Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-05-18 / 20. szám
magokat, s szabályzatuk 1696-ból való, juníus 21-érői keltezve; a mint azt a pesti ezéh adta kölcsön a váczi kádároknak. Meg van Budapesten az egyetemi könyvtárban. A váczi kádárok ezen szabályait utóbb kétszer is megújították, először M ária Téré z i a adta ki 1778-ban, másodszor 1837-ben; mely utóbbi példány az országos levéltárban van meg. A fazekas iparosok szabályait 1698. decz. 6-án adták ki, még pedig magyar nyelven; maga a püspök hagyta helyben, úgy, a hogy azt a győri fazekasok 1633-iki articulusai nyomán tették közzé. Érdekes felemlítenünk, hogy a győriek okmányának a pozsonyi fazekasok bizonyos 1569-iki német nyelven szerkesztett szabályzata szolgáltatta az alapot; a váczi fazekasoké magyarul meg van Budapesten az egyetemi könyvtárban, a hol 1762-ből a fazekasok német névjegyzéke is feltalálható s művelődéstörténeti szempontból érdekes adatokat foglal magában. Váczon Fazekas-utcza is volt, melyet csak a múlt esztendőkben kereszteltek Petőfi nevére; érdekes volna tudni, vájjon a várban vagy a városban laktak-e ezen iparosok, birtak-e bástyával, sánczczal és volt-e valami szerepük a vár védehnezésében ? A váczi magyar szabók ezéhszabályzata 1699. márcz. 29-ikéről való; I. Lipót erősítette meg, mint illik magyar nyelven; azonban egy későbbi 1761-ből származó pótlással. E szabályzat másolatát a budapesti egyetemi könyvtár őrzi. A szabók, mint olyan iparosok, a kik a papság számára dolgoztak, nagy szerepet játszottak a reforma- tiónak a városba való behozatala ellen. A 14. pont megengedte, hogy protestáns legény is beállhatott ezéhbe, hanem annak egy év leforgása alatt a katholikus vallásra kellett térnie, különben „kivetették“ onnan. Azok között a ruhanemüek között, a miket a ezéhbe álló legénytől mester-remek gyanánt követeltek a legelső volt a római szent séges pápa lovára való csaj tár; tudni kellett különféle szerzetesrendek ruháit elkészíteni, igy az 5. alatt a jezsuiták ; 12. alatt az ispotályosok, 13. az augustinusok 19. a benedictinusok 20. a paulinusok egyházi öltönyét; 10. és 11. alatt az apáczák habitusát és palástját kívánták az uj mester keze után remekben látni. A német szabók okmánya 1722. jan. 11-érői való. A decretumot német nyelven 1755-ben a szűrszabókéval egyszerre adta ki Mária Terézia s a váczi püspök: gr. Eszterházy Károly pótlékkal látta el, s az Budapesten az egyetemi könyvtárban található; — egyébiránt van egy későbbi ezéhszabályzatuk is 1844-ből, az úgynevezett ezéh bizottság iratai között s az országos levéltárban őrzik gondosan. Utczájok a magyar szabóknak is volt Váczon, hanem arról már határozottan tudjuk, hogy a vár falain kívül feküdt a mostani Eszter ház y-utezában. A szíj jártók, nyergesek és sár kant y„u- s o k azaz fegyverkovácsok máskép csiszárok ezéhsza- bályai 1714. jan. 9-ikéről vannak keltezve. Mintául ezeknek az 1692-ik évi komáromi szijjártó ezéh magyar szabályzata szolgált: I. Lipót erősítette meg; az egyetemi könyvtárban is meg van, de egyúttal az országos levéltár u. n. ezéh bizottság iratai közt is látható. A ruhafestők (kék festő?) ezéhszabályait 1711. decz. 25-én tették közzé. A váczi gombkötőknek magyar nyelven kiadott szabályzata az 1718. évszámot viseli; a pesti ezéh jogszokásai után indultak, de hogy ezek honnan vették : kazalhoz, meggyujtotta. Mikor látta, hogy a lángok körül nyaldosták, vissza ment szobájába s az ablakokból gúnyos mosolylyal nézte, miként gyűl a felriadt cselédség az oltásra. Majd nyugodtan, mintha semmi sem történt volna, lassan ellépegetett a legvégső szobába s elveté magát a liinta széken és hintázta magát, mig tűzben ragyogó szemeit az oltó népen hordozá, Pált várta. Midőn gondoló, hogy