Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-05-11 / 19. szám

Városi és vidéki hírek.

: Megyés püspökünk ő exciája f. h. 7-én és 8-án Czegléden bérni üt. A városi elöljáróság s egyházközség küldöttségei bandériummal vonultak ki az érkező főpásztor elé s a lakosság hosszú kocsisorral kisérte be a városba. A határszélen Gubody polgármester a város, Szalay főjegyző egyháztanácsi alelnök pedig a hitközség nevében üdvözölte ő exciáját, kinél a bérmálás végeztével az egyháztanács tisztikara, a város elöljárósága, s a felekezetek küldöttségei tisztelegtek.

= Dr. Klamarik János miniszteri tanácsos tegnap városunkban időzött. A délelőtt folyamán a kegyesrendi főgymnásiumban az előadásokat hallgatta végig, s a nyolczadik osztályban az épen most tartott osztályvizsgálaton elnökölt; délután pedig Gajáry Géza polgármestert látogatta meg, a kivel a főgymnásium válságos ügye felől hosszasan értekezett.

= Dr. Pauer Imrét a magyar tud. akadémia f. hó 8-án a II. osztály titkárává megválasztotta. Negyvenen szavaztak reá, s csak ketten ellene, úgy, hogy a megválasztást az összes ülés kitörő lelkes éljenzéssel fogadta. Évek óta figyelemmel kisérjük tudós földink előmenetelét és sietünk neki gratulálni uj megtiszteltetéséhez akkor, mikor a szavazók között olyan nagy embereket szemlélünk, mint Jókai Mór, Tisza Kálmán, Horváth Boldizsár stb. Vacz városa minden esetre büszke lehet kitűnő fiára !

— Uj jogtudor. Ze eh me ist er János, Reiser Béla ügyvéd irodájának tagja, a mai napon a bpesti tudomány egyetemen jogtudorrá avattatott. Gratulálunk a fiatal jogtudornak, a ki a városunknál üresedésbe jött jegyzői állásra pályázik, s miután a szép tehetségű jelöltet Gajáry Géza polgármester is pártolja, megválasztása bizonyosnak vehető.

= Egyházi zene. Folyó hó 15-én Áldozó csü- törkön a székesegyházi zenekar Seiler Károly Váczon még nem hallott 5-dik nagy miséjét fogja előadni, melyre már egy pár nap óta folynak a próbák Ulrich Károly karnagy vezetése alatt.

= Üvegfestmény ékből álló két ablak felállítását tervezi megyés püspökünk ő nagyméltósága dr. Schuster Konstantin. E hírrel kapcsolatban felemlíthetjük, hogy Kratz mann üvegfestészeti intézetét a fővárosban közelebb Forgó István vette át, a hol a két ablakot a nélkül el tudják készíteni, hogy e miatt külföldi szakértőkhöz kellene folyamodni.

= Küldöttségek a polgármesternél. E hét folyamán három küldöttség kereste fel Gajáry Géza polgármestert és pedig: Az alváros gazdaság küldöttsége, mely azon kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy a Gombás patak medrének azon részét, mely a város tulajdonát képező földeken megy át, tisz- tittassa ki. Ezen kényes ügyben még 1885-dik évben helyszíni szemle rendeltetett el a megye által, s ezen öt év óta elintézetlen ügyet a jelenlegi polgármester hivatalos elődjének porlepte restantiái között fedezte fel, s még e héten a helyszíni tárgyalás sürgős m g- ejtését kérve Budapesten járt. — A helybeli kereskedők küldöttsége, akik a szab. oszt. magy. állam vasút társulat igazgatóságától azt kérelmezek, hogy a vasúti közraktárakból egy idegennek nyilvános árlejtés nélkül bérbe adott két harmadrészre nézve nyilvános árlejtés tartassák, vagy pedig a kereskedők és a forgalom igényeinek megfelelő raktárokat építtessen a vasúttársaság. Ézen kérelmük tolmácsolására kérték a polgármestert, hogy őket a vasút társasághoz vezérelje. — A polgármester ezen ügyben is Bpesten járt e hét folyamán megtudandó, hogy mely napon fogadhatja biztosan a küldöttséget Hieronymi Károly, a társaság vezér-igazgatója. — A helybeli taligások küldöttsége, akik arra kérték a polgármestert, hogy

nem sült el.“ — Jaj! de prózai ember! — „Inkább írtad volna le azt a jelnetet, mikor a pater Vikáriusnak három partin keresztül énekelik: „én kántor nem vagyok.“ Vagy azt mikor a skiz helyett nagyot pök valaki a XXI-re, s a skizt a pökőládába dobja. Máskülönben pedig légy megnyugodva, czikkedet egy lap sem fogja közölni. Maradok szerető bátyád

Jani s. k.“

Maradsz az ördögnek, de nem nekem . . . Széttéptem . . . azaz nem . . . leírtam újra, mert a sok kritika annyira megártott neki, mintha a sztrájkoló pékek rajta sütötték volna a kenyeret.

