Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-02-09 / 6. szám
gyezte Welser Ella kisasszonyt, Welser Andor pen- czi postamester leányát. = Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincze Egylet perselyeiben a szegények javára befolyt, és pedig: A Nagy sorházban 1 frt 12 kr, a kis sorházban 1 frt 24 kr, a Bezdek-féle kávéházban 1 frt 10 kr (adakozással), a Hanusz-féle központi kávéházban 81 kr, a Korona szállodában 78 kr, a Csillag szállodában 1 frt 10 kr, a Curia szállodában 08 kr, a Bárány vendéglőben 40 kr. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet 90. r. gyűlése. = Közgyűlés. A váczi takarékpénztár f. hó 2-án tartotta rendes évi közgyűlését. Egy részvényre 30 frt osztalék jutott. Ugyanazon közgyűlés jótékony czélokra is jelentékeny összeget szavazott meg. = A kath. Legényegylet f. hó 16-án megtartandó tánczmulatsággal egybekötött szin-előadására serényen folynak az előkészületek. Nem kételkedünk, hogy az egyletnek ezen mulatsága is méltóan fog sorakozni az előbbiekhez, s hogy egyike lesz azon valóban sikerült műkedvelői előadásoknak, melyekről csak elismeréssel szólhatunk. Előre is felhívjuk rá m. t. olvasóink figyelmét. = A „Váczi Első Általános Ipartársulat“ bálján fölülfizettek: Majthényi István 10 frt, Dr. Gsányi János 5 frt, Spóner József 5 frt, Péts Sándor 3 frt 20 kr., Dr. Freysinger Lajos 3 frt, Kovách Ernő 3 frt, Palkovits József 2 frt, Neszveda István 2 frt, Dr. Virter Lajos 2 frt, Jung János 2 frt, Villásy István 2 frt, Dr. Miltényi Gyula 2 frt, Csereklye István 1 frt 20 kr., Nikitits Sándor 1 frt, Szinay N. 1 frt, Tápay János 1 frt, Gelley Sándor 1 frt, Bónis János 1 írt, Varázséji Gyula 1 frt, Korpás János 1 frt, Travok Lavas 80 kr., Drajko N.-né 60 kr., Székely N. 60 kr., Bisztri- csán N.-né 60 kr., Plachy Győző 60 kr., Depoy György- né 60 kr., Friss Péterné 60 kr., Tokodi M. 60 kr., Czuczor János 60 kr., Torday Sándor 50 kr., Cserny József 50 kr., Hubacsek József 40 kr., ifj. Korpás Lajos 40 kr., ifj. Tokodi Lajos 35 kr., Reitter István, Dr. Franyo István, Haidfeld Lajos, Racsek János, Klembala Imre, Bauer Lajos, Schmid Ferencz, Simák Jánosné, Novotny Géza, Hornung Albert, Peidlpek József, Paulik János, Sebők Józsefné és Lipták Andrásné, egyenkint 20—20 krt. Összesen 57 frt 40 kr. A szives adakozóknak ez utón is hálás köszönetét mond a társulat elnöksége. Összes bevétel 234 frt 85 kr., összes kiadás 124 frt 35 kr., tiszta maradvány 110 frt 50 kr. = A deszkától agyonnyomatva. Borzasztó halállal múlt ki az államvasut egyik hivatalnokának Feigerle R.-nak közel 4 éves kis fia a múlt csütörtökön. A déli napra kieresztette édes anyja egy másik család dajkájával, a mint többször is szokta. A dajkát azonban asszonya sürgősen visszahívta. A kis fiú. ki különben élénk gyermek volt felügyelet nélkül maradván, az egyik raktár háta megett felhalmozott deszkák között játszott s a rakás deszka reá esett s megfojtotta. Leirhatlan a szülők fájdalma, a kik be akarván a kis fiút hívni, sehol sem találták s midőn keresni indultak, a deszkák alatt holtan fedezték fel. Temetése tegnap délután ment végbe. = A kötő-szövőgyár czimere. A m. kir. belügyminisztérium megengedte, hogy a helybeli kötőszövőgyár Magyarország czimerét használhassa. — Telefon Váczon. Leichtner Benő a kötőszövőgyár vezérigazgatójának buzgólkodása folytán legközelebb telefon-összeköttetés létesül Váczon, mely a nejét, a helyett, hogy gyengéd, figyelmes bánásmódban részesítette volna és megosztotta volna vele érdekeinek és gondjainak tudását, a mi mindjárt központot szolgáltatott volna a közelebbi érintkezésre. Végre Hertelendy beleunt nejének reá nézve unalmas, egyhangú társaságába és szabad óráiban másfelé keresett magának szórakozást. A nő észrevette férje