Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-01-12 / 2. szám

radhatlan buzgalmának köszönhető, hogy a dalok egynémely alig szembetűnő fogyatékosságoktól, a pianissi- mok hiányától eltekintve öszhangzatosan eloadattak; tetszett kivált a „szellőhöz“ czimű dal érzeremteljes előadása, melynek befejeztével a közönség méltó elismerésben részesité a kedves dal szerzőjét Fnrlunei

Elek urat. ,, , . T, ,. „

Derült hangulatot keltettek Maguranyi Jozsel az esztergomi dalárda karnagyának „kártya négyese“ s a műsor befejező száma a „béka Cantate.“ Szükségesnek látjuk a dalegyesület figyelmét nemzeti dalainkra es magyar népdalegyArelegeinkre felkölteni, melyek hiányát városunk magyar ajkú és értelmű jelenvolt közönségé nagyon érezte s kifogásolta azt, hogy nem eredeti magyar dalszerzeménynyel nyert befejezést a műsor.

Egyébiránt, hogy e tekintetben mily eltérők a nézetek és igények, eléggé mustrálja azon körülmény, hogy egyik hallgató népdalt, a másik a hymnust, a harmadik a „Marsaillaiset“ tartotta volna leghelyesebb befejező dalnak. Erre nézve illetékes helyről azt a felvilágosítást nyertük, hogy miután a dalegyesület ez idő szerint még mindig az izmosodás stádiumában van, mindeddig egy erős és gyakorlott karrá nem tömörült: eddigi működése inkább a könnyebben előadható dalokra szorítkozott; ennélfogva a nehézkesebb, művésziesebb dalszerzemények előadásától esetleges fiaskó elkerülése tekintetéből lehetőleg tartózkodott.

Mindamellett a kezdet nehézségeivel küzdő fiatal egyesület derekasan kiállotta az első tüzpróbát; — nem marad az aki halad!

Berinza János egy szavazattal, Stigliczy József pedig egy jobb ügyhöz méltó türelemmel kidolgozott felolvasással a „zsebkendőről“ gondoskodtak, hogy a dalarok időközt nyerjenek egy kis lélekzetvételhez. A felolvasás tárgya, mely felölelte a zsebkendő eredetét, fejlődését művelődés történelmi oldalról érdekes volt; de azon részében hol a felolvasó a zsebkendő használatát különféle nemzeteknél és chronologikus egymásutánban ismertette, egy némely indiskrét ugyan mindazon által legkevésbbé sem obscön megjegyzést foglalt, mely egyébként ebben a mai influenza baktériumoktól saturált levegőben neki megbocsátható.

Et nunc ad fortissimum! De hát mit is mondjunk, a tánczestélyről? Soha szebb „élő virág“ koszorút nem láttunk, mint ez estélyen, soha szebb és több leány ragyogó szeme, édes mosolya, tánezra buzditó nézése zavarba nem hozott bennünket, mint ez alkalommal! Láttam üvegházat, láttam a természet ölén nyíló virágokat, láttam mindezt külön-külön; de itt ez estély alkalmával mintha a szabad természet a gonddal őrzött üvegházzal egygyé olvadt volna; volt itt szemre, szájra, szívre való elég! — Csak egy nem volt — s ez régi baj Váczon! elegendő számú tánezos bizony nem volt.

De az egynéhány derekasan „kitett magáért.“

Egy-két duhaj alaknak mindazonáltal nagyon ajánlanék, hogy ama bizonyos szünóra utáni „emelkedett hangulatot“ kissé mérsékeljék; nem szabad a Souper- csárdást annak a Rubiconnak tekintenünk, melyen túl szabad olyan neki-szilajult kurjongatás dervis-tánezot járni „á la veszekedett fene“, hogy a sörtvélyesi búcsún sincs külömb.

Hisz ez a világ legszebb táncza, hol elandalodva, hol neki keseredve, hol szilaj szenvedelemmel, de soha azzal a ragadós kurjongatás és ordítással mely oly annyira csorbát ejt — az önmegbecsülésen.

