Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-11-09 / 45. szám

kir. miniszterhez, hogy a budapesti Duna-védfalon az épülő országház előtt felszedett és a budapesti m. kir. folyam-mérnökség raktárában elhelyezett, teljesen jó állapotban lévő vaskorlát engedtessék át a város ózdijaira. A kérvényre tegnap (szombaton) jött meg az ékesen szóló válasz a budapesti m. kir. folyam-mérnöki hivatal alábbi átirata képében, melyet érdemesnek tartunk egész terjedelemben megörökíteni lapunk hasábjain :

„1586. sz. Tekintetes Gajáry Géza urnák, Vácz polgármesterének Váczou. Földmivelésügyi m. kir. Minister úr ő Exccllentiája folyó évi október hó 31-én 64600. szám alatt kelt magas intézvényével, Vácz város intézvényével, Vácz város képviselő-testületének kérvénye folytán, az épités alatt álló uj országház előtt volt rakpart falról lebontott 260 mtr. hosszú vaskorlátot — közérdekre való tekintettel — Vácz város részére, az ottani Dunaparton épített kőfalon leendő felállítás czél- jából azon feltétel alatt kegyeskedett ingyen átengedni, hogy a szóban forgó vaskorlát részeknek a hivatal raktárából való felhordását és elszállítását Vácz város saját költségén eszközölje.

Erről van szerencsém Tekintetes Polgármester urat azzal értesíteni, miszerint a kérdéses vaskorlát részeket Vácz város megbízottja ezen kir. folyam-mérnöki hivataltól átveheti. — Budapest, 1890. nov. 6. Doletskó Mihály s. k. kir. főmérnök, a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal főnöke.“ (Doletskó úr polgármesterünknek nagybátyja Szerk.)

Gajáry Géza polgármesterünk és Dr. Freysinger Lajos városi képviselőnk lelkes fáradozásainak köszönhetjük tehát, ha majd fejlődésnek induló városunknak egyik legszebb helyét, a dunai kőpartot díszes vaskorlát fogja ékíteni, melyhez a város az ő nemes buzgol- kodásuk folytán ajándékképen jutott, s melyet — ha a város saját költségére állított volna elő — a legmérsékeltebb számítás szerint sem lehetett volna 3900— 4000 frton alul beszerezni. — k.

Az alsóvárosi telkes gazdák gyűlése.

Az alsóvárosi telkes gazdák múlt vasárnap, e hó 2-án, délelőtt közgyűlést tartottak a városháza tanácstermében :

U h 1 i g Ede elnök délelőtt 9 órabor nyitotta meg az ülést, üdvözölvén a szép számban jelenlévő érdekelteket.

Az elnöki jelentés előterjesztése után a s z á m- vizsgáló-bizottságba megválasztattak : G a- j á r y Géza polgármester, Bartos Imre és S c h m i d t Ferencz birtokosok. A számadások átvizsgálása helyben megejtetvén, konstatáltatott, hogy a pénztári maradvány 163 frt 68 krt tesz ki, s a számadások helyesek ; mihez képest a felmentvé n y az elnöknek és gondnoknak megadatott.

Sajnálattal fogadta a közgyűlés U h 1 i g Ede elnök és Acsav Mihály gondnok lemondását, kik azonban Bartos Imre felszólalása folytán hajlandóknak nyilatkozván állásukban továbbra is megmaradni, eddigi állásukra közakarattal újból megválasztattak.

A s z ó r i erdőben levő e r d ő ő r i lak kijavítását a közgyűlés elhatározta. — A gazdaság területén átvonuló országút mentén levő fák lenyestése pedig szintén szóba hozatván Gajáry Géza polgármester megígérte, hogy erre nézve intézkedni fog.

Bartos Imre birtokos és városi képviselő általános és élénk helyeslésekkel kisért beszédben örömének adott kifejezést a felett, hogy a város tevékeny és minden hasznos és üdvös dolog iránt melegen érdeklődő polgármesterét, — ki a közgyűlés megtartására a tanácstermet is a legnagyobb előzékenységgel enpolgári rend pedig nem is létezett az országban, mert idegenek telepítették városainkat s e század elején német volt még a főváros is.

