hogy ez mirandum potius, quam imitandum, s talán medicina pejor erat morbo.