elhidegedését, de majdnem örvendett rajta, mert most többet lehetett egyedül. Hertelendy eleinte birtokaira járt vadász- gatni jóféle barátaival, a honnan hét számra sem küldött nejének tudósítást, kit e megaláztatás csak annyiban bántott, hogy nem tudott biztos feleletet adni, ha ismerősei férje felől tudakozódtak. Hogy e vadászatok ideje alatt, milyen kicsapongó életet élt férte, azt Irma soh' sem tudta meg, ele midőn az beleunt a sport e nemébe és hazatérve nyilvánosan tette a szépet egy bizonyos leánynak, a kit már csupán nagynénje kedvéért fogadtak el tisztességes társaságban, ez bántani kezdé : mindazonáltal soha sem tett szemrehányást urának. Egy csepp keserűséggel több vagy kevesebb: mindegy. Szegény asszony, szegény asszony! * # sjc Dermesztő hideg van. A jégcsapok vastagon csügg- nek le a háztetőkről, s a délben megolvadt hóviz tükörsimára fagyott a járdán, melyen e perezben senki sem halad egy ingadozva lépkedő nőalakon kívül, kinek hosszú, fekete köpenye rendetlenül szétvál és fehér ruhát láttatott alul, arczát azonban nem lehetett látni, mert sűrű csipkefátyol födte. A nő mindig lassabban és bizonytalanabb léptekkel haladt előre; betegnek látszott. Végre megállt egy úri ház előtt, s meghúzva a csengetyüt, fáradtan omlott a kapu előtt levő jeges kőre. A csengetyü hangjára nagysokára kijött egy öreg nőcseléd és kinyitotta a kaput. Nem látva azonban senkit, újra beakarta zárni. „Ide jöjjön Boris néni, én vagyok itt“, hangzott ekkor kívülről. „Szerelmes Istenkém az én Irma kisasszonyom! kiáll á a régi hű cseléd ijedten, ki most is igy nevezé Hertelendynót, mert ő volt a kései látogató. A hű asz- szony föl akarja segíteni a leroskadt nőt, hogy a szobába kisérje, miközben aggodalmasan kérdé: „Talán valami baja van az én kisasszonyomnak ?.“ „Már nem soká lesz bajom Boris néne. De most menjen be az anyámhoz és mondja meg neki, hogy szövőgyárat a fővárossal fogja összekötni. Mindenesetre érdeklődéssel nézünk elébe ezen, nálunk újdonság számba menő intézkedésnek, mely talán városunk polgárságának is hasznára válhatik. = Kis Adolf világ-szinházában f. hó 6-dikán volt a búcsú előadás. Meglepő látványul szolgáltak ez alkalommal a keleti bűvész és kaucsuk ember produkeziói. Kár, hogy ezekben előbb nem gyönyörködhetett közönségünk, különben Ígéretét bírjuk, hogy a nyáron színházát városunkban hosszabb időre fogja felálíitani. A kultusz miniszter és a philloxera vész. Gróf Csáky Albin vallás és közokt. ügyi m. kir. miniszter 1819 sz. alatt egy a szőlészeti szakértelmet illető leiratot intézett valamennyi megyei kir. tanfelügyelőhöz, melyet kivonatban közlünk: „A már országos csapássá vált philloxera vész elleni védekezésben első sorban fokozottabb szakértelem szükségeltetvén, hivatali elődömnek az említett védekezésben a tanító képezdéket és népiskolai tanítókat segítségül hivó, 1887-ik évi 35882 sz. a kelt körrendeleté kapcsán, a Baross Károly orsz. gazd. egyesületi titkár szerkesztette „Borászati lapokat“ mint a jelzett irányban tanács adásra leginkább hivatott szakközlönyt a philloxera pusztította vidéken lévő iskolák néptanítóinak figyelmébe ajánlom.“ — A kultusz miniszter által ajánlott „Borászati Lapok“, mely az ország egyedüli ezirányu szaklapja, s munka társai az összes hazai szakértők kiválóan és részletesen tárgyalja a philloxera kérdést most a tavasz közeledtével a szőlők újra telepítéséről közöl eredeti gyakorlati tapasztalatokon nyugvó czikk- sorozatokat. A lap mely minden szombaton l‘/2 ívnyi tartalomban jelenik meg évi előfizetési ára 5 frt. néptanítók 4 írttal fizethetnek elő. — Előfizetéseket elfogad és mutatvány számot szívesen küld a kiadó hivatal, Budapest (Köztelek). — EAíeiiyésztok figyelmébe. 