Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-02-16 / 7. szám

gern miként a múltban, úgy a jövőben is hiven támo­gatni, terhes állásomban jó tanácsaikkal kisegíteni s a város érdekében teljesíteni szándékolt s — általam más alkalommal majd részletezendő — munkáimban párt­fogolni fognak. Őszinte, tiszta szívből köszönöm Önök­nek, uraim ezt, és kérve kérem Önöket, hogy erre a jövőben is érdemesítsenek: Önök pedig, kiknek bizalmát kivívnom még nem sikerült, legyenek irántam jó indulattal, fogadjanak, igaz baráti körükbe, amiként én is polgármes- I e r ü k k é v á 1 a s z t a tásom pillanatától kéz d- v e, mind a n n y i u k n a k i g a z b a r á t j a vagyok (Nagy éljenzés.) Egy szent czél lebegjen csak előttünk: városunk felvirágoztatására munkálkodni; ezen szent őzéiért szí­vesen vetek én íát.yolt a múltra és bizhatom egy szebb jövőben. Dolgozzunk együtt, vállvetve a város javára s an­nál biztosabbak lehetünk, hogy városunkat nagygyá, annak szeretett polgárait boldogokká tehetjük. (Él­jenzés). Ezen ünnepélyes pillanatban szivemnek ez leghőbb óhajtása, és én kérem Önöket, városi képviselő urak, akik egyenkint több száz lakosát képviselik városunk­nak, mondják meg megbízóiknak, a kedves népnek, hogy Vácz város újonnan megválasztott polgármestere szivének leghőbb óhajtása: szeretett városunkat nagy­gyá és virágzóvá, városa kedvelt lakosságát pedig bol­dogokká tehetni. (Falrengető, szűnni nem akaró éljen­zés, taps és kalap lobogtatás.) Ezen igaz szónoki hévvel elmondott sz ’'p beszéd óriási hatást keltett a jelenlevők körében és az alispán példáján megkezdődött a gratulácziók egymásutánja, mely még akkor sem szűnt meg, midőn Gajáry a lép­csőkön lefelé haladva az utczára ért. Itt oly látvány­nak voltunk szemtanúi, a mely nálunk eddig párat­lanul áll. A lelkesülés túlzott fokára emelkedett kö­zönség egynéhány „Herkulese“ vállára emelte az uj polgármestert és a reá várakozó fogaira vilié. A polgármester ezekután óriási óvácziók között lakására hajtatott és ott fogadta a tisztelgőknek nagy számát. A bankett. Délután 5 órakor a „Curia“ szálló nagytermében találjuk az uj polgármestert, a hová a képviselőtes­tület tagjain kívül, városunk polgárságából is igen számosakat ebédre hivott meg Gajáry úr. A banketten, melyre több mint 250 díszes meghívó lett szétküldve, 180 személy jelent meg, akik Pozsár Tóni zenéje mel­lett ették végig Bódendorfer kitűnő konyhájának 6 fo­gásból állót „menű“-jét. A harmadik fogásnál Kemény Gusztáv főszolga­bíró emelkedett fel és ő felségére, a legalkotmányo- sabb királyra mondott felköszöntőt, amelyet a jelen­voltak állva hallgattak végig. Felköszöntőket mondottak még: Dr. Bolgár La­jos, Vörös Károly, Boros Samu, Csereklye István, Kurdy Bálint és Dr. Kiss József mindannyian az ünnepelt polgármesterre, Gajáry Géza polgármester Vácz város és Kis-Vácz polgárságára, Forster őrnagy Vácz polgárságára Reiser Béla ügyvéd (igen sikerültén) a kölcsönös egyetértésre, Szőts Pál (a „Nemzet“ bel- j munkatársa) a polgármesterre, majd a váczi hölgyekre, ! Reiser László — Bartos Imre pártelnökre, Vitt Manó a polgármesterre, Vörös Károly a megye alis­pánjára, Kemény főszolgabíró Forster őrnagyra stb. A bankett alatt mintegy 18 távirat érkezett a polgármester czimére az ország több részéből, hová a győzelem hire villámgyorsan eljutott. A vig társaság a vendégszerető házigazda marasz- 1 talására a késő éjféli