Üdvözöljük ismételten a dalegyesületet s a mielőbbi találkozás reményében kiáltjuk feléjök: „Dalra barátim! dal az élet véghatára !“

h „Váczi Közlöny“ tárczája.

A kötő-szövö gyárról.

— Eredeti tárcza. —

Irta: B a, 1 a, m "to é r.

I.

A kötő-szövö ipar fejlődése.

Ama számtalan iparág között, melyeket az emberi elme találékonysága felfedezett és az emberiség javára tovább fejlesztett, alig van egy is, amely nagyobb nehézségekkel tudott volna magának utat törni, mint a kötő-szövő ipar.

Az emberiség mindig idegenkedett az újításoktól s igy nem csoda, ha azok, akik vagyonukat és életüket tették koczkára találmányuk előbbrevitele érdekében, minden oldalról bizalmatlansággal találkoztak. Csak a kitartás és a jövőbe vetett remény táplálta bennük azon lángot, melylyel a közönyt megtörni és az altalános érdeklődést felkölteni sikerült. A fokozatosan előrehaladt utókor persze mindig hálás kegye- lettel említi azon mártírok nevét, akik ogy-egy eszme megtestesítése végett magukat az emberiség javára feláldozzák de abban az egyben mégis igazságtalan a ^?1S’ „ '°ßy ePPen akkor akasztja meg az ily geniek életműködését, midőn emberöltő munkájuk gyümölcsét volna már módjukban megizlelni .

, A sző vészét oly régi talán, mint maga az emberi- seg. Mint minden másra, úgy erre is megtanította a szükség a tajekozatlan embert. S ha mégis találmányról szolunk, azt csak annyiban tekinthetjük annak amennyiben azt alkalmasabb és könnyebben hozzáférhető formába öntötte a találékony elme. így keletkeztek az ipar terén hasznosan működő különféle gépek

A szövés bizonyos neménél már a 17-ik század elejen alkalmaztak gépet, melyet Lee Vilmos angol lelkész talált fel. Találmányáról egész mondakör maradt az utókorra. Ezek közül a legvalószínűbbnek tartják azt, hogy Lee találmányának boldogtalan szerelem lett volna a kutforrasa. Lee ugyanis szerelmes volt egyházköz- segenek egy szépségébe s valahányszor kedvesét felkereste rendesen azon mulathatott, amint szive szerelme

A jelen volt hölgyek jegyzékét következőkben adjuk:

Leányok Ádám Emma, Beniczky Matild, Boharcsik Anna, Dászkál nővérek. Goncla Gizella, Gonda Jolán, Intzédy nővérek, Kiss Etel, Krottenthaller Erzsi, Kövesi Mariska, Kresák Berta, Körtvélyesi Emma, Kollarik Ilon. Leksza Emma, Mayer Lujza, Meiszner Hermin, Meiszner Nelli, Marosy Etel, Németh Ilka, Ottó Riczi, Orosz Zsuzsika, Pencz Laura, Pertik Paula, Schechling Hermin, Szkriván Lujza, Tokody Rózsi, Varga Adrien, Velzer Margit, Velzer Kiss Anna, Vörös Juliska, Vass Giziké, stb.

Nők: Br. Belostotsky Anna, Bayerné, özv. Be- niczkyné, Bezdek -Jánosné, Biringer Jánosné, Dászkál Györgyné, Ernyei Jánosné, özv. Foytáné, Fabriczy Nándorné, Gonda Mihályné, V. Gaál Karolin, Gyürky Károlyné, Haidfeld Gyuláné, Hufnagel Imréné, Iványos Kálmánná, Dr. Kiss Józsefné, Kriza Ákosné, Kovách Ernőné, Körtvélyesy Lászlóné, Koczka Gyuláné, Klern- bala Imréné, Lieszkovszky Gusztáváé, Meiszner Jánosné, Marosy Ferenczné, Németh Istvánná, Nikitits Sándorné, özv. Paukerné, Pencz Ferenczné, Pertik Gyuláné, Péts Ferenczné, Révfy Béláné, Sopronyi Gedeonná (Bpest), Tersztyánszky Mihályné, Tokody Mihályné, Varga Jánosné, Velzer Kálmánné, Vizner Mihályné, Zsubriczky Ferenczné, stb.

