Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-12 / 2. szám
XII. évfolyam. 2. szám. Vácz, 1890. január 12. LYJ ES Pv K n ARSADALMI ES SZEPIRODA BŐI «fizetési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Holt szabályrendelet. Van városunknak egy nem régen, de mégis akkor készült szabályrendelete, mikor az italmérési regale még földes úri jogot képezett. Ez a szabályrendelet intézkedik a vendéglők, korcsmák, pálinka mérődéit stb. nyitva tartásáról, a zárórákról is tartalmaz számos a közjó és közerkölcsiségre igen jótékonyan ható intézkedést. A szabályrendelet 2-ik §.-a a vendéglők, korcsmák és pálinka mérődék feletti felügyeletet a városi tanácsot s illetve a város rendőrkapitányát bízta meg. A város rendőrkapitánya gyakorolta ellenőrzési és felügyeleti jogát 1889-ik év végéig — vagyis az italmérési regále állami megváltásának 1890. évi január hó 1-én történt érvénybe lépte napjáig: gyakorolta ezt azért, mert a fennálló szerződésekből részint tudta, hogy a város területén hány vendéglő, hány korcsma és hány pálinka mérődé tartatik, részint pedig maga nyomozta ki azokat hivatalból. Gyakorolja-e és gyakorolhatja-e ebbeli felügyeleti jogát rendőrségünk, az említett üzletekre 1890. január hó 1-től kezdőleg is úgy, mint kötelessége volna vagy sem? Feleletünk az, hogy nem gyakorolhatja. Nem gyakorolhatja pedig azért, mert 1890. évi január hó 1-ső napjával a város területén volt összes vendéglők, korcsmák és pálinka mérődék, mint olyanok megszűntek létezni s rendőrkapitányunk csak azt tudja és tudhatja bizonyosan, hogy az italmérési jogot a kincstártól a város vette ki bérbe, továbbá, hogy a város a pálinka mérés jogot Weiner Ignácznak adta ki alha- szonbérbe, de hogy aztán a város kinek osztogat ki bormérési jogot, vagy hogy a pálinka bérlő kinek kegyeskedik pálinkamérési engedélyt adni, erről a rendőrkapitánynak tudomása nincs és erről se előzetesen, se utólagosan nem értesittetik. Pedig hát ennek megtörténni szabad nem volna. Tiltja ezt a törvény és az annak alapján 33450/889. szám alatt kiadott pénzügyminiszteri rendelet, mely italmérési engedély kiadása előtt a rendőrségi közegek meghallgatását rendeli el. — Hogyan lehet tehát ezt igazolni ? És nem szabadna igazolni ezen körülményt még azért sem, mert akkor annyi protekcziós engedély ki nem osztathatnék. Gyakorolja ezt a protekcziót a város a maga érdekében és gyakorolja ezt Weiner bérlő is — és utóbbinak igaza van, mert azt hiheti magában, hogy ha a város teszi, hát még inkább teheti ő, mint privát ember. Valóban uraim nem jó utón kezdtünk haladni. Ha önök a törvényeket nem akarják respektálni, hogy kívánhatják azok respektálását a magán felektől ? De hát jól van. Szavunkat a rendőrkapitányhoz intézzük, tessék neki az engedély osztó uraktól az engedélyesek számát kikérni, meghallgatása nélkül való további engedélyek megadása ellen pedig a saját érdekében tiltakozni, s ha másként nem tudná, szerezzen érvényt szabály- rendeletileg is biztosított jogainak és hárítsa el magától a felelősséget. A város italmérési jogának kezelőjét is figyelmeztetjük egyébiránt, hogy a pálinka-bérlővel egyetemben adott engedélyezőkről rendőrségünket haladéktalanul értesítse, jövőre nézve pedig főleg a város — necsak a borbiztosok ajánlatát, vegye alapul — bormérési engedélyeinek kiadásánál, hanem hallgassa meg a rendőrkapitányt is. — Egyébiránt ha kell — még több labdacscsal is fogunk szolgálni; — mert úgy hiszszük, hogy elég lesz ez is mostanra. Adieu ! Egyleti élet. A „Fóthi és fóthvidéki vereskeresztegylet,“ melynek pártfogói gr. Károlyi Sándorné és id. gr. Károlyi István özvegye, f. hó 6-kán tartá tisztújító évi közgyűlését. Szedőglavics Ferencz, mogyoródi plébános, mint elnök a következő, többszörös helyesléssel kisért beszéddel nyitotta meg: „Ki az, ki ne óhajtaná a világbékétP Mily szép volna, ha az állam és társadalom a szellemi haladás, anyagi jóllét és boldogság nagyszerű épületének emelésére minden egyes tagjának tehetségét felhasználhatná! De valamint a természetben a viharok kimondhat- lan károkat okoznak: úgy az államok felett is zúgnak néha ily viharok, elseperve a nemzetnek virágát és a haladást visszavetve évtizedekre. A