órákig maradt együtt s megva­gyunk győződve, hogy onnan még a legelkeseredettebb ellenfelek is (mert ilyenek is szép számmal volíak je­len) a kiengesztelődés olajágával és egy felejthetien est emlékével távoztak el. Eddig tart tudósítónk jelentése a választás befo­lyásáról, a melyhez mi még csak annyit toldunk, hogy az a párt, amely nemes ambiczióval és a tisztesség 1 korlátái között küzdött jelöltje győzelemre juttatása érdekében és a küzdelem utolsó fellobbanásáig meg­tartotta zászlaja tündöklő jelszavát: a tisztességet és az elvhűséget: — önérzetes büszkeséggel tekint­het vissza osztatlan lelkesedéstől kisért sikerére és nyugodtan tekinthet a jövő küzdelmek elé. A korcsolya egylet estélye. Múlt számunkban tudósítónk az idő rövidségéhez mérten nehány szóval megemlékezett a korcsolya-egy­let idei farsangi mulatságáról, melynek kiváló sikerét előjelei már jó eleve minden kétségen felül helyezték. És tény, hogy az estélyt rendező bizottság meg lehet elégedve az elért fényes sikerrel s édes gyönyörrel gon­dolhat azon estélyre, mely sok tekintetben sokáig élénk emlékezetében fog élni mindazoknak, kik részesei lehettek. A helybeli korcsolya-egylet minden évben egy-egy sikerült vigalommal gazdagítja Carneval diadalait s eme jó hírnevének híven megfelelt ez idén is; mert tánczmulatságai mindenkor oly különlegességekkel di­csekedhetnek, melyek rendkívüli érdeket kölcsönöznek az estélyeknek. Mig tavaly jelmezes estélyével vonzotta a nagy közönség zömét, addig az idei farsang szűk program­jában mulatságát a Mollinári ezred zenekarának mű­ködése tette jelentékenynyé és emlékezetessé. — És ha ezen elvek mellett a rendező bizottság a jövőben is tovább halad, nagyon valószínű, hogy a korcsolya­egylet lassan-lassan maga részére hódítja a nő-egylet hagyományos vezérszerepét s idővel ez lesz hivatva, hogy városunk és vidékének legvonzóbb elite-nm- latsága legyen. Az est jellege szebbnél-szebb leányok s menyecs­kék, csupa üdeség a természet mesterkéletlen pompá­val díszítve, egyszerű és nagyon ízléses toilettek, kö­rültekintő éber rendezés, pezsgő jó kedv, mely a mu­latságon mindvégig uralkodott, s a szűnóra után vette fel igazán a felvillányozott hangulat tiszta jellegét, be­folyásolva természetesen a táncz kellemes izgalmaival még kellemesebb tényezők: szép szemek tüzének lelke­sítő hatása által, a mi aztán igen megmagyarázhatóvá tette a tánezrendnek a szűnóra utáni be nem tartá­sát; mert hiába, elő lehet azt Írni, — de talán fölös­leges is, — hogy szűnóra után souper-csárdás követ­kezzék, de azt már nem, hogy a souper-csárdás mikor érjen véget. „Tűz a szemekben, tűz a tánezban, tűz a zené­ben“ volt a desive. Az ifjúság lelkesedéssel és hévvel járta a tánczol azt a „régi jó világból“ valót s nem pedig ama diva­tos „riszálót“; — és nagy dicséretére legyen mondva, abbahagyta a féktelen kurjantásokat. Rendkívül feltűnő jelenségként felemlítjük, hogy tánezos fiatalság rengeteg sok volt; még a kövér urak­ból is kitelt egy féltuczat, kik elejénte tüntetőleg cso­portosultak a terem közepén, de nem sokáig nézhet­ték sóvár, irigy szemmel a sebesen elröppenő tán (Szó s párokat, hanem követték őket, már t. i. amennyire a kigömbölyödött emboupointjök engedte. Egyáltalában az idei farsangon, mint látszik a petrezselyem árulás veszedelme nem fenyegető a táncz- termek közönségét, a mit még a netalán jövendő mu­latságok érdekében helyén való