Ezt a jövendő, a második ezredéves Magyarország polgári társadalmát megalkotni a városokban, a városokkal pedig a vidékek nemzetiségeit meghódítani, a mi nemzedékünk és utódaink kötelessége. Ebben a munka és szellem főlénye lehet csak fegyverünk; és nem a hatalom erőszaka, hanem a társadalom áthasonitó ereje egyetlen czélravezető eszközünk.

Es itt van a kaszinók nemzeti hivatása, melyet Széchenyi látnoki szelleme előre tudott.

Kebelükben eszmeváltó társalgás és szórakozás között képződik a műveltebb közszellem, a tagsági egyenlőségben elvesz a rang és hivatás különbsége, s egygyé, egy új társadalom jegeczeivé tömörülnek az emberek.

Megfelelt-e a mi ka zinónk harmincz éves múltja e nagy hivatásnak? Ne keressük? Ne kábítsuk a magunk nyújtotta tömjén füstével enen magunkat.

Városunk örök érdeme, hogy eredetileg német nevű polgárságát gyorsan és gyökeresen átmagyarositotta. És hogy e polgárság nőtt, erősödött közszellemben és kötelesség érzetben egyaránt, azt bizonyítja városunk legújabb haladása. Nehéz időkben, senkitől sem gyámolitva — de meggyőződését sem adva áruba — pusztán önerejéből kezdett a nagy munkához, hogy helyre hozza a jobb idők gondtalan mulasztását! Igaza volt Széchenyinek mikor mondotta „a nyomorúság legjobb tanítója az embernek.“ Küzd fárad és áldoz, maga nem kéri jutalmát, s jövendő nemzedékeire hagyja az aratást!

Ebben közvetettemül bár nem volt rész^kaszinónknak, de közvetve kétségtelen mutatta hatását. Mert tény, hogy harmincz év előtt a kaszinó alakulását csakhamar követte a takarékpénztár alakulása, társadalmunk ketté szakadását pedig a hanyatlás. Es városunkban csak akkui- született egy erősebb és dolgosabb közszellem, midőn városunknak másfél évtizeden át ketté szakadt társadalma újra összeforrott ebben az egyletben és egyesülése megszülte azt az összetartást és egyetértést,

gedte át — a közgyűlésen üdvözölheté s érdeklődéséért köszönetét fejezi ki. Mire Gajáry Géza polgármester

megjegyzé, hogy csakis kötelességét vélte teljesijeni, midőn a közgyűlésen megjelent s felhasználja az alkalmat, hogy ezen komoly jelentőségű és gazdaságilag fontos intézmény belviszonyaival megismerkedhessék s ígéri, hogy a gazdaközönség érdekeit mindenkor tőle telhetőleg támogatni fogja.

A tárgysorozat kimerítése után a közgyűlés déltájban oszlott szét.

Városi és vidéki hirek.

= Uj főispán. Ő felsége a király . B e n i c z k y Ferencz belső titkos tanácsost, a nemzeti színház és operaház intendánsát Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye és Kecskemét város főispánjává nevezte ki e hó 1-én.

= Királyi kitüntetés. Pestvármegye volt főispánjának Szapáry István grófnak a vaskoronarend első osztályát ajándékozta a király. Kitüntetésben részesült Beniczky Ferencz intendáns is, kinek a Szt. Istvánrend középkeresztjét ajándékozta az uralkodó.

= Egyházmegyi hirek. Szabó Imre kocséri plébános, a kecskeméti esperesi kerület jegyzőjévé neveztetett ki, — P o 1 á k o v i t s Mihály sárii és H i r 1 i n g János tápió-szelei káplánok pedig kölcsönösen áthelyeztettek. D r o p p a Károly kún-szt.-miklósi káplán a betegeskedő Gál István plébános mellé ideigl. kisegítőül Apostaghra küldetett.