világ legnagyobb emberei, a felebaráti szeretettől hőn dobogó keblek törték már azon lángeszméjüket, miként lehetne a háborút és annak iszonyait a jövő történelmének lapjáról letörölni ? Mindez azonban eddigelé még mindég a jámbor óhajok és kívánságok sorába tartozik. Nem szándékom a gyengébb idegeket a háború borzalmainak vázolásával megtámadni. Nem mondom el, miként, kivált a régi korban nemcsak a fegyver alatt álló katona, hanem a békés polgár jóléte és boldogsága és nem ritkán élete is martalékául esett a győző kegyetlen boszújának. Nem szomoritom el sziveiket a harcztér hiénáinak történetével, miként rohanták meg a vértől párolgó csatatért emberek, lelketlen emberek, a haza védelmében elesett hadfiak testeit megrabolva s ritkán a bennök szunyadó élet mécsesét is kegyetlenül kioltva. Az újabb kor e téren a humanismus felé kétségkívül nagyot haladt. Nemcsak az által, hogy a békés polgárt vagyonában és életében a veszélytől biztosítja. Nemcsak az által, hogy a fegyverét kezéből kiejtett katona a hadviselő fél szemében nem ellenség többé, hanem testvér, kinek fájdalmát enyhíteni, sebét gyógyítani emberi kötelesség. De különösen nagyot lendített a jobb irányban az egészségügyi csapatok szervezése, melyek a sebesült hazafiak ápolását ismerik nemes feladatokul. Mindamellett az elért eredmény mind máig csekély az elérendő feladathoz képest. A háborúk borzalmai csökkentek, de az újabban feltalált fegyverek gyilkos hatása aránytalanul megnövelte annak áldozatait. A legújabb franczia-német hadjárat alatt több ember esett el, mint az egész harmincz éves háborúban. S a sok áldozat közül mennyi nélkülözi ép a legégetőbb szükség órájában az emberi irgalom jótékony segélyét P! Miként a legnemesebb emberbarátok egyike Dumont Henrik a solferinói csata-téren, 1859-ben szerzett szomorú tapasztalatai alapján állítja, az egészségügyi csapatok minden erőfeszítése és önfeláldozó fáradozása daczára, sok ezer sebesült maradt elhagyatva a csata-téren, huszonnégy órántúl segély nélkül, martalékául dobva égető fájdalmainak, miket nem enyhített az emberi irgalom részvéte és az orvosi tudomány ápolása. Dumont Henriké az érdem és dicsőség, hogy munkáival és főleg a művelt Európa majd minden országában tartott felolvasásaival, a harcztér áldozatai iránt felköltötte a nemesebben érző emberiség részvétét és társadalmi úton szervezte segedelmét. lm, igy keletkeztek a vereskereszt egyletek, melyek sérthetlensége ma már nemzetközi szerződések védpaj- zsai által biztosítva áll a müveit Európa majd minden államában. Szép és szent őzéi létesítette ez egyleteket és magasztos a feladat, mely tagjaikat az irgalmasság munkájában egyesítve lelkesíti ! Hogy a lezajlott csaták terein Isten könyörületes angyalai foglalják el a hiénák helyeit! Hogy az ádáz csaták sebesültjeit ápolás alá véve az emberi szeretet, őket hazájuknak, a társadalomnak, családjoknak visszaadja! Béke idején pedig az elemi csapások és szerencsétlenségek színhelyeit keresi fel a vereskereszt, segélyt és vigaszt árasztva a balsors által lesújtott vidékek lakóinak. Hol az a bús atya, könnyező édes anya, szerető testvér és hű barát, ki gyermekét, illetve testvérét, barátját a harcz veszedelmei és csapásai közepette ne lenne kész, bármi áldozat árán, megvédeni és oltalmazni ? Enyhítő balzsamot csepegtetni a háború ütötte sebre: a mi hivatásunk is, a fóthi és fóthvidéki fiók vereskeresztegyleté; áldozatunk fillérei mindannyi eszköz az emberiség nemesbjei által óhajtott magasztos czél előmozdítására. E nemes czél kelti szivem óhaját, vajha a fóthi és fóthvidéki fiók veres kereszt-egyletet, megalakulása hat évi határidejének betöltése után, ne borítsa a megsemmisülés fátyola, hanem újból megalakulván továbbra is nemesen folytassa közhasznú működését !