Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-06-01 / 22. szám

fáradozik, nemzetének olyan szolgálatot tesz, melylyel szemben minden egyéb szolgálat háttérbe szorul. A nemzete iránt érző politikus tehát nem tekint­heti közömbösen a vetések állásáról megjelenő tudósí­tásokat. Szeme örömtől sugárzik, ha jó híreket olvashat és viszont kínosan dobban meg a szive az ellenkező­nek hallásánál. Az idén bő termést várhatunk. Adja ég, hogy vára­kozásaink beteljesüljenek. De ha igy is lesz, a jó termés fölötti örömünket mégis zavarni fogja egy komor gon­dolat. Az, hogy Magyarország gazdasági élete pusztán csak a véletlentől függ. Hirtelen zivatar elmoshatja összes reményeinket és egy jégeső elpusztíthatja létala­punkat, azért, mert Magyarországon mindent a Gond­viseléstől várnak és nincs iparunk, mely bennünket az ég haragja ellen megvédhetne. A Vörös-Kereszt-Egylet hangversenye. Miként a közelmúlt napokban ezen egylet helybeli választmánya részéről kibocsájtott meghívók tanúsítják, f. é. junius hó 7-én (szombaton) esti 8 órakor a váczi lőház termében tánczvigalommal egybekötött hangver­senyt rendez. Hagyományos hangversenyei sokáig szüne­teltek, mig nem az elmúlt év junius hó 1-én ismét élet- jelt adott magáról, de szolgáltatta egyúttal bizonyságát annak, hogy e városban, a hol a társadalmi élet élén­kítésére irányuló minden törekvés különféle visszás állapotok, a közönség hideg közönyén megtörik, egye­dül ő érti, ő tudja felrázni a tespedt társadalmi életet, melynek tikkadt levegőjében elsorvad minden szép eszme, minden jóakarat. A felebaráti szeretet tág mezején áldásosán mű­ködő emberbaráti intézményeink közt ez a leghatha- tósb, a legbefolyásosabb egylet; mert társadalmunk legelőkelőbb és legtehetősb értelmi osztályát vajmi cse­kély kivétellel sorozhatja tagjai közzé; azért bármit kezdeményez czéljai érdekében, annak sikerülnie kell. mert a siker biztosítékai magok az intéző egyéniségek. Élénk emlékezetünkben él múlt évi estélye, melylyel műélvezet erkölcsi s anyagi siker tekintetében egyaránt, nem versenyezhetett az utóbbi időben rendezett s meg­tartott hangversenyek s estélyek egyike sem. Úgy e körülmény, mint nem különben az, hogy a választmánynak a szombati estély érdekében kifejtett eddigi tevékenységéből annak minden irányban kielé­gítő sikere kétségen felül áll; a rendező bizottság úgy­szólván egyetlen tagjának a kizárólagos érdeme, a ki­nek nevével mindenütt találkozunk, hol jótékonyság- gyakorlásáról s e mellett a társas élet felfrissítéséről van szó. És ez: Krenedits Ferenczné úrnő, a-ki páratlan buzgalommal fáradozik a Vörös-kereszt egylet jóhirű estélyei rendezése körül s a kinek ez évben is sikerült oly kiváló erőket, mint G a j á r y Gézáné úrnő, Schuszter Irma kisasszony s G a á I Pál urat és a váczi műkedvelők dalegyesületét, P i- u-f sich Lajos úr szives közvetítésével pedig ismét Hegyi Aranka úrnőt, a bpesti népszínház előttünk már jól ismert közkedveltségéi tagját s D á r d a y Gyula urat a közreműködésre megnyerhetni. Nagyon helyénlévőnek tekintjük a közönség figyel­mét e hangversenyre felhívni, annak támogatását me­legen ajánlani, mert az egylet helybeli választmánya egy városunkra fölötte áldásos eszme megvalósulását czélozza ily jövedelmező