Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-04-27 / 17. szám
Püspökünk bérmautja. Dr. S c huster Konstantin megyés püspökünk ő nagyméltósága f. é. április hó 22-én délután 2'/2 órakor egyházmegyéjébe hérmautra indult, hogy a hívőket a Szentlélek felvilágosító és megerősítő ma- lasztjában részesítse. Közvetlen indulása előtt a ft. káptalan s a városi képviselő-testület tisztelgett nála. A ft. káptalan nevében J u n g János apátkanonok ő nga tolmácsolta a tisztelgők érzelmeit, ő exciája szívélyesen fogadta üdvözlő szavait. Ő exciája a káptalan s képviselő-testület kíséretében jött le kocsijához, s Bal ás Lajos titkár kíséretében indult el, kisérve mintegy 15 kocsi által, melyeken a tisztelgők nagy zöme elkísérte ő exciáját a város határáig, hol kísérőitől elbúcsúzott. A határnál a főpásztor és a kisérő közönség le- szállottak fogataikról s Clajáry Géza polgármester a kisérő közönség nevében, annak érzelmeit, kegyelmes püspökünk iránt következőképen tolmácsolta: „Nagy méltóságú megyés püspök Ur ! Kegyelmes Atyánk ! Midőn Excellentiád székvárosának határát átlépve, mint az apostolok méltó utóda, s az apostolok dicső példájára Isten szent igéit hirdetendő s a hívőket a Szentlélek felvilágosító és megerősítő malasztjában részesítendő, körünkből nagy egyházmegyéjébe, liosz- szabb időre, fáradságos bérma-körutra távozik, Vácz város közönsége nevében ezen város képviselő testületé vallás külömbség nélkül s e város tisztikara, nem mulaszthatjuk el, hogy szeretett Főpásztorunk s városunk jóakaró kegyes Atyja, Nagyméltóságod előtt meg ne jelenjünk, s legmélyebb tiszteletünknek s hódolatunknak kifejezést adni ne siessünk. A szerencse csekélységemnek jutott osztályrészül ezt Excellentiád előtt ünnepi szavakban kifejezhetni, s midőn én ezt a legnagyobb büszkeséggel és önérzettel, őszinte igaz örömmel teszem engedje meg Nagyméltóságod azt, miszerint az Egek urához menesztett abbeli hő óhajtásunkat tolmácsolhassam: hogy kisérje az isteni Gondviselés fáradalmas útjában Excellentiád minden lépését, óvja meg a kegyes Ég minden bajtól és veszélytől, s adja a Mindenható, hogy Nagyméltóságodat oly kitűnő erő és viruló egészségben, mint a minőben most tőlünk szeretteitől távozik, láthassuk viszont. Ezen édes reménységgel kebelünkben veszünk búcsút Excellentiádtól, s fiúi alázattal kérjük, hogy városunkat, székvárosának lakosságát, törzsnyáját, nemes atyai szivében, s kegyes jóindulában ezentúl is megtartani kegyeskedjék.“ Kegyelmes Főpásztorunk erre elérzékenyülve könyes szemekkel válaszolt: mondván, hogy valóban meg van hatva a kitűnő szónok ékesszóló, s őszinte szívből jött kijelentései által, s nem talál szavakat, melyekkel viszont tolmácsolhatná érzelmeit kedvelt székvárosának lakossága iránt ezen díszes küldöttség előtt. Ezen kitüntetést, mint mondá, zálogként veszi, s kötelezettségnek tekinti a maga részéről, hogy szive mélyében őrzött titkát minél előbb megvalósíthassa. Kérte a küldöttséget, hogy ezentúl is szeressék őt, s biztosította a jelenlevőket, hogy szeretett székvárosának érdekeit mint gondos atya mindenkor figyelembe venni kedves kötelességének tartja. Ezután a küldöttség minden tagjától szívélyes búcsút vön, s Kemény Gusztáv, főszolgabíró vezetése mellett kisérve Majthényi István fogata által Vácz- Hartyán felé vette útját. A főpásztori látogatás s bérmálás Mácsán f. hó 23-án történt, összesen 14 községben lesz, s májushó 10-én Irsán ér véget, honnan ő exciája vasúton tér vissza székhelyére. Isten oltalma kisérje főpásztori útján! Az utolsó városi közgyűlés. A „Váczi Hírlap“ utolsó számában városunk utolsó közgyűléséről tendentiosus czikket közöl, a melynek tárgya: hogy a polgármester erkölcsi vereséget szenvedett. Miután lapunk azt irta, hogy a polgármester úrnak a közgyűlésen tett módositványa által neki több jog adatott, mint a mennyit eredetileg kért, mert a polgármester a jegyzői állások ideiglenes helyettesítését a közgyűlés által akarta