Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-02-16 / 7. szám
XII. évfolyam. *7. szám. .'Cc véT; Nl 1a Vácz, 1890. február 16. ■ ? Lili YI ES VIDÉKI ERDEKÜ. TARSÁDAU Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora...........................30 kr. 1 s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. Előfizetési ára: évnegyedre ..........................1 fit 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) A szerkesztőség és kiadóhivatal czirnzetc: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ÉLJEN Gajáry Géza VÁCZ VÁROS POLGÁRMESTERE! 1890. február 15. A közvélemény s vele együtt a polgárság zöme örömünnepel ül ma városunkban. És mél- tán. Mert ezúttal ismét szaporította egygyel azon emlékezetes győzelmeinek számát, amelyek városunk beléletében maradandó nyomot hagynak vissza. S mert a mozgalmat a közvélemény kezdte meg Gajáry jelöltsége érdekében, mi elejétől fogva bíztunk — de nem elbizakodva — a győzelem sikeréhez, mert jól tudtuk, hogy aváczi közvélemény »finyás« természetű és hogy sok kelléket fűz annak személyéhez, akit vállaira felemel ; de — tapasztalatból — azt is tudtuk, hogy az a »finyás« közvélemény, ha egyszer valakit védszárnyai alá vesz, azt jól meg is védi az emberi gyarlóságban rejlő minden fondorkodás ellen . . . De honnan a közvéleménynek ezen szokatlan mértékben nyilvánult ragaszkodása Gaj áry Géza személyéhez, mikor ez a Gajáry Géza még azzal sem dicsekedhetik, hogy ő városunk szülötte és hogy tiz év óta boldogítja városunkat közigazgatási ténykedésével? Erre a kérdésre kellő világot vet Gajáry múltja és egyéniségével veleszületett azon kivaló tulajdonai, melyek részére a népszerűséget bárhol biztosították volna. Azon rövid két és fél év, melyet Gajáry Géza főjegyzői minőségben a városházán töltött, elegendő volt arra, hogy a város polgársága őt kiismerje és megkedvelje. Aki vele akár a magánéletben, akár hivatalos ügyben csak egyszer is érintkezett, azt mesterkéletlen modorával és a városházán ritkán tapasztalt szives előzékenységével annyira megtudta nyerni, hogy feltétlenül hívei közé számíthatta, nemcsak »inter pocula« — hanem a válságos helyzetben is. Amint ezt a választás konkrét tapasztalatai be is igazolták. A győzelmet ugyan csak három szavazat döntötte Gajáry Géza javára, de e három szavazatban a közbizalomnak sokkal eklatansabb jelei nyilvánultak, mintha az ellenjelölt tízszer annyi többséggel érte volna el a babérkoszorút. Aki szemtanúja volt azon óriási lelkesedésnek, mely az eredmény kihirdetése után a közgyűlési teremben elhangzott: meggyőződhetett arról, hogy a falrengelő éljenek, csakugyan a polgárság őszinte érzelmeinek voltak kifolyásai, melyeket semmi pressióval kicsikarni nem áll senkinek a hatalmában. Különben dicséretere legyen mondva a választó közönségnek, hogy a fokozódott izgalmak közepette is távoltartotta magát a botrányos túl- csapongásoktól s megőrizte azon példás higgadtságot, mely a tegnap lefolyt választást örök időre emlékezetessé teszi. Azok után, melyeket az újonnan megválasztott polgármesterről már jelöltsége alkalmával e helyütt elmondottunk, alig marad részünkre egyébb hátra annak felemlitésénél, hogy az uj polgármester, aki székfoglaló beszédében oly nagylelkű szavakkal kérte (a múltra fátyolL vetve) a polgárságot támogatásra és kölcsönös egyetértésre, bizonyára ki fogja érdemelni uj állásában is az osztatlan elismerést, amely további jövője fölött döntő befolyással leend. Részünkről örömmel üdvözöljük Gajáry Géza urat újabb díszes állásában, a polgárságot pedig, a melynek nyugalmát a választás izgalmai kissé megzavarták, nyugalom és egyetértésre intjük