= A kath. Legény-Egylet kegyelete. A kath. Legény-Egylet halottak estéjén a zászlója alatt testületileg kivonult a temetőbe a honvéd sírokhoz, hogy lerója hazafiui kegyeletét. A lelkes ifjakat nt. Porubszky József, karkáplány, egyleti alelnök vezette ki. Fáklyafény mellett sorakoztak s meghatva énekelték el négyes hangban gyönyörűen betanult éneküket: „Nyugodjatok ti békében elporladt honficsontok. . .“ Balogh Ferencz ének tanárjuk vezetése alatt. Ezután Kovács József legényegyleti tag szavalta el nemes tűzzel és valóban megnyerő lelkes fellépésével a „Merengését, melyet az egylet alel- nöke irt ez alkalomra s mely költemény múlt számunkban már közzé lett téve. Ezután az előbbihez hasonló preczizitással elzengték Kölcseynk „H y m n u s“ - át Ennek eléneklése után az alelnök tartott beszédet. Kezdetben megemlékezett e szent estéről, szavaival megérintő az emberi szivet, mely ezen estén fellángolva keresi fel szeretteinek sírját, hogy lerója a szeretet áldozatát sírjuk felett s egyszersmind elméjének szavára hallgatva elmélkedjék saját sorsáról, melynek földi léte a temetőben ér véget. „Minket azonban más czél is vezérelt e helyre ma — mondá. A szent haza nemtője int felénk ; szellemi kezével rámutat ezen sírokra itt, melyekben e honnak hős fiai nyugszanak. Nemzetünknek hős vértanúihoz jöttünk, kik édes hazánk szabadságáért hullottak vérző áldozatok gyanánt a haza oltárára, eljöttünk, hogy kifejezzük csodálatunkat, lerójuk honfiúi hálánkat, kimutassuk honszerelmünket, felcsókoljuk szellemileg dicső vérüket, azoknak, kik készek voltak e honért vérezve veszni el! Elmondjam, miként történtek a dúló csaták ? fellebbentsem azon szomorú időknek vészterhes fátyolát? feltárjam a tátongó sebeket, melyeket édes hazánk szabadságáért vettek fel ezek? felidézzem hős szellemeiket, hogy elmondják nekünk, mennyire szerették ők e hazát s hogy megtanítsanak bennünket is a hazát szeretni? Nem mondom el, nem kell elmondanunk, beszélnek nekünk néma sírjaik stb. . . .“ Beszédje végén lelkesedve szólitá meg a szónok a holtakat: „Most pedig nyugodjatok békében hazánknak szentelt vértanúi! Véretek, mely ártatlanul folyt, mint Ábel vére, dicsővé tette örökre a zaklatott magyart; emlékezetetek teremni fog hű fiukat e hazára ely nélkül a haladás munkája már kezdetben meghiúsult volna.

De ennek az egyetértésnek kivívása és még inkább fen tartása alkalmas vezér nélkül nem történhetett volna, s annak a férfiúnak, kit tömörülésekor mindég vezetőnek hivott a közbizalom 30 évvel és 10 évvel ezelőtt, bizonyára emlékezetes marad szerepe városunk történetében. Ez a férfiú Fekete Károly volt, kinek alakmását örök emlékezet okáért határozta megfestetni kaszinónk kegyelete, és művészi tökéletességgel varázsolta vásznára ifjú festőművész tagtársunk ecsete.

Hulljon le a képről a lepel, hadd tűnjön vezérünk nemes arcza újra élőnkbe. A művész keze híven megalkotta vonásait, visszahozta közénk jóságos tekintetét. De a mit vissza nem adhat semmi féle művészet, az nemes szive, mely ott melegített arcza mosolyában s lefegyverzett minden ellenséget, csak egyet nem: a halált, hogy idő előtt ásott sírjába ne hántolja; és magasan szárnyaló szelleme, mely lángolt minden eszményért, s az életnek, még kicsinyességeiben is mindig csak nemesebb és magasztosabb oldalát kereste, és nyugaton szerzett műveltségét olyan csodás harmóniában egyesítette a magyar nép jelleme alapvonásaival; a nyíltsággal és nyugodtsággal. Ennek csak emléke lehe_t, a mienk, a kik hozzá közel állva szive nemességétől hevültünk s eszméi magasságán lelkesedtünk.