Nem mutattam meg senkinek. Betettem egy levél- boritékba, s elküldtem a „Gyep és vidéke“ czimű lap szerkesztőségének, a hová már többször irtain, de hogy még eddig nem jelentek meg czikkeim annak csak a „helyszűke“ volt mindig az oka.

A legnagyobb érdekkel és mohósággal olvastam a megjelenő számokat ... Az enyémet nem találtam sehol. .. Mérgemben már a szerkesztői üzeneteket kezdtem rágni ... S az eredmény mi lett ?

„Czikkét megkaptuk.“

Fligyjék el t. olvasóim czikkemben nem volt semmi „Botrányos ittassá#“, a szerkesztő ezen eljárása mégis annyira dühbe hozott, hogy a lap további előfizetését, sőt még a hónap hátralevő napjaiban megjelenő számok elküldését is megtiltottam. Öregem és bátyámmal minden irodalmi összeköttetésemet megszűri tettem.

'fóliámat azonban nem átkoztam meg. Gzikkeimet, melyek nagy számmal voltak és vannak, egy jobban j emésztő társadalom számára írtam és Írom: „a magyar gazdasszr>nyok I.ü zeI őan yaggy üjtő társaságé “ -n ak.

Ifi úr.

kérelmüket, melyet azon szigorú rendszabály megszüntetése végett adnak be, mely eltiltja, hogy egy taligára öt mmázsánál nagyobb terhet rakni nem szabad, pártfogolni kegyeskedjék.

= Temetés. Trümmer Istvánné szül. Hufnagel Anna porladó tetemeit múlt vasárnap kisértük örök nyugvó helyére. A temetésen nagy számú közönség jelent meg, hogy megadja a végtisztességet a boldogultunk. A gyászszertartást dr. G z e 111 e r Antal prépost- plébános végezte teljes papi segédlettel, mely után „A váczi műkedvelők dalegyesülete“ zengett megható gyász-dalokat. A koporsót az elhunyt szerető hitvesén és két fián kívül nagyszámú rokonság állta körül. A ravatalra a következő feliratú koszorúk voltak elhelyezve: „Utolsó Istenhozzád-ul — A szerető férj és fiaid;“ „Feledhetetlen jó rokonuknak — Péts Sándor és neje;“ „Szeretett sógornőnek — Trümmer József és családja;“ „Szeretett sógornőnek — Trümmer Antal és családja;“ „A szeretett jó Nina néninek — Lóri és Jani;“ „A legjobb néninek — Hufnagel Imre s családja;“ koszorút küldöttek még a Pertzián család, Kremmer Gyula s neje, özv. Schleer Kristófné stb. Legyen nyugalma csendes az elhunyt jó hitvestárs- és anyának.

= Az érettségi vizsgálatok a helybeli kegyesrendi főgymnásiumban junius hó 2-ik és 3-ik napjain lesznek megtartva.

= Főgymnasiumunkban megüresedett rajztanári állomásra most van kihirdetve a pályázat. A folyamodóknak a vallás- és közoktatásügyi m. kir. mill isteriumhoz kell fordulni ok.

= Nepomuki szent Jánosnak Migazzi idejéből származó szobrát kijavíttatta a város. A restaurálása 180 frtba került. Hir szerint e hó 14-én fogják a szobrot a révlejáró melletti falra ünnepélyesen elhelyezni.

— Vácznak egy XVIII. század elejéről való térképe vonta magára dr. Frey singer kir. közjegyző figyelmét, a ki beható tanulmányozás tárgyává tette e régi térképet. Jó volna, ha püspökünk ő nagyméltósága megengedné e ritka ereklyének közszemlére való kitételét az augusztusban rendezendő archeológiái kiállításon, avagy sajtó útján is érdemes lenne azt sokszorosítani, hogy a nép alsó rétege is érdekkel szemlélhesse, minő volt Vácz régi vára és a város mintegy kétszáz esztendővel ennek előtte.

= Hogyan iratnak a tulajdonnevek? A „Váczi Hírlap“ azt tanítja, hogy kis kezdőbetűvel. A ki nem hiszi, olvassa el annak a legutóbbi számában a mi tanításunkra szánt sorait, melyben — elég gorombán — korrigálja azon hibánkat, hogy a Neszveda püspök nekrológjában Püspök-Hatvan nógrád-, és nem pest-pilis-solt-kiskúnmegyei községnek volt jelezve, ő pedig ugyanazon helyen Németországot kis kezdőbetűvel Írja. És ha azt látja valaki, hogy még mindig akad magyar iró, ki még hozzá doctor juris is, a ki ily keveset tud a helyesírásból, akkor épp’ a „Váczi Hírlap“ szerint (!) „ne csodálkozzék azon, ha valamely obseurus német iró azt Írja, hogy Budapest Németországban van.“ Fia pedig valaki e sorokon megütköznék, vegye figyelembe: „Omnis actio reactionem parit.“