Városi és vidéki hírek.

= Disz-ebéd. Megyés püspökünk ő nagyméltósága f. hó 8-án diszebédet adott, melyre hivatalosak voltak: Neszve da István félsz, püspök, nagyprépost, püspöki helynök, dr. V irt er Lajos olvasó-kanonok, a hittani intézet igazgatója, Réty Ignác-z polgármester, Helcz Ferencz kir. járásbiró, Krenedics Imre hatvani prépost, Kemény Gusztáv fő-szolgabiró, Kovách Ernő fegyint. igazgató, Jung János kanonok, püsp. iroda- igazgató, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Csá- volszky József kanonok, egyházra, tanfelügyelő, dr. Mii fényi Gyula kanonok, papnöv. igazgató, Halmy László főgymn. igazgató, Krenedits Ferencz orsz. siketn. int. igazgató, Gajáry Géza városi főjegyző, Bucsek István theol. tanár. Ä fényes disz-ebéd helye a gyönyörűen megújított nagyterem volt. Ő nagyméltósága kegyes szívességgel társalgóit vendégeivel, kiknek nevében Nesz ve da ő méltósága üdvözölte őt, kiemelve atyai gondoskodását s magas érdemeit, melyeket az egyház, a közügy s városunk érdekében szerzett. Szavaira, melyeket a jelenvoltak lelkes helyeslése kisért, ő exciája meghatottan válaszolt, hangsúlyozva, hogy egyháza s városunk érdekeit ezután is szivén viseli. A vendégek fél 3-kor oszlottak szét.

= Tisztelgés. A helybeli műkedvelők dalegyesületének három tagú küldöttsége, f. hó 5-én dr. Schuster Constantin megyés püspökünk ő nagyméltóságánál tisztelgett, őt egyúttal első fellépésük és dal- estélyökhöz meghiva. A főpásztor az ő általánosan ismert kegyessége és nyájasságával fogadta a tisztelgőket, páratlan kedélyesség és szellemi erejének üde frisseségével sokáig elcsevegett a küldöttséggel s végül az egyesület alapvagyonát 25 frtnyi adománynyal gyarapítva megköszönte az egyesületnek iránta tanúsított figyelmét; szemmel láthatólag meghatotta püspökünket az, midőn a tisztelgők a főpásztor engedélyét kikérték arra nézve, hogy egyes alkalmakkor a főszékesegyházban az isteni tisztelet fényét s a hívők vallásos áhítatát chorálmisék éneklésével emelhessék. A főpásztor

harisnyakötésre oktatta társnőit, mert ez többet látszott törődni a kötéssel, mint a lelkész sóhajaival és szerelmi vallomásaival. E fölötti keservében eltökélte magában, hogy addig nem nyugszik, mig oly gépet nem talál fel, amely a kötést pótolja. Három évig törte ezen a fejét, mig végre 2000 részből összeállította a tervezett gépet. A londoni harisnya-szövő ezéh czimere most is ^ egy harisnyakeretből áll, melyet balról egy lelkész, és jobbról egy nőalak tart.

Lee talá.mánya az 1589. évre esik, amikor Erzsébet királynő uralkodott Angliában, aki tudvalevőleg oly túlzott, mértékben gyakorolta az egyszerűséget, hogy még a selyemharisnya viselését is kárhozatos fényűzésnek tartotta. S igy nem lehet azon csodálkozni, ha a királynő Leet, az ő gépével együtt, melyen a harisnyák készültek — nem igen kedvelte. Lee ennek daczáia hátat fordított lelkészi hivatásának és egészen a. sző vészeinek szentelte magát. Galvertonban gyárat létesített, melyet testvérei közreműködésével tartott fenn. Es jóllehet az uj gépnek részei meglehetősen ügyetlenek voltak, egészben véve mégis csodálatosnak vehetjük a találmányt egy lelkész részéről, aki a szerszámmal azelőtt még csak bánni sem tudott.