estélyek rendezésével. Ugyanis azt óhajtja, hogy a helybeli fiók egylet jövedelmeiből oly tőkét teremthessen, melyből nemcsak az egylet alap­szabályainak és czéljainak megfelelőleg háború idejére alapíthasson egy katonai kórházat, hanem hogy egy kórodát már béke idején létesíthessen, melyet a város rendelkezésére bocsájtani hajlandó; egyelőre 8—12 ágygyal felszerelt női beteg szoba felállítását tervezi, minthogy városunkban ilyenre égető szükséges felsze­relés nagyobb része már meg van s reményű a vá­Kétségtelen, hogy ily fényes kilátások és ily óriási kedvezmények melleLl ezren és ezren óhajtanának részt- venni e kirándulásban; ilyet az életben aligha fognak többé láthatni; de a bizottság csakis korlátolt számban vihet magával vendégeket, a kirándulás a legszigo­rúbban zártkörű lesz és csakis a rendező bizottság által meghívottak (nők is) vehetnek abban részt. A rendező bizottság lapunkat megtisztelte azzal, hogy előfizetőinknek ajánlatunkra kiállít és küld meg­hívókat, a mig a szám engedi. Forduljanak tehát t. előfizetőink e részben egész bizalommal hozzánk. A kirándulás első részének (Bécs, Berlin, Hamburg,) 85 írt részvételi dija két részletben fizetendő 1) o 1 i n a y Gyula úrnál (Budapest, VI. Kecskeméti-utcza 13. sz.) postautalványon és pedig 40 frt junius 15-ig, 45 frt julius 1-ig. Ugyanakkor és ugyanott elő is jegyeztet­hetik magukat a tovább utazásra : Kopenhága, Stock­holm, Christiániába stb. Ugyan oda lehet fordulni részletesebb felvilágosításokért is. Különben lapunk is készséggel szolgál bővebb felvilágosításokkal. Óhajtanánk, ha a lapunk előfizetőinek nyújtóik eme rendkívüli kedvezményt minél többen venné- igénybe, mert bizonnyal mindannyian hálásak lennél nek érte. Milassin Vilmos. Hagyd otthon a feleségedet. — Jó tanács a férjeknek. — Mióta a feleségemet magammal vittem Bécsbe, 1 azóta sokkal kedvesebb és szeretetreméltóbb hozzám, 1 mint azelőtt volt. Néha napján a konyhába is kinéz és azóta a leves sincs elsózva és a pecsenye sincs el­égetve. Un. kissé későbben jövök haza a. szokottnál, 1 nem fogad mérgesen, szóval úgy élünk, mint a ger­lék és csak azóta tudom: mi a házi boldogság. lasztmány, hogy mihelyt szándékát megvalósíthatja a város e humánus intézmény létesítéséhez alkalmas he- lyiség- felajánlásával készséggel hozzájárul. őszintén kívánunk a választmány eme nemes tö­rekvéséhez sikert, s hiszszük, hogy szombati hangver­senye, mely rendkívül élvezetesnek ígérkező műsorával nagy vonzerőt gyakorol a közönségre — jövedelmező­ségével czéljai elérését lehetővé teendi. A m űso r következő : I. 1. D a 1 r a (Storch) előadja: a váczi műkedvelők dalegyesülete. 2. a) „Husarenritt“ (Spindler F.) b) „L’alliance“ (Beyer F.) Don Giovanniból. Zongorán 6 kézre elő­adják : G a j á r y Gézáné úrnő, S e h uste r Irma k. a. és Gaál Pál úr. — 3. Levél ária a „ Viceadmiral“ czimű operettéből, énekli: D ár day Gyula úr, a budapesti népszínház tagja. — 4. Keringő és S p a- nyoltáncz a „Pepita“ czimű operettéből énekli: F. Hegyi Aranka úrnő, a budapesti népszínház tagja. - II. 5. a) Szellő (Várföldy E.) b) Kártya-négyes (Magurányi) előadja a váczi műkedvelők dalegyesülete. - fi. Rákosi Viktor úr felolvasása. — 7. „A szerel­mes“ énekli: D ár day Gyula úr, a