eszközöltetni, és később, a polgármesteri módosítás folytán, a. közgyűlés neki a teendőkre szabad kezet adott és az aljegyzői állás helyettesítésével a polgármestert bizta meg, — szükségesnek láttuk a közgyűlési jegyzőkönynek erre vonatkozó részét megszerezni, a melyet a következőkben közlünk : „Az ideiglenesen megüresedett jegyzői állásra, annak véglegesen választás utján leendő betöltéséig Fúthy Gyula számvevő egyhangúlag helyettesittetik, s egyúttal a városi polgármester felhatalmaztatik arra, miszerint a végleg üresedésben levő aljegyzői állásra a választás megejtéseig, az 1883. évi I. t.-cz. 3. vagy 0. §-a értelmében, kellő minősítéssel bíró egyént helyettesítsen, s érinek megtörténte után a munka felosztást a két helyettesített közt saját belátása szerint foganatosítsa, megjegyezvén, mikép fontosabb ügyek elintézésére avagy azok ellenjegyzésére csak is a jegyzői helyettes leend hivatva.“ Midőn ezen kivonatot közöljük, még csak azt jegyezzük, hogy ezen határozatot magában foglaló közgyűlési jegyzőkönyvet, L)r. Gsányi János, a „Váczi Hírlap“ szerkesztője hitelesítette. Ezekből kitűnik: hogy a „Váczi Ilirlap“ czikke mennyiben felel meg az igazságnak s ehhez kommentárt fűzni felesleges. Küldöttség az igazságügy-miniszternélA hazai országos fegyintézetek és kir. kerületi börtönök összes tanítói megbízásából a közelmúlt napokban Fául István, Lakk Domonkos helybeli orsz..fegyintézet i és Böhm Károly szegedi kor. börtön tanítók, Komlóssy Ferencz orsz. képviselő kalauzolása és szives vezetése mellett küldöttségileg tisztelegtek Szilágyi igazságügy-miniszternél. — Kérelmüket a küldöttség tolmácsa következő szavakban terjesztette elő : „A kir. orsz. fegyintézetek és kir. kér. börtön összes tanítóinak küldöttsége gyanánt bátorkodtunk Nagyméltóságod előtt megjelenni, benyújtandók közös kérelmünket, melyben kifejtett indokainkkal esedezve kérjük, hogy nyugdíjaztatásunk körül felmerült méltó aggodalmainkat eloszlatni — valamint a szellemi téren nehéz viszonyok között szerzett tapasztalatainkat anyagilag is arányosítani — több évi működésünket méltányolni és Így az eddig még meg nem alapított jövőnket biztosítani, állásunkat megszilárdítani kegyeskedjék. Mi fegyintézeti és börtön tanítók ugyanis daczára annak, hogy speciális feladatot oldunk meg, hogy sokszor életveszéllyel is járó működésünk kizárólag az igazságügy érdekeit szolgálja, midőn a bűn lejtőjére tévedettek javítását sikeresiteni, — a büntetés helyes irányát a progressiv rendszer tulajdonképeni czélját és intencióját megvalósítani vagyunk hivatva; s ámbár kötelezeit államhivatali eskünknél, de gyakorlati működésünknél fogva is, oly államhivatalnokok vagyunk, kiknek működési tere és iránya semmiféle összefüggésben sem áll a népiskolai hatóságokkal: nyugdíjazásunk mégis az 1875-i népiskolai tanítókra vonatkozó törvény alapján történik, holott pedig szakszolgálatunk alapján minket is a sokkal kedvezőbb 1885-i tisztviselői nyugdíj törvény illetne meg, oly értelemben, mint az a vakok és siketnéma intézeti tanítókra magyaráztatik, s mint ez a monarchia másik felében a fegyintézeti tanítókra nézve tényleg alkalmazásban is van; mert a bűn lejtőjére lépett társadalmi számüzöttek szintén csak lelki vakok és lelki süketek. De mig az aránytalanul csekély eddigi nyugdijunk családjaink siralmas jövője iránt bennünk méltó aggodalmakat támaszt: addig jelen bizonytalan helyzetünk s meg nem alapított jövőnk sem nyújthat megnyugvást. Minden államhivatalban, még a szolga személyzetre nézve is nyitva áll az út előléptetésre; csak előttünk zárva van az, mert csekély 600 írtnál soha sem emelkedhetünk feljebb; s ha mégis beáll a kényszerűség, képesítéseink érvényesítésének anyagilag is hálásabb tért keresni: a fegyügyben éveken át szerzett gyakorlati jártasságunkat, éppen a fegyügy szolgálatában nem érvényesíthetjük. Kérelmünk oda irányul, miszerint a tisztviselői nyugdijat reánk is alkalmaztatni, valamint több évi szolgálatunkat anyagilag is arányosítani s Így jövőnket biztosítani méltóztassék !