4 földmivelésügyi miniszter felhívja azokat a méntulajdonosok, akiknek birtokában legalább négy darab jó származású és erős testalkatú egy éves méncsikó van s azokat az államnak eladni kívánják, hogy ebbeli szándékukat f. hó 20-ig jelentsék be. — A selyeniloiiyészíésnck a fővárosban való meghonosítása érdekében mozgalom indult meg a központi iparoktatási bizottság körében. A mozgalomnak czélja, hogy a filloxera- sujtott lakosság részére selyemtenyésztés által nyujtassék keresetforrás. A vidéki illetékes hatóságok figyelmét fölhívjuk mi is olynemü mozgalom megindítására, hogy a tönkrement szőlőbir tokosok nyomorát enyhítsék. = Alarhakivitelünk zárjának megszüntetése végett folyamodott a helytartósághoz a gráczi mészárosok egylete, miután állítólag Magyarországon a marhák közt a száj és körömfájás megszűnt. =-- A budapesti bankegyesület részvénytársaság 10°/0 osztalék kifizetését határozta el a múlt üzletévböl származó nyereség után. A legnagyobb és leggazdagabb Árjegyzék, melyet magyar ezég valaha kibocsátott, tagadhatatlanul Mauthner Ödön az ország határain túl is épen úgy mint idehaza tisztelt budapesti magkereskedőnek a napokban megjelent legújabb képes árjegyzéke. Ha csodák történnének s Ben Akiba véletlenül feltámadna. ugyancsak nagyot nézne, hogy az ő hires mondását, mely szerint »semmi sem új az ég alatt« Mauthner Ödön milyen »kézzelfogható« érvekkel czáfolja meg minden évben újra. De csodálatos is, hogy mily kifogyhatatlan forrásból meríti e ezég alatt azokat a kellemes meglepetéseket, melyekkel árjegyzékében a gazda- és kertészközönség iránt való figyelmét évről-évre újabb alakban tanúsítja. A mezőgazdasági és kerti újdonságokkal ismét tetemesen bővített legújabb árjegyzék is, melyet voltaképen illusztrált mezőgazdasági és kertészeti kézikönyvnek nevezhetnők, erről az elismerésre méltó figyelemről tanúskodik s azt mutatja, hogy kiadója mily éber tekintetben meg tudja válogatni mindazt, ami a gazda- és kertészközönség érdekében jónak s mezőgazdaságunk és kertészetünk fejlesztésére üdvösnek mutatkozik, amit különben »A növények magról való tenyésztése« czimü nagy áldozat árán itt vagyok; ha be akar fogadni a házába úgy, hogy én azt soha többé el ne hagyjam, akkor bemegyek; ha nem, úgy itt e helyen halok meg az éjjel.“ A beteg tőle nem várt szilárdsággal beszélt. Az öreg cseléd pedig látva, hogy itt az unszolás nem használ, befutott asszonyáért, ki rögtön jött ki vele. „Leányom, te itt, és ilyen öltözetben ! Siessünk be a borzasztó hidegről!“ Az özvegy szivét valami aggodalom szorította össze, ilyen állapotban látva leányát. Rosszal sejtett. De midőn a jól átfűtött szobában kényelmes karszékbe ültették a didergő nőt és meglátta annak láztól piros arczát, akkor összecsapta kezeit: „Hiszen te beteg vagy leányom!“ „Igen, beteg vagyok a szégyentől és a fájdalomtól!“ Tört ki most a szegény nő zokogva, „nem ezt még sem érdemeltem tőle,“ suttogá azután mintegy magában. „De hát mi történt az Istenért! Talán a férjed...“ „Nem, többé nem férjem. A mióta elém helyezett egy olyan nőt, aki . . . elf, de hagyjuk ezt! Ne vedd szemrehányásnak anyám, ha emlékezetedbe hozom, hogy nem szerelemből mentem nőül Hertelendyhez. Nem tudtam őt boldogítani és én sem voltam boldog. El kellett volna felednem azt, a kit szerettem és nem bírtam elfeledni; nem láttam őt azóta soha, de képe lelkem mélyén volt, mint egy eszmény; eme kettős sebbel lelkemen kínlódtam eddig; álarezot viseltem a világ és férjem előtt, vidámat mosolygót, s hogy senki se sejtse bajomat, eltemettem mélyen. Azután ezt az örökké mosolygó vidám álarezot, a mely a bántalomra el nem borult és a jókedvbe soha át nem csapott, meggyülölte az uram. Ezen időtől sokat szenvedtem tőle; tűrtem panasz nélkül. Később megtudtam, hogy ő nem nagyon bánkódik