Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-03-23 / 12. szám
— Ilyen elvont elvi kérdéseket vitatni nincs kedvem. Maradjunk csak a reális alapon. Te rajongsz egy ismeretlen után, a kiről még azt sem tudod, él-e ? A szép fiatal leányok is meghalhatnak. — Hogy életben van és én látni fogom, hiszem a reménynek, mely bennem él. — Hát tegyük fel, hogy él; de még mindig egész özöne marad főn a kérdéseknek, meglátod-e valaha, közelithets'z-e hozzá? vagy talán már . . . — Az Istenre! ne folytasd, mertminden szavad egy tőrszúrás szivemnek. Tudom mi a szándékod; lehet hogy jó; de kárba vész minden fáradságod. Mert tudd meg, hogy ő szivemhez van forrva s csak az erőszak tépheti le onnan, a mi bizonyosan életembe kerülne. Olyan határozott, szilárd hangon mondta ezl, hogy nem mertem neki ellent mondani. így tartott ez két álló esztendeig. Érzelme az idővel növekedett, reménye ellenben egyre fogyott. Úgy nézett ki, mint a ki nehéz betegségből lábbadl. fel. Már többé nem akartam lebeszélni, sőt inkább minden módon rajta voltam, hogy föléleszszcm hamvadó reményének üszkeit. — Sándor — fogtam meg baráti hévvel a két kezét — remélj, jó az Isten. — Reméltem, felelt a lemondás szomorú hangján, reméltem, de a reménynek is, mint mindennek az ég alatt, megvan a maga ellensége: az eredménytelenség, melynek nyomába utóbb a fájó csalódás lép. Jaj nekem, ha csalódtam! Ekkor bízták meg az n-i szárnyvonal felmérésével. Ettől a megfeszített * * figyelmet igénylő munkától vártam meggyógyulását. Néhány hét. múlva azt irta, hogy jól érzi magát. A jó hegyi levegő meghozta elveszett egészségét. Levelén bizonyos nyugodtság vonul végig. A jó Isten, irta, meghallgatta őt, mert erős elhatározás támadt benne, hogy férfiasán fogja sorsát viselni. A reményről végkép ugyan nem mond le, de ha nem valósul is, nem esik kétségbe, mert — Így végzi sorait — a hatalmas világteremtő Úr mondja: „Ember küzdj és bízva bízzál.“ No kedves Sanyikám, gondoltam, vagy tán hangosan is mondtam, ha már ennyire vagyunk, nem lesz nehéz tovább haladni a megkezdett úton. A terv rögtön megszületett. A farsangon elviszem a vigadó fényes termeibe s a többi magától következik. Ügy elfelejti azt a levegőbubát, hogy jobban sem kell. Természetesen megházasitjuk ... (a vőfély én leszek) és vége lesz a regénynek. így lesz. A terv szép volt, legalább én annak tartottam, de . . . Sándor ismét a régi lett. Szabad idejében ott bolyongott az illatos, hímes mezőn, az erdők liűs lombsátora alatt, hallgatta a madárdalt, élvezte a szép természetet. Egy ily sétája alkalmával, igy beszélte nekem, kissé elkésett. Bizonyosan valami fáradhatatlan fülemi- lét hallgatott. Már a nap is nyugovóra szállott, mikor hazafelé indult. Az erdőszélén egy keservesen síró leánykával találkozik. Részvétteljesen tudakozza, miért sír, honnan és hova megy. A leány elmondja, hogy a városból jön a gyógyszertárból, a hol gyógyszerért volt a beteg erdészné számára; de minthogy már későre jár az idő, fél az erdőben fekvő Nyúlás pusztára menni. Sándor rögtön kísérőül szegődött a leány mellé. Útközben a leány beszédes lett. Egy gyermek csacska- ságával elmondta, hogy az erdészné férje halála óta beteg. Szegény Berta, a beteg leánya, csak az ágy mellett széken ülve alszik néha, ha a virrasztásban már nagyon kimerült, Beszélt valami nagyságos ifiurról. a ki pénzt jár kérni oda és mindig megríkatja az erdésznét és leányát. Ha távozik egyre hajtogatja: „gazdagság, vagy nyomorúság.