Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-06-29 / 26. szám

oly körülmények által tartatnak vissza az iskolától, melyeket a szegény ember nagyra vesz, de melyek a gyermek nevelésében később kijavithatlan csorbát ejtenek s kimentő okoknak nem tekinthetők. Másokat beíratnak ugyan az iskolába, de azok oda vajmi rendetlenül járnak, elfogadható okok nélkül sokat mulasztanak, vagy az iskolát kora tavaszszal ott hagyják. Ezek legtöbbje szintén a szegénységet hozza fel mentségül, de akárhány esetben nagyon jelentéktelenek azon okok, melyek őket a kimaradásra vagy arra bírták, hogy vizsgát ne tegyenek, mely kifejezés olykor régibb kimaradást palástol.

Ily bajokon a hivatott köröknek már régen segíteniük kellett volna, s kell ma is. A társadalom ma már azon egyéneket, kik Írni — olvasni sem tudnak, nem magához méltó tagoknak, hanem csak olyan gépféléknek tekinti, melyeket egy vagy más dologra alkalmazni lehet. Azonban mindezen szempontokat minden földhöztapadt szegény megítélni nem képes, s éppen azért az intéző körök azok, kiknek a gyámoltalanok érdekét pártfogolni kell, azok s a társadalom javára.

De nem kevesebb figyelmet érdemel az, hogy mily buzgalommal fáradoznak azok, kikre a gyermeksereg bízva van. A gondos szülők, kik gyermekeiket azon reményben bízzák oktatóikra, hogy azok majdan tíz hónap múlva egy lépéssel közelebb jutnak életök czél- jához; hogy gyermekeik a jó neveltségben és hasznos ismeretekben napról-napra előbbre haladnak: nemcsak éber figyelemmel kisérnek minden mozzanatot, mely gyermekeiket s azok előhaladását érinti, de áldozatokat is hoznak, melyekért, és pedig jogosan, eredményt is várnak. Azért fölötte óhajtandó, hogy a tanító legfőbb gondja: iskolája legyen. A jó tanítónak, ha eredményesen akarja betölteni hivatását, tanulmányoznia kell tanítványai tehetségét, jellemét, hajlamait. A jó tanító sohasem unja magát iskolájában, nem örül ha tizet ütött az óra, mert, különösen oly népes osztályokban, mint nálunk is vannak, úgyis alig lehet elég az oktatásra hivatalosan kiszabott idő. A fokozott buzgalom eredményeiben is okvetlenül meglátszik.

Tanítóink különben betöltötték hivatásukat. A legtöbb osztály általában igen jeles vizsgálatot tett, mi a jeles vezetés mellett bizonyít. A növendékek szép eredményt mutattak fel úgy az elméleti, mint a gyakorlati tárgyakban, a női kézémunkák kiállítása pedig különösen kiváló szorgalomról és finom Ízlésről tett tanúságot.

Nem mulaszthatjuk el azonban itt különösen hangsúlyozni, hogy osztályaink némelyike túl vau tömve. Voltak osztályok, melyekben a növendékek száma a százat megközelítette. Ily népes osztályokban nehezebb a kellő fegyelmet föntartani, de meg egyes gyöngébb növendékek kiképzésére sem jut elegendő idő.

Az összes vizsgálatokon, melyek mindegyike nagyszámú szülők és érdeklődő közönség jelenlétében folyt le, Gsávolszk y József kanonok egyházmegyei tan- felügyelő ő nga elnökölt, bölcs tapintattal vezetvén azok menetét.

Városi és vidéki hírek.

— Személyi hírek. Kalmár Endre, a kegyes- tanitórendiek tartományi főnöke, kir. tanácsos, e hó 25-én városunkban időzött s jelen volt a rend ujoncz- növendékeinek zárvizsgáján. — Dr. G z e 111 e r Antal prépost-plébános Alberti-Irsára utazott, hogy ott K o- lo ss v.áry Mihály új áldozárnak ma bemutatandó első szent miséjén a szónoki és manuduktori tisztet teljesítse. — Reiser László, ipar- és kereskedelmi hitelintézeti vezérigazgató, egészsége helyreállítása czél- jából e hó 22-én Kaltenleutgebenbe utazott.

