Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-12-14 / 50. szám

ára: évnegyedre.....................................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyiirky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyilt-tér: sora .....................................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 121151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Néhány őszinte szó. Megyénk alispánja a mai napra tűzte ki a városi képviselők választását. E napon tehát a harmincz uj képviselő (s azonnal behivandó pót­tagok) megválasztásával ismét teljessé váland képviselőtestületünk. A választás nagy jelentőségű, mert az ez által kiegészített képviselőtestületnek most nagyon fontos kötelességet kell teljesitenie, olyat a mi­lyet csak minden hatodik évben van joga s al­kalma ily mértékben gyakorolni, és ez: az álta­lános városi tisztujitás megejtése. Ha ehhez még hozzáveszszük ama körülményt, melynek meg­valósulása a közel jövőben várható, értjük a megyei rendszer államosítását, úgy talán a leg­fontosabb a jelen esetben az önkormányzati jo­gok gyakorlása, miután e szerint az utolsó alka­lommal fog az nyilvánulni. Ez indokokból kifolyólag tette már meg e lapok vezérczikkezője észrevételeit a múlt szám­ban a képviselő - választásokra vonatkozólag, figyelmeztetve a választó polgárokat, hogy mi­lyen szellemtől kell áthatva lenniök azok kije- lelésénél, kikre a mai napon jogaikat ruházni óhajtják, kiket érdekeik képviseletével megbíznak. E sorok Írója egészen helyesli az azon czikk- ben foglaltakat, s fölötte kívánatosnak tartja, hogy a választók annak értelmében járnának el, vagyis hogy olyan egyéneket hozzanak he a képvi­selőtestületbe. kik e megtisztelő állásra érdemesek, kiknek képzettsége és tapasztalatai e fontos állás lelkiismeretes betöltésére elég garancziát látszanak nyújtani és igy képesek is a választó polgárság bi­zalmának megfelelni. Hogy városunk ily egyénekben nem szűköl­ködik, azt fölösleges lenne bizonyitni, hiszen a mull tapasztalataiból tudjuk, hogy a polgárság Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Az élet terhe oly nehéz . . . Be sokszor álmodott a lelkem Mig eltikkadva nem valék, Derűs jövőmön bízva csiiggtern Előttem nem borúit az ég; Időm siet — s most sírva látom Hogy lelkem szép sejtelme vész, A sok kereszt lehúzza vállam : Az élet terhe oly nehéz ! Magányos útra tévelyedtem Egy nyomra sem talál szemem, A nap hevét, a szél viharját Tűrném, de haj megérezem ! Nincs menhelyem, hol megpihenjek Az ég dörög, sikolt a vész, Harsog a szenvedés morajjá . . . Az élet terhe oly nehéz ! És mégis édes, jó a küzdés Igám örömmel hordozom, Szememből bár a köny kiserked, De bút nem ismer homlokom ; Keservem lágyan elsimítja Egy drága, áldott égi kéz, Szivem nyugalma visszatérül ~ S az élet terhe nem nehéz! Lévay Mihály. Miért nem házasodik meg? — Hurnoreszk. ­Irta : Sorricgf;yi 3D. Dezső. Süléi komor esi voll. Szobámban ültem s egy könyvet olvastam. Ott künn nagyban havazott és ti szél süvöltött. Jó ideig ülhettem igy szobámban, mig egyszerre csak kopogást hallok ajtómon.