hidegségem miatt. De ma azzal tetézte be durvaságait, hogy megírva a vendégek névsorát, kiket névnapjára meghívni szándékozott, ama nő nevét is följegyzé, akit ő szeret. Gúnyos mosolylyal nyujtá át a névjegyzéket, ha nincs-e kifogásom ellene? Erre föltámadt bennem valami, ami erőt adott olyan hangon beszélni vele, a minőre máskor nem lett volna bátorságom. „Uram“, mondám erősen szemébe vézve. „Tudom jól és tudja az egész város, hogy mi az a nő önre nézve, s még e házban én vagyok az úrnő, addig át nem lépi küszöbét. Ha pedig ön erőszakkal kiviszi azt, hogy ez mégis megtörténjék, akkor én hagyom el a házát örökre.“ az imént kiadott könyv is fényesen bebizonyított. Nem dicséret- képen írjuk ezeket — mert a nemes és elismerésre méltó törekvés maga magát dicséri, hanem azért mert hirlapirói kötelességet mulasztanánk, ha ezen a termelő közönség igényeit minden tekintetben kielégítő s bármely asztalnak is díszére váló, s minden részében magyar kiállítású árjegyzéktől tudomást nem vennénk, Ismerve a ezég előzékenységét, arról is meg vagyunk győződve, hogy bárkinek ingyen és bérmentve megküldi, aki evégett levelező lapon hozzá fordul. — Süketek figyelmébe. Egy egyón, ki 23 évi süketségétől és fülzúgásától egy egyszerű szer használata következtében megszabadult, annak leírását német nyelven bárkinek, ha hozzá fordul, ingyen megküld. Levélczim: J. H. Nicholson Wien. IX. Kolitigasse 4. 49—52. irodalom és zene. = Elöíizelési felliivAs a „Vadvirágok ra* **. Hosz- szas habozás után, engedve barátaim és számos jóakaróim buzdításainak, végre elhatároztam magamat, hogy részint a fővárosi és vidéki lapokban elszórva megjelent, részint a még csak kéziratban lévő költemények javát egy kötetbe szorítva átadom a nyilvánosságnak. Sokáig haboztam e terv kivitelénél . . vajon kifogják-e állani szerény alkotásaim, nem annyira a kritika, mint inkább a nagy közönség Ítéletét? Úgy voltam e versekkel, mint az ideális szerelmes, midőn vallomásra készül. Tudja, hogy a következő pillanat döntő leszen egész életére. Egyik perezben reméli, hogy szavai viszhangra lelnek az imádott szivében, a másik perezben pedig elszoritja keblét a félelem, hátha csak nevetni fog az ideál a szavak fölött, melyekbe lelkét akarta önteni. Idáig meg volt legalább a reménye, de ki tudja nem rombol-e le minden légvárat a következő óra vallomása? Úgy fél . . . úgy ingadozik s mégis kitárja szivét, mert meg kell lennie — világosságot óhajt . . Én is féltem: vajon nem fogja-e minden ábrándomat összetörni a fogadtatás hidegsége, de végre mégis legyőzte ingadozásomat.és lelkesedést öntött belém a sok buzdító szó és a jóakarat számos nyilvánulása. Költeményeimben három eszme vezérlett: a vallás, haza és szerelem E három eszme adott ihletet, e három eszme hatja át e dolgozatokat, melyekkel a nyilvánosság elé lépek. E körül csoportosulnak a versek s igy maga a kötet is három részre osztható. A költői műfajokat tekintve csaknem egyformán van benne képviselve az epikai és lyrai költészet; s hangozzék bármiképen a kritika, abban azt hiszem, hogy minden olvasóm véleménye meg fog egyezni, hogy az elbeszélő költemények meséje eredeti, új és nem érdek nélkül való, és hogy az alanyi költemények forrása a szív. hogy hangjuk közvetlen, lelkesedésük tiszta és nemes. A kötet »Vadvirágok« czim alatt a húsvéti ünnepek előtt fogja elhagyni a sajtót renkivül Ízléses, finom kiállításban. A díszpéldányok pedig oly pazar fényüek, hogy méltó díszét fogják képezhetni a szalon-asztaloknak. Az egész mű terjedelme körülbelül 100 lap lesz. Egy fűzött példány ára : 50 kr. A diszpéldányok ára: 1 frt 50 kr., mely összeget csak a mű átvétele után kérem czimemre megküldeni. Igen leköteleznek azonban az igen t. gyűjtők, ha ezen iveket már márcz. 