konstatálni. Ez a hatalmas tánezosgárda egy óbbként, mint nem- külömben az egész estély fényes szép sikere Palkó vies Józsefné ő méltósága kisárólagos érdeme. A mily oda­adó, fáradságot nem kímélő buzgalmat fejtett ki a mu­latság rendezése, lánczosok biztosítása dolgában a táneztermen kívül: oly végtelen szeretetreméltóság és mindenkit lekötelező nyájassággal töltötte be a lady patronesse tisztét a tánezterem falain belül. Hangsúlyozzuk és ismételjük múlt számunkban foglalt közleményünket, mely szerint buzgalmával, jó­akaratával, az áldozatokkal, melyeket ő méltósága az estély sikere érdekében hozott az egyletet, a rendező­séget viszonozhatlan hálára kötelezte. De elismeréssel adózik osztatlanul és páratlanul egyaránt mindenki, a ki az estélyen jelenvolt azért az élvezetért, melyet nekünk a Mollináry ezred kitűnő zenekara szerzett. Palkovics József köztiszteletnek örvendő derék huszárezredesünknek sok nehézséggel kellett megküz­denie, mig sikerült a zenekart, — mely most a far­sang folyamán a fővárosban úgyszólván minden estve igénybe van véve, — részünkre biztosítani. Csak a késő hajnal oszlatta szét a rózsás kedv­ben, derült hangulatban mulató társaságot, melyben a következő hölgyek vettek részt: Báró Belostotsky Anna, Bezdek Jánosné, Gsillon Izidorné, dr. Freysinger Lajosné, dr. Franyo Istvánná, Gajáry Gézáné, Gyürky Károlyné és Kiss Étel, Huber Józsefné, Ilelcz Ferenczné, özv. Krenedits Rudolfné és leánya Krottenthaler Er­zsiké, Krene its Ferenczné, dr. Kiss Józsefné és leánya Nusi, Kalocsa Kálmánné (Fóthról), Intzédy Sománé és leánya Irma, Körtvélyessy Lászlóné, Melháné Szaák Lujza (írónő Bpestről), Meiszner Jánosné és leánya Hermin, Mayer Lujza, dr. Pauer Béláné és leánya Bella, özv. Pentz Ferenczné és leánya Laura, Péts Sándorné, Sch vall fel der Józsefné, Székely Zsigáné és nővére Mariska, Süttő nővérek (Bpestről), Tápay Jánosné, Velzer Kálmánná és leánya Margit, Velzer Lajosné. V rost es vidéki hírek. = Neszveda István, felszentelt püspök-, káp­talani nagyprépost- és püspöki helynöknél tegnap előtt a városi hatóság, tegnap pedig a kápta an és papság töb.j tagja tisztelgett, üdvözö.vén a szeretett egyházna- gyot születésnapja alkalmából. Megvagyunk győződve, hogy édes mindnyájunk óhaját tolmácsoljuk, midőn arra kérjük a Mindenhatót, hogy a kitűnő érdemekkel diszeskedő főpapot az egyház, haza és városunk javára és díszére még igen sokáig éltesse ! = Nagy leinti adomány. Dr. Schuster Kon­stantin püspök úr ő excellentiaja Irarey István el- hunytával a megszomorodott családnak temetési és gyógyítási költségekre 150 frtot adományozott. A ne­mes tett önmagát dicséri. — Tisztelgés. Neszveda István félsz, püspök ő méltóságánál születésnapja alkalmából díszes küldöttség tisztelgett tegnap délután. A küldöttség tagjai voltak Gajáry Géza polgármester vezetése mellett: Tragor Ignácz, Leitner Sándor, Kováeh Ernő, Meiszner János, Péts Sándor, Prokop Károly, Lene só Sándor és Dr. Kováeh Ödön. Az ünnepeltet Gajáry Géza polgármester üdvözölte, mire ő méltó­sága meghatol tan válaszolva kijelentette, hogy meg­takarított filléreit ezentúl sem fogja sajnálni a város- lói és annak jótékony intézeteiről. = Dr. Rákosi Béla váczi kir. orsz. fegyintézeti orvost a belügyminiszter a. fővárosi in. kir. államrend­őrségi toloncz- és rabkórház orvosává nevezte ki. Dr. Rákosi Béla tizennégy esztendeig volt orvosa a váczi fegyháznak. Fiatalabb éveiben