= Egyházmegyei hírek. S p e r 1 i n g Béla újszászi ideigl. kisegítő Hatvanba, a f. h. 21-én felszentelt újmisések pedig a következő állomásokra küldettek kápláni minőségben: San dúl a Imre Fóthra,

Ä „Váczi Közlöny“ tárczája.

Az utolsó Bánky.

— Elbeszélés. — lila: Hxdlészáros Sándor.

(Folytatás.)

Másnap délelőtt úgy 10 óra felé ott látjuk bán- révi Bánky Dénes büszke ős nemest, ki még IV. Béla király idejéből származtatja le nemességét s ki büszkén, feszített mellel mutogathatja az ódon kasztély disz termének falain elődeinek arczképeit, kik egy tői-egyig nagy rangban álltának s tekintélyes hivatalt viseltek a tekintetes nemes vármegyében. Es ki nem adná a csillagos égért, hogy nem nemesnek született és hogy Bánkynak hívják; büszke nemességére, nevére s őseinek vitéz voltukra; mint mondám ott beszélgetett bánrévi Bánky Dénes nejével a csillagkeresztes volt udvari dámával báró jablonkai és ivánkői Veöreös Il<Iával a társalgóban.- Nos édes férjecském, monda a hölgy, voltál Bálványossy gróféknál ?

Voltam bizony, válaszolt nemesünk, maga elé bámulva, voltam bizony, alig találta helyem. Hej az öreg, még a mi fajta régi jó időkből való.

Körülnéztél a háznál? Hány leány? Van ott több is, ha jól tudom.

Három van, legjobban tetszett nekem Irma, a középső, éppen nekünk való. Szelíd, ártatlan, kedves, s mi több, szép, mint egy angyal.

— Gondoltam, hogy ott lesz legjobb először körülnézni. Mondd a hölgy mosolygó arczezal. Oh ha nem gyöngélkedném, én is elmentem volna, de Inába, öregszik a csont és sajogni kezd.

Kölossváry Mihály Romhányba, Tóth Kálmán Nándorba. — Eiszrich György katonai káplán Bie- lekből (Bosznia) Budapestre helyeztetett át.

= Fényes estély. Latinovits Albin cs. és kir. kamarás, földbirtokos és neje, kik tudvalevőleg dukai birtokukat csak nem rég adták el örök áron dr. R o- biesek József fővárosi ügyvédnek, e hó 24-én fényes estélyt rendeztek abból az alkalomból, hogy e vidéket elhagyva már legközelebb Gráczba költöznek. Az estély e szerint a bucsuzás jellegével birt és teljesen zártkörű volt. A házi asszony tisztét Latinovics Albinné ő méltósága teljesifi. A meghívott vendégek este 9 óra felé kezdtek gyülekezni, mire az előkelő társaság a patkóalakban felállított, dúsan megrakott asztalokhoz ült. A menu díszére vált Bodendorferné jóhirü konyhájának és teljesen kielégítette a társaság igényeit. Vacsora után a vendégsereg Csuka zenéje mellett tánezra perdült, melynek csak a felkelő nap sugarai vetettek véget. Tudósítónk a jelenvoltak közül a következők neveit jegyezte fel: Gosztonyi Jánosné, br. Prónay IstVanné, gróf Crouy Vilmosné, gróf Grouy Károly né, Rudnyánszky Lászlóné, Szalaesy Sándorné, özv. báró Mii 111 aus enné szül. Grouy grófnő, báró Marschall Gyuláné, Muzslay Gyuláné, — továbbá: Rud- nay Lenke, Prónay Margit, Prónay Mária, Gosztonyi Polyxena, Pyret Ilonka báró kisasszony, Nagy nővérek, Ivánka Leona. Ott voltak: Latinovits Albin, Majthényi István orsz. képviselő, gróf Grouy Vilmos, gróf Grouy Károly, Rudnay József. Gosztonyi Tibor, Gosztonyi Miklós, báró Marschall Gyula, gróf Vittkenburg, Szalaesy Sándor, Prónay István, Prónay Mihály, Baltira honvéd-huszár százados, Szüts András, Zaleezky Jenő, Rudnyánszky László, Szontágh Árpád, báró Pyret János, báró Rudnyánszky Sándor, dr. Nagy, kir. táblai tanács jegyző, Muzslay Gyula stb.

= A siketnémák vizsgája. A helybeli orsz. siketnéma intézetben csütörtökön tartották meg az évzáró vizsgákat, nagy számú érdeklődő közönség és dr. Szabó Sándor miniszteri biztos jelenlétében. A vizsgát megelőzőleg misét mondott Pivár Ignácz ktr. tanár, intézeti hitoktató, melynek végeztével bevonult a tanári testület, élén Krenedits Ferencz igazgatóval és a miniszteri biztossal a torna helyiségbe, mely ez alkalommal czélszerü vizsgateremnek bizonyult. Ä miniszteri biztost egy néma leány csinos virágbokrétával és jól elmondott beszéddel fogadta, Berinza János tanársegéd pedig szépen átgondolt beszédben nyújtott tájékoztatót a siketnéma oktatás felől és az intézet ez évi működéséről. Összesen 80 fiú és 40 leány adott számot készültségéről s a vizsgálat eredménye mivel sem maradt mögötte előző évi sikereinek. A rajzok és női kézimunkák Ízléses kiállítása mindenkit meglepett és dicséretére válik egyrészt Bartók Lajos rajztanárnak, másrészt Weiser Adél kézimunka-tanítónőnek. Különös érdeklődés tárgyát képezték a növendékeknek a vallástani feleletei, melyeken meglátszott Pivár Ignácznak, a régi kipróbált paedagógusnak, sike- keresen alkalmazott tanítási módszere. Az intézet az uj igazgató alatt is kifogástalan tisztaságú, mely jelentékeny szerepet játszik az intézet hygienikus viszonyaiban. A vizsga jóval 12 óra után ért véget és a délután 3 órakor megtartott torna vizsgával nyert teljes befejezést.

= Te Deum. A kegyes tanitórendiek helybeli főgymnásiumában ma délelőtt ünnepélyes „Te Deum“- mal fejezték be a tanévet, mely után kiosztották az ifjúságnak az iskolai bizonyítványokat és a 2 hónapi édes vakáczióra haza bocsátották.

= Kézimunka-kiállítások. A róni. kath. leányiskolában e hó 22-én voltak közszemlére kitéve a női ipariskola növendékeinek kézimunkái melyek, elfogulatlanul ítélve, teljes mértékben kiállótták a kritikát. Láttunk ott ruhákat, hímzéseket, díszmunkákat, sőt majolika tárgyakat is, melyek mindegyike külön dicséri úgy a vezetők, mint a növendékek ügyességét. A kiállításon különösen B oda Beatrix, M aye r Lujza, J a k a b f f y Ilonka, D e c k n e r Piroska, M arosy

De hogy kérdeztek, majdnem megharagudtak, hogy itthon hagytalak. Hanem megígérték, hogy viszonozzák a látogatást.

Örülni fogok. Legalább lesz egy kis élet ebben az ősi fészekben, régen volt úgy is már egy kis víg- élet. Oh nem úgy volt ez a szebb időkben.

A két öreg elandalgott a szón, mindenik maga elé bámult, mintha a levegőben néznék, keresnék, azoknak a jó vig elmúlt napoknak képeit, melyek már oly rég elmúltak, miknek emlékei is romba dőlve hevernek a múlt homály födte téréin.