az, ha észrevette a tüzet már ott lehet, felugrott, beburkolá magát, hogy senki- sem ösmerheté fel és kiment. És nem csalódott, Pál, kit hívás, csábítás nem birt a pusztáról haza hívni, a tűz, a felhőkig érő lángok haza hívták, lóhalálába. Mig a tűz körül rendelkezett, fel-fel pillantott a kastélyra, de annak csak egyetlen ablaka volt világos, Piroskáé. Megtudta, hogy az egész úri kompánia hol van s szinte örült, hogy azok távol vannak, mert boros fővel akkora zajt csapnának, hogy senkisem látta mását. Piroska futott, futott szobájába s az asztalon levő táleza szélén meggyujtott egy darab taplót és megint le ment, mindig Pál oldala mellett sürgölődve. Elsikoltja magát egyszer Piroska s fuldokló hangon mondja : — Ég a nagyságos asszony szobája! És valóban a szoba ablakán vakító vörös fény lövelt ki. Úgy látszott, mintha az egész szoba lángtengerben állt volna. Pál mintha hideg vízbe esett volna, megrázkódotl, majd forró láz fogta el és nem habozva rohant a lépcsőhöz, onnan a szobákon keresztül. Után na akartak az emberek is rohanni, de Piroska a lépcsőn út- jokat állta. Maradjatok! Ott a tűz, ezt oltsátok. Az én szobámban nincs tűz. Takarodjatok. És az emberek alig hittek szemüknek, mert a szobából csak a rendes lámpa fénye hatolt ki. Nem is ! törődtek aztán vele, oltották a kazal tüzet.- Hah, végre, kezeim között vagy. Vagy meg- ' törve, vagy megszégyenülve szabadulsz ki! Mondá zibizonytalan. Megvan Budapesten, az egyetemi könyvtár gyűjteménye között. A pesti kovácsok és kerékgyártók adták I kölcsön a váczi hasonnevű iparosoknak a szabályzatot 1725. decz. 10-én, hanem a püspök, Váczon, csak 1762-ben erősítette meg. Az asztalos, lakatos, puskaműves és órás- ezéh 1728. juh 13-án keltezve, de csak 1770-ben elfogadva, került Váczra valamely előkelőbb városnak, talán a budainak egy 1678-iki articulusa nyomán; Budapesten találtat!k, az egyetemi könyvtár okmányai között. A takács ezéh, — ha emlékezetünk nem csal, - a legrégibb váczi ezéhek egyike; mikor azonban e sorokat Írjuk, a forrás, a mire reflectálunk nincs a kezeink közt. A miről biztosat mondhatunk, az egy 1730. aug. 26-iki szabályzat; később német nyelven I ismét megjelent az 1762-ben adva ki Budának egy 1725-iki szabályzatát véve alapul; de már magyar nyelven s a püspök, gróf Eszterházy Károly által megerősítve. Még egy okirat van, mely a múlt századok keretébe tartozik a kőműves és kőfaragó ezéhé, 1731. ápr. 13. keltezve; a többi már egytől-egyik folyó századra vall. Ilyenek a kéményseprők, a hentesek, a m olnárok és aranyművesek szabályai; ha- ; bár ezek közül bizonyos, hogy például a molnárokat ! és halászokat még 1494-ben beigtatta a váczi kápta- j lan a dunai malmok és halászat birtokába. A váczi kéményseprők ezéh-szabályzata német | nyelven 1819-ből van fenn a budapesti egyetemi könyv- j tárban; német a h e n t e s e k é, sőt a molnároké i is; amaz 1828-ból, emez tiz évvel későbbi időből 1838-ból; a molnárok tehát német testületet képeztek, nem úgy mint az esztergomiak, a hol volt magyar is, meg német is. Végre az aranyművesek czéhszabályairól kell megemlékeznünk, melyet azok csak 1828-ban vették át a budai ötvösöktől, a kiknek szabályai még 1628-ból valók; tehát épen kétszáz esztendő kellett, hogy azok Váczon gyökeret verjenek. És ezzel körülbelül kimerítettük az összes váczi ezéhek ipartörténetének forrásait, mely a vármegyében Pest városa után első helyen állott, s egyáltalában több ezéh volt benne, mint a sokkal népesebb Kecskemét városában; legalább ezt állította Galgóczy Károly, a ki maga három kötetes monographiáját Budapesten a megye levéltárában nagy fáradsággal és szorgalommal állította össze. Findura Imre. Városi közgyűlés. Vácz városának f. hó 11-én d. u. 3 órakor tartott rendkívüli közgyűlésén a következő tárgyak tárgyaltattak u. m.: 1. Tárgyaltatott a 12.695/1890. sz. megyei alispáni végzés, mely szerint a jegyzői és aljegyzői állások f. hó 19-én töltetnek be választás utján, s ugyanekkor a kijelölő választmányba a közgyűlés által Bartoss Imre és I n t z é d y Soma városi képviselők választattak be. 2. A város határában kijelölt szabad kikötő és rakodó helyeinek használatáért járó dijakról szóló szabályrendelet jóváhagyólag leküldetett, s tudomásul vétetett. 