Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-19 / 3. szám
3. szám. f XII. évfolyam. Vácz, 1890. január 39. < ; Elölizelési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Indítvány a posztógyár ügyében. A posztógyárnak napirendre került ügye a hét folyamán örvendetesen haladt előbbre és immár oly stádiumba lépett, hogy amit eddig „pium desiderium“- nak tartottunk, most már a valószínűség jellegével bir. S ezt első sorban Gajáry Géza, városunk ügybuzgó főjegyzőnek köszönhetjük. Mert ő volt az, aki az ügyet már úgy szólván csirájában városunk talajára terelte s a czég főnökével érintkezésbe lépve oly elhatározásra bírta, mely a felállítandó gyár ide telepítését fogja eredményezni. Állításaink nem légből kapottak, konkrét adatokkal igazoljuk ezeket. Első sorban közöljük azon levelet, melyet főjegyzőnk Ehrlich G. Gusztáv budapesti gyárostól, a posztógyár igazgatójának sógorától, aki igaz jóakarattal mozdítja elő főjegyzőnk igyekezetét— tegnapelőtt kapott. A levél igy hangzik: „Tekintetes Gajáry Géza, főjegyző úrnak Váczott. Igen becses soraira válaszolókig, bátorkodom figyelmeztetni, hogy a gyár ügye talán azért nem halad oly gyorsan, mivel az ily nagy vállalathoz mindig szükséges a személyes érintkezés az ügy gyors lebonyolításához. Minthogy azonban Lőw úr beteg, o nem jöhet Váczra, én tehát azt bátorkodnám ajánlani, hogy a városi tanács részéről történjék valami kiindulás, mivel azon levélnek, melyről sógorom, a gyár igazgatója, említést tesz, komoly horderejét — tekintve, hogy más városok tanácsai minden lehető módon igyekeznek, hogy saját területükön épitessék a gyár — talán Brünnben nem tudják felfogni. Leghelyesebb volna tehát, ha a városi tanács megbízná Önt, hogy jönne el veleih Brünnbe és én szives örömmel mutatnám be sógoromnak, mint magának Lőw úrnak is. Azért kérem Ont, legyen szives e kiküldetést elvállalni, mivel különös érdekem van ez ügyben oly férfiúval utazni, akiről tudom, hogy jó németséggel, szin- patikus megjelenéssel és modorral bir és a kiről tudva van, az is, hogy konnexiói vannak a kormánynál, a mely utóbbi pedig az én tudomásom szerint nem Vácz- nak óhajtja a posztó gyárat. Minthogy pedig az ügy komoly s magam részérel is nagyon szeretném, hogy Vácz városa területén létesittessék ezen gyár s mivel 10 év lefolyása alatt elég alkalmam volt úgy Vácz városát, mint pedig derék polgárait ösmerni s megszeretni, szívesen teszem odaadásom e csekély bizonyságát, amennyiben szívesen fedezem sajátomból ezen utazás összes költségeit. Mielőbbi becses válasza elvárásában maradtam szokott kiváló tisztelettel, Budapesten, 1890. január hó 16-án, Ehrlich G. Gusztáv s. k.“ Ezen szószerint közölt levél alapján, az ügy hordere- jétől teljesen áthatott főjegyző úr, nem késett nyomban a következő i n d i t v á n y t a városi képviselőtestület elé terjeszteni, a mely indítvány 74 igazolt, — s alább közölt, városi képviselő által pártolókig aláíratván, az a mai napon tartandó városi közgyűlés tárgy- sorozatába is felvétetett. A városi igtató hivatalban 383,890. sz. alatt be- igtatott indítvány igy szól: „Tekintetes városi Képviselőtestület! Tisztelettel alulírott Ehrlich G. Gusztáv budapesti gyáros úrtól — ki sógora a brünni Lőw Adolf és Fia czég posztó gyára igazgatójának és aki kezdeményezője volt, hogy e czég a posztó gyárat esetleg Váczon építeni tervei közé felvette — a ./• alatt mellékelt levelet vettem, a melyet midőn bemutatni szerencsém van, egyben ennek folytán bátorkodom a következő i n d i t v á n y t te n n i: tekintettel arra, hogy véleményem szerint nincs a városi képviselőtestületnek egy tagja sem, aki ne óhajtaná, hogy a hazánkban felállittatni. szándékolt posztó gyár Váczon építtessék, de továbbá tekintettel arra is, hogy meggyőződésem szerint városunk képviselőtestülete, újólag meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a gyárnak itteni felépíttetését minden kitelhető módon lehetővé tegye s nem fog elzárkózni esetleg kívánt anyagi áldozatok — mint pl. ingyenes térátengedés s bizonyos ideig városi pótadó elengedés megadásától sem, — mindezeknél fogva mondaná ki határozatilag a mélyen tisztelt