Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-10-12 / 41. szám
XII. évfolyam. 41. szäm. Váoz, 1890. /Q tóber 12. nn í_j n ÜLJ Jj JJl Jj í n Jj TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI H Elöíixetési ára.: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 121151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Jelen számunk második lévén ez évnegyedben, bátorkodunk felhívni tiszteli előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A »VácziKözlöny« előfizetésiára, helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán küldéssel évnegyedre .....................1 frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalvány utján eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. Egyúttal hátralékos előfizetőinket kérjük,hogy tartozásaikat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó- hivatala. Szölőszeti kiállítás. Heves me gye Gazdasági Egyesülete f. évi október hó 18-án Gyöngyösön az egyesület székhelyén szölőszeti kiállítást rendez. Sokan azt kérdezik: mit akar és mit czéloz az Egyesület ezen kiállítással P Ezen kérdésre szolgálunk felvilágosítással. Az Egyesület czélja általában az, hogy létével, működésével a gazdaközönség jólétét, érdekét fejleszsze, hogy megragadjon minden alkalmat, hogy példával járjon elő, melyből ki-ki tetszése szerint tanúságot meríthessen. Most midőn a íi-lloxera fellépései a megye területén lévő szőlőszet is többé már nem megtámadva, de tönkre van téve, most midőn a szőlőszettel foglalkozó lakosság létkérdése áll előtérbe, előállt az Egyesület hivatásának teljesítése, és ő megérté a hivó szót, a tevékenység terére lépett s rendezé a szölőszeti kiállítást. í Tehát ama kérdésre, hogy mit akar az Egyesület, elég érthetően iparkodtunk megfelelni, hogy: kötelesÄ „Váczi Közlöny“ tárczája. Megnyugvás. >Képeddel alszom el. Képeddel ébredek, Kimondhatatlan az, Mit érted szenvedek.« Sorvaszt a bú, a Ián, Fáj a sivár való. Hol lelhetek vigaszt Kegyes Mindenható ? Szivednek szent ölén Pihen tán e kebel . . .? Igen — s ha jö az est Képeddel alszom el. Elégítő vigasz Oh, nincs itt senkinél! De cnyhadó igétj Szivem tőled remél. Szent testeddel táplálsz . . . Oh mily dicső kegyek! Azért a reggelen Kéj) edd el ébredek. Feláldozom magam Oltárod zsámolyán, Szümet felszentelem, Ha itt a reyg-korány. Küldj rám kereszteket, Nincs ajkamon panasz, Hisz mit le szenvedtél, K i m o n d h a, l a, 11 a n a z. ségét akarja teljesíteni, mely ez időszerűit a szölőszeti kiállítás rendezésében nyilvánul. A kiállítás czélozza azt, hogy a közönség, melynek nagy része a csapás súlya alatt fejetvesztve tétlenné lett, vagy tudatlan apostolok tanaira hallgatva szándékozik meghalt szőlejét életre hívni, különösen a közönség azon részét, mely a legnagyobb perczentet teszi ki, felvilágosítsa, szemeit kinyissa s megmutassa neki, hogy melyik út vezeti őt a helyes irányba, mely utón lehet a mindennapi kenyeret az asztalra megkeresni. . Tehát czélja a sokak által hallomásból ismert, s alaptalanul elitéit direk-termő szőlők terméseit bemutatni, hogy igy a közönség lássa, miszerint még sem oly égbekiáltó rossz az, mint a hogy azt a visontai és egri jó borhoz szokott közönség ismeret hiányában elitélte, hogy borait Ízlelve, arra a meggyőződésre juttassa, miszerint jó kezelés és gondos mivelés mellett