“ Egy hatalmas cserfához érve, a kis leány figyeligy kezdődik: „A szerelem rózsaláncza kössön össze én velem,“ mikor az öreg benyitott. — Gyertek gyerekek! elmúlt a két hét! Aztán ünnepélyes arczczal Viktor felé fordult, kezében tartva a levelet. — [Jramöcsém ! ön igen szerencsés ember — kezdé fontoskodva Königsberg. Viktor ösztönszerüleg rezzent meg a „szerencsés“ szótól s egy kínos előérzet vett rajta erőt. — Ön igen szerencsés uramöcsém! — — Igen! — mond Viktor kissé türelmetlenül — én a világ legszerencsésebb és legboldogabb embere leszek, mihelyt Ilonkát enyémnek mondhatom.- Hehe! meghiszem azt! — mond az öreg erőszakolt nevetéssel. — De Ilonka mit fog most már szólani? Mert ő ma egyszerre roppant gazdag és valóságos bárókisasszony lett! — Óh! lehetnék én királykisasszony is apuskám! — kiált közbe a leányka —- mégis csak Viktort szeretném. — Én nem értein Königsberg urat - szólt Viktor. — Holnap mind a hárman fölmegyünk Bécsbe. Úgy bizony! Még most sem érti uramöcsém? No hát itt van ez a levél; olvassa ezt el, majd megérti akkor! Izgatottan vette ki a borítékból a levelet Viktor s mohón kezdte olvasni. Egyszerre csak élhalványodott, a szemei kidülledtek, s — mig ökölre szorított kezei a levelet vad dühhel morzsolták apróra — egy irtóztató kiáltással Ilonka felé terjesztve karjait —- végig zuhant a padlón. * * * ^ , Most egy gyász ruhás hölgy, kinek fiatal szép arezári valamely borzasztó szenvedés olyan pusztítást vitt véghez, mint mikor a nyiló virág szálát a féreg elrágja, gyakran jár ki a tébolyházba, a bátyját meglátogatni. Az, szegény szerencsétlen, rá sem ismer; valahányszor bejő hozzá, mindig ezzel fogadja: Igen . . . Én vagyok az a szerencsés Lányi iViktor, a k a legszerencsésebb ember a világon.“ meztette őunüort, hogy azon egy Maria kép van ; ide i járnak imádkozni Bertával, mert itt nincs templom. Vagy fel órai gyaloglás után a czélnál voltak. A kis szolgáló .......‘gkopogtatta a kivilágított ablakot, mire megnyill az ajtó s beléptek a szobába. A lámpa gyenge fényénél kivehető volt a beteg, az ágynál állt a leány, törülgetve annak homlokáról a verejtéket. — Jó estét! — üdvözölte a Sándor a házbelieket. — Adjon Isten önnek is, a mienknél jobbat felelt Berta szomorú hangon. — Bocsássanak meg, hogy ily késő esti órában . .. men legette magát Sándor. A kis szolgáló rögtön szavába vágott s elmondotta, hogy milyen jó volt ez az úr, hogy elkísérte, mert biz ö ebben a sötétben a világ minden kincséért sem mert volna az erdőbe lépni. Berta meghatottan mondott neki köszönetét, mert — úgy mond - jósága nélkül a beteg éjjelre orvosság nélkül maradt volna; pedig, a mint látszik, ismét rossz éjszakája lesz. Ezzel az asztalhoz lépett s feljebb csarvarta a lámpa lángját. A. fény arczára esett . . . Boldog Isten! 0 volta kép eredi je. Ugyan az az arcz, azok az okos szemek, az a dús koromfekete haj. Ugyanaz a leírhatatlan szende báj egész lényén . . . Sándornak egy székhez kelle támaszkodnia, hogy el ne essék. Berta észrevei te.