városunk jól felfogott jövője érdekében. A további súrlódás és egyenetlenkedés csak ártalmára lehet városunk jó útra indult haladásának, amit, úgy hisszük senki sem óhajt, aki városunk igaz hívének vallja magát. Feledjük a lezajlott múlt izgalmait; nyújtsunk egymásnak baráti jobbot, és kiáltsuk közös lelkesedéssel : Éljen Gajáry Géza polgármesterünk! Á polgármester-választás. A lefolyt hét izgalmas élete nagy napra engedett következtetni. S nem is csalódtunk. Tegnap már kora reggel megélénkült a városház különben csendes tere. Mindenki feszült figyelemmel várta a fejlendőket. Nyolcz óra után a Gajáry párt példás rendben kezdett a városháza előtt sorakozni, s ugyanoly rendben 9 óra után bent tanácsteremben foglalt helyet. Nem volt szükség korteskedésre, sem a készenlétben tartott fogatokra. Az a párt, melynek tagjai kezüket adták egymásnak a pártértekezleten, hogy Gajáryra adják voksukat, rendületlenül megállotta helyét. Annál jobban zajongott az ellenpárt, a melynek kortesei ugyancsak igénybe vették ezúttal hangszálagjaikat és a magánfogatokat. De mindez hasztalannak bizonyult. A nagy erőlködésnek is csak az lett a vége, hogy a közvélemény jelöltje: Gajáry Géza győzött. Képzelhető az ellenpárt hüledezése, amikor a szavazatszedő bizottság elnöke (Pesko Medárd) csüggedő hanglejtéssel rájuk olvasta a döntő szavazatlapokat. Hát még akkor, a midőn az alispán hivatalosan kijelentette, hogy Gajáry lett a polgár mester . , . ? Ezt az arczjátékokat nem lehet leírni, ezeket látni kellett! . . . A választás előestéje. A tegnap tartott polgármesterválasztást megelőzőleg Réty Ignácz polgármester távollétében K o r p á s Marton tanácsnok pénteken d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlésre hivta össze a városi képviselőket. E gyűlésen napirendre került a megye alispánjának végzése, melyszerint a városi polgármesteri állás betöltésére határnapul f. é. február hó 15-ik napjának d. e. 10 óráját tűzte ki, melyet a közgyűlés helyeslőleg vett tudomásul. Ezen alispáni végzés alapján a megyei alispán alatt működő kijelölő-választmányba az alispá- nilag már kinevezett Gsávolszky József és R e i- s e r Béla képviselőkön kívül a közgyűlés részéről L e i t n e r Sándor és dr. Freysinger Lajos választattak be. Ezután a szavazattal bíró városi képviselők és tisztviselők névjegyzéke (zajos jelenetek között) állapíttatott meg, mely után a közgyűlés d. u. 4 óra után feloszlott. Ez alatt a megye alispánja is d. u. 5 órakor városunkba érkezett, aki az őt várt küldöttséggel egyenesen a városházára hajtatott, hogy az este 6 órára összehívott kijelölő választmányi ülésen elnököljön. A kijelölő választmány ülésén Gajáry Géza városi főjegyző és dr. G s á n y i János t. ügyész beérkezett kérvényei kerültek tárgyalása alá, melyek miután a törvény kellékeinek megfeleltek, mindketten egyhangúlag kijelöltettek a polgármesteri állásra. A választás lefolyása. Tegnap a kedélyek húrjai már túlfeszítitek s ha a közgyűlés tényleg nem 10 órakor délelőtt tartatik meg, könnyen megeshetett volna, hogy a hurok veszedelmesen pattanhattak volna szét a túlcsigázott korteskedés hevében. így azonban a szavazás zajosan, de mégis a rend korlátái között folyt le. Délelőtt 10 órára mindkét párt szavazói benépesítették a tanácstermét, mire csakhamar megjelent a megye alispánja is, aki Réty Ignácz kíséretében élénk éljenzés között vonult be a tanácsterembe. A meg-megujult éljenzést az elnöki csengetyű szakította meg. Mire az alispán a közgyűlést megnyitva, először Réty Ignácz lelépő polgármestert búcsúztatta el, majd a képviselőkhez intézett szivhezszóló beszédet, melyben őket a választás fontosságára