De Leenek is az a szomorú sors jutott fáradozása fejében osztályrészül, mint hason czéltól áthatott elődeinek. Találmánya nemcsak közönynyel, hanem határozott^ bizalmatlansággal találkozott hazájában, sőt sok ellenséget is^ szerzett számára. Ezek fondorkodásai és cselszövényei annyira elkeserítették őt, hogy 1605-ben elhagyva hazáját Francziaországba utazottt, hová őt Sully, a mindenható miniszter meghívta volt, hogy a Rouen városban virágzó szövőgyárának engedje át, akkor már nagy hírben állott szövő gépét. Ennek Lee annál szívesebben tett eleget, miután Francziaországban oly kedvező fogadtatásban részesült, a melyet még álmában sem reméllt. Csakhamar megbarátkozva uj viszonyaival, találmányával közbizalmat gerjesztett és IV. Henrik figyelmét is magára vonta, aki később — tény- a legnagyobb pártfogója lett Lee oly nagy appa- í.itussal kezdte meg Rouen városában korszakalkotó munkáját, hogy csakhamar 9 szövőgéppel dolgozott, nz első pár selyemharisnya, mely gyárából kikerült a j e<- .1 Maria birtokába jutott. Henrik halálával azonban ilt is tünedezni kezdett szerencse csillaga; és ezt irigy ellenségei rövid idő alatt annyira elhomályosiezuttal bizonyságát adta annak, hogy nem csupán a jótékonyságodé a szépművészetek hathatós Maecenása is.

Személyi hir. Májthényi István kerületünk orsz. képviselője e hét folyamán városunkban időzött, mely alkalommal a kötő-szövő gyárban is tett látogatást, hol őt Leichtner Miksa gondnok fogadta és kalauzolta. A képviselő élénk érdeklődéssel nézte végig a gyár berendezését és egy órai ott időzés után elégedetten távozott.

= A pestmegyei bál, a^ farsang legnagyobb és legfényesebb mulatsága, ez idén utolsónak marad, de csak a megtartás idejére nézve, mert hogy a teljes siker s a kellemes visszaemlékezések tekintetében újra és ismét első lesz, ehez régi hírneve után kétség nem férhet. A farsang utolsó felében, február 11-én tarta- tik meg, azért ily későn, hogy a trónörökös halála okozta gyász-év az időre letelvén, a főnemesség, valamint a magas rangú polgári és katonai méltóságok a bálban inkább részt vehessenek; másfelől pedig azért, hogy a most nem kevéssé rettegett influenza, akkorra remélhetőleg visszavonulván hazájába: mi se tartsa vissza feljövetelében a már megtartott bálokon annyira hiányzó vidéki intelligent iát. A bál előreláthatólag most is országos jellegű lesz, megtartására vonatkozó s biztos forrásból merített hírünk, azt hisszük, jó fogadtatásban részesül a fiatalság körében.

= A római kath. iskolaszék Gsávolszky József elnök és dr. Csányi János helyettes választási elnök vezetése alatt, f. hó 5-én három évi időtartamra újra választatott. A szavazók összeírása 1102 szavazót mutatott ki, de csak llö-an szavaztak. Az iskolaszékbe 20 tag választatott. Legtöbb szavazatot kapott dr. Csányi János, Meiszner János, Lencsó Sándor, Weiszbarth János, dr. Miltényi Gyula, Alberty Ferencz, Marossy Ferencz, Reitter István, Siposs István, id, Korpás Pál, Vörös Mátyás, Nikitits Sándor, Kresák Ferencz, Zema- novich József, Kresák József, Báján János, Korpás Márton, Cseko Pál, Balás Imre és Péts Sándor. Ezeken kívül szavazatot kaptak még: Haffner Ferencz, Emerich Lajos, id. Korpás József, Vida Vilmos és Bucsek István.