Dicsőült szellem! Vezérünk az egyetértés és összetartás megteremtésében. Te hozzád szólok ez ünnepélyes órában, midőn képedben ünnepeljük harmincz éves múltúnk történetét! Üdvözöllek túl világi hajlékodban haladó városunk nevében; Ide szólítalak közénk, hogy lásd sudárba szökkenni a piczi magot, melyet egykor elültetni segítettél! Lásd az egyetértés szelleme itt lakozik még közöttünk s küzdve bajjal, gonddal és a természet ránktörő veszedelmeivel, vezet előre a haladás meredekjein. Te künn jártál a messze nyugaton! Láttad Anglia szabad polgárát s túl a tengereken, Amerika ifjú földén, a nagy köztársaság népe boldogulásában a munka és egyenlőség diadalát. Onnan hoztad te közénk széleskörű műveltségedet és azt a meggyőződésedet, hogy a demokratiában, s a tisztesek

nak! Letettük honszerelmünk oltárára az áldozatot, az I által, hogy kijöttünk ide s ünnepet rendeztünk sírjaitokon, s e koszorúk képében, melyeket ide helyeztünk honszeretetünk áldozatát mutattuk be. Most áldozni fogunk szent hitünk oltárán is's imánk áldozatát gyújtjuk meg ott, hogy lel keitekért, melyek e honért hagyták el e világot, felszálljon a holtak Istenéhez s ima j áldozatunk szent füstje felhatolva oda lehozza telketeknek a végtelen üdvöt és boldogságot !“ Ezután térdre esett az alelnök és az egyleti tagok három Miatyánk és t dvözlégy elmondása után példás rendben oszlottak szét.

— Dalegyesületi hirek. A váczi műkedvelők dalegyesületének elnöksége az egyesületi tagokhoz a következő körözvényt bocsájtotta ki: Tisztelt tagtárs úr! Dalegyesűletünk f. évi november hó 29-én Katalin napja alkalmából egy saját pénztára javára rendezendő d a 1 e s t é 1 y megtartását czélozza. Minthogy a heten- kint kétszer (szerdán és szombaton) megtartatni szokott dalpróbák száma e határnapig már oly csekély, hogy a műsorba felveendő dalok kifogástalan begyakorlásához a közreműködni hajlandó tagok jelenléte feltétlenül szükséges: felkéretik a tisztelt tagtárs úr az iránti határozott nyilatkozatra, hogy e dalestély megtartásához hozzá járul-e? s ha igen, hajlandó-e az e czélból tartandó 6 dalpróbán feltétlenül megjelenni? Mert legutóbbi nyilvános fellépésünk alkalmából a Kaszinó és képleleplezési ünnepélyen — az alulírott elnökség arra a tapasztalatra jutott s ebből azt a meggyőződést merítette, hogy a tagtárs urak nagy része — figyelmen kívül hagyva azt, miszerint a dalok összevágó kifogástalan előadását egyedül a gyakori összpróbák biztosíthatják — ezektől mindenkor elmarad, mindazonáltal a nyilvános előadások alkalmával megjelenik és közreműködésével az előadás sikerét koczkáztatja. Hogy tehát a f. hó 26-iki estély férfi négyese végleg megái lapítható legyen, felkérem a T. tagtárs urat miszerint e hó 8-án (szombaton) esti 8 órakor a kaszinó helyiségében megjelenni, esetleg nyilatkozatát az elnökséggel közölni szíveskedjék. A váczi műkedvelők dalegyesülete: Váczou, 1890. november hó 7-én. B i r i n g e r János s. k. elnök, Stigliczy József s. k. titkár. Ezen körözvény eléggé indokolja — mindazok előtt, kik néh. Fekete" Károly kaszinói igazgató arczképének leleplezése alkalmával az ünnepélynél jelenvoltak — azt, hogy dalegyesület a fellépéséhez és előadásához fűzött várakozásnak miért nem felelt meg; reméljük hogy a derék testület tagjai e felhívás folytán tömörülni s szép hivatásuk betöltése érdekében a jövőben lelkiismeretesebben közremunkálkodni fognak.

