Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-03-02 / 9. szám

hajó társulat kapitányai, szeretett kartársuknak és még kettő felirat nélkül. A boldogult kartársai és jóbarátai könyes megjelenésükkel adózva megható részvéttel kísérték őt nyugalma helyére. A gyászba borult család fogadja igaz részvétünk kifejezését. — Báró YVimmer- sperg Gedeonná, szül. Bassovszky Olga és férje báró Wimmer.'perg Gedeon és gyermekeik: Olga, Adrienne és Ferdinand; Rassovszky Julián ; Baross Kálmánná szül. Rassovszky Paula, úgy férje Baross Kálmán és gyermekeik: Emil és Judith; Rassovszky Kálmán és Mihály fivérei, nejeik-és gyermekeikkel; özv. Albanich Györgyné anyósa, valamint sógornője dr. Kramolin Emilné és ennek férje dr. Kramolin Emil, úgy gyermekeik, fájdalomtól megtört szívvel jelentik forrón szeretett atyjuk-, nagyatyjuknak, fivérüknek, vejének, sógoruk- és nagybátyjuknak Rassovszky Márton vácz- városi képviselőnek folyó hó 27-én délutáni 1- Órakor, élete 60-dik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei szombaton, már- czins hó első napján, délután 4 órakor lettek a középvárosi sirkertben örök nyugalomra helyezve, az engesztelő szentmise-áldozat pedig márczius hó 3-án reggeli 8 órakor lesz a felsővárososi plebánia-templom- ban a Mindenhatónak bemutatva. Vácz, 1890. február hó 28-án. Áldás és béke poraira!

= Ajándékozás. Á váczi muzeum részére legújabban B u c s k ó Fajos egy drb 5 párás ezüst pénzt, továbbá ifjabb Reiser Lajos egy 1861. országgyűlési emlékérmet ajándékozott.

= Nagyszerű postakocsi szállítmány. Múlt csütörtökön indítottak útnak Reitter István es. és kir. udvari szállító kocsigyárából a budapesti főpósta hivatal részére megrendelt egyfogatú málha-szállitó kocsik. Meglepő látványt nyújtott a szállítmány megindítására. Való Ignácz váll dkozó a 30 pósta-kocsit egyenes vonalban felállítván, jól fegyelmezett sorban dirigálta azokat az országúton Budapest felé. Ily szép karavánt ritkán látunk, s büszkeséggel mondhatjuk, hogy Reitter István gyártmányai méltán, kiérdemlik a dicséretet, s mint városunk szülöttére méltán büszkék is lehetünk. Sok ily kitűnő iparost óhajtunk városunknak.

= Felvétel a fiumei tengerészeti akadémiába. A közös hadügyi minisztérium tengerészeti szakosztálya közli, hogy a fiumei cs. és kir. tengerészeti akadémiában a jövő tanévben szept. 16 előre láthatólag 36 növendék számára lesz részben egészen ingyenes, részben fél állami költségű hely, — továbbá több fizető és alapítványi hely. A folyamodványokat legkésőbb július végéig kell benyújtani a hadügyi minisztériumhoz, a hol kívánatra a felvétel részletezett felvételeinek felsorolása is megkapható.

= A váczi ipar- és kereskedelmi hitel- intézet, mint múlt számunkban jeleztük, múlt hó 23-án tartá rendes évi közgyűlését. A gyűlés főtárgyát az igazgatóság választása képezte. Igazgatósági tagokul 3 évre a következők választattak: Bartos Imre, Intzédy Soma, Schmidl Károly, Velzer Kálmán, Vad- kerty Mihály, Dr. Kisá József, B. Kovács István, Ko- vách Ernő, Huber Mihály és Olaj Ferencz.

— A fegyházi zavargás alkalmával február 23-án megsebesültek: Ditye Ferencz főfegyőr súlyosan, továbbá Várad! János és Balogh fegyőrök. A négy tettes pedig volt: Schwaszta Venczel (igen régi fegyencz), Gillich György, Nyitrai József és Baksa István.

= Közgyűlés. A vácz-vidéki Népbank f. hó 23-án tartotta rendes közgyűlését, mely alkalommal Witt Manó elnök üdvözölve a szép számmal megjelent

részvényeseket, a közgyűlési jegyző által felolvastatta a tárgysorozat 1. és 2-dik pontját vagyis az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentéseit, melyeket a közgyűlés jóváhagyólag vett tudomásul. Ezek szerint az osztalék részvényenkint 9 frt 50 krban lett megállapítva, jótékony czélokra pedig 80 frt szavaztatott meg. Végül a tárgysorozat 3-dik pontja is elfogadtatván, a közgyűlés az igazgatóságnak és tisztviselőknek köszönetét szavazott.