- Talán rosszul van ön ? Bizonyosan a szokatlan hosszú gyaloglás ártott meg. Istenein csak baja ne essék, mert vigasztalhatatlanok lennénk, — szólt aggódva. — Semmi baj, — szólt Sándor magához térve, csak rövid szédülés volt. Az azonosság felől minden kétsége elmúlt, mikor meglátta a féltve őrzött kép párját a falon. Csak rövid ideig volt képes ott maradni; ajánlótól magát s engedélyt kérve, hogy máskor is meglátogathassa a beteget, eltávozott. Másnap sírva találta az anyát és leányát. Az erdészné megköszönte neki a tegnapi szívességét. Azután sírva panaszolta, hogy ismét ott volt az uras ág fia. — Istenem, Istenem ! — sóhajtott fel, — miért is bánt minket! Képzelje csak, jó uram, ezer forintot követel rajtunk, melyet állítólag férjem vett volna fel tőle, pedig a boldogult — Isten áldja meg a nyugvó porát — semmit sem tett az én tudtom nélkül, de mire is használta volna a pénzt. Az a gonosz pedig a temetés óta egyre zaklat, hogy fizessek, vagy az ügyvédnek adja át a kötelezőt. Bertának valami tennivalója akadt, kiment a szobából. — Más van itt a dologban, a kötelező hamis, csak ijeszteni akar vele, hogy megfoszthasson leányomtól. Jó uram, önnek jó szive van, a tegnapi tette bizonyítja, — védelmezzen meg minket! Sándor megígérte. Ezután gyakrabban fordult meg az erdészéknél, mit észrevevén az a szívtelen úrfi, többé soha nem követelte a pénzt. A két rokoniélek hamar megértette egymást. Sándor az eljegyzés napján előmutatta az arczképet, azután elmondotta annak történetét, melyet sírva hallgattak meg. Mikorra készen lett a menyasszonyi ruha, a beteg is fellábbadt. Szebb mennyasszonyt még soha sem láttam. A fehér ruhában, lengő fátyollal, mirtuszkoszorúval a fején olyan volt, mint a mesebeli tündér. A rózsa királynői alakja, az ibolya szerénysége s a liliom ártatlansága egyesült nála. Az esküvőre, az erdőn keresztül madárdal között jöttünk. Oda is súgta Sándor Bertának: Hallod a füle- miléket ? Kinek van ily nászzenéje. Mikor a terebélyes agg cser lombsátora alá értünk, Berta Sándorhoz hajolt, s súgott neki valamit. A következő pillanatban már ott térdeltek egymás mellett a fán függő kép előtt. Tudnivaló, hogy miért imádkoztak. Városi és vidéki hírek. = Főpásztori látogatás és bérmálás. Megyés püspökünk ő excja f. é. áprilhó 22-tél májushó 10-éig az egyházmegye több községét látogatja meg s ott bérmálni fog. Főpásztori útjára áprilhó 22-én délután indul s Mácsán 23-án bérmál. Dányban 24-én, Nagy-Kátán 25-én, Tápió-Szelén 26-án, Tápió-Györ- gyén 27-én, Ujszászon 28-án, Békáson 29-én, Szolnokon 30-án és májushó 2-án, Tószeghen 3-án, Nagy- Abonyban 4-én és 5-én, Törteién 6-án, Gzegíéden 7-én és 8-án, Czegléd-Berczelen 9-én, Alberti-Irsán 10-én. Innen vasúton tér vissza székhelyére. — Husvét napján a székesegyházban megyés püspökünk ő exciája tartja az ünnepélyes sz. misét, melynek végén pápai áldásban részesíti a híveket. A kar ez alkalommal Schiederrneyer nagymisését (G-dur) fogja előadni, betétül pedig Beniczky Matild k. a. énekeli ugyanazon szerző „Iiaec dies“-ét, továbbá a kar Kempter „In te Domine speravi“ szerzeményét. = A