= Gyászhir. Mencshelyi G h i r k e Amadyl, Szent-Erzsébethi Forster Emil m. kir. honvéd-huszár őrnagy és neje szül. Mencshelyi Chirk e Ilona unokahúga és nevelt leánya, e hó 7-én életének 16-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult hült tetemei a róm. kath. hitvallás szertartása szerint ma 9-én d. u. 4 órakor fognak a Vásártér 22. sz. a. lakásból az alsó városi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmiseáldozat pedig 10-én d. e. 10 órakor fog a székesegyházban megtartatni. Az elhunyt haláláról F o r s t e r Emil őrnagy, és Mencshelyi Chirke Vilmos, m. k. államvasúti ellenőr (az elhunyt atyja) adtak ki gyászjelentést. Ny. b.!

— Amerikai szölőtelep városunkban. A földmivelésügyi miniszter úr Ő ntnlga f. hó 6-án kiküldő városunkba Engel brecht Károly miniszteri titkárt azon czélból, hogy az amerikai szőlővessző szaporító, úgy a kísérletezési telep hollétéről magának személyes meggyőződést szerezzen, s bár a képviselő- testület által kiküldött bizottság javaslatát a „Kis L ágyast“ e czélra kitűnőnek találta, de térfogatát

és műveltek aristokratiájában van országunk jövője. Te is úttörő voltál! Első voltál, ki a némák ajkait szólani tanítottad. Ott voltál polgárságunk tömörülése bölcsőjénél, ott a kaszinó és takarékpénztár alapításánál ! Ellensége voltál és maradtál következetesen annak a rendszernek, mely a hanyatlás lejtőjére sodorta városunkat. Láttuk és csodáltuk lelked nemességét! A tudomány megtanitottt rá, hogy a természet legparányibb ereje sem vész el a mindenségben, és a lélek, a leghatalmasabb és legtitkosabb erők hordozója sem szűnhet meg a világok végtelenében! Az a jóság és az a nemesség, mely szivedben lakozott, bennünk él, és melegíteni fog titkos erőként a jövőben is, és mint szentelt hagyomány fogja vezetni társulatunkat nemes hivatásában!

És álljon itt e kép, kiméivé az időktől, mint polgárságunk egyesülésének emlékjele! Az idők múlni fognak, különböző emberöltők nemzedékei fognak megfordulni körűié. Lelkes reményekkel az ifjú, tettre hivó erővel a férfi, s a múltáig sírba készülő emlékeivel az agg. Legyen valamennyinek baráti otthon e kör, hol egyetértés és művelődés segítsen megalkotni a jövő társadalmát. Legyen e kör a szórakozás mellett a művelődés hajléka és a jellem tisztességének iskolája, hogy az itt töltött idő ne a nemzeti munkaerő terhére eső veszteség, hanem a nemzet szellemi tőkéjének és lelki javainak gyarapodása legyen! E kör, mely egyesült, hogy egyesítsen, egyesítse a messze jövőben is városunk legjobbjait a város fel virágozására s a haza szolgálatára. Itt lelje minden üdvös eszme melengető fészkét, melyben megnő és életre kel, itt alakuljon minden egyes polgár szive a haladás és szabadság erős bástyájává. És ne felejtsék soha, hogy e várost virágzóvá csak egyetértés és önfiai egyesült akarata teheti, és ha a várost emelték, benne Magyarországnak egy darabját gyarapították és megfizették azt, a mivel a hazának tartoztak. Az egyetértés útját, ez a kép, fogja mutatni. Csak előre rajta fel a csillagok felé, ‘hol a serények nyerik a teljesített kötelesség érdemkoszorúját!