— Kérelem. A nőegyleti bál alkalmával a hajnali órákban egy távozó úr valamelyik ruhatárban feledé, vagy veszté el egy forinttal tartalmazó aprópénz tárczáját, minthogy a tárcza értéke csak is emlékjelleggel bir, a becsületes megtaláló kéretik azt e lapok kiadó- hivatalában — esetleg üresen is —- letéteményezni.

= Közgyűlés. A váczi izr. (status quo) hitközség folyó évi január 12-én d. e. 9 órakor tartja évi közgyűlését a hitközség tanácstermében, a melyen a hitközség elöljáróságának, képviselete és iskolaszékének megválasztása, az alapszabályok 11., 12. és 54. §§-ai alapján fog megejtetni. A választás d. e. 9 órakor veszi kezdetét és tart ugyanazon nap déli 12 óráig. A választás csak személyesen gyakorolható.

= Pestmegye állandó választmányának tagjaivá városunkból a következők választattak meg: Gsávolszky József, dr. Freysinger Lajos, Marko vies Lázár és Villásy István.

= Gyászjelentés. Vettük a következő gyászlapot: Özv. Bocskay Andorné szül. Boliár Rlza úgy Zsófia, férj. Bolla Sománé és Soror Helén zárdahölgy, valamint az összes rokonság nevében fájdalommal telt szívvel jelentik, szeretett férje, illetve fivéröknek Bocskay Andornak f. é. jan. hó 6-án d. u. 1 és fel órakor élete 61-ik, boldog házassága 24-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ajtatos felvétele után történt gyászos elhunytál. A boldogult földi maradványai f. é. január hó 8-án szerdán d. u.

tották, hogy Rouen várost is el kellett hagynia. Balsorsa innen Párisba vezérelte, de itt sem talált arra a támogatásra, amelyre számított. És az annyira lesújtotta a hányott-vetett embert, hogy elzárkózott a hálátlan világ elől, és bánatában néhány hónap múlva meghalt.

Halála után testvérei közös erővel és nagyobb szerencsével az ő rendszere szerint folytatták hazájában a szövés mesterségét. Gyártmányaik csakhamar divatosak lettek és mindinkább nagyobb tért hódítottak a főúri körökben. Nottingham lett az uj iparágnak főhelye. 1650-ben 30 és 50 évvel később már 3000 Lee- féle gép alig győzte a szükségletet fedezni.

Ezen feltűnő siker költötte fel igaz mértékben Francziaország figyelmét is és most látták be, hogy milyen értékes találmányt taszitottak el maguktól akkor, midőn azt könnyű szerrel hódíthatták volna magukhoz. Természetes, hogy ezek után a Lee-fóle szövő-gép itt is meghonosult és oly nagy virágzásra emelte a szövőipart Francziaországban, hogy csakhamar túlszárnyalta az uj iparág szülőhelyét.

Lee Vilmos e szerint oly iparágnak vetette meg alapját, a mely rohamosan hódított magának tért minden művelt államban.

Francziaország szomszédai : a német államok, mohó vágygyal importálták a jövedelmező iparágat és azt annyira tökéi etesi tett ék, hogy Szászország szövőgyárai ma is páratlanul állanak a földkerekségén.

Magyarország ősidőtől fogva egyáltalán kevés hajlamot mutatott az ipar iránt. Inkább csak föld-* miveléssel foglalkozott és mindig csak ilyen oldalról volt ismeretes. Innen van, hogy Magyarország ipara fölött még ma is külföld tartja diadalutját. Csak újabb időben, mióta a kormány gyöngédebb kézzel ápolja az ipart és kedvezményekkel nyújt alkalmat a vállalkozóknak, kezd az érdeklődés nálunk is szembetűnőbbé válni. S ha az előjelek nem csalnak, talán megérjük azt évek múlva, hogy igy Magyarország gyáripara is felemelkedik arra a színvonalra, ahol a. külföld kon- kurrencziáj a megszűnik.

De hogy közleményünk tulajdonképein tárgyára: a kötő- szövő gyárra térjünk, lássuk első sorban azon proczedurát, amely ezen iparágnak meghonosítását és városunkba történt megtelepítését eredményezte.