10 ig visszaküldik, hogy ne legyek kénytelen fölös számmal nyomatni a példányokat. Első zsengéimet a nagyérdemű közönség b. jóakaratába ajánlva, vagyok Váczon, 1890. január havában hazafias tisztelettel Alpári Lajos. = M inek tartsunk divatlapot ? Hiszen a »Képes Családi Lapok« »Nő a házban« czimü mellékletén a divatlevelek és divatképek, a divat minden mozzanatáról, minden újabb tüneményéről hűségesen értesítenek, s azonkívül közleményei a magyar családok háztartásának, gazdaságának minden ágát szakszerűen tárgyalják. A »Képes Családi Lapok« előfizetési ára egész évre G frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr., s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy korona utcza 20. sz.) melyhez az előfizetések legczélszerübben postautalványon intézendők, kivánatra bárkinek ingyenes bérmentve szolgál mutatványszámokkal. 5= Az Építést TassAcsactó Gonda Béla műszaki tanácsos és műegyetemi magán tanár e közérdekű müvéből megjelent, a 7-id füzet, mely a vasútépítés általános föltételeket, s ezen kívül a vasúti fahidak czölöpözése, az alagutak építésére s a felépítmény lerakására vonatkozó feltételeket tartalmazza. A füzetekhez van mellékelve a magyarországi hírlapírók nyuguij intézete palotájának hom’okzati és két alaprajza. Az Építési Tanácsadó összesen 30 füzetre van tervezve. A füzetek megrendelhetők a kiadó Ifj. Nagel Ottó könyvkereskedésében Budapesten, úgyszintén minden könyvkereskedésben. Szemben álltam Hertelendyvel, mig e szavakat ki- ejtém, de alig mondám ki az utolsó szót, erős lökést éreztem mellemen, úgy hogy hanyatt estem a padlón, s az erős ütés következtében vér ömlött ki ajkamon. Ő pedig e durva tette után dühösen kiáltá: „Majd meglátjuk!“ s azzal elrohant, nyitva hagyva a terem ajtót. A beömlő hideg csakhamar magamhoz téritett a kábultságból, melybe az ijedség és a fájdalom ejtett, s valahogy az ágyig vánszorogtam, mig a szobaleány bejött és az ágyba segített. Ez reggel történt. Hertelendy egész nap felém sem jött. A házon kívül étkezett ; este felé pedig szétküldtem cselédeimet mindenféle ürügy alatt, s kikelve az ágyból, hálóköntösöm fölé kaptam e köpenyt, fejem becsavartam sürü fátyollal és észrevétlenül szöktem ide. Nem használtam Hertelendy hintáját mert többé semmit sem akarok tőle. S most miután mindent tudsz, úgy-e megengeded, hogy nálad maradhassak!“ A szegény nő szakadozott mondatokban, de folyton beszélt, úgy, hogy anyja nem szólhatott közbe, ki igy megtörve, ily szerencsétlennek látva gyermekét, éles szemrehányást érzett lelkében, mert hiszen ő kényszerűé leányát e házasságra, azt vélvén, hogy a gazdagság mindenért fogja kárpótolni. Mennyire csalódott, de mennyire ! Azért most, mint egy bűnbánó tekintett leányára és kezeit összekulcsolva esedezve rebegé: „Szegény gyermekem, megbocsáthatsz-e nekem?“ Irma halvány mosolylyal felelt: „Hagyd el anyám, némely ember talán nincs is földi boldogságra rendelve. Most még sajog a szivem a szenvedett bántal- maktól, de idővel majd elcsendesedik az is. Azzal, hogy most menhelyet adál, kiegyenlitéd azt, midőn kívántad tőlem, hogy elhagyjam házadat. Ha majd kedélyünk lecsillapul, s belenyugszunk a. változhatatlanba, akkor olyan békés, nyugalmas életünk lesz. Irma bűnbánó anyja felé nyujtá karjait ki megölelte őt, s a két nő könye, a megbánás és a bocsánat könyei, tisztára elmosták az anya régi bűnét. * Szülők óvatosak legyetek ! Ne kényszeritsétek gyermekeiteket alantas, anyagi érdekből olyan házasságra, melynek szivük ellentmond. A házasságnak tiszta igazságon kell alapulni, másképen e szövetség nem lehet tartós és szilárd, s előbb vagy utóbb meghozza káros következményeit a családi botrányok, válóperek, s a halálig tartó késő bánat stb. alakjában. Ennyit a farsangra ! H. K.