Hanem azt mondom, szakitá félbe a csöndet az öreg, hogy Irmánál különbb, derekabb lyánt nem találhattunk volna sehol. Épen Benőnek való. Ha meglátod, meglep szépsége, jósága, szelídsége.- Ez mind jó volna, de hogy kell most ezt a vad fiút vele érintkezésbe hozni? Tudod milyen makacs, nem akar sehova kimozdulni e bagoly fészekből. Már hányszor beszéltem vele komolyan, szigorúan, parancsolólag, de hiába, nem megy az sehova. Pedig már eljött az ideje, hogy hát lyány után is nézhetne, nem pedig itthon kuruttyolni mindig. No ebben a le- kintclbcn nem ütött atyjára. Tudom fiatalkori csinyjeid. Mondá kaczalódva Bánkyné.

— Aj, aj, hol vannak már azok.

— Hanem már ideje, hogy dologra térjünk, hogy komolyan láss utálnia, ne hogy elkapják orrunk elől a falatot. Benő csinos fiú, ámbár nem illik hozzám, anyához, hogy saját fiam dicsérjem, de szó a mi szó, csinos, derék, okos, gazdag, mi kell egyéb ?

— No majd minden jóra fordul.

Mikor beszélsz Benővel ?

— Délután.- Helyes, először te, aztán meg én veszem elő. Talán csak fog már egyszer rajta a szó. Eddig úgy is hiába beszéltünk neki.

Ilona, P e r t z i á n Irma, R e i 11 e r Clotild sat. kézimunkái vonták magukra a nagyszámú, érdeklődő hölgyközönség figyelmét. — Az „izr.-status-quo“ hitközség népiskolája leánynövendékeinek kézimunkái tegnap voltak az iskola vizsgatermében kiállítva és dicséretére válnak Láng Irma kisasszonynak, a népiskola ügyes kézimunkatanitónőjének, ki már két éven át vezeti t el - jes megelégedéssel az oktatás ezen fontos részét.

= Küldöttség a minisztériumhoz. A nógrád- megyei Kösd, Pencz, Rád, Verőcze és Kismaros községek küldöttjei e hó 24-én a városház termében értekezletet tartottak azon czélból, hogy a nevezett községek igazságszolgáltatásilag a váczi kir. járásbírósághoz csatoltassanak. Az értekezletet Kozáky Dániel penczi földbirtokos nyitotta meg — a ki már több mint 2 évtized óta ezen eszmék előharezosa, és többek: nevezetesen : Gajáry Géza polgármester, Balás Ferencz főszolgabíró, Reiser Béla ügyvéd, Bene Gyula földbirtokos és Joó Sándor körjegyző felszólalásai után határozatba ment: hogy ezen községeknek ide csatolása iránt küldöttség menesztessék az igazságügyminiszterhez.

— Uj ügyvéd. Dr. Szarka Mihály ügyvédjelölt, Reiser Béla ügyvéd irodavezetője a hét folyamán jó sikerrel állotta ki a budapesti ügyvéd vizsgáló bizottság előtt az ügyvédi vizsgát. Gratulálunk!

= Vizsga-hangverseny. A magyar zeneiskola évzáró hangversenyén roppant számú közönség töltötte meg a hangversenytermet, melynek szakértői része azon kíváncsiságból sereglett össze, vájjon a kitti nőleg magyar zeneiskola mily eredményt képes felmutatni a klasszikus magyar zene reproductiója terén. A zongora tanszakból a tanári kar egyedül Kiss Angélának adott magyar stylü darabot és pedig Sipos A. gyönyörű kidolgozatú concert-ábrándját, melynek előadását különösen megnehezíti a finom hegedű futamok és czimbalom tremolók ügyes és hangulatteljes felhasználása. A nagy közönség feszült figyelemmel kisérte az előadást és ötszörös kihívásban részeltette Kiss Angélát hibátlan, bátor és érzésteljes előadásáért. Az intézet legképzettebb növendékei pedig oda nyilatkoztak, hogy ők ugyan képesek igen nagy sikereket elérni a technikában, de Kiss Angela igazi magyar érzéseit nem reprodukálhatják.