Gyergyó-Szentmik 1 óson törvényszéki orvos volt, később pedig a lipótmezei őrültek házának orvosi karában működött. A főváros egy jeles orvost nyer benne. A „Váczi Közlönyének hosszú ideig munkatársa volt, azon időben pedig, mi­dőn Kompollhy T. szerkesztő távozása után a lapbi­zottság tarlá föl a lapot, annak kiadói tisztét viselte. Midőn előléptetéséhez gratulálunk, egyúttal őszinte saj­nálkozásunknak adunk kifejezést távozása fölött, ki városunkban léte alatt társadalmi életünknek hatalmas előmozdítójaként szerepelt, és annak érdekében min­denkor serényen buzgólkodott. = Áthelyezések. Domokosi Bölőni Kálmán közkedveltségben és közszeretetben álló százados a 6-ik j honvéd huszár-ezredtől a 8-ik ezredhez Pécsre; Kis- ! karándi Nánássy Dezső százados az 1-ső honvéd huszár-ezredtől pótcsapat parancsnoki minőségben a ' 6-ik ezredhez, — továbbá: Balta Béla századosa 6-ik ezred 1-ső osztályához O-Gyallára és Sipos Gyula fő­hadnagy 6-ik ezred 2-ik osztályához Váczra. f Imrey István. Egy ritka becsületességéi, szi- [ lárd jelleméi s hivatalában szigorú lelkiismeretességű J férfiút vesztettünk el. Imrey István, a váczi püspöki ( uradalom pénztárosa f. hó 12-én tevékeny élte 48-ik, boldog házassága 8-ik évében rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Ö mint városunk szülötte, Váczon kezdé iskoláit, s Budapesten bevégezvén azokat, 18 éves korában a váczi püspöki uradalomnál nyert al­kalmazást, hol haláláig működött. Imrey a megteste­sült szerénység jelképe volt, ki mindenki irányában kiérdemelte a közbecsülést. Nem csekély érdemeket szerzett magának az önkéntes tűzoltóság szervezése kó­lád, melynek hosszú időn keresztfii osztályparancsnoka volt. Lapunk munkatársát veszté az elhunytban, kinek különösen gazdászati közleményei jelentek meg több­ször lapunkban. Temetése e hó 14-én délután 4 óra­kor ment végbe, az uradalmi tisztikar, az önkéntes tűzoltóság, és nagyszámú résztvevő közönség jelenlété­ben. A temetési szertartást Újhelyi István kanonok- plébános végzé segédlettel. A műkedvelők dalegyesülete a temetési szertartás vegével megható gyászénekkel bú­csúzon el az elhunyttól, kinek hült tetemeit az alsó­városi sirkertben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A ravatalon a következő feliratú koszorúk voltak elhelyezve: A legjobb férj- és apának — bána­tos özvegye és árvái: Felethetlen sógornak — Dobó István és családja; Felejthetien unokafivéremnek — Velzer Lajos és családja; Felejthetien sógornak — özv. Imrey Mihály né; Felejthetien rokonnak — Velzer Kál­mán és neje; Felejthetetlen tagtársának — a váczi püspök-uradalmi tisztikar; Felejthetetlen sógora, illetve testvérének — Miska és Erzsi; Szeretett Pista sógor­nak — Krakker Kálmán és Irma; A váczi önkéntes tűzoltók osztályparancsnokának, Imrey Istvánnak — tűzoltó bajtársai. Koszorút küldöttek még Kalmár csa­lád (Bpestről), Imrey Fereücz és - Gállik Sándor. Az engesztelő szentrmise-áldózat e hó 15-én reggeli 10 órakor mulattatott be székesegyházban a Mindenható­nak. Az elhunytat gyászolják özvegye szül. Dömötör Jolán, gyermekei Margit, Kálmán, Erzsébet és nagy­számú rokonság. Legyen emléke áldott! Nyugodjék békével! 7= A , Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre4, Aszódon a „Csillag“ vendéglő dísztermében saját pénztára, valamint az aszódi evang. gymnázium javára folyó hó 8-án tánczmulatsággal egybekötött felolvasó-, szavalat!