3. Néhai V á r a d y János városi aljegyzőnek felfüggesztése folytán visszatartott 62 frt 49 kr., melyet a belügyminisztérium részére kiutalványozni rendelt, a háló kebellel Piroska, amint sietett Pál után, mig maga után ajtót csukott, melyen keresztül ment. Pál behatolt a legbelső szobáig, nagy küzdelmébe került, hogy felnyitó az ajtót. De mit látott? A lámpa rendes helyén égett, az asztalon meg tálczán izzó parázs volt, vagy egy marék vörös bengáli tűznek hátra maradt parazsa. Egy pillantásába került csak s meggyőződött, hogy mit alulról látott — nem tűz volt s hogy Piroska nincs ott. Megkönnyebbülten fordult meg, hogy menjen, de ah, miliőm villám! Ott állt előtte az igéző, a bájos Piroska elállva az útját. Mosolygó arcz, forró lehelt bocsájtó ajkak, kéjsóvár pillantás, melyen a vadszenvedély sugárzott át — volt Piroskánál, — hideg, mord arcz, ránczolt szemöldök, szúró pillantás Pálnál. De itt is, ott is, a szív, az a kicsiny hús darab, úgy hánykódott, mint a tenger felett a sajka a vad viharban. Pál, vártam ! Mondá reszkető hangon a nő. Köszönöm a bizalmat asszonyom, de nem érdemiem meg. Bocsánat, hogy eddig merészeltem jönni, de azt hittem, tűz van szobájába, isten önnel! S megindult.- Pál, rimánkodék a nő, megfogva kezét, ne igy, ne ily mogorván! Istenem, hát elfeledte, ki voltam én ön előtt? Hagyjuk a múltat asszonyom. Ha ön nem látja be, hogy most e szavakkal bűnt követ el — belátom én. Ön megakarja csalni atyám. Ereszszen.- Kik voltak a hibásak? Én? Vagy szülőim, kik elszakítottak öntől? Oh, azok voltak s ön még csak el sem búcsúzott tőlem. Mit tettem én? Hogy feledjek, lettem csapodár, de — nem becsületem árán. Hajh, ég, sokat szenvedtem azért is. S most, hogy közel lehessek -— eljöttem ide, rabszolganőnek. Ennyi hát dijam öntől? . . . Pál, az égre, ne oly viharos szemekkel nézzen, öné e lélek, e szív; minden sóhaja, vágya e kebelnek. Öné a mosoly, öröm, vagy fájdalmas könye szememnek. Pál! szeressen, szeressen, mert megőrülök ! És oda ölelte duzzadt karjaival Pál fejét arczához, oda voná annak ajakát ajkához, hogy lehellet lehelletet, arcz arezot, ajk ajkat ért s a szivek vadul közel egy i n áslíoz d obogtak. városi tanács határozata folytán a gyógytári és'orvosi költségek levonása után ennek örököse Várady Irma részére kiadatni határoztatott. 4. T örök Edéné abbeli kérvényével, miszerint részére a néhai V á r a d y János betegsége folytán felmerült gyógyköltség kiutalványoztassék, elutasittatott. 5. Neszve d a István elhunyt felszentelt püspök és városi érték-képviselő neve, hosszú időn át a város közügyei érdekében teljesített ügybuzgó munkálkodásaiért a közgyűlési jkvben megörökittetik, s a "megüresedett helyre S z a 1 a y Endre póttag hivatik be. 6. A „Zöldfa“-vendéglő bérlete Adler Mártonról Ernyey Jánosra ruházatott át. 7- A „Fehérló“-vendéglőben teljesített tatarozásokért járó dijak jóváhagyattak, azok Kátay Ferencz vállalkozó részére kiutalványoztatni határoztattak. 8. Iárgyaltatott Gsáv olszky József v. képviselőnek a közlekedésre szánt utczák és utakból egyesek által történő térfoglalások meggátlása tárgyában tett előterjesztése; az intézkedések megtételére a városi tanács felhivatott. 