*- ki az? -- kérdem. Éri - válaszolt a künn levő. minden rétegében voltak oly érdemes férfiak, kik ezen állásra méltóknak mutatták magukat s an­nak derekasan meg is feleltek. De midőn a jóakarata figyelmeztetést ismé­telten hangoztatjuk, teszszük ezt azon okból, mert az elmúlt hetek tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy többen a városi képviselők bi­zalmi és megtisztelő állását pártoskodások czégé- reül akarják felhasználni, s néhány an korteskedés utján akarnak ahhoz hozzájutni. Hogy az ily módon szerzett megtiszteltetés mily értékkel bir, azt könnyen elképzelheti min­denki. És reméljük is, bogy a polgárság józan többsége nem engedi magát befolyásoltatni, ha­nem saját belátása szerint fogja szavazatát azokra adni, kiket e kitüntetésre korteskedés nélkül is méltóknak, érdemeseknek tart. Még egyet kell megjegyeznünk e választások alkalmából, mely körülmény nem kevésbbé fontos. A városi képviselők, mint tudjuk, a polgár­ság összes rétegeiből választandók. Városunkban úgyszólván a közép osztály minden rétege meg­van, s miután a terhek viselésében mindegyik egyformán részt vesz. kell, hogy egyenlően része­süljön a jogok gyakorlásában is. Tehát kell. bogy megfelelő arányban választassák képviselőkül is. Ezen praxis meg is volt eddígelé mindenkor, és meg kell lennie ezentúl is. Az igazságosság és méltányosság is igy követeli; ezek pedig pol­gárságunknak jellemző tulajdonai. Es éppen ezért alaptalannak tartjuk ama különösen hangzó nyilatkozatot, mintha e meg­ejtendő választások alkalmával városunkban »an- ticlericalis velleitások« volnának a fölszinen ész­lelhetők. Mi sokkal jobban ismerjük a polgárok ér­— No most már tudom, szólék újból, hogy ki az. Eh engedj be nincs kedvem itt künn várni. Mit volt mit tennem, bebocsájtám az illetőt, a ki nem volt más, mint az én kedves barátom Garami Béla. Azt, hogy érzékeny ölelkezések és csókolódzások következtek most, talán nem is keli mondanom. Mennyi elbeszélni valónk volt! Két éve nem láttam őt! Kinek nem esik jól egy ily ritka vendég látogatása? Letisztitám a nagy hótól s a kálya mellé ültettem. A társalgás persze magunkról szólt: Elmondottuk, hogy mi történt velünk azon időtől kezdve, midőn el­váltunk. Velem valami különös nem történt, hanem hogy Bélával mi, azt elmondá nekem és én most önöknek. Rágyújtott egy regalitaszra és szomorúan kezdett beszélni: Tudod, hogy a jogot elvégezvén Budapestre lettem kinevezve a járásbírósághoz gyakornoknak. Kötelessé­gemet mindig megtettem, sőt még otthon is dolgoztam, s ezért főnököm kegyét meg is nyertem. Nem jártam sehová; igen magamba vonuló ember voltam. Egy kis könyvtárt rendeztem be lakásomon, s szabad időmet, mindig ennek szenteltem. Az idő igy telt el egy darabig, igy folytak a napok teljes csendben. Ezen nyugalmamat aljegyzővé való kineveztetésem zavarta meg. Eddig egy, most már két szobás lakásban laktam. Gazdasszonyom egy penzionált házmester­eié volt. Megint kezdődött az előbbi egyhangú élet. Bará­taim, vagy inkább hivataltársaim haragudtak, hogy nem járok sehova sem, azért elneveztek „könyvmoly­nak“, mit talán meg is érdemeltem. Én meg akartam mutatni nekik, hogy én is tudok ám mulatni, egy éjét. velők töltöttem. De hát a mihez nem értünk, ahhoz ne fogjunk hozzá, mert megadjuk az árát. Megadtam én is. Más­nap nem mehettem a hivatalba, mert beteg voltam. Gazdasszonyom orvosért küldött, ki konstatálta, hogy zelmeit, s a viszonyt, mely a polgárság és ősrégi városunk, elsőrangú kasztja között van, hogy sem amaz alaptalanul felhozott és ismételten hangoztatott rémtől tartanánk, s igy okunk volna talán a polgárságnak e