“ — Az elnöknek e nemes hévvel előadott és lelkesen fogadott beszéde után a jelenlevő közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy az egyletet a további hat évi évi idő tartamára is fentartja, nyomban újból megalakítja és egyhangúlag választotta meg régi tisztviselőit: Szedoglavics Ferenczet elnökké, alelnökivé Sipos Pálnét, jegyzővé Kemény Ödönt, pénztárossá özv. Hal may Józsefnét. Az egylet folyó ügyeinek intézésére elnök f. hó 12-kére hívta egybe a választmányt. Farsang. Pajkos czimboránk az örök ifjú Garneval 40 napi tartózkodásra ismét körünkben időzik, hogy létért való s 11 hónapig tartó küzdelemben lenyűgözött kedélyünket egy rövid időre felelevenítse, hogy alkalmat nyújtson, mikép nehány napon át az élet elfogulatlanabb örömeinek is élhessünk, hogy gondoskodjék arról, miszerint komolyabb munka hiányában egy némely hosz- szú téli estéink kárba ne veszszenek és elleshessük a báléjszaka édes-titkos rejtelmeit, belepillanthassunk a hiúságok hiúságába s lássuk mint forog az élet vérkeringése szüntelen a körül az örökös rejtély körül, a mit úgy hívnak, hogy — szerelem. — Városunk társadalmi élete legifjabb hajtásának, a „műkedvelők dalegyesületének“ jutott a dicsőség, hogy első lett azon ünnepségek sorában, a melyek eme vig vendégünknek, körünkben való tartózkodását jelentik. Általános várakozással voltunk első fellépése, nyilvános szereplése iránt s örvendve közölhetjük, hogy várakozásunkban legkevésbbé sem csalódtunk. Az általános siker melyet elért annál szembetűnőbb, mert e dalestély is, mint minden uj dolog, sok mindenféle intrigua és élcelődések, tortúráján ment keresztül, ezer akadállyal kellett a még csecsemő korát élő egyletnek megküzdeni, a mig abba a helyzetbe jutott, hogy első bemutató fellépését január 6-ára kitűzhette. Ez a bemutatója tanúságot tett arról, hogy városunk társadalmi életében is előkelő szerepet van hivatva betölteni. Meggyőzött mindnyájunkat arról, miszerint a szép dal művelése osztály külömbség nélkül az összes társadalmi körök érdeklődését vonta magára. A ritka szép számmal megjelent közönség soraiban azonban többeket láttunk — a kik ott nem voltak; pedig megjelenésüket határozottan megígérték; elmaradásukat egyedül a „nőegylet“ küszöbön levő tánczes- télye s ama indokolhatlan féltékenykedésöknek tulajdoníthatjuk, melylyel a „dalegyesület“ farsang-megnyitó mulatságát fogadták ; mintha bizony ezen közvetlenül előző estély bármi tekintetben árthatott volna a „nőegylet“ estélyének avagy elvonhatott volna egyeseket azon vidéki és fővárosi mulatozók közül, kik előreláthatólag a „nőegyleti“ tánczestély közönségét képezték. Az eredmény megmutatta, hogy ebbeli aggodalmuk alaptalan volt; mindkét eslélynek megvolt a maga szép és intelligens közönsége. Szóval Garneval herczeg nagyon meg lehet elégedve a legújabb akviziczióval, mert bár az elite-mu- latságoknak még egész sora van hátra, határozottan állíthatjuk, hogy a dalárok az idei farsang reput.aczió- ját jelentékenyen fokozták. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a ki jelen volt az első estélyen, az mindmegannyi megelégedve távozott s mert — úgy véljük — mindenki kellemesen szórakozott, bizton reméljük azt, hogy a jelen voltak a dalestélyeknek legékesebben szólló támogatói lesznek. Távol áll tőlünk ezek után az estélyen szereplők fellépése s a nyújtott élvezet felett véleményt mondani, mert az esthez általában nem sok szava van a kritikának, a mennyiben a mit mondhatna, azt elmondta ott helyben a közönség tapsa, tetszése; másrészt, mert műkedvelőkkel állunk szemben, mely esetDen közönség és kritika egyaránt lejebb szálitják igényeiket, vagyis más szemüvegen át nézzük és bíráljuk a szereplők működését mint hivatásos énekesekkel szemben. Az előadás bebizonyította azt, hogy jóakarat, komoly törekvés, ügyes vezetés által olyan fokra is fel lehet emelni műkedvelők ilyetén dal-előadásait, hogy azok ne szoruljanak a kritika elnézésére s illetőleg, hogy a bírálat teljesen felejtse, hogy nem opera énekesekkel, hanem csak diletansokkal van dolga. A „hasznos“ maga magát mozdítja elő, mert a sokaság készíti s szüksége is van reá mindenkinek! a „szépet“ elő kell mozdítani, mert kevesen készítik és sokan nélkülözhetik“ — Göthének e szavaira gondoltunk midőn a műsor befejezését érte; mert a hasznost a széppel láttuk összeegyeztetve ; a hasznost a szép czél tüntette elénk, a czél, művelni a szív s lélek nemesitő és kedvderitő szép dalt; a szépet az élvezet, melyben kedélyünket a hétköznapi egyhangúságon fölülemelve megifjodni éreztük. Fáy Zoltán zene-tanár érdeme mindez, az ő fá-
