Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-11-16 / 46. szám

XII. évfolyam.

46. szám.

Vácz, 1890. november 16.

Y1 ES VIDÉKI ERDEKÖ. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI DETILAI

F.Iüíí'M‘«Vní síra : évnegyedre

.....................................1 frt. .50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: lO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.)

Hirdetések;

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

.....................................30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

inényben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 121151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Vácz Tokajért.

A megrendítő katasztrófa, mely Tokaj városát a közel múltban érte, országszerte nagy részvéttel találkozott, s a főváros példájára [a vidéki városok közöl is többen siettek a szerencsétlen tűzkárosultak javára részint adakozás, részint műkedvelői előadás, hangverseny stb. utján kisebb-nagyobb pénzösszeget előteremteni, hogy ez által némileg enyhitsék a szerencsétlenül járt város lakosságának iszonyú nyomorát.

Az egész országban elhangzott szózat: »Segítsünk a tokaji tűzkárosultakon!« hála Istennek, nálunk is visszhangra talált s városunk műkedvelői jószivük sugallatát követve azonnal készek voltak a nemes elhatározással, hogy a szerencsétlenek javára szinielőadást fognak rendezni.

S ime ma van a napja, midőn fáradozásuk eredményével a közönség elé lépnek, s most közönségünkön van a sor, hogy megmutassa, menynyire tudja műkedvelőink nemes inténczióját méltányolni.

A népszínmű, melyet műkedvelőink előadnak (R á t k a y László »Felhő Klári« czimű műve) száz aranynyal jutalmazott pályamű, mely körülmény elég ajánlás a darab renoméja mellett, mihez hozzájárul az is, hogy e darab állandó repertoár-darabja a népszínháznak.

A darab erkölcsi sikerét biztosra vehetjük, mert a játszók jóformán mind régi ismerőseink, kiktől nem egyszer volt már alkalmunk igen jó előadásokat látnunk, s mindig tapasztaltuk, hogy azok magokra vállalt szerepűknek teljes erejökÄ „Váczi Közlöny“ tárczája.

Igézetes csend van . . .

Igézetes csend van szobámban,

Miként ha volnék sír ölén,

S a csend, az emlékezés percze A múltat hozza emlékembe,

Csábos árnyak lejtnek felém.

Előttem áll a régi újra És látom ifjúságomat,

Nem tudtam még mi is az élet,

Környeztek tarka ábrándképek,

S tövis nem sebzé lábamat.

De nem sokára váltakozva Örömben s búban éltem én,

Majd egyre vert a sors csapása,

— Sokszor gondoltam a halálra,

Csak egy tartott még, a remény.

S most ? . . . És most hitvány göröngyként Tipornak el az emberek ;

Miként vadat üz egyre-másra A vérebek dühös csordája :

Úgy űznek-hajtnak engemet.

Tűrök nyugodtan ! . . . Meglehet még Leszünk majd újra boldogok,

És ha nyugodtan újra élek,

Megbocsátok az ellenségnek,

Ki engem kővel megdobott.

s.

Nem szopás.

Tisztelt Szerkesztő Ur! Ne vegye rossz néven, amit most irok. Tudja jól, hogy egy tárczairónak igen nagy a szája, kevés a tudománya, de annál több a vágott dohánya. (Remélem a finánczokat nem küldi hozzám). Az ájulás környezett mikor becses lapjának 43-ik

bői iparkodtak megfelelni, s ha némi hiányt kellett is talán észlelnünk, az sohasem a szereplők jó indulatán és szorgalmán múlt.

A mai előadás sikerét remélnünk engedi még azon körülmény is, hogy műkedvelőinket oly egyén tanitá be, kinek ismert szakavatottsága, ügyes tapintata, s buzgó fáradozása bizonyára nem csekély előnyére szolgál a darab korrekt előadásának.

Mi hiszszük és reméljük, hogy műkedvelőink ez alkalommal is kitesznek magokért, s szerejük hinni, hogy városunk közönsége is méltányolni fogja az előadók szives fáradozásait, melyet tekintetbe véve, nemkülönben szem előtt tartva a jótékony czélt is, tömeges megjelenésével fogja biztosilani az előadás anyagi sikerét.