nagyhét. A kereszténység legnagyobb napjait: az Ur kínszenvedésének, halálának s feltámadásának emlékeit, a nagyhéten ünnepli meg az egyház megható szertartások között. E szertartások egy részét a székesegyházban megyés püspökünk ő nagyméltósága végezte. O tartá virágvasárnapján a barkaszentelést, a nagycsütörtöki ünnepélyes misét, mely alatt az olajokat. szentelte meg, a mise végén pedig a lábmosás szertartását teljesítő, megmosván tizenkét szegénynek hibái I, jelképezvén az isteni Mester alázatosságát, ki az utolsó vacsorán megmosta apostolainak lábait. Nagypénteken Krisztus Urunk koporsóba tételét szintén főpásztorunk végezte, mig az úgynevezett csonka-misén Jung János apát-kanonok czelebrált. Szentbeszédet ez alkalommal Újhelyi István kanonok-plébános tartott. A felsővárosi plébánia templomban dr. Gzettler Antal prépost-plébános végzé a szertartásokat, a nagypénteki szónoklatot pedig Bucsek István Ideológiai tanár s segéd-lelkész tartá. A Kálvárián tartatni szokott magyar és német nyelvű prédikácziókat Kubinyi Endre és Niedermann Márton mondották. Ez alkalommal az Ur Golgotháját ábrázoló eme helyre seregestid tódult a nép, valamint a templomokba is az Ur koporsóját látogatni. A nagyszombati szertartásokat, u. m. keresztkút- és tűzszentelést a plébániai templomokban az illető plébánosok végzék. A feltámadási körmenetet pedig megyés püspökünk ő exciája teljesítő. — Adakozás. Bar tos Imre az ipar- é-; kereskedelmi ^ hitelintézet igazgatósági tag, az igazgatóság altat a I ölsinger József betegsége alatt a vezérigazgatói teendők végzéséért részére megszavazott 50 Irinyi tisz- teletdijból 40 irtot a helybeli „Páli sz. Vineze Egyletének, 10 Irtot, pedig az izraelita hitközség szegénysorsú gyermekeinek adományozott. A nemes tett önmagát dicséri. — Mátyás királynak, Magyarország „igazságos" fejedelmének ma azaz ápr. 6-án ünnepli a sajtó elhalálozása négyszázadik évfordulóját. Illő, hogy mi is kegyelettel emlékezzünk meg e nevezetes napról, s hálát rebegjünk a Gondviselésnek, hogy nemzetünknek négyszáz esztendővel ennek előtte ily nagy államférfit adott. Mily nevezetes szerepe volt akkor Vácznak, a történelemből ismeretes. — Krenedits Ferencz, a váczi siketnéma intézet igazgatója megszerezte Kubinyi Rudolftól, Gömör- vármegye volt főispánjától az intézet alapítójának Ghászár András gömöri tábla bírónak s jóleszi ügyvédnek olajfestésű arczképét. A család a kegyeles czél iránt való tekintetből vált meg az ereklyétől s az árát gróf Gsáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter haladéktalanul lefizette a képért. = Az V. sz. püspöki körlevél szép szavakkal emlékezik meg id. Schmid János úrii plébános, ez. kanonok érdemeiről, s márcz. 16. történt elhunytéról — s az elhunyta következtében üresedésbe jött úrii plébánia — javadalomra junius hó végéig terjedő terminussal pályázatot hirdet. = Hangverseny. Lapunk múlt számában már röviden jeleztük, hogy a „Váez-vidéki egyetemi ifjak köre“ ápr. 13-án nagyszabású hangversenyt rendezi Ma már a részletes programúi fekszik előttünk, melynek minden egyes száma hivatva van meleg érdeklődésünket felkelteni; A kis kör, mely bátran elmondhatjuk, hogy városunk valamennyi