= Nyári mulatság. A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köré-“-nek szünidei bizottsága f. év julius hó 5-én (szombaton) a „Lőház“ helyiségeiben nyári mulatságot rendez. Reméljük, hogy a közönség meleg érdeklődést fog tanúsítani e fáradhatatlan és igazán kitartó körrel szemben, mely annyi anyagi áldozat árán minden lehetőt elkövet, hogy kitűzött czélját: városunk társadalmának élénkítését előmozdítsa. Részünkről kívánjuk, hogy a legjobb siker koronázza a derék ifjak mozgalmát !

= Torna-vizsga. F. h. 25-én délután 5—7 óra közt tartatott meg a Flórián-utczai helyiségében a népiskolák növendékeivel a tornavizsga, F o d o r Imre, Jankovics Ernő és U d v a r d i Mihály tanítók vezénylete mellett. Az általában érdekes és szépen sikerült mutatványokat nagyszámú közönség nézte végig. A legjeleselab mászók és ugrók pénzjutalomban részesültek.

— Uj háziúr. M a y e r Sándor könyvnyomdatulajdonos a hét folyamán megvette a Piarista-utczá- ban levő Drágffy-féle házat.

= Esküvő. 111 o v s z k y Antal, helybeli fiatal kereskedő, f. é. julius hó 1-én tartja B.-Gyarmaton esküvőjét Weisz Regina kisasszonynyal. Tartós boldogság kisérje frigyüket!

= Országos vásár. A mai és holnapi napon országos vásár tartatik városunkban, mely előreláthatólag kevésbbé sikerült elődei módjára fog lezajlani.-- Gyászhir. Vettük a következő gyászjelentést: Alulírottak úgy saját, mint számos rokonaik nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik forrón szeretett kedves nagynénjöknek: özv. Gáblencz Pálné szül. Reguly Anna úrnőnek f. évi június hó 26-án esti 11 órakor, életének 72-dik évében, hosszas szenvedés és- Hej azok a csintalan lyányok, mennyire kérdezték, mekkora, milyen, szőke, barna? . . . Ejh, csak legény lettem volna . . .

— No te rossz posztó, még most is ilyeneken jár az eszed ? . . .

• — Addig boldog az ember.

S ezen a két öreg oly jó Ízűt nevetett.

Ebéd után szokás szerint a két öreg aludni szokott egy verset s az alatt Benő Erzsikével, az asztal leszedésnél mindig olt beszélgetett, tréfálgatott, néha- néha ugyan az is megtörtént, hogy az öreg úr rajta kapta fiát, a mint Erzsiké derekáról kapta le kezét, de az öreg, mintha semmit sem látott volna nyugodtan ment dolga után, hanem azt még sem állhatta meg, hogy el ne mosolyogja magát. Hiszen az annak sorja, gondolta magában, fiatalok, hadd bomoljanak, ő sem volt különb a Deákné vásznánál; különben Erzsiké csinos egy leány.

A fentemlitfctt napon azonban hiába várta Benő, hogy az ebédlőben maga maradjon Erzsikéjével. Édes anyja már kiment szokás szerint szenderegni, atyja azonban még mindig ott ült az asztal mellett.

Benő már nem állhatta tovább, oda szólt atyjához.

— Nem álmos apám?

— Még nem, majd lefekszem később. Tudja Isten, jó kedvem kerekedett, ihatnám. Hanem ni, Erzsiké, hozz nekem csak két üveg villányit a pinczéből. Segítesz ugy-e Benő?

Ittam a mennyi kellett, mondá Benő, nagyot nézve atyjára, ki még soha nem tapasztalta, hogy a rendes kerékvágásból kijöjjön, hanem apám kedvéért illatom.

— Úgy is egy kis beszélni valóm van veled, majd igy borozás közt elmondom jobban, mint szárazon.

Ez alatt a két üveg villányit felhozta Erzsiké s oda tette az asztalra. Benő el nem tudta gondolni, mi beszélni valója lehet atyjának vele, mi több, még