Adja Isten, hogy úgy legyen !

Városi közgyűlés.

A városi képviselőtestület múlt vasárnap (november 9-én) délután rendes közgyűlést tartott. A 23 pontból álló tárgysorozatban 3-ik helyen az 1891. évi költségvetés megáll a pitása lévén felvéve, előre látható volt, hogy az egész tárgysorozat végig letárgyalható nem lesz. S a költségvetés részletes tárgyalása csakugyan annj* időt vett igénybe, hogy ennek befejezése után az előre haladt idő miattmár csak néhány tanácsi előterjesztés tárgyában hozhattak határozatot, a tárgysorozat, egyéb pontjai pedig a november 16-iki (mai) közgyűlésre halasztattak.

Első tárgy volt K r akke r Kálmán a helybeli orsz. siketném-intézethez gondnokul kinevezett városi közgyám és kórház igazgató lemondása. A képviselő- testület a lemondást elfogadta ugyan, mivel azonban az általános tisztujitás küszöbén az üresedésbe jött állás betöltése szabályszerű időszaki tisztujitás útján nem mutatkozik ajánlatosnak, a lemondott közgyám meg- bizatott, hogy hivatalát az általános tisztujitás alkalmával megválasztandó hivatalbeli utódja hivatalba lépészámában „Szőlőszeti tanulmány vagy B . . h község szőlőszete“ czimű úgynevezett tárcza- czikk-emet olvastam. Hogy miért, azt talán kitalálja?

. . . Na soh’se törje rajt’ az eszét, majd megmondom én.

Ma kaptam egy levelet . . . (sajnos), amelyet pórnyelven ú 11 e v é 1-nek neveznek . . . Kaptam pedig ezt B . . h község bölcs elöljáróságától.

Hogy mi van ebben a levélben, azt ne kérdezze senki! Közölném egész terjedelmében, de akkor nem volna elég az egész lap sem; az irmodora reáin nézve annyira hizelgő . . . (hogy küldték volna csak úgy privatim a szerkesztő úrnak!) . . . hogy a nyilvánosság előtt könnyen . . . dicsekvőnek tűnhetnék föl.

Mind ennek a szerkesztő úr az oka.

Én soha se Írtam volna a „Váczi Közlönyébe, ha e lap nincs. Soha se irtain volna a Szerkesztő Urnák, ha szerkesztő nem születik. Sajnos azonban a végzet keze, mint a vakot, úgy vezetett e charibdis közé, s ma, ha bottal ütnének is agyon, nem tudnék ez örvényből kiszabadulni.

írok . . . irok . . . mig a tentárn ki nem szárad ; irok . . . mig lap lesz a világon; irok . . . még csak szerkesztő úr (bocsánat, majd elárultam a gondolatomat) . . . még csak egy szerkesztő eszi a napi kenyeret.

Ne haragudjék rám, hogy ennyire indiscrét vagyok. Hiszen úgyis tudja mindenki, hogy naponkint eszik kenyeret!

Lássa én őszinte vagyok. Megvallom naponkint eszem én is kenyeret — ha van; — de azonkívül még a tollat is rágom . . . rágom, hogy valami gondolatot szopjak ki belőle.

ilyen az irók sorsa. Rosszabb a gyereknél. A gyermektől már 9—-10 hónapos korában megvonják a szopási engedélyt, s az iró még akkor is, mikor már az ősz hajából is csak a Bismark-féle három szál dominál a feje búbján, még mindig szopik . . . szopik ... és ! szopik. I

séig mint a képviselőtestület által kirendelt helyettes, lássa el.

A tárgysorozat következő pontja: a pénzügyi bizottság jelentése a városi 1889. évi k ö z p é n z t á r i számadások megvizsgálásár ó 1, tudomásul vétetett és a számadóknak a felmentvéuy megadatott.