még is lehet azon az elpusztult területen olyan bort termelni, a melyikért a kereskedő megnyitja a nagy bugyellárist. Megakarja mutatni a hitetleneknek, hogy a mi eddigi jó borainktól nem kell megválni, mert azt ojtás által továbbra is lehet termelni; azaz, hogy az ojtás, mint a nemes gyümölcsfánál: czéllioz vezet. Megakarja mutatni, bogy az eddigi ojtások mily sikerre vezettek, hogy mily ojtás nemek alkalmaztattak s velük mily eredmény éretett el. Be akarja továbbá mutatni amaz eszközöket, melyek az ojtásnál használtatnak, valamint azon gépezeteket is, melyekkel a fdloxerát sok helyütt sikeresen kipusztitották, s ama készülékeket, melyekkel a szőlők legújabb ellenségét a peronosporát üldözik, szó valjmindent, a mivel a vész ellen küzdenek, feltüntetni szándékozik. Gzélul tűzte ki az egyesület azt is, hogy az ellenálló homokterületeken a szőlőtelepítés útját egyengesse. Ez okból megkereste ama vidékek elöljáróit, hol a szőlőültetésre alkalma s ellenálló homokterületet hisznek létezni, azon okból, hogy a tulajdonosokat reá bírja arra, miszerint azokból mutatványt küldjenek és pedig a kiknek eladásra szánt területeik vannak, az eladási ár és az eladásra szánt terület mennyiségének feltüntetése mellett; — akik azonban nem szándékoznak homokterületeket eladni, de tudni akarják azt, hogy azok Szíved nehéz sebe, Legyen lakóhelyem, így — bár gyarló vagyok — Nem bánthat ellenem. Oly jól esik nekem Szüdön pihenni meg; S öröm viselni azt, Alit érted szenvedek. Porubszky József. Lombhulláskor. — Rajz. — UrSIiss -<íX.2n.g-elá,tól. Elröpülnek, elröpültek, Tavasz s nyár vendégei, És őket már nem sokára A kertek s mezők virága S a fák lombja követi. Petííű. Ez a kicsi versszak jut eszembe, amint utószor végig futok a réten. Istenem mily változás. Csak hetekkel ezelőtt milyen üde zöld volt még a pázsit. S a nap égető heve elől hogy menekültem a patak menti füzek alá, ahol horoggal a kezemben lestem a ficzkándozó halácskákat. S milyen örömem volt benne, mikor a vigyázatlan kis jószág ráment a horgomra, olyan bohó kaczagás fogott el, hogy szint’ úgy felelgetett rá az erdőalj viszhangja, mi fölverte a luikukfi nyugalmát. Oh be boldogság is volt az! Ez a hely meg itt éppen az, ahol a kedves nefe- lejtsért annyira belapultam a part mentén, hogy kicsi liijján majd bebuktam a patakba. Még most is be van egy kis darab szakadva a partból, innen ismerek rá! A. kis kakuk szárnya kinőit már azóta, a nefelejts- bokrok is virág nélkül, fonyadt.an konyulnak alá! de még a kis patak lükre sem azon mosolygós derült tulajdonképen’ íilloxera mentesek-e, azoknak |ugy kíván szolgálni, hogy a bemutatott területet megvizsgáltatja és igy tudomásra hozza a tulajdonosnak azt, hogy homokját használhatja-e szőlő beültetésre. Valamint be akarja mutatni azon javító anyagokat, melyek a szőlőmivelésnél eddig előnyösen használtatnak; szóval minden követ megmozdít, hogy a kiállításon az, a ki tanulságot akar szerezni, azt megnyerhesse, s igy a szőlő újjáalakítása érdekében a gazdaközönségnek szolgálatot tegyen. Midőn igy ama kérdésre: mit akar, mi a czélja a „Hevesmegyei Gazdasági Egyesület “-nek a kiállítás rendezése által, a kézzel fogható felvilágosítást megadtuk, azon véleményünknek adunk kifejezést,'hogy a kitűzött czél el lesz érve. El lesz érve, mert mint értesültünk a