“ A miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget, s megígérte, hogy tanulmányozni fogja ügyök állását s a közel beállandó általános börtön reform alkalmával a legjobb akarattal reájuk is kifogja terjeszteni figyelmét, kiket állandó jóakaratáról biztosított. Ipartestületi ülés. A „Váczi Ipartestület“ elöljárósága f. évi április hó 20-án délelőtt 10 órakor saját helyiségében rendes ülést tartott. Az ülés 17 ügyet intézett el, melyek közül kiemeljük a következőket: Először is olvastatott Vácz város tanácsának, mint I-ső fokú iparhatóságnak az ipartestület részéről f. évi márczius hó 2-án tartott rendes évi közgyűlés jegyzőkönyvének a megejtett választások jóváhagyásáról szóló végzése, mely szerint az elöljáróságba újabban megválasztattak a következők: Fédor Sándor, Kiss Sándor, Schmidt Ferencz, Komáromi János, Obermajer Lőrincz, Matkovics János, Blázsovits János és Cliris- tofóry Pál, továbbá számvevőim!: Zemanovich József, Fehérváry Ferencz és Csermák Ferencz. Olvastatott továbbá a kereskedelmi miniszter úrnak Reitter István kocsigyáros ipartestületi tagsága és ügyeinek elintézése tárgyában a „Váczi Ipartestület“ fokozatos fellebbezése folytán hozott végzése. A miniszter ez ügyben hozott 111-ad fokú végzésében kimondotta ugyan, hogy Reitter István a menynyiben az iparkamarai jelentés szerint gyáros az Ipar- testületnek nem tartozik tagja lenni, de egyben kimondotta azt is, hogy a két alantasabb hatóságok ezen ügyben hozott végzéseit megváltoztatja, mert az Ipartestület sem tartozik ily esetben Reitter István úr ügyeit intézni, mint azt a t. gyáros követelte, hanem ügyeinek elintézése végett a városi tanácshoz tartozik fordulni. Az elöljáróság részéről ezen végzések minden kifogás nélkül tudomásul vétettek. Több rendes jelentés tudomásul vétele s kisebb határozatok hozatala után olvastatott az országos ipartestületi gyűlés központi bizottságának felhívása az 1890. évben Aradon megtartandó országos ipartestületi gyűlés megtartása tárgyainak megállapítása s az indítványok beterjesztése valamint részvétel tárgyában. A felhívás folytán az elöljáróság elhatározta, hogy azon országos gyűlésen az Ipartestületet egy három tagú küldöttség állal képviselteti. A küldöttség vezetékre Olaj Ferencz ipartestületi elnök kéretett fel, ki azt el is fogadta. Ezután Borossy Ferencz ipartestületi jegyző felolvasta az aradi gyűléshez terjesztendő »terjedelmes és 18 pontból álló általa összeállított indítványt. Az indítvány legnagyobb részben az ipartörvény módosítását czélozza, azonkívül a fegyenczipar mai rendszere ellen foglal állást. Az elöljáróság részéről az indítvány helyesléssel fogadtatott s csupán egy pontjának csekély javításával az országos központ utján az aradi ülés elé terjesztetni határoztál, ott. Végre Olaj Ferencz ipartestületi elnök alaposan indokolt előterjesztésére az elöljáróság kimondotta és határozattá emelte, hogy a jegyző az általa kezelt pénzekért 300 fit biztositékottegyen le. Annak megtörténte után az ülés déli 12 órakor véget ért. Neszveda István püspök halálára. (t 1890. április 20.) Lesújt a hír, hogy halva fekszel Oly ifjú tűzzel, ifjú kedvvel — Hogy mind ennek már vége van . . . Reád borult a síri éjjel. Ki itt ragyogtál annyi fénynyel . . . Megkönnyezünk mindannyian. — Pályád hosszú volt, nyolezvan éves. Nekünk mégis rövid ez élet, Kit úgy szereltünk, tisztelőnk. Szivednek ifjú volt a vére. Azt láttuk csak s nem vettük észre Az agg alvó-szövétnekét! Szeretni úgy, amint T e tudtál, liévülni szép s nemes dolognál Hideg korunkban ritka tud ; O mért aludt ki hát szived még, Kedves lángjánál hadd hevülnénk, Ha mélyre süllyeszt bánatunk! — Te vittél első szent misémre, Az oltárnak szentelt kövére — Ez éltem oly szép napja volt . . . Mily kínos most azt tudni nékem, Hogy ezt az áldott, jó vezérem Nem látom többé, hogy — halott ! — Koporsódtól választ a