= Apát-e vagy prépost? Ha valaki boszanko- dik azon, hogy fővárosi lapjaink nem eléggé alapos tudósításokat közölnek a vidéken történt eseményekről, úgy még inkább boszánkódhatik azon, ha egy vidéki lap korrigálva a fővárosiakat, szintén egyet botlik. És ez történt a „Váczi Hirlap“-pal is. Ugyanis megróva a budapesti lapokat azért, hogy azt Írták, miszerint az elhunyt félsz, püspököt Virter Bertalan novii ez. püspök temette, kiigazítja, hogy a funcziót dr. Virter Lajos apát-kanonok végezte. Pedig ő schidai vagy s eh aj du ni prépost, tehát nem apát. Már pedig aki

Az elátkozottak.

— Elbeszélés. —

Irta : HnzC és záros Sáird.or.

(Folytatás).

Régi okos mondás — annyit megy a kerék fel, ahányat le.

Egyik ember hal, másik születik, egyik szegényül, másik gazdagszik.

A kikiáltott gazdag bérlő kicseppent bérelt jószágából s most ott áll a faluban szerényen meghúzva magát. Meglehetős háztartást visz, de úri pompa, fényűzés elmaradtak régen.

Lányuk otthon van még. Végig járta a környék összes faluját, városát a báli időkben. De hiába. Nem kell senkinek. Úr nem veszi, szegénynek nem adják.

Midőn Pál elmaradt házuktól, Piroska, hogy szülőin vegyen bosszút, bele szeretett szinleg egy katonatisztbe, de később valóban is és annyira, hogy túl ment a határon, és a környék a becsületét karika gyűrűnek nézte, és nyelvére húzta.

Pedig jaj annak, kivel igy tesz a nép.

És azóta szegény úgy van, mint a többi vén lányok.

A katonatiszt tudja Isten hol van, ő meg fonja a vereshagyma koszorút. Az úri fiúk egymásnak kinál- gatják, hogy vegye el, de a megkínált nevetve mondja, szép alma, de jobb lesz másnak beleharapni, ő köszöni.

Pedig be gyönyörű egy lány.

Flaja, szemöldöke olyan fekete mint a korom, a szemei meg olyanok, mint a tiszta májusi napon az ég, olyan kék, és mikor szemközt néz az emberrel, szinte érzi, hogy azok a nagy fekete pillák alól kimosolygó kék szemek átlátnak a szivén, a lelken. Telt piros arcz, két gyönyörű gödröcskével, remek duzzadt ajkak, gömbölyű áll apró gödröcskével; gyönyörű alak, bájos kebel, darázs derék, — óh, mi szépek. A legre- mekebb vénusi alak, arcz, szépség mi eddig sikerült — eh ez árny, torzkép.

És még is, marad, marad, nem kell senkinek.

csak egy kissé is jártas az egyházi dolgokban, tudja, hogy az apát és prépost más, annál inkább feltűnő, ha ezt egy olyan lapszerkesztő írja, ki püspöki városban van születése óta, s igy tudnia kellene ; és éppen akkor Írja, midőn fővárosi kollégáit oktatni akarja a helyesre. Nem is említjük azt, hogy a kákán is csomót keresve, örömmel ragad meg minden legcsekélyebb alkalmat, hogy belekössön lapunkba is. Furcsa öröme telik a szerkesztő úrnak ilyenekben, de azt hisszük, még furcsább az olvasó közönségnek! ! Ilyenekkel még könnyebb lapot megtölteni, mintha valaki „A tavasz“- ról „morfondírozik !“

= Adakozás. A menhely részére Kemény Gusztávné ő nagysága 25 kilo babot ajándékozott, fogadja a nemes szivü úrnő az árvák nevében őszinte köszönetünket.