budapesti nép­színház tagja. --- 8. M agya r n é p cl a 1 o k, énekli: F. I-' e g y i Aranka úrnő, a budapesti nészinház tagja. Jegyek Meiszner R. úr divatkereskedésében Váczon s este a pénztárnál válthatók. Helyárak: Zártszék (1—5 sor) 2 frt; a többi sorban 1 frt 50 kr. Állóhely 1 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. iagyar gazdasági gépek. Uj korszakra virradt a magyar ipar. A nemzet érzi, hogy az anyagokról is kell gondoskodnia, ha az európai népek családjában méltóan akarja betölteni azt a helyet a melyre geográfiái helyzeténél és erkölcsi súlyánál fogva hivatva van. Sokáig szunnyadt a nemzet ereje és a megpróbál­tatások, melyeken hosszú időn keresztül kellett mennie, megaczélozta bennünk azt a tudatot, hogy minden nemzet csak annyit ér, amennyire magát érvényesítheti. A nemzeti erők érvényesítésétől függ a hatalom. Eddig, fájdalom, minden tényező, mely a közkormány­zatra befolyást gyakorolt, idegen szempontokból tekin­tette a magyar nemzeti érdekeket és olyan barbár ér­zéketlenséget tanúsított Magyarország gazdasági szük­séglete iránt, hogy a legcsekélyebb engedményekért is véres harezot kellett vívni ok a magyar gazdasági és kereskedelmi köröknek. Ennek az ideje azonban most lejáróban van. A közös vámterület ugyan még ólomsulylyal nehezedik ipari fejlődésünk szárnyaira, de másrészt megvan intéző államférfiainkban a jó akarat és hazafias törekvés a közös vámterület által okozott hátrányok paralizálására oly állami kedvezmények nyújtása iránt, melyek az ipari és kereskedelmi körök vállalkozó kedvét méltán felbuzditják. És a kormány eme közgazdasági politi­kájának köszönhető az ipar és kereskedelem terén ta­pasztalható amaz élénkség, mely annal örvendetesebb, minthogy a kislelkü bátortalanságot is képes gyümöl­csöző tevékenységre serkenteni. Mennyi okot és mily akadályokat tudott volna fölfedezni a nagy tőke szemessége még csak öt hat évvel ezelőtt ha valaki elé állott volna azzal, hogy egy gazdasági gépgyár részvénytársaság alapítására vállal­kozzék Magyarországon ? És ma minden habozás nélkül és a biztos nyere­ségkilátás vidámságával százezreket tevő alaptőkét rak­tak le egy ily vállalat létesítésére, mely eddigi műkö­désével arra a föltevésre jogosít föl bennünket, hogy e vállalat rövid idő alatt ki fogja zárni a külföldi ver­senyt piaczunkról. Mert kétségtelen, hogy az Első magyar gazdasági gépgyár részvénytársaság üzlete Budapesten ma már oly lendületnek örvend, hogy erre a magyar ipar igazán büszke lehet. Hogy miként történt ez, azt akarom elbeszélni és minden férj vonja le magának belőle azt a tanulságot, a mi helyzetéhez legjobban illik. Mindenki tudja, hogy sohasem voltam valami túlságosan gyengéd férj. Mindig szerettem a feleségemet de nem volt fogékonyságom oly kicsinyesnek látszó előzékenységek iránt, melyek a családi együttlétet kellemesebbé teszik. Név- és születésnap, házassági év­forduló és hasonló alkalmak nálam figyelemben nem részesültek és feleségemnek ezekre vonatkozó ezélzásai rendszerint kárba vesztek. Valószínű, hogy feleségem hideg közönyösségnek tartotta ezt, mert ő is mind közönyösebbé vált irántam és habár kötelességeinek teljes mértékben megfelelt, mégis meglátszott rajta a kedvetlenség. Kedélyes egy.ütt- létről szó sem volt és ha egyszer egy játszma tarokknál tovább elmaradtam, másnap már nem lehetett szavát venni. A nyáron dolgom volt Bécsben és ekkor véletle­nül eszembe jutott, hogy egy Ízben megígértem fele­ségemnek, bogy magammal viszem Bécsbe. Midőn ebbeli szándékomat vele tudattam, egész hidegen fo­gadta azt. Nyolcz nap óta voltunk már Bécsben. Vé­gigjártuk valamennyi színházat, múzeumot és látni­valót. A 8-ik napon sétát tettünk a szép császárvá­rosban, mely alkalommal a Kárntnerstrasse-ba értünk. Ez út vége felé kénytelenek voltunk a 39-ik számú 5 emeletes cliszépület előtt megállni. Egy kirakat óriási tükörüvegablakai előtt álltunk, melyen belül gyönyörű látvány tárult elénk. Önkénytelenül tekintettünk fel, megtudandó, hogy e műipari kincsesháznak ki a tu­lajdonosa. „Pachhofer“ volt a ezégen olvasható. „Hisz ez Paehhofer hazánkfia“ — szólalt meg feleségem, „kinek csodálatraméltó üzleti telepéről lapunkban oly szép czikk jelent meg.“ A feleségem elkezdett olva- dozni. Egyszeriben beszédes lett. Nem akart elmoz­E gyors eredményt a részvénytársulat főleg annak köszönheti, hogy gyártmányának olcsósága és szolid­sága a magyar gazdaközönség nagy részében már is felköltötte a figyelmet és azt a meggyőződést érlelte meg benne, hogy a külföldről importált gyártmányok­kal bátran kiállják a versenyt s megbízhatóság dol­gában előnyösebbek. Ezt bizonyítja az említett iparvállalathoz érkezett ama számos elismerő nyilatkozat is, mely a gazdasági egyesületek nevében kitartásra serkenti a derék gyár- vezéregyéniségeit. Bizalom a vállalat sikerében, szakértelem, üzleti szoliditás és tőkebőség a négy elem mely itt szeren­csésen egyesült a vállalat létesítésénél. És valóban nem képzelhető, hogy ennyi buzgalom sikerhez ne vezessen. Az első magyar gazdasági gépgyár részvénytársa­ság üzleti felvirágzása példát statuált Magyarországon azt a példát, hogy komoly munka és becsületes esz­közök azok, amelyekkel sikereket lehet elérni hazánk­ban s hogy nem kell félni a kudarcztól, még ha az idegen konkurrensek egész légiójával kellene is szembe- szállani a világpiacz küzdterén. C S A R N O K. Á „Századak“ biralata Karcsú A. Arzén „Vácz város türténeté44-röl. A helyi érdekű sajtónak egyik elengedhetetlen fel­adata : híven registrálni a vidéki, különösen a fővárosi sajtó azon mozzanatait, a melyben az illető város vagy vidék közművelődési vagy társadalmi élete ismertetve, bírálva van. Innen történik, hogy lapunk Dudás Gyulának Vácz‘város monographiájáról a „Századok“ f. é. III. füzetében közölt ismertetését, a szerkesztőség szives beleegyezésével, egész terjedelemben kiadhatja. „Karcsú A. Arzén veterán tagtársunk becses monographiájának utolsó és befejező kötete fekszik előttünk, írja Dudás Gyula. Vácz történetének első kötete 1880-ban jelent meg, s a város, mely monographiájá­nak megírására semmi áldozatot sem hozott, fokozott örömmel fogadhatja Karcsú A. Arzénnak puszta haza­fias lelkesedésből s a helyi történet iránt való szeré­téiből, tehát minden anyagi haszon nélkül irt munká­ját. És mi azt hiszszük, ha dicséretet és elismerést érdemel a történész, ki hivatalos megbízás és díjazás mellett vállalkozik egy-egy város históriájának meg­írására, úgy kétszerte nagyobb elismerés illeti a