egyesületét fölülmúlta a közszellem ébresztésében és a társadalom élénkítésében, most sem kiméi semmi áldozatot, hogy régi jó hírét megőrizhesse. Daczára a sok anyagi veszteségnek, melylyel folyton kell az ifjaknak küzdeniük, most is négy művészt és művésznőt kértek fel Budapestről, hogy a hangverseny fényesebb legyen minden elődjénél. Hiszszük, hogy a közönség méltányolni fogja a kör fáradozásait s tömeges jelenlétével fogja kifejezni elismerését. A hangverseny műsora a következő : 1. a) Elnöki jelentés a pályázatokról, b) Jeligés levél felbontása. — 2. „9-ik Beriot concerto“ hegedűn előadja : Kodesc h József úr, zongorán kiséri: G a á 1 Pál. — 3. „Haldokló mellett“ (Tompa) szavalja: Gegus Dániel. — 4. „Gampanella“ (Liszt) zongorán előadja: Gaál Pál. — 5. „Isten veled te szép hazám“ (Eszer) énekli: Szegfű Gusztáv úr. — 6. a) „Legenda“ b) „Kuiaviak“ (Vienievszky) hegedűn előadja: Friedmann József úr, zongorán kiséri: Gaál Pál. — 7. „Felolvasás“ tartja: Alpári Lajos. 8. a) „Tarantella“ (Gas- paroneból) b) „Magyar népdalok“ énekli: Skarnitzl Lujza kisasszony. — 9. „Csárda jelenetek“ (Hubay Jenő) hegedűn előadja: Friedmann József úr. — Ezt követi: „A harmadik.“ (Dramolette 1 felv. írták: 'Hevesi és Hetényi.) Gróf Rétháti Iván: Gegus Dániel. Angela neje: S k a r n i t zl Lujza k. a. Blakhorst: Gaál Pál. Jean: AÍpár i Lajos. Skarnitzl Lujza k. a. ő nga valamint Szegfű Gusztáv, Friedmann József és Kodesch József budapesti művész urak a hangversenyen szívességből működnek közre. — Frey singer Lajos dr. érdemes közjegyzőnk s a Kárpát-egylet választmányi tagja, meghívta a touristá- kat egy tavaszi kirándulásra; - hírlik, hogy felkeresik Alsó-Petényben a „Tripartitum“ szerzőjének Werbőczi Istvánnak sírját, a melyet a feledékenvség homálya takar. = Karcsú A. Arzén „Vácz város történetének“ IX kötetéről nagy elismeréssel nyilatkozik a magyar történelmi társulat márcziusi füzetében a „Századok”-ban Dudás Gyula. Valóban kevesen méltányolták a közbecsülésben álló tudós szerző művét eddig, a kinek buzgalma egy negyed század alatt maradandó becsű emléket állított váczi tartózkodásának. = A helybeli orsz. fegyintézetben f. évi febr. 23-án történt zavargás ügyében a pestvidéki kin. törvényszék befejezve a vizsgálatot. Mely hírrel kapcsolatban" megemlítjük, hogy az akkor megsebesült fegy- őrök egyike (Ditye Ferencz) az orvosok véleménye szerint a sérülés következtében emlékező tehetségét is elvesztette. — Pályázat. A váczi kir. járásbíróságnál dr. Ja ni esek József áthelyezése következtében megüresedett aljegyzői állásra pályázatott hirdetett a pestvidéki kir. törvényszék elnöke. Az aljegyzői állásra valószínűleg dr. Kovách Ödön fog kineveztetni. = Hirtelen halál. P.app György nyugalmazott pénzügyi hivatalnok f. hó 3—4-ik közti éjjel szivszél- hűdés következtében hirtelen elhunyt. Még 3-án esle nejével együtt vidáman vacsoráit s 4-én reggeli I órakor már kiszenvedett. Ny. b ! — A gyermekmenhelyben elhelyezett tizenegy árva gyermeket Ve Íz er Lajosné úrhölgy a húsvéti ünnepek alatt kalácscsal látta el, Pertzián Gusztáváé úrhölgy pedig részükre iü kiló babot ajándékozott. Melléklet a „Váczi Közlöny“ lcS90. évi április 6~ik:i számálioz.