és a nyugalomra intette. Végül, miután a szavazatszedő bizottság tagjaiul P e s k ó Medárd elnöklete alatt: G s á- volszky József, Reiser Béla, Leitner Sándor és Dr. Freysinger Lajos küldettek ki, az alispán elrendelte a szavazást, a mely egészben véve csak egy fél órát vett igénybe, mert már fél 12 órakor az egész választási aktusnak vége volt. Tizenegy órakor már alig jelentkezett szavazó és már 11 óra 10 perczkor kihirdette a megye alispánja a választás eredményét a következőkben: Beadatott összesen 111 szavazatlap, melyből Gajáry Géza 57-et és Dr. Gsányi János 54-et kapott. E szerint Gajáry Géza 3 szavazattöbbséggel Vácz város polgármesterévé választatott. Elképzelhetlen azon falrengető éljenzés, amely az eredmény kihirdetését követte. Amig az éljenzés tartott ezalatt egy küldöttség- ment Gaj áry ért,, aki magyar díszruhába öltözve óriási éljenzések között lépett a tanácsterembe és az alispán felhívására nyomban letette a hivatalos esküt. Erre feszült figyelem között megszólalt az uj polgármester bájosan csengő hangja és a következő szép beszédet intézte a jelen levőkhez : Gajáry Géza beszéde. Nagyságos tisztujitószéki Elnök, megyei Alispán úr ! Mélyen tisztelt városi képviselő urak! Mielőtt arra térnék amit tulajdonképen mondani kívánok, bizton hiszem, hogy megfogják engedni nekem, ha megyénk közbecsülésben álló — s mindany- nyiunk által tisztelt — alispánjának, azon fáradozásaiért, a melyeket városunk érdekében mindenkor és ma is kifejtett; lankadhatatlan buzgalmáért s igazságosságáért, melylyel a mai választást is vezette s jó tanácsaiért, melyeket ezen választó közgyűlést megelőzőleg hozzánk intézni szives volt úgy a város közönsége, mint a város képviselő testületé s magam nevében is őszinte köszönetét mondok. (Lelkes éljenzés). Mélyen tisztelt városi képviselő urak! Az önök többségének bizalma, tántoríthatatlan és hozzáférhetlen becsületessége (falrengető, szűnni nem akaró éljenzés), ismétlem: tántoríthatatlan becsületessége (megújult, zajos éljenzés) és adott szavuk megtartása s beváltása s a Magasságbelinek váltózhatatlan bölcs intézkedése úgy akarta, hogy a mai napon Vácz város polgármesterévé választassam (Frenetikus éljenzés.) Jól tudom, hogy erre elég érdemeket még nem szereztem, mert azon két és fél évi rövid idő alatt, a melyen át, mint szeretett városunk főjegyzője tett Ígéretemhez és szent eskümhez híven önöket szolgáltam, nem tettem és nem tehettem mást, mint a szó legszorosabb értelmében véve csak kötelességet. (Éljenzés). Ezt azonban gyenge erőmhöz képest s amennyire csak tőlem telhetett teljesíteni iparkodtam; (igaz, helyeslő éljenzés), dolgoztam, fáradoztam, készségesen és igazságosan. Ha’bárki fordult is hozzám tanácsért, ha bármiben közbenjárásom kéretett, soha senkit, lett legyen az városi képviselő, avagy földhöz tapadt szegény, jóbarát, avagy nem, tudtommal soha tőlem távozni nem engedtem a nélkül, hogy kívánságának tehetségemhez képest eleget ne tettem volna. Mindenkivel tisztességesen érintkezni, hivatalomban bárkit is szerényen és szívesen fogadni iparkodtam . (Éljenzés). Tisztviselőtársaimnak jóakaró, igaz barátja, alantosaimnak szigorú, de igazságos főnöke valók. Mindezeket téve azonban csak kötelességemnek feleltem meg s ha Önök mégis érdemesnek tartottak arra, hogy városuk fejévé emeljenek fel s polgármesterükké válaszszanak meg: úgy egy oly nagy előleggel, ajándékoztak meg engem, amelynek letörlesztésére, visszafizetésére képesnek Ítéltek (zajos éljenzés). Én őszintén bevallom, hogy nem merném ezen állást elfoglalni s félnék előlegük visszafizetésére vállalkozni, ha nem lennék biztos abban, hogy Önök en-