tekintetben a helyes irány követését szivére kötni. Ha azonban a méltány­talanság ily módon mégis, amit nem hihetünk, tényleg valósulna, úgy nem fogjuk elmulasztani annak okát is keresni s ezen lap hasábjain a nyilvánosságra hozni. Ezeket elmondottuk, mert a sajtó kötelessége az összes polgárok érdekei és jogai felett őrködni, s hiszszük, hogy szavaink nem jutnak a falra hányt borsó sorsára. Befejezésül pedig ismételjük: Szavazzunk legjobb tudásunk s meggyőződésünk szerint! A szőlők állása Magyarországon és az európa borpiacz.*) A hosszú verőfényes meleg őszt, mely a szőlőfürt érésére, az aszuképződésre oly rendkívül kedvező volt, két hetes esőzés váltotta fel, úgy, hogy a még kinszo- rult vagy számításból kinhagyott termést sietve kellett feldolgozni. A sok csapadék annyira lehütötte a körlé­get, hogy helyenkint fagy és havazás kora téllel fenye- getődzött. Ma bár hűvös, de tartós száraz időnek ör­vendünk. a verőfény még megvan, de a napsugárnak melege már nincs. Még sokáig szükséges a szép. illetve fagymentes idő. Most foly a metszés s a szélrózsa minden irányá­ban repülnek a vesszőszállitmányok, illetve csak repül­nének, ha a nehézkes megyei rendszer és állami bü­rokratizmus mellett csak sok utánjárással eszközölhető igazolványok és engedélyek stb. az annyira kívánatos gyors kiállításnak szárnyát ne szegnék. Könnyíteni akartak a vesszőforgalmon, de hát ilyen segítségből A »Borászati Lapok« legutóbbi számából veszszük át e czikket, mely városunk közönségét bizonyára érdekelni fogja. A jeles szaklapot egyébiránt melegen ajánljuk bortermelőink figyel mébe. mellhártyagyuladást kaptam s rögtön elrendelő, hogy feküdni kell. Betegségem ideje alatt nem volt szabad olvasnom, tehát gondolkodni kezdtem. Láttam szobámban a nagy rendetlenséget, láttam elhagyatottságomat. Gazdasszonyom bejött minden órá­ban beadni az orvosságot s többet nem gondolt velem, bánta is ő ha meghalok is, csak az ápolási és a tar­tási dij ki legyen fizetve. Gondolkodva arra jutottam, hogy mily boldog lennék, ha volna egy nő, egy engem igazán szerető nő, vulgo feleség, ki nekem gondomat viselné, szobáim összetakaritaná, beteg testem alatt a párnákat megiga­zítaná s több efélét megtenne. Én (persze ha felgyógyulnék) ezen gondoskodását igaz szerelemmel jntalmaznám. s a mi fő a nőknél: a tárczámat kezébe adnám. Betegségem ideje alatt alkottam magamnak - egy ideált és feltettem magamban ha ilyent találok rögtön megnősülök. Kiváncsi vagy megtudni, hogy mily nőt alkottam képzeletemben ? Elmondom: Szőke fürtű, kék szemű, lehér arczú nő tetszik nekem, ki szellemes hölgy legyen, de egyszers­mind megkívánom, hogy a házi dolgot is értse. Ilyen nő kell nekem, erről ábrándoztam betegsé­gem alatt és azután is. Nem kellettek már a tudományos könyvek, feléjük sem néztem. Hivatalomban és otthnn oly szórakozott voltam, hogy nem egyszer czigarettárn égő végét vettem a számba: mindig ideálommal voltam elfoglalva. Egy alkalommal történt, midőn haza felé jöttem a váczi utczán, hogy egy oly nővel találkoztam, a kit neked leírtam. Legalább igy nézett ki. Rögtön tuda­koltam barátaimtól, hogy ki legyen e hölgy? Azt fe­lelték. hegy egy hires nő. valami irnokocska nálunk a járásbíróságnál. Na barátom, képzelheted mily rosszul esett, megtudnom, hogy e nő terjes! Egy éjjel, midőn a nagy eső, menydörgés és vil-

Next

/
Thumbnails
Contents