távol. Nincs koszorúm, de lelkem gyászol S csókolja fölszentelt kezed. Habár elfödnek, eltemetnek, Míg szívem ver, el nem feledlek, Megőrzőm hűn emlékedet! — Isten Veled hát drága lélek! Hová szálltál, könnyezve nézek, Az Ég kegyelmét esdve R á d. T e, vittél első szent misére, Érted legyen hát égi bére, Hogy fönt ne érjen semmi vád ! — (Mindszent, 1890. április 22.) Víz Zoltán. Városi és vidéki hírek. (= Neszveda István félsz, püspök elhunytáról a káptalan a következő gyászjelentést adta ki: „A váczi székesegyházi káptalan szomorodott szívvel tudatja mélyen tisztelt kartársa Méltóságos és főtisztelendő Neszveda István philom. félsz, püspöknek, nagyprépostnak, ez. apát- és kanonoknak, ált. püspöki helynöknek és ügyhallgatónak, aranymisés áldozárnak, stb. élete 80-ik, áldozársága 55. és püsp. felszentelte- tésének G-ik évében, rövid betegség s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után f. hó 20-án délután 4 órakor történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei f. hó 23-án reggeli 9 órakor fognak az engesztelő szent-mise áldozatok bemutatása mellett, a váczi székesegyházi sírboltba el helyeztetni. Kelt Váczon, 1890. áprilhó 20-án. Az örök világosság fényeskedjék neki !“ — Buzaszentelés. Ezen szertartást, mely múlt pénteken délelőtt ment végbe, dr. G z e 111 e r Antal prépost-kanonok végezte, a ft. káptalan, papság, fogynia. s elemi isk. ifjúság és nagyszámú közönség jelenlétében. = Hymen. Lapunk múlt számának zártakor vettük a kellemesen meglepő hirt, hogy Vor üss Károly helybeli köztiszteletben álló református lelkész a mult csütörtökön (e hó 17-én) Fótlion eljegyezte S i- p o s s Pál pesti ref. főesperes kiváló műveltségű, kedves leányát: Vilma kisasszonyt. Sok szerencse és tartós boldogság övezze frigyüket! = Köszönet’nyilvánitás. A sz. Vincze egylet perselyeiben újabban a szegények javára befolyt és pedig: Niki tits Sándor irodájában 1 frt 16 kr, az írgalmasrendiek gyógyszertárában 5 frt 12 kr, György Mihály üzletében 1 frt 4 kr, Racsek Malink! divattermében 1 frt 30 kr, ifj. Korpás Pálné üzletében 80 kr, Pertzián G. kereskedésében 1 frt 50 kr, Hufnägel Imre kereskedésében 1 frt, a Nagy-sörházban 30 kr, a káptalani Sorházban 70 kr, Czuczorné üzletében 1 frt, Kohl mann István üzletében 47 kr, Korpás János boltjában 25 kr, Bónis János üzletében 35 kr, Tokody Mihály vendéglőjében 30 kr, Bezdek kávéházában 1 frt 10 kr, Müller Antal vendéglőjében 78 kr, Hanusz B. központi kávéházában 28 kr. ‘Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet 99. r. gyűlése. = A pénzügyi bizottság elnöke, Dr. Frey- singer Lajos e hó 20-ára szőkébb körű értekeztetre hívta össze a városi képviselők egy részét, a melyen megjelent a városi polgármester, s a két városi tanácsnok is. Az értekezlet tárgyát a f. évben eszközlendő csatornázási munkálatok képezték. Egyhangúlag elhatároztatott, a Tragor-féle háztól a főtéren át az Esz- terházi-utezán keresztül fog a f. évben a csatorna kiépíttetni, melynek költségeihez a váczi takarékpénztár 500 frtot, az orsz. siketnéma-intézet. 500 Irtot, Tragor Ignácz 300 frtot, Siposs István 300 frtot ajánlottak fel azzal, hogy a főcsatornába saját költségükön léle- sitendő házi csatornájuk bevezetése megengedtessék. Ezen munkálatok teljesítését Bachmann Károly jónevü építész közel 3500 írtért elvállalni hajlandónak nyilatkozott, s a mennyiben ezzel az értekezlet őt megbízni elhatározta, ennélfogva, miután 1G00 frt már eddigi aláírásokból fedezve van, s nem kételkedünk, hogy a főtisztelendő váczi id. alapítványi káptalan, amelynek három házából a csatorna a főcsatornába szintén bevezetendő lenne a főcsatorna költségéhez tekintetbe vehető összeggel szintén hozzájáruland, miért is ezen nagy munkálat magának a városnak alig fog 1500 fájába kerülni, a mely összegből még ismét, vissza- lérittetik az Eszterházy-utczai ház tulajdonosoktól a város által csatornájuknak a főcsatornába vezetése esetén szedhető illeték.