= Jobbra kanyarodj! Ez lehetne mottója nálunk oly féle javaslatnak, milyet a múlt napokban Budapest főkapitánya tett közzé Budapesten. Nálunk is van szabályrendelet, mely hivatva volna eltávolítani az utczák járdáiról a közlekedési akadályokat. Mert hogy ilyenekkel főkép heti vásárok alkalmával találkozunk, az tény. A Széchényi-utczában a kiakasztott holmik oly alacsonyan lógnak, hogy azok alatt egy közép- termetű ember is alig mehet el, egyesek pedig oly terheket czipelnek néha a gyalogjárón, hogy azt egész széleségben igénybe veszik. Ilyenek nevezetesen a czi- pészek és csizmadiák megbízottjai, az előbbiek két inaska által czipeltetik rúdon a terjedelmes kosarat, az utóbbiak pedig hosszú póznán vitetik eladásra szánt munkáikat. Ezeknek a jövő-menők csak is azért kénytelenek kitérni, nehogy a rúd vége hátuk közepével érintke- kezésbe jöjjön. A vásárról hazajövet a czipész inaskák a teher alatt elfáradva, a járda közepére helyezik a kosarat, mely a járdát egészen elfoglalja, s igy a járó-kelő közönség kénytelen jó vagy rossz időben az útra kitérni. Nyáron át sok családnak abban telik öröme, ha a háza előtti járdát székekkel elfoglaltatja s igy a járás-kelést akadályozza. Nem akarunk hosz- szasan ezen viszás helyzettel foglalkozni. Csak azt szeretnek tudni, vajon szabályrendeleteink ez irányban intézkednek-e? Ha igen, akkor a szabályrendeletet nem ártana valahára érvényre emelni, az áthágókat pedig esetről-esetre büntetni kell. Egy erélyes tisztviselő a szabályrendeleteket minden kivétel nélkül hajtsa végre. A gyermek-kocsiknak sem volna helyük a lár- dán, mert nálunk a járdák sok helyütt keskenyek vagy oda nem való lépcsőkkel elfoglalva lévén, a járó-kelő közönség ezek elől is kitérni kénytelen. Végre azt is be kellett volna venni a szabályrendeletbe, hogy a gyalog-járók mindig jobbra térjenek ki a szembe jövőknek.

= A fegyintézeti tanítód, fizetésének javítása czéljából Paull István és Bakk Domokos váczi orsz. fegyintézeti tanítók mozgalmat indítottak meg s a kir. orsz. fegyintézetek és kir. kér. börtönök összes tanítóit egy körirattal hívják fel csatlakozásra. E felhívásban elmondják, hogy a fegyintézetek és börtönök tanítóitól megkívánják a polgári iskolák tani tóinak képzettségén felül az összes hazai nyelvek tudását, a rajzolást, zenét s mégis csak az elemi iskolák tanítóinak nyugdiját élvezhetik. Megkezdett alapfizetésüknél följebb sohasem emelkedhetnek; ők maguk csak száztíz, özvegyeik és gyermekeik pedig évi 84 forintnyi maximális nyugdijat kaphatnak. Mindezeken felül még életük is nem ritkán forog veszélyben. — Végül felszólítják összes kollegáikat, hogy az igazságügyminisztertől közösen kérjenek állami tisztviselői nyugdijat és ötödéves szolgálati pótlékot. (B. FI.)

= halálozási statisztika. Február hóban a felső plébánia területén elhunytak: Kis Gyula 5 hónapos, Lafko Viktoria 5 éves, Feigerle Rudolf 3'/2 éves, Terpitz Gyula 35 éves, Jarnóth János 23 éves, Vesztergombi György 20 éves, Stupek Anna 85 éves, Hirling Róza 1 hónapos, Kocsis András 75 éves, Simon Veronika 63 éves, Vincze Veronika 52 éves,

Brunner István 30 éves, Lajer János 1 éves, Czipauer Erzsébet 73 éves, Flórián István 4 éves, Vigh Mária 8 hónapos, Flier Mária 1 napos, Rassovszky Márton 60 éves: — az alsóvárosi plebinia területén elhunytak: Dudics Amália 56 éves, Varjú János 56 éves, Oravecz János 59 éves, Imrey István 48 éves, Droppa Teréz 65 éves, Tesánczki Rozália 7 éves, Kovács Erzsébet 72 éves, Madarász Sándor 1J/3 éves, Volfrám Vilmos 4 éves, Heigler János 72 éves, Cseri Teréz 4 éves, Pre- zsák Gyula 9 hónapos, Szlovák Erzsébet 4 napos, Csízek József 1 P, hónapos, Horváth Kornélia 22 éves.

— Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki 23 évi süketségétől és fülzúgásától egy egyszerű szer használata következtében megszabadult, annak leírását német nyelven bárkinek, ha hozzá fordul, ingyen megküld. Levélczim: J. FI. Nicholson Wien, IX. Kolingasse 4.

52—52.

Irodalom és zene.

Töredékeit ti* évem emigmtionulis éliné- uyeimböä** czirnü munkára hirdet előfizetést Danes Lajos nyugalmazott ni. kir. honvéd-őrnagy, 18lS/49-iki honvéd kapitány Nagy-Szőllösön (Ugocsamegye). A mii, mely Székely Simon nyomdász kiadásában február végén jelenik meg Nagy-Szőllősön, a következő lő szakaszokból fog állani: 1. Hogyan jutottam Konstantinápolyim ? 2. Hogyan menesztettem Amerikába? 3. Amerikában.

4. A Hungarian Farmon. 5. Hogyan lettem vívó-mester ? 6. Hogyan érkeztem Amerikából haza ? — Sok ilynemű munka látott már napvilágot, szükség is van valamennyire, mert azon dicső korszak megírásához ezek szolgáltatják az adatokat s a mai kor gyermeke ezekből tanulhatja meg, hogyan kell szeretni a hazát s mennyi szenvedés volt osztályrésze azoknak, kik a világ minden pontján szétszórva ették a hontalanság keserű kenyerét. Azért örömmel üdvözöljük a szerzőt, ki e mű megírására vállalkozott, melyben Mészáros Lázár volt hadügyminiszternek és Hájnik Pál volt rendőrfőnöknek, a szerző birtokában lévő levelei is fel- használtainak. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a szerző két é r d e kes 1 e velet kapó 11 a napok ban Kössuth Laj o stó 1, melyekből a 88 éves agg kormányzó beható elmeéllel, terjedelmesen és fáradtságot nem kímélő részletezéssel irta körül a Danes Lajos által tőle kért véleményét és feleletét, mely a »Töredékek tiz éves emigfalionalis élményeimből« czirnü munkára vonatkozik.

Az első levél tárgyalja tulajdonképen a fölvetett kérdést a Törökországban való tartózkodásra és viszonyokra, különösebben pedig Kossuth személyes biztonságára vonatkozólag; a második levél, mely utána két nappal érkezett, csak az elsőnek kiegészítő, illetőleg kibővitő részét képezi. Mindenesetre kedves emlék tárgyát fogja képezni az egész csaladra s az lenne minden magyarra nézve a/, agg Kossuth sajátkezű levelei. Ezen mű megszerzését ajánljuk olvasóink figyelmébe. Előfizetési ára 1 frt, mely a kiadóhoz Nagy- Szőilősre (Ugocsam.) küldendő.

& „tfiag.ísir v/.e »tie** második évfolyamát oly sikerrel kezdette meg, a mi nemcsak a lapra nézve, de a szépirodalom minden őszinte barátjának a legnagyobb öröme. Mert a »Magyar Szemle« magas czélokat szolgál: minden egyébb eszköz mellőzésével a szépirodalmi olvasmányokat akarja megkedve tetni a haza minden részében és a szomorú irodalmi viszonyokat törekszik megváltoztatni hatalmas, bátor, pártatlan, igazságos, szókimondó kritikával. És ime a közönség megértette a »Magyar Szernlé«-t, mert seregesen csatlakozott zászlaja alá, s a mi a legörvendete- sebb, különösen a művelt hölgyek fogadták a »Magyar Szemlé«-t lángoló lelkesedéssel. De ezt. a »Magyar Szemle« valóban meg is érdemli. Mert rendkívül gazdag tartalmú, változatos, élvezetet, szórakozást nyújtó, kedves hetilap, melyben a < salád minden tagja megtalálhatja a maga kedvencz olvasmányát. S a mellett a »Magyar Szetnlé«-nek egyik specialitása, hogy mindig és mindenkivel szemben kimondja az igazat. Ez a kritikai része oly érdekfeszitő, hogy minden egyes számát mohón kapkodják. Mert nem száraz okoskodásokból áll, hanem szellemes, csípős találó megjegyzésekből. A ki ezeket egyszer olvassa, megszereti a »Magyar Szem- lé«-t, melyből a kiadóin -atal (Budapest, VI. Uj utcza 14. szám) kívánatra mindenkinek szívesen küld ingyen és bérmentve mutatványszámot.