Azután következett a városi tanács előterjesztése és a pénzügyi bizottság véleményes jelentése az 1891. évi költségvetési előirányzat tárgyában. A pénzügyi bizottság a tanács előirányzatán több módosítást tett, melyeket a képviselőtestület el is fogadott s a költségvetés ehez képest lett a pénzügyi bizottság módosításaival megállapítva. A megszavazott költség- vetést lapunk más helyén mutatjuk be olvasóinknak, s e helyen csak annyit közlünk, hogy a kiadások főösszege 150,269 frt 68 krt, a bevételek főösszege 126,521 frt 13 krt tevén ki, 23,748 frt 55 kr kiadási többlet mutatkozik, melynek fedezésére 40°/()-os községi pótadó fog kivettetni.

A költségvetés megállapítása után, az előrehaladt idő miatt csak egy-két sürgősebb és röviden letárgyalható tanácsi előterjesztés nyert elintézést; nevezetesen :

A homokbányái 1 e g e 1 ő f ö 1 d haszonbérbe vételére vonatkozólag Lencsó Sándor 20 frtos ajánlatával szemben többet Ígérő utóajánlat adatván be, újabb árverés megtartása rendeltetett el.

A város u t c z á i és terei éjjeli világi- t á s á n a k biztosítása tárgyában a képviselőtestület Pertzián G. ajánlatát nem találván elfogadhatónak, erre vonatkozólag is újabb árlejtés megtartása rendeltetett el.

Hasonlóképen nem fogadta el a közgyűlés H u j János előfogatos vállalkozó 2000 frtos ajánlatát sem, mely sem a méltányosságnak, sem a helyi viszonyoknak nem felel meg (a múlt évben 400 frt fizettetett) s az előfogatok biztosítására nézve is újabb árlejtés megtartása lön elrendelve.

Végezetül Haidenfeld Ármin mészáros mester és Roller Ármin gabonakereskedő váczi lakosoknak a községi kötelékbe leendő felvételük iránti beadott kérelmük nyert elintézést, kik is a községi kötelékbe felvétettek.

A tárgyalásra kitűzött többi ügyek elintézéze a november 16-iki közgyűlésre halasztatván, — az elnöklő polgármester a közgyűlést este ]/26 órakor feloszlatta.-k.

Szopik, mert eszmére van szüksége, az eszme pedig sokszor a tollszárába marad.

így voltam én is, mikor a fentebb megnevezett czikket irtani.

írni . . . irni ... és Írni volt az egyedüli, vágyam. A gondolat, az eszme, a tárgy . . . hiányzott. Rágtam . . . szoptam a toll szárát két napig. A kétségbeesés a legvadabb harezot vivta irói szenvedélyemmel, s végre is ez volt megteremtője szőlőszeti tanulmányomnak.

Bárcsak szorult volna örökké a tollszáramba! Most nem kellene siratni B . . h községben szerzett hajdani dicsőségem, . . . népszerűségem hanyatló csillagát!

Miért is van a világon szőlő? Minek a filloxera? Vagy ha már van, minek az iró? De ha mindháromnak kell lenni, akkor az isteni Gondviselés legalább úgy osztotta volna be, hogy a szőlő helyett az Írókra bocsátotta volna a füloxerás nyavalyát.

Nem! . . . hiszen ha szerkesztő nincs, nincs újság. Ha nincs újság, nincs iró sem. Így tehát nem az iró, de a szerkesztő a hibás.

Denique akárhogy okoskodom mindig csak oda jutok, hogy minden bajomnak a szerkesztő az oka. Már egyszer megjártam a szerkesztővel, illetve irói hevemmel. A dolog igy áll.

Körülbelül ezelőtt egy fél évvel ép úgy elő fogott az írhatnám, mint a szőlőszeti tanulmányom írásakor. Toll, papiros, tenta volt, de ami fő . . . a gondolat hiányzott. Rágtam, szoptam a toll végét . . . mind hiába.

Egyszerre csak mentő angyalként fut el ablakom előtt egy czifrán felöltözött nő . . . Mintegy őrült ragadtam meg a nőt, pardon a loilettet . . . még ezt se, hanem a toilette eszméjét, s mint a vízözön, úgy lepte el a fehér papirost a fekete fontával irt betűk özöne.

Bepakoltam . . . már t. i. a megirt czikket . . . s elküldtem egy lap szerkesztőnek. A szerkesztő consequenter, kitette az újságjába.