9. Fárgyaltatott dr. Freysinger Lajos városi képviselőnek abbeli előterjesztése, miszerint a szt. János szobor felszenteltessék s ünnepélyesen a Duna védfal ormára helyeztessék el, ezen indítvány elfogadtatott. A közgyűlés ,/a5 óra tájban véget ért. A szent-János-szobor megáldatása. Szép ünnepély folyt le f. hó 15-én délután 5 órakor a Mária- lerézia rakpart felső végén. Egyházi ünne- pély, de csak első látszatra, mert tulajdonképen a város ünneplése volt az, melynek az egyházi szertartás adta meg a kegyelet zománczát. Sz. János szobra, mely gyönyörű dunai védfalunk felépíttetése előtt gr. Migazzi Kristóf egykoron váczi püspök atyai gondoskodásából más szobrokkal együtt az úgynevezett nagyhidon volt elhelyezve, onnan az építkezés következtében eltávolíttatott. Az idők mosto- hasága következtében jelentékenyen megrongált szobrot városunk javíttatta ki tetemes költségen, s régi helyétől nem messzire, az új védfal felső végén állíttatta fel, kevésbbé magas, de Ízléses talapzaton, melyen a következő felírás van: E szobor 125 évig állott a város ház térről a Dunához vezetett mély út fölötti hídon, melyet nagyemlékű gróf Migazzi Kristóf bíboros 1764-ben építtetett s 1889-ben az új lejáró és védfal építésekor lebontottak. Isten dicsőségére és a hívek kegyeletére újból felállittatta Vácz város közönsége. 1890. Könyörögj érettünk ! A szobor egyházi megáldatása ment végbe a fönn említett napon. Az ünnepélyt egy bizottság rendezte, melynek tagjai : Gajáry Géza, Gsávolszky József és dr. Freysinger Lajos voltak. A szobrot zöld ágakkal vette körül a kegyelet s díszes koszorút helyezett reá, melynek szép szalagján ezen felirat olvasható: Nepomuki szent János, könyörögj érettünk! A rendező bizottság az ünnepélyre meghívta az összes városi képviselőket, kik szép számmal gyűltek össze a vár rsházán, honnan 3/45 órakor vonultak le a Pállal mintha a föld megfordult volna, támoly- gott, erőt vett rajta a hódoltság, legyőzte a szivét, lelket a. vad, a nemtelen érzés, hálójába kerité a rossz minden nemes érzetét, szivét, lelkét s megölé, oda veté testestől-lelkestől a daemonnak, az ördögi asszonynak — atyja feleségének, az ő anyjának. Vad kedv volt a vadászoknál már, midőn egyszer nagy lélekzetet venni a jó, a friss légből — kilépett a csárdából Szántó. Mámoros feje, szive, megtántoriták, s alig hihetett szemének, midőn kastélya felől tüzet látott. Nem is ment vissza a sapkáért, csak rohant az istállóba s azt sem nézve kié a ló, elüldözött a jászoltól egyet, felvető magát reá s vágtatott kastélya felé. Oda érve, megérté, hogy nincs veszély, ment a kastélyba, hogy nejét keresse fel. Az ajtók be voltak zárva. Nem tett az sem semmit. Megkerülte a kastélyt s a kis lépcsőn ment fel. Még csak egy ajtó választó el nejétől, s mert. gondolta —- nyugszik már, hogy a tűz ütött ki, az ijedtség, fáradalom ágyba tették, hát lábujhegyen ment, nehogy a hangos kopogással felriaszsza. Majd kopogtat inkább s majd kinyílik az ajtó. Megy az ajtóhoz, látja, a kulcs lyukon világ látszik. Soha nem tette, most mégis, mintha az ördög súgta volna, benézett a kulcslyukon. Nézett, nézett, mig megtántorodott, öklét a homlokára ütötte s egy tompa jajt hallatott. Ott látta nejét fia karjaival körül zárva, mig neje karjait annak nyaka körül átfonva tartá. Szántó egyet érzett, szivén csavarodni, fejét mintha tompa ütés érte volna és a földre rogyott. — Legyetek még a sírban is átkozottak ! Ezt mondá s meghalt. Pál, Piroska, ott álltak mozdulatlanul, némán, ajk az ajkon, kebel a keblen. Nem is vették észre, hogy a bengáli tűztől az asztalterítő tüzet fogott s az mint a tapló szokott égni-égett, fojtó, kábító füstöt terjesztve. Az asztalterítőről egy szikra leesett, a szőnyegre s az is égett, mint a tapló, körben emésztve a tűz által.