— Kérelem. Még a múlt év végén szétküldöttem egy előfizetési felhívást »A jégkárellen való biztosítás és a károk becslése« czimfi műre. A munka a kitűzött időre megjelenvén, fölkérem azokat, kik előfizetési felhívásomat megkapták s talán gyűjtöttek avagy rendelni óhajtanak a munkából, hogy a »felhívást« szíveskedjenek beküldeni. Kik az előfizetési ivén rendelik meg a könyvet, még mindig hajlandó vagyok az ott kilátásba helyezett kedvezményt megadni Debreczen. 1890. február hó. Szüts Mihály gazdasági tanintézeti tanár.

— ,,A saragyar kos. <8ai>uilA*<>k könyve“ ez. munka szerzőkiadója arról értesíti lapunk t. olvasóit, hogy az elmúlt év végén oly nagy számban küldtek be hozzá az ország több vidé- ' kéről közmondásokat, hogy műve az ígért időben (január) ez ok miatt nem jelenhetett meg. Ma már azonban sajtó alatt van s

f. é. rn á j u s e 1 s ő hetében okvetlenül megfogje- lenni s bérmentve szét fog küldetni mindazon t. megrendelőknek kik a mű előfizetési árat hozzá eddig bekiildték; mindazonáltal .2 frt bolti árban ezután is elfogad megrendeléseket. Czime: S risaka Andor, Pécsett.

— S»sM»gré**‘ czimmel megjelent egy franczia hírlap magyar értelmezésekkel. Programmja szerint egy rég érzett hiány t akar pótolni mely a külföldön már hosszú idő óta tért nyitott magának, tudniillik a franczia nyelvnek minden nagyobb nehézség nélkül való elsajátítását, melyet az által vél elérhetőnek, ha a franczia szöveg magyarázó jegyzetekkel láttatik el. Ez czélja e heti lapnak, mehnek el ő száma szerkeszlősegünknek beküldetett. Ara e lapnak negyedévre l frt 50 kr; mely összeg a szerkesztőségbe: Budapest VI. gyár-uteza 3. sz. alá küldendő.

— SJj xÁíj,>Riiü <•*,. A pestmegyei bálon nagy tetszést aratott »Pestmegyei-t sárdás« és »Vera-Lengyelke« igen díszes kiállításban : a czimlapokon Roskovics, Margitay és Innocent festők rajzaival — nyomtatásban is megjelent. Szerzője Zseny József pestvármegyei aljegyző. A csárdás gróf Szapáry Istvánná Rá- dai Borbála grófnőnek, a lengyelke Nemeskéri Kiss Pálné Szapáry Vera grófnőnek van ajánlva. Ára 1 — 1 frt, kapható úgy a fővárosi, mint a vidéki zenemükereskedésekben.

= Megkaptuk a »Magyar Tisztviselő«, pénzügyi, jogi és közigazgatási szaklap legutóbbi számát, melynek tartalmából örömmel győződtünk meg, hogy ezen szaklap — mely már 11 éve áll fen, — úgy a z á 11 a m i mint a megyeiés tö r- vény hatósági tisztviselők és hivatalok párt o- 1 á s á r a minden tekintetben méltó. A lap ára egy évreg 5 frt, mely összeg a lap kiadóhivatalába Budapest, VII. kér. Garay- tér 4. sz. küldendő. Ismételve ajánljuk az érdekelt körök figyel-, mébe.

Közgazdaság.

.4* első inagviir iparhiink a múlt évben több mint 17 millió forint értékű váltót számított le. Az egész pénz- forgalma csaknem 88 millió forintot tett ki. Az üzlet 86386 frt 70 krt jövedelmezett. A részvényeseknek osztalékképen 10 frt, 50 krt fizetett ki.

= A magyar országos központi lakaróLpén/.- tíir múlt évi üzletéve a legkedvezőbb eredménynyel záródott le/ A pénztári forgalom 267644196 frtot tett ki. A mérleg 226641 Irt 16 kr. nyereséggel zárult. A részvényesek minden egyes-részvény' után 30 frt osztalékot, kaptak. A közgyűlés az alapszabályokban némi módosítást tett. E helyett: »hitelnyújtás vidéki takarék- pénztárak«, — lesz : »hitelnyújtás nyilvános számadásra kötelezem vállalatoknak« — hogy igy a vidéki kisebb szövetkezetek is igénybe., vehessék az intézetet.