városi képviselőtestület: miszerint a Lőw Adolf és Fia czég által Magyarhonban felállittatni szándékolt posztó gyárnak azon esetre, ha az ezen gyárat Váczon építi fel, városunktól kitelhető anyagi előnyöket is biztosit; arneny- nyiben pedig a czég főnöke jelenleg lábadozó beteg lévén városunkba most nem jöhet s ennek folytán könnyen megeshetek, hogy a gyárért versenyző sok város közül valamelyik városunkat személyes érintkezés és ajánlattételben megelőzve a gyárat maga részére biztosíthatná: hatalmazná meg a város képviselőtestülete a városi tanács valamelyik tagját, bogy a czég főnökével személyes érintkezésbe lépjen, Brünnbe utazzék s Lőw úrnak a kilátásba helyezett előnyöket is tudomására adhassa. Részemről kijelentem, hogy jól lehet felette boldognak érezném magamat, ha e küldetésben eljárhatni s kedves városomnak szolgálatot tehetni nékem alkalom adatnék, mindazonáltal jelen indítványomnak czélja ez legkevesbbé lévén, nem lehetne a legkisebb ellenvetésem az ellen sem, hogy e küldetéssel a városi tanácsnak esetleg nálamnál érdemesebb egyik tagja bízatnék meg; azt azonban kötelezőlég kijelentem, hogy az esetre, ha a választás csekélységemre esnék, utazásom költségeit a sajátomból a legkészségesebben fede- zendem. Kiváló tisztelettel maradván a mélyen tisztelt városi képviselőtestületnek alázatos szolgája: Ctajáry Géza, városi főjegyző, városi képviselő. Ezen indítványt pártoljuk és ahoz hozzájárulunk : Neszveda István, Újhelyi István, Kanda István, Jung János, Csávolszky József, Huj János, Vadkerty Mihály, Fajcsik Mihály, Rassovszky Márton, Vitt Manó, Prokop Károly, Korpás Pál, Grűnhut Dávid, Schmidt János, Zettler Antal, Glasel Jakab, Fölsinger József, Beck Adolf, Reiser Henrik, Fóti Gyula, Pápa József, Bezdek János, Vörös Károly, Siposs István, Abeles Mór. dr. Freysinger Lajos, Krakker Kálmán, Lencsó Sándor, Haffner Ferencz, Reiser László, Reiser Béla, Ursziny Arnold, Weiszbarth János, Meiszner János, ifj. Zsidek Ignácz, Intzédy Soma, Monszpart József, dr. Virter Lajos, Velzer Lajos, Velzer Kálmán, Tragor Ignácz, Leitner Sándor, Bar toss Béla, Potoczky Soma, Lő winger József, Schmidt Ferencz, K. Gsereklye István, Ivresák József, dr. Miitényi Gyula, Reitter István, Tóth András, dr. Franyó István, Goldberg Gutman, Zema- novich József, Tokodi Mihály, Sóti Kurdi János, Bónis János, Mandits János, Báján János, lvovách Ernő, Olaj Ferencz, Friedrich Alajos, Borossy Ferencz, Ernyey János, Docskal Venczel, Vörös Mátyás, Uhlig Ede, Bar- tos Imre, öreg Lázár István, Joó István, Emerich Lajos, Windisch Ferencz, Haidfeld Lajos, Péts Sándor.“ Mindezek után nem kell nagy magyarázattal szol- ( gálnunk, hogy olvasóink a posztógyár ügyével tisztában legyenek. Annyi tény, hogy a posztógyár ügye oly örvendetes stádiumban van, mely a legjobbat engedi remélleni. Az is tény, hogy a városi főjegyző, városunkhoz való ragaszkodásának oly szokatlanul feltűnő jelét adta, amely tanulságul szolgálhat még azoknak is, akik e város falai között születtek. S bármiként Ítéljen is a kaján irigység a főjegyző úr önfeláldozó működéséről és humanistikus gondolkodásmódjáról: bennünket — kik az igaz érdem méltányÖlását tűztük ki lapunk zászlajára — mi sem tántorít meg abban, hogy a főjegyző úr ténykedésének őszinte elismeréssel ne adózzunk. S mert a főjegyző úr működését sem önzés, sem anyagi érdekek nem árnyékolják: szentül hiszszük, hogy csakhamar el fog jönni azon idő, mikor önzetlen fáradozása minden oldalról aként kerül mérlegelés alá, miként azt egyéni tulajdonai és eddig is kivívott érdemei méltán megérdemlik és városunk jól felfogott érdekei is kívánják. Népesedési statisztika. A városunk népesedésére vonatkozó statisztikai adatokat minden részről egybegyüjtvén, azokat a lefolyt 1 S89-ile évre a következőkben állítjuk egybe: FI á z a s s á g köttetett: A róm. kath. egyháznál ................................... 69 A lielv. liitv. evangélikusoknál ......................... 13 Az ágost. Fii tv. „ ......................... — Az izraelitáknál együttesen .............................. 