- és zene-estélyt rendezett. Ezen előadásban közreműködtek Vácz és Aszód vidéke ifjai. A műso­rozatban jelzett minden egyes darabot igen sikerültén adtak elő. A tánczmulatság is fényesen és kedélyesen folyt egész kora reggelig. Vácz és Aszód vidékének sok és szép vendégei jelentek meg. A bevétel is ked: vező volt. A vendég-koszorúban ott láttuk: Moravcsik Margitot és Birikét, Guba Erzsikét és Mariskát, Né- medy Irmát, Stoll Vilmát, Szendey Jolánt, Vas Gi­zella kisasszonyokat. Az anyák is elegen voltak jelen. Felülfizettek: Stromszky Győző (Túra) 2 frt 50 kr, Dr. Herz Ármin I frt 50 kr, Özv. Maranecz Vinczéné 50 kr, Erdős Ferencz 1 frt, Stoll Ernőné 1 frt 50 kr, Bencsik József 50 kr, Eisler N. 1 frt, N. N. 1 frt, Kaufmann Mihály 1 frt, Huszerl Samu 1 frt, Hanusz Béla (Vácz) 1 frt, Szabó Márk baghi plébános 5 frt. Összesen: 17 frt 50 krajezár. Ez adományokért hálás köszönetét nyilvánítja a rendező bizottság, = Elhalasztott estély. A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ által tegnapra hirdetett tánczmulatsággal egybekötött felolvasó-, szavalati- és zenei-estély h é t f ő r e ‘ halasztatott. Az e czélból szét­küldött jelentés következőleg szól: „Kegyes elnézésért esedezve tudatjuk, hogy a már szétküldött meghívó­kon f. hó 15-ére jelzett estélyünket részint a közbe­jött polgármester-választás izgalmai, részint a nagy­érdemű közönség és a fővárosi egyetemi ifjúság nagy érdeklődése miatt, f. h ó 17-é n, azaz: farsang hétfőjén és pedig éppen a szép reményekre jogosító érdeklődés következtében a „Curia“ nagytermében tartjuk meg a szőkébb kaszinói helyiség helyett. A „Váczvidéki egyetemi ifjak köre““ nevében a rendező bizottság.“ — Az estély műsora a következő: 1. Fel­olvasás, tartja: Zelovich Kornél úr. — 2. 8-ik Ma­gyar Rhapsodia, (Liszt) zongorán előadja: intzédy Irma k. a. — 8. Szavalat, Szenessy Aladár úr. — 4. Aufschwung, (Schuhmann) zongorán előadja: G aá 1 Pál úr. — 5. Szavalat, Velzer Kiss Anna k. a. — 6. Felolvasás, Alpári Lajos úr. — 7. Szép idlonka, (Melodráma: Erney J.) szavalja: Gegus Dániel úr. — 8. Gedő vár asszonya, (Kiss J.) szavalja: Somogyi Lajos úr. — 9. Magyar népdalok, zongorán előadja: Gaál Pál úr. — Kezdete pont Sorakor. Személyjegy: 1 frt, családjegy: 2 frt 50 kr. A hölgyek kéretnek minél egyszerű 1)ben megjelenni. — Közgyűlés. A „Egyesüli-Casino-Kör“ 1890. évi február hó 23-ik napján délután 2 órakor saját helyiségében tartja közgyűlését a következő tárgysoro­zattal: 1. Igazgatói évi jelentés. - 2. Az évi számadá­sok és leltár előterjesztése s a számvizsgáló bizottság jelentése alapján a felment vény megadása vagy meg­tagadása. — 3. A jövő évi költségvetés megállapítása. — 3. A netalán beadandó, illetve előterjesztendő indít­ványok. — 5. Az egyesületi igazgató, aligazgató, jegyző, pénztáros és könyvtáros, 16 választmányi tag, 2 pót­tag és 3 számvizsgáló választása. Váczon, 1890. febr. 6. napján. Dr. Freysinger Lajos, igazgató. —Azok a rendes tagok, kik a közgyűlést megelőző naptári évre tagsági díjjal hátralékban vannak, a közgyűlésen sem tanácskozási, sem szavazati joggal nem bírnak. (Alapsz. 9. sz.) — Az alapszabályok módosítására és az egylet feloszlására irányuló indítvány nem tárgyalható. (Alapsz. 20. §.) — Szavazni érvényesen csak annyi jelöltre le­het, ahány megválasztandó van; az azokon túl Írot­takra eső szavazatok számba nem vétetnek. (Alapsz. 23. §.)

Next

/
Thumbnails
Contents