= Megváltoztatott májusi mulatság. A

„Váczi ipartestület“ védnöksége alatt álló iparos segédek „önképző és betegsegélyző egylete“ folyó évi május hó 26-dikára, vagyis pünkösd hétfőre tervezett majálisát május hó 18-án kedvezőtlen idő esetén pedig 26-án (pünkösd hétfőn) fogja megtartani. A változás okát a helybeli ált. ipartársulat választmányának egy későbben hozott határozata képezi, mely szerint a társulat évenkint megtartatni szokott majálisát szintén május 26-án, vagyis pünkösd hétfőn szándékozik megtartani, s igy az egy napon tartandó két egyforma mulatság csakis egymás megrontását idézné elő. A „Váczi Ipartestület“ e zártkörű mulatságára a meghívók már szétküldettek. A majális sorrendje a következő: 1. Reggel 7 órakor gyülekezés az egylet helyiségében. — 2. Reggel 8 órakor indulás s zenekisérct mellett felvonulás a Büki szigetre. — 3. 9 órakor reggeli a Büki szigeten ez után délig szórakozás. — 4. 12 órakor délben társasebéd. — 5. Délután táncz stb. — 6. Esti 10 órakor visszavonulás. — Részvét- dij: Reggeli és ebéddel egész napi részvét személyen- kint 1 fit 40 kr. — A délutáni részvét utáni adomány a kegyes pártfogók tetszése szerint állapítandó meg. Egész napi részvétjegyek május hó 15-ik napjának déli 12 óráig az egylet helyiségében (Mária-Terézia rakpart 592. szám alatt) válthatók. Miután a nagyérdemű közönség kényelméről, valamint a szigetre való biztos és díjtalan közlekedésről, nemkülönben a jó és pontos kiszolgálásról már eleve gondoskodva van, a nemes irányú jótékonyczél érdekében kegyes pártfogásért esd a rendezőség.

= Véres verekedés. A „Korona“-vendéglő korcsma-helyiségében a f. hó 4-ike s 5-ike közötti éjjelen összekocczanás történt az ott mulató közönség és a 6. honvéd huszárezred állományába tartozó legénység között. Az összeütközésre, mint halljuk, az adott okot, hogy a honvédek a belépti-dij fizetése nélkül akartak a tánezban részt venni, sőt egyikök egy mulatónak a tánezosnőjét elvette, mire aztán megkezdődött a versengés. A paraszt legények az akkor ott még csak kevés számmal jelenlevő huszárokat a táncz- helyiségből ki akarták szorítani, ezek egyike azonban hirtelen társaiért sietett s alig pár perez múlva huszad- magával jött vissza, s a „Korona“-vendéglőt azonnal ostrom alá vették. Kivont kardjaikkal az összes ablakokat (még azoknak keresztfáit is) bezúzták a „Korona“-vendéglő bezárt kapuját befeszitették s igy rontottak a tánezoló népre s a legények közül többeket megsebesítettek, ör. Lázár István kocsisát, akinek fejét karddal öt helyen beverték, karjait is súlyosan összevagdalták. A városi polgármester ez esetről értesülvén, kora reggel a helyszínére sietett, s azonnal intézkedett, hogy a tényállás felvétele czéljából egy katonai és polgári tagokból álló bizottság üljön össze, s a honvéd-Huszárezred parancsnokságát ez irányban megkereste, a melynek részéről Forster Emil őrnagy, N á n á s i száza dos, Sipos főhadnagy és P i 11 i t z

És Piroska nem látszik szomorúnak, víg, dallos, ürge-fürge, mint a kicsiny madárka.

Éppen zongorázott, csengő hangján dalolt és hozzá vígan, megillegetve vállait, midőn a nyitott ablakon keresztül egy nap-barnitott arczu komoly férfit látott lovon az utczán haladni.

Hagyott zongorát, dalt, és odaugrott az ablakhoz. Arcza olyan lett mint a pipacs ; szive hangosan dobogott, szinte lehetett pihegő keblén észre venni.

A férfi a lányra, a lány a férfire függesztő szemét. A férfi arcz maradt továbbra is nyugodt s egy másod perez még, és elfordította tekintetét.

Piroska arcza elhalványult, egy lépést hátrált, vére szivére tolult.

— Nem is köszönt! Ah, hát ennyire megvetett vagyok már, ennyire haladtunk? Annyi év óta nem kerültünk egymás szemei elé, és nem köszönt. Mit tettem én érte bánatomban ? És ő lenéz, nem is köszön. Óh Pál Pál!

Piroska elkezdett sírni.

Kevés idő múlva felnyílt a terem ajtaja. Anyja lépett be rajt.

— Lányom, lányom, mondá az örülő anya, jöjj, gyere, kérő van a háznál.

— Bánom is én! Menjen pokolba! . . .

— Nini, hát neked mi bajod? . . .

— Semmi!

— Ne légy gyerek, jöjj, gazdag a kérő. Hamar töröld le a szemedről a könyet és jöjj. Atyád, én is már oda Ígérgettünk, most rajtad a sor. — De reményiem, és elvárom, belátod nyomorult helyzetünket, és igent mondasz.

Piroska hagyta anyját beszélni, alig figyelt oda.

De mit volt mit tenni, ment vig arczczal a harmadik szobába. Kis híja, hogy el nem esett. Maga előtt látta Szántót, de az öreget. Azt hitte, örömében mindjárt meghal, mert szentül hitte, hogy a kérő Pál számára kéri. Olyan nyájas arezot vágott, hogy Szántó már ettől is a mennyekben érzé magát.

— Már értesitém lányom, Piroskám a másik szó-