— No apjuk, mond a mérges asszony, kend ugyan bekoronázott!

Fiát még mit felelt az asszony, mikor a kemen- czéből kihuzkodva a kenyeret egymástól késsel kellett elvágni, mert úgy egymásra voltak tolva. Összesültek.

— No, menj kapálni, mondja feleségének az ember ! . . . Másnap reggel.

— Hallgasson kend; nem hallja, már is mit beszélgetnek? . . . Flogy kend csak imilyen amolyan nsszony-kurátor, ki otthon süt, főz, mos.

— FIol az a Panni, hadd fojtom meg!

Megy kurátor uram az udvarra, onnan meg a kúthoz, most látta, ott van Panna.

Panna jókedvűen, dalolva surolgatta dézsáit.

Az ebhordtának még jó kedve van, rnondá magában a kurátor; bezzeg nincs nekem, a kit meghur- czolt a városban. No megállj csak.

De mig a kútig ért a gazda, fontolóra vett minden dolgot s meggondolta, hogy ez, vagy az, de bájmit is csinálna azzal a lánynyal, nem jó utókövetkezménye lenne.

— Azt a szedte-vette, lánczhordta kutyaadtádat, szólt a gazda a lánynak, ki a szokatlan hangra felegyenesedett munkájából. Most mindjárt kitekerem a nyakad. Te falu-farka, te hirhordó, te falu szája! És toppantott egyet lábával.

— Ne mondja azt gazd’ uram. Mert még ugyan azt sem beszéltem el életemben egyik szomszédnál sem, hogy mit főztünk.

— Még tagadni mered ? Még egyszer toppantott a gazda. Nem hogy bevallaná.

— Nem ; pletykáztam én életemben soha, hallja gazd’ uram. És a lány könyezett, hogy őt még gyanúba fogják.

— Nojsz, mondja az oda jött asszony, mindig csak az asszony népség mindennek az oka. Hát nem beszélhette el valamelyik kapás?

A gazda rá — ühm-getett, hogy biz’ az is lehet.

Ez alatt kurátor uram asszonykodásának a hire járta a várost s mindenki nevetett hozzá. Fill ment a hir még a szomszéd városokba is.

Annyira ment egy-egy merészebb, szájasabb gazda, (ki talán irigyelte Gudmon uramtól a kurátori széket), hogy szemből szerűibe mondta nevetve, — hogy aszszony, meg kurátor egy személyben is megtörténhetik, nincs abba semmi.

De bizony va'n, gondolá a gazda, s egy napon lemondott a kurátorságról, hogy hát ha úgy elmarad róla az asszony-kurátor csúf vád.

Fliába volt a lemondás, hiába a harag, mert csúfneve csak annál tovább, annál jobban terjedt.

Elmúlt a nyár, ősz. Jött a tél, a disznó-ölés ideje.

Azt mondja egy napon Gudmon mám élete párjának :

— Kevés a zsír, elfogyott a disznó hús, meg no elletném egy kis jó friss kolbászt. Vágjunk le elöljárójába egy hizót.

— Jól van, mond az asszony, vágjunk.

Harmadnapra hívtak két közeli komát bohémek,

az nap estére meg meghívták a közeli rokonságot, atyafiságot egy kis disznótorra.

A mondott napon már kora reggel megölve ott volt a mankus vérében kiterítve a fagyos földön.

Talicskára tették, kivitték az útszélre, hogy megpörköljék.

Leveszik a talicskáról, leteszik szépen, mint illik a földre, lábait tégla darabokra, hogy annál jobban járja a láng, füst egyaránt; betakarják szalmával' is, aztán — vissza mentek a konyhába, hogy igyanak egy j kis paprikás meleg bort, a nagy hideg ellen. Mikor ittak, kimentek, hogy pörköljék a disznót.

Hogy a talicska nem volt ott, fel sem tűnt senkinek. Meggyujtották a szalmát s az libegett-lobogott. Piszkálják egy darabka idő után a disznót, de furcsának találták az alatta lévő disznót. Nézik, nézik, hát uramíia, a disznó helyett ott van az égő szalma alatt nem a disznó, hanem a talicska; azt pörkölték.

Valami rossz szivü a disznót ellopta, a talicskát meg helyébe tette.

Hoppon maradt a háznép, a két böllér, meg a disznótorra hivott vendégség.

A hir megint szétment s azt mondta a falubéli lakosság rá, hogy megesik az ilyen, az olyan — ász- szony-kurátoron. A név meglett toldva, s lett — asz- szony-kurátor, ki a talicskát is megpörköli disznó helyett.