localis történet azon munkását, a ki — mint Karcsú A. Arzén is — tisztán nemes ambitióból dolgozik. Vácz város monographiája, igy a mint a maga teljességében előttünk fekszik, nem csak tartalom, de külső megjelenés tekintetében is egyike azon jelentéke­nyebb történeti műveknek, a melyek a magyar- és erdélyországi városokról eddig írattak. Egy kilencz kötetes művet, ha semmi világraszóló dolgot nem tar­talmazna is az, egyáltalán nem volna szabad egyszerű irodalmi kísérletnek tartanunk, annál inkább a jelen mű érdemes szerzőjével szemben, a ki a pápaság tör­ténetéről (8 kötetben) és a szerzetes rendek múltjáról (5 kötetben) irt becses műveivel régóta méltó helyet foglal történészeink sorában. Vácz története azonban nem csak külalak, de tar­talom tekintetében is a ritkább monograph iái művek sorába tartozik. E tartalom általában véve két fő részre oszlik, melyek egyike a város külső történetét, a má­sika pedig a városban székelő egyházi, politikai, társa­dalmi és kózmivelődési intézetek és intézmények múlt­ját tárja eUnk. A város külső történetét az 1—ÍV. kötet foglalja magában. Szabatos magyar stilus és szigorú tárgyiasság jellemzi úgy az ezen, mint a többi kötete­tek. Szerző — úgy látszik — ismeri a helytörténelem összes kútfőit, s nemcsak a nyomtatott forrásokat, ha­dulni a kirakattól és alig győztem szemeimmel ujjait kisérni, midőn az üvegtáblán keresztül azt a sok gyö­nyörű dolgot mutogatta. Miután észrevettem, hogy fe­leségemnek e tárgyak annyira tetszenek, nem akartam elrontani jó kedvét és elhatároztam, hogy bevezetem az üzletbe. „Vásárolsz néki valami csekélységet“ gondolám magamban — legalább megnézheti a helyi­ségeket. Beléptünk. A legelőkelőbb modorban fogadtak bennünket. Gyönyörű látvány tárult szemeink elé. Az óriási helyiségek oly fényes és mégis praktikus luxussal vannak berendezve, a mi egyedüli a maga nemében. A csinos és karcsú állványok, melyek a művésziesen és stílszerűen festett és díszített falak mentén állanak vagy a helyiség közepén vannak felállítva, vasból vannak készítve, bronzdiszitéssel, és nagy tükörláriákkal el­látva. Itt csaknem minden üveg alalt van. A nagy- mennyiségű és óriási nagyságú tükörtáblák, melyek e helyiségben láthatók, körülbelül 10,000 frtnyi értéket képviselnek, mig a berendezés legalább 70,000 írtba került. E kincsesház egyik osztálya legyezőket, esernyőket stb. tartalmaz óriási választékban; a második osztály­ban : bőr- és fadiszmüáruk; a harmadikban : bronz­áruk ; a negyedikben ; arany-, ezüst- és korálezikkek, csodálatos hűségű gyémántutánzatok és kedves csecse­becsék; az ötödikben: a legfinomabb fényüzési por- czellántárgyak; a hatodikban: gyönyörű és művészi kivitelű bronz-szobrok, szobrocskák, szoborcsoportok és a vasmüipar díszelegnek. Itt is fantasztikusan diszi- tett gyönyörű japán és keleti fülkéket találunk. A souterrain egész sorát a fényesen és stílszerűen beren­dezett érdekes japán- és keleti fülkék foglalják el. Jobbra találjuk az utazó ezikkek osztályát gazdag vá­lasztékkal. Itt látjuk az oly gyorsan híressé vált, sza­badalmazott, törhetetlen műfából készült utazó-ládákat, melyek bámulatos csekély sulylyal bírnak. — Felesé­gem egészen megváltozott. Szemei fénylettek az öröm-

Next

/
Thumbnails
Contents