Földmivelés- ügyi Miniszter ur a kiállítási bizottság megkeresésére elrendelte, hogy az állami vinczellérképezdék közül a budapesti, a tarczali és ménesi részt vegyen, sőt az egyes termelők is reményen felüli szép számban jelen- teiték be részvételüket. A védekezési eszközök gyártói, valamint a műtrágya tulajdonosok közül alig marad el valaki s igy a kiállítás már előre is igen szépnek, tapasztalás szerzésben gazdagnak Ígérkezik. Ha mindezekhez hozzáveszszük azt, hogy a kiállítás második napján délelőtt 10 órakor Miklós Gyula kormánybiztos ur egy szölőszeti előadást tartand, melyen a legutóbbi, Bécsben tartott szölőszeti kongreszu- son szerzett tapasztalatait, az ott történt megállapodást is elmondani szándékozik, mely annál inkább is nagy érdekkel bir, mivel ott a bortermelő országok legjelesebb férfiai részt vettek; és hogy a kiállítás 3-ik napján 20-án, a kiállított gépekkel tétetik gyakorlati bemutatás, melyet szintén a kormánybiztos ur által kiküldött szakegyén mutat be. Ha mindezt egybevetjük, a kiállítás sikere fényesnek ígérkezik s lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk az egylet buzgó és tapintatos elnöke Beretvás Endre úrról, kinek a kiállítás kezdeményezése, ily utrai terelése nagyrészben köszönhető, ki rövid elnöki működése alatt az egyesületet a pezsgő élet terére vezette. többé, fölzavarta azt a hideg őszi szél, s a fákról sárguló leveleket szór belé! Mily szomorúan zörögnek ezek a száraz levelek a lábam alatt, amint a pusztuló fűvet ellepik! Tudj’ Isten mért, de olyan furcsa érzés fut át rajtam, amint rájuk lépek! Mennyit tudnának ezek mesélni, a rügyfakadástól a lombhullásig. Most elérek az én keclvencz nagy vadkörtefám alá. De már csak meg nem állom, hogy egyet az aranyszínű levelek közül le ne tépjek. Kezembe veszem a sárgult levélkét, nézek rá hosszan, — mélyen. El kell múlnod, meg kell semmisülnöd, nincs hatalom, mely téged az élet számára megtartson. El kell múlnod ! . . . Pedig édes kis jószágom, én tudom mennyit kelle kezdened, hogy azon alakodat megnyerjed, amelylyel most bírsz! Azok az enyhe rügybontó szellők, melyek bimbódat kipattantották, nem engedék sejtetni, hogy létrejöttöd után, a gyilkos északi szellő kegyetlen sorvasztásának leszesz kitéve! Az a hímes szárnyú tarka pille, mely a nap fényes reggelén reád szállt ; — nem adta tudódra, hogy ezt csak azért teszi, hogy petéit reád helyezze, s hóhéraid tanyájává tegyen. De ellenségeid minden hatalma megsemmisült, mert neked élned kellett. Éltél, s most neked is múlnod kell. Szemeimbe köny lopódzik ; — szomorú gondolatok vesznek rajtam erőt; hosszú mély sóhaj támad kemblemből, s megindulok az erdő felé, emitt egy nyúl ugrik ki az egyik bokorból, s hatalmas szökelléssel iramlik az erdő felé. Kár tőlem félned, kedves vadacs- kám, gondolom szomorúan! Amott alább a malomgátnál a kukoriczatörők danája hallik: Az erdő zúgása elhallatszik messzire ! Ha fáj szivem, ne tudja meg senkise. Mily szomorú egy nóta; mintha csak valami nagy bánata lett volna a szerzőjének, aki a zöld erdőre, meg a madárdalra akarja bízni titka megőrzését. Közbe hideg csípős szél sivít át a berken, olyan szomorú disbar inoniát képezve a munkások banátos dalával, bele- bele kaczagva vadul, majd hosszasan, mélyen zúgva, mint az erdők üldözött rabja. Most neki iramodik a