15 Összesen: 94 A s z ü lőttek száma : A róm. kath. egyháznál .........................................427 A helv. hitv. evangélikusoknál ......................... 39 Az ágost. hitv. „ ......................... 17 Az izraelitáknál együttesen ............................... 99 Összesen: 543 Az elhaltak száma : A róm. kath. egyháznál.........................................384 A lielv. hitv. evangélikusoknál......................... 41 Az ágost. hitv. „ ......................... 24 Az izraelitáknál együttesen ................................. 51 Összesen: 500 A szülöttek közül 261 fiú, 282 leány, az elhaltak közül pedig 271 finemű, 229 nőnemű. Ha pedig a lefolyt utolsó tíz évre visszatekintünk, a rendelkezésünkre álló adatokból a következő összegek tűnnek ki: házasságok születések halálozások 1880. évben .................... 96 552 503 1881. 129 541 530 1882. 104 572 595 1883. 118 548 527 1884. 116 551 534 1885. 124 573 528 1886. 137 587 587 1887. ?> ..... 130 572 589 1888. !) ..... 115 563 532 1889. évben .................... 94 543 500 Tíz év alatt: 1163 5602 5425 Városunk lélekszámúnak összege tehát az utolsó tíz év alatt igen jelentéktelen hullámzást mutat. Egy évben átlagosan számítva 116 házasság köttetett, 560 születés és 542 halálozás fordul elő, mely utóbbi ösz- szegben a fegyházi elhaltak is foglaltatnak. Feltéve már most, hogy városunk lakosainak ösz- szege, nem számítva ide a fegyenczeket, 14 ezer (mit a népszámlálás van hivatva helyesbíteni), ezer lélekre esik 8 házasság, 40 születés és 38 halálozás. Flogy pedig városunk lélekszámú csaknem állandóan ugyanaz, az több körülménynek tudható be, de városunk emelkedését kérdésessé nem teszi. Ellenkezőleg, hogy daczára a kedvezőtlen körülményeknek, az összegek hullámzása jelentéktelen, határozottan a mellett bizonyít. A főváros közelsége sokakat elvon iparosaink, munkásaink közül, a vasúti hivatalnokok eltávozása, az elemi csapások, a szőllőmivelés rohamos lehanyatlása, — határozottan hátrányosak voltak. Egyébiránt városunk emelkedését úgysem annyira az összegekben, mint inkább az egyes polgárok jólétében, megelégedettségében helyezzük: ezen alapon épülhetnek idővel az összegek is. Nemzetgazdasági hazafiság. Baross Gábor kereskedelmi miniszter többször szólalt föl budgetje tárgyalása alkalmából és szavai mindannyiszor érdekes világításba helyezték Magyarország ipar- és kereskedelmi viszonyait. Első sorban kiviláglott a miniszter előadásából, hogy ő maga sem látja rózsás színben a jelenlegi közgazdasági helyzetet, melyből minden áron kibontakoznunk kellene. A módra nézve még nincs egészen tisztában a miniszter. Kísérleteket tesz és kezdeményez kisebb nagyobb sikerrel, de anélkül, hogy teljes és fényes eredményt érhetett volna cl a kereskedelem és ipar terén, hacsak fényes eredmény gyanánt nem tekintjük a közlekedési ügy virágzása emelését, mely kétségtelenül a kereskedelemmel szorosan összefügg. Sajnos, hogy még Baross ismert erélye és buzgó- sága sem képes Magyarország gazdasági életének nagyobb lendületet biztosítani, mert a fogyasztó közönség és kormány intentiói között nincsenek meg azok az érintkezési pontok, melyek az üdvös czél elérését elősegíteni hivatva volnának. — Ezt a miniszter maga is kénytelen volt nyílt őszinteséggel hangsúlyozni és egyúttal felhívni a sajtót, hogy iparkodjék a nagy közönségben a nemzetgazdasági hazafiság magvait elhinteni. Ez a nyílt beszéd bizonyára több figyelmet érdemel mint a helyzet szépítésére kieszelt tarthatatlan frázisok pattogtatása. Mert ezekkel a szavakkal a tetterőt csak buzdítjuk és nem keltünk léha illúziókat senkiben. De nemcsak a kereskedelmi miniszter, hanem egyes képviselők is utaltak a nemzetgazdasági hazafiság eszméjére. Abban találják a legfőbb hibát, hogy a ma- gyar közönség eddig nem tanúsított akkora érdeklődést a magyar ipar termékei iránt, mint a mennyi gazdasági életünk átalakításához okvetlen szükséges lett volna. A hazai tőke külföldre vándorolva, nemzeti iparunktól elvonatik és igy csak természetes, ha az amúgy is zsenge korát élő hazai iparunk pang és a szomszéd államokkal való versenyt kiállani képtelen. Az az ellenHELYI ES VIDÉKI EKDEKü, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP
