Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-03-23 / 12. szám

És a férj is milyen boldog volt, a feletti örömé­ben, hogy sikerülend nejét hipnotikus utazási vágyá­ból kigyógyitani, miként azt Ígértem. Valahányszor meglátott a méltóságos mandarin, megcsókolt úgy hogy czuppant, mint valami felfújt bőr duda, ha rá pacs- kolnak. A jó férj még segített csomagolni is a koffe­rokat. megrakni. Mikor egygyel készen voltunk; ren­desen valami vig marsot fütyült. Nem hiába pogány ez a mandarin, gondoltam magamba. Nincs szive, se lelke! Végre eljött a várvavárt nap, mi elutazánk. De alig virradt ránk a másik hajnal, a mandarin me­nyecske kijelenté, hogy most már úgy tekint, mint férjét, s mint ilyen én remélhetőleg minden gondo­latát ki fogom találni és teljesíteni. Csakhogy én sem gondolatkitaláló bűvész, sem papucshős rinocerus nem valék, ami a menyecskét rettenetes extázisba hozta, úgy hogy a gombaleves (lehet, hogy bolond-gombák voltak benne,) a fejemhez repült, lágy kezecskéinek szándékos emelése folytán már a harmadik ebédnél. De még a pecsenyéstül is, s ebéd után a fekete kávé­val is úgy történt. Most már tudtam, hogy miért örült annyira az én mandarin barátom, hogy viszem a feleségét. Éjjel, mikor aludni készültem, arra ébredék fel, hogy a csibukom szára ketté törött még pedig a hátamon. Mit alszol, te élhetetlen férj, — rivallt rám, ha látod, hogy a feleséged nem alszik? Azt hittem, hogy meg van bolondulva, vagy hogy magam vagyok megbolondulva? valóban nem tudám. Nem mertem vele kikötni, mert hajónk összes személyzete dunaiakból állott, tudtam, hogy neki ad­nak igazat és engem legalább is a tengerbe dobnak. Ezt pedig nem akartam, mert nem bíztam abban, hogy én is oly csodálatosan megmenekülhetek, mint Jónás próféta. Merész tettre határoztam el tehát magam, Hajnal­ban, amint a hajó kikötött Alexandriánál, megszöktem, ezt a néhány sort hagyva vissza emlékül : Nem kellesz feleségül Isten mentsen tőled, Nem becsülöd a férjed Csak a szeretőket. Nem sajnáltam sem a pekingi palotákat, sem a pénzemet, de még a lókeféket a juxporral sem. Örül­tem, hogy megszabadultam és vajmi keservesen Buda­pestre érkeztem, hol hála Istennek befogadták a lottó­hivatalba diurnistának. Talán akad még itt egy kis szerencsém, ha sikerülend ternót csinálnom ! Az extratto én vagyok, mióta kihúztam magam a szép mandarinná farkas körmei közül. Hány emberen sikerült segítenem, csak azt az egy áldott jó mandarint nem tudtam megszabadítani a fe­leségétől Hárpia feleség ellen nincsen szer, Vele kikötni még az ördög sem mer ! Rédei Ferencz. Városi és vidéki hirek. = Személyi hirek. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája a hét folyamában több napot Budapesten töltött s jelen volt a „Szent-István- Társulat“-nak csütörtökön tartott diszgyülésén. — Dr. A rgen ti Döme, kir. tanácsos, a Ferencz-József-rend lovagja, a hasonszenvi egylet örökös tiszteleti elnöke s városunk díszpolgára — mint örömmel halljuk — már jobban érzi magát s remélhetőleg pár nap múlva teljesen fölépül. — Gál esek György papne­És még hozzá milyen jó hely! Teljes ellátás és 50 frt havonként napi két órai elfoglaltságért. Hiába! a szerencsés ember szerencsés marad, ha Pestre viszik is. És milyen az a két órai elfoglaltság?! Istenem! más, akinek van, az ilyen munkáért szívesen fizetne kétszerannyit, mint a mennyit Lányi kap. Egy tündérszépségű, angyaljóságú, okos és szor­galmas Ilonkát tanítani a magyar irodalomra! De hogy is mernek az öregek egy ilyen leányt egy ilyen fiatal emberre bízni! Mert bizony Ilonka már nem olyan kis lány! S hogy Viktor csinos fiú, azt mindenki elismeri. Azonkívül van a vonásaiban valami különös érdekesség, ami azt mutatja, hogy ennek a fiúnak a szivében egy titkos világ van elrejtve. Az ilyen arezok pedig még rokonszenvesebbek az asszonynépnek; az olyan leánykákra nézve pedig, mint Ilonka, nagyon is veszedelmesek. Hát talán elfelejtették az öregek, hogy a delej a természet törvénye szerint vonza a vasat ? hogy ők is voltak fiatalok? Vagy talán épen nagyon is jól emlékeztek rá és valami szándékuk volt? Nem az. Egyik sem. Azt sem tudták ők, hogy Lányi Viktor fehér-e, vagy fekete? mikor az öreg Königsbergnek — igy hít- ták az Ilonka nevelő apját — egy becses barátja a többek közt ezt is irta; „A k—i igazgató fog ajánlani egy fiatal embert. Fogadják meg azt Ilon mellé. Ta­nítsa őt valamire. Fizetéséül havonkint 150 frtot utal­ványozok.“ A fiatal ember jött és megfogadták. Száz forintba számították az ellátást. Azt sem kérdezték tőle, kicsoda, micsoda ? Azután pedig annak sem néztek utánna, hogy azért a jó fizetésért tanul-e a lány valamit ? Ha tanul, tanul; ha nem tanul ? — ők azzal sem törődnek. Még a lánytól sem kérdezik, hogy meg van-e elé­gedve a tanítójával ? Ő meg magától nem mondja. Pedig nagyon meg van vele elégedve . . . (Folytatása következik). veldei tanulmányi felügyelőt s theologiai tanárt nagy gyász érte, a mennyiben egyszerre veszté el szerető atyját és anyját. Midőn táviratilag anyja ravatalához Zsolnára hivatott, megérkeztekor atyját haldokolva ta­lálta, ki nehány óra múlva szintén meghall. Fogadja a mélyen szomorodott tanár úr őszinte részvétünket. = A székesegyházban f. h. 17-én, mint me­gyés püspökünk ő exciájának a kassai püspöki székről Váczra történt áthelyezési napja évfordulóján, ünne­pélyes isteni-tisztelet tartatott. A szent-misét a papság, főgymn. és elemi iskolai ifjúság s szépszámú közönség részvéte mellett Neszveda István fölsz. püspök ő méltósága mutatta be. = Tisztelgés. A „Páli sz. Vincze Egylet“-nek Kanda István kanonok, Nikitits Sándor, Sztrecskó József és Kecskés József tagokból álló küldöttsége f. hó 22-én tisztelgett megyés püspökünk ő nagy méltó­ságánál, őt a mai napon tartandó közgyűlésre meg­hívandó. 0 exciája a küldöttséget szívélyesen fogadta s az egylet szükségleteinek fedezéséhez 50 frtot aján­dékozót ez alkalommal. = Nekrolog. Id. Schmidt János váczi ez. kanonok, úrií plébános, f. h. 16-án, életének 68-ik, papságának 45-ik évében Úriban (Pestm.) elhunyt. A boldogult mint ifjú lelkész résztvett a szabadságharcz- ban, fogva volt Aradon és az Újépületben. Szeretetre­méltó modora s bőkezű adakozásai következtében minde­nütt kiváló becsülésben, kedveltségijén részesült. A váczi növendékpapság irodalmi iskolája egyik nemeslelkű jó­tevőjét veszité benne. Temetése f. h. 18-án délelőtt ment végbe. A gyászszertartást Markovics Lázár váczi apát­kanonok végezte, requiem után pedig Gzettler Antal prépost-plébános mondott megható gyászbeszédet. A fő- kántori tisztet Gerecs János n.-kátai kántor teljesítette, mig a vecsési dalárda két gyászdalt adott elő. A feledhet- len emlékű lelkész temetésére nemcsak Úri község- összes lakossága s a környékbeli papság teljes szám­ban, hanem a vidékről is beláthatlan sokaság jelent meg. Jelenvoltak Gullner Gyula orsz. képviselő, Tóth József tanfelügyelő, Koos Emil, Desewffy Emil, Sárközi Pál, Förster Aurél, a Tahy család, Bicskey Illés stb. A ravatalra koszorúkat helyeztek: Uii község lakos­sága — Feledthetlen jótevőjének, Mendei hivek — Jó lelki atyjoknak, Gombai hivek — Feledhetlen atyjok- nak, A váczi Növendékpapság Pázmány-Egylete — Fe­ledhetlen jótevőjének hálás kegyeletejeléül, Urii tanítók - Áldott emlékének,, Havas Pál és neje — Tisztelet je­léül, Gyarmathy és neje, Spilka testvérek — Tisztelet jeléül, Lévay Mihály, Zachariás Sándor stb. A sírnál G u 1 1 n e r Gyula tartott beszédet. Béke lengjen a pél­dás lelkipásztor, nemeslelkű hazafi s hű barát porai felett! = A „Páli-szent-Vincze-Egylet“ ma va­sárnap délelőtt fél 10 órakor tartja rendes évi köz­gyűlését a kath. Leányiskola nagytermében, melyre az egylet jótevőit ez úton is meghívja az Elnökség. = Állatorvos választás. A városi képviselő- testület ma délelőtt 10 órára Gajáry Géza polgár- mester közgyűlésre hívta össze, melynek tárgyát a vá­rosi állatorvosi állásnak választás utján leendő be­töltése képezi. = Gőzhajók menetrendje. Mint a gőzhajó­zási társaság tudatja a közönséggel, a hajók a követ­kezőképen közlekednek: Budapestről Uj-Szőnybe na­ponként 2 órakor délután (első menet volt márczius 20-án) : Uj-Szőnyből Budapestre naponként 2 órakor reggel (első menet volt márcz 21-én); Budapestről Bécsbe naponként 6 órakor délután (első menet április 1-én); Bécsből Budapestre naponként 7 órakor reggel (első menet április 3-án). F. h. 20-án mozsárlövések jelezték az idei első személyszállító gőzhajó megérke­zését Budapestről. = Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincze Egylet perselyeiben a szegények javára újabban befolyt és pedig: Kohlmann István üzletében 92 kr, Fogadás czitnén a polgármester választása alkalmából 10 frt, Bezdek J. kávéházában 1 frt 31 kr, a Csillag szállo­dában 1 frt 16 kr, lfanusz B. központi kávéházában 92 kr, a Curia szállodában (ajándékozással) 1 frt 10 ki', a nagy Sorházban I frt, a Korona szállodában 83 kr, a káptalani Sorházban 42 kr. Mely kegyes ado­mányokért hálás köszönetét mond az Egylet 96 r. gyűlése. = Kérelem. A márczius 15-iki ünnepély alkal­mával a honvédemlékhez menet közben elveszett egy bőrtárcza. Mivel a tárcza úgyis pénz nélkül volt s csak a tulajdonosra bírnak értékkel a benne levő levelek, igen lekötelezné a megtaláló a volt birtokost, ha vagy a szerkesztőségben, vagy Alpári Lajos úr lakásán (Szt. Miklós-tér) deponálná azt. = Weber Károly budapesti (fürdő-uteza 2.) hírneves virágkereskedő gazdagon illustrált árjegyzéke oly dús választékot tartalmaz a rózsafajok újdon­ságaiból, hogy igazán érdemes ebből 1 példányt in­gyen és bérmentve hozatni. Ezen ezég saját rózsate­leppel bir, melyből a legnemesebb és legválasztékosabb rózsa- és gyümölcsfákat és egyéb nemes cserjéket szol­gáltathat, elvállal továbbá kerti alakításokat és parkok berendezését mindenféle stílben a legizlésesebb kivi­telben. = Megvadult lovak, Alberty Ferencz lovai f. hó 18-án a vasúti állomásnál rakodás közben meg­vadultak, s a vastárgyakkal megrakott kocsival egye­nest be a Széchenyi utczába, innen a Káptalan, majd a Kossuth utczába futottak, hol Szemerád városi tűz­oltónak sikerült a lovakat megfékezni. = Temetés. F. hó 16-án délután 4 órakor he­lyezték örök nyugalomra Lenhardt Ignácz, köztiszte­letben álló iparosunk fiát Antalt, ki élte tavaszán hunyt el. Temetése városunk közönségének nagy rész­véte mellett ment végbe. Ny. b. ! = Uj igazgató. Fölsinger József a váczi ipar­és kereskedelmi hitelintézetnél viselt igazgatói állásáról leköszönvén, helyébe a f. hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlésen Reiser László lett megválasztva. = A „Váczvidóki egyetemi ifjak köre“ f. hó 26-án, azaz szerdán n ndes felolvasó ülést tart budapesti helyiségében. (Báthory kávéház.) = A dunai védfal a tavasz beálltával egészen uj mezbe öltözik. Az elpusztított akáczfák törzseiből a felső parton oszlopok emeltettek, melyek a régi vas­korlát rúdjaival összeköttetvén, erős korlátot képeznek. Az ültetendő fák részére is megtétettek már az elő­készületek. = A Sack-féle 25000-ik vetőgép. Az or­szágos gazdasági egylet közlönye a Budapesten meg­jelenő „Gazdasági Lapok“ és vele együtt a bécsi és külföldi legtekintélyesebb gazdasági szaklapok szerint Sack Rudolf plagwitz-lipcsei hírneves gazdasági gép­gyáros a lefolyt 1889-ik év végével készítette el a huszonötezredik vetőgépet. E szerint e gyár a vi­lág összes vetőgépgyárai közt a vetőgép gyártás terén az első helyet foglalja el, amennyiben egyetlenegy sem képes e gépekben eddig ily óriási számot felmutatni. De még érdekesebb az a körülmény, hogy e gyár az utolsó évben 2678 darab ily vetőgépet adott el, mely szám körülbelül a continens bármely államának összes gépgyárai által együttesen készített és eladott vetőgé­pek számának felel meg. Ez az óriási kereslet képezi a gazdaközönség legfényesebb ítéletét és ebből kitűnik az, hogy az egyszerű, könnyű járatú és olcsó Sack-féle vetőgép, melynek szerkezete évek során át tökéletesitte- tett, az összes rendszerek közt a legelőnyösebb és a gyakorlatban czélszerünek bizonyult, hogy évről-évre mindjobban- terjed. Tudtunkkal e vetőgépek két fő­osztályban készíttetnek és pedig sik és dombos, nehéz és könnyű talajnak. Miután már egy kis statisztikával foglalkozunk, nem lesz érdektelen talán azt is tudni, hogy ugyané gyár most bocsátotta ki háromszáz­ezredik ekéjét és ez oly szám, melyhez kommentár nem szükséges. A magyar gazdaközönség különben is annyira ismeri e gyárnak különféle rendszerű és kü­lönösen mélyítő ekéit, hogy ezeknek előnyeiről, kitűnő és szilárd szerkezetéről beszélni felesleges volna. A gazdaközönség valóban elismeréssel tartozik Sack gyá­rosnak és e gyár magyarországi képviselőjének Prop- p er Samu úrnak, ki mint okszerű gazda felismerve e kitűnő gazdasági gépek hasznosságát, Budapesten a váczi-körut 29. szám alatt levő raktárban a magyar gazdaközönségnek is könnyen megszerezhet övé tette azokat. — Elgázolás. Folyó hó 18-án a heti-vásárról haza hurczolkodó Maretta czipész-mester inasát Pfáhn Károly kocsisa elütötte s oly annyira megsebe­sítette, hogy ápolás végett kórházba kellett szállítani. Kérdjük, a városbani sebes hajtásoknak a rendőrség mikor vet már egyszer gátat ? = Szerencsétlen kirándulás. Mint sajnálattal értesülünk, ifj. Duray János, Weiszbarth János ta­karékpénztári igazgató veje f. h. 18-án Nógrádba ki­rándulást tett, hazajövet oly szerencsétlenül dűlt fel, hogy karját törte. = Adomány. A vácz-vidéki népbank, a váczi első általános ipartársulat betegsegélyző osztályának gyarapítása czéljából 10 frtot adományozott. A nemes keblű adományozónak a társulat ez úton is hálás kö­szönetét nyilvánítja. = .Budapesti Hírlap. Szerkesztők és laptulajdonosok: Osukássi József és Rákosi Jenő. A ..Budapesti Hír­lap44 újévvel pályafutása tizedik évébe lépett. Az elmúlt évek óriási haladás korszakát alkotják a magyar zsurnalisztika törté­netében és a ,,Budapesti Hírlap*4 talán elfogultság nélkül mondhatja magáról, hogy övé az elsőség e korszak megindításá­ban, mely a magyar sajtót a legmodernebb és legkitűnőbb euró­pai sajtó magaslatára emelte. A „Budapesti HirIap‘4-ot ebbeli törekvésében hétről-hétre, bónapról-hónapra, évről-évre, szakadatlanul nagy arányokban növekedve, támogatta Magyaror­szág intelligentiája: a világ legfogékonyabb, legméltányosabb és ragaszkodásban leghűbb közönsége. A decennium küszöbén el­mondhatjuk, hogy a ..Budispesti Hírlap44 a művelt magyar újságolvasó közönség mandatariusa. E megbízatás óriási erkölcsi súlyával veszünk részt a vélemények harczában és a közdolgok intézésében. Hogy milyen sikerrel, arról az elmúlt és a jelen vi szonyok legékesebben tanúskodhatnak. A védelmi vita alatt, az alkotmány- és nemzetellenes kísérletekkel vívott elszánt küzdel­münkben, valamint a ferde pártviszonyokból eredt fonák helyze­tek kritikájában, melyek okai és forrása a jelenlegi válság, a „Budapesti Hírlap41 minden egyes száma a nemzeti jogok és aspirációk diadalmas hőseként szállott síkra. A közönség érezte, hogy lapunkban a legőszintébben, legbátrabban és legelszántabban nyilatkozott meg a közérzület szava. És a mikor a közönség nap- ról-napra lavinaként növekedő tömegével segítségünkre és támo­gatásunkra jött: a „Budapesti Hírlap14 döntő erővel mű­ködött közre a vitás kérdések megostromlásában, a politikai for­dulat és az uj események előkészítésében. A pártoktól független, csakis a közérdek által vezérelt és saját becsületes meggyőződé­sünktől diktált működésünk akkor érte el legszebb jutalmát, a mikor minden igaz magyar ember a „Budapesti Hírlapi­ban kereste és’ találta a nemzeti ügyek legfáradhatatlanabb, leg­szívósabb és legvehemensebb védelmét. Legbuzgóbb iparkodásunk, hogy a „Budapesti Hírlap44 a jövőben is az maradjon, a mi volt, a minek indult, a mely irányban hatalommá növekedett, a miben az elsőséget nem engedheti át soha senkinek : a leg- magyarald» újság, tartalomban, lélekben, szóban egyformán. A legmagyarabb újság és mint ilyen a nemzeti érzület leghübb tolmácsa, ébresztője, izgatója és ha kell lángba boritója. A leg­tisztább tudatossággal hirdetjük és valljuk, hogy olyan időkben, a mikor a nemzeti eszme fajfentarló és államalkotó erővel érvé­nyesíti magát mindenütt, hogy ugyanakkor nemcsak jog, hanem kötelesség nekünk magyaroknak a sovinizmus lelkesedésével, sőt türelmetlenségével szolgálni a nemzeti irányt mindenben és min­denkor. Ez a mi programmunk. E prograinmunkkal nekünk adott igazat a magyar közönség, mely semmitől sem irtózik inkább, mint a színtelen és lelketlen kozmopolitaságtól, a hamisságokra és az elmék megtévesztésére alkalmas czifra jelszavaktól; nekünk adott igazat, midőn lapunkat szinte hihetetlen mértékben felka­rolta és egyre jobban terjeszti. E programmal folytatjuk a jövő­ben is mindennapi munkánkat a közügyek szolgálatában. Folytat­juk erősen fegyverkezve a nagy tusákra, a melyek a közeljövőben a nyilvános élet minden munkására várnak. A nemzeti munkából részt kérünk és részt fogunk benne venni legjobb tehetségünk szerint, pártolva és támogatva mindent, a mi szükséges, életképes, derék és jó ; ostromolva, üldözve mindent, a mi czéltalan, félszeg és becstelen. Ebbéli szándékunkban nem fog bennünket korlá­tozni semmiféle személyi tekintet, párt- és hatalmi érdek és nincs az a politikai fordulat, melynek kedvéért és érdekében pártatlan­ságunkat és elfogulatlanságunkat csak egy pillanatra is feladnék. A szigorú objektivitás útját követni fogjuk a zsurnalisztika min­den egyéb ágában. Az irodalom és m ű vészét kérdéseiben mint eddig, úgy ezentúl is szigorúan mellőzni fogjuk a pajtáskodást és klikk-szellemet. A mi megfelel a szép és nemes Ízlésnek, az mindig elfogulatlan méltatásra fog találni lapunkban. Mi magunk is azzal vélünk legjobb szolgálatot tenni az irodalomnak, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents