Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-09-14 / 37. szám

XII. évfolyam.

37. szám.

Vácz, 1890. szeptember 14.

Előfizetési ára: évnegyedre

..........................1 fi t 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : 10 kr.

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezKapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL

Kossuth-tér (Gyürky ház.

) ményben részesülnek.

Nyilt-tér:

sora...........................30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Közgazdászai entelecheiák

VIII.

Az összehasonlító világirodalmi tanulmányok között semmi sem tartalmaz annyi tanulságot és okulást mint Dantenak egybevetése Shakespearerel.

Az „isteni komédia“ szerzője oly férfiú, kinek nyilvános pályája a legmagasabb hatóságok tevékenységi körében folyik le, izgalmas politikai életben vesz részt, hazájának sorsára és kormányzati dolgaira első rendű befolyást gyakorol. És mig működési köre a legsokoldalúbb műveltséggel és tapasztalattal finomítja Ízlését és ítéletét, addig a római és görög remekíróknak kora ifjúságától szorgalmas, folytonos kitartó tanulmányozása által szellemi képzettségét a legfelső fokra emelte; a nélkül, hogy mint tűiért műveltség örököse, elvesztette volna üde erős gyermekségét és ifjúságát. Egyéniségének határozott vonalai ép az által élesednek ki, hogy még saját nemzete és utódai az irodalmi munkálkodásokban túlfinomodtak, a virágzó kereskedés által lábrakapott fényűzés folytán elpuhultak, az ifjúkor boldogító és lelkesítő csalódásaiból kinőttek, erkölcsi emelkedésüket elvesztették; mások lelkesedéseit kigu- nyolták, s igy felettük a középkor lovagiasságának szelleme és egész tevékenysége nyomtalanul haladt át. Addig Dante a maga szellemi ruganyosságát nemcsak megőrizte és kifejlesztette, hanem irodalmi műveiben a legnagyobb virtuositással ragyogtatta. Ekképen szellemi magassága által saját honfiaira nézve teljesen utolérhetetlenné és idegenné vált. A hatalmas olasz köztársasági városok fényes napjának leáldoztával mindenkorra lehetetlenné lett, hogy benne még valaha egy Dante támadhasson.

Egész más szemhatár alá esik a Shakespeari művek alkotója.

Shakespeare két világkorszak határvonalán áll. Oly magas képzettségű államférfi, ki egy éles pillantással tekint keresztül a lenyugvó hűbér világ, az eltűnő lovagi szellem, annak ereje, fénye, nagysága és dicsősége fölött. Másrészt politikai érett előrelátással fogja fel a tartalmas, öntudatos tevékeny erkölcsiség- nek és gyakorlati műveltségnek, valamint humánus fejlődésének újonnan keletkezett első tüneteit.

Ha nem is őrült, de minden esetben együgyű, bárgyú ítéleteiben esetlen férfiú, ki Shakespearet olvasva, annak mély psychologia ismereteit figyelve, erős, alapos, kifogástalan jellemfestését látva, a világtörténelemben való mély felfogását tapasztalva, a legkülönfélébb nemzetek jellemének helyes feltüntetését észlelve, jog, történelem, bölcsészet és természeti tudományokban biztos és szilárd tájékozottságát bámulva, csak egy perczig is képes volna azon meggyőződésnek hódolni, hogy Shakespeare örök szépségű alkotásait egy vándor- színész alkotta volna.

Ha műveltség történelmileg bizonyos az, hogy Dante felséges műveit nem alkothatta más mint egy széles látkörű, nagy tevékenységű, hazája és a külországok jogtörténelmében és diplomacziáiban jártas férfiú. Ép úgy egy mély belátásu irodalmi történész előtt semmi kétség arra nézve fen nem foroghat, hogy ama minden idők alkotásait, majdnem utolérhetlen magasságban fenszárnyaló irodalmi remekek, melyek a világ- irodalomban Shackespeare neve alatt szerepelnek; nem írathattak más férfiú által, mint olyan által, ki zsenge ifjúságától fogva a klasszikusok emlőjén nőtt fel, kinek Arisztoteles úgy szólván a kis ujjábán volt, ki ennek szelleme folytán páratlan ügyességet s gyorsaságot sajátított el mindazon tények és tünemények megfigyelésében, melyek az emberben, az ember lelkében és kedélyében, valamint az egyetemes külvilágban jelentkeznek, ki kora ifjúságától Róma és az ó-világ történelmét a legbehatóbb tanulmányozás tárgyává tette, és annak úgy politikai, társadalmi, mint irodalmi életét a legtisztábban felfogta, ki férfiú korának legszebb éveit a kormányon vagy annak közelében töltötte legyen, ki mindennap megfordult egy oly nemzet királyi ház és udvartartásánál, melynek trónja körül politikai és kereskedelmi ügyletek lebonyolítása végett a művelt világrész legki- tünőb férfiúi és küldöttei megjelentek, kiknek cselekvéseit, szavait, gondolkozás módját, kedély hullámzásait lelki mozzanatait a legaprólékosabb kicsinységekig megfigyelte és ebből merített sokoldalá tanulságait a legszerencsésebb sikerrel alkalmazta irodalmi konczepcziói- ban és alkotásaiban.

Ilyen dolgok megteremtésére egyszerű lángész nem elegendő.

Paganini briliáns konczertetűdjeit a világ legzseniálisabb hegedűse sem fogja lejátszani, ha csaknem az évek hosszú során be nem gyakorolt tanulmányok alapján. Tiziano vagy Rembrand ecsetjét nem kezelheti az idők legtehetségesebb festője sem, ha csak tanulmányait nagy időkön keresztül ama művészek hazájában azok művei fölött nem gyakorolta Petőfi. Beran- ger, Byron, Petrarca műveit bármely korszakban^utol- érhetik egy újabb lángész költői alkotásai.

Göthe, Arany, Florácz nem utolérhetlen, hosszú alapos tanulmány után az irodalom egy tehetséges munkására sem.

De Dante és Shakespearerel versenyre kelni meg a legapróbb izekig ható tanulmány sem elegendő. Az ó-kori remekírók és társadalmi viszonyok alapos ismeretén kívül annak az állami élet szervezetének leg- magasb működésében kell éveken keresztül részt venni, és az ott előforduló tüneményeket pontiglan megfigyelni, azokat a világtörténelem legkideritebbek eseményeivel egybevetni, összehasonlítani, hogy hasonló alaposságú ítéleteket alkothasson az emberek és események felett.

Ha már egy elsőrangú irodalmi egyéniség képződéséhez és kifejlődéséhez oly sok mindenféle tényezőnek kell hozzájárulni és közreműködni, el lehet és kell képzelni mennyi sok apró és fontos körülményeknek kell egybejátszani és kölcsönösen összefolyni, hogy valamely állam a nemzetgazdászati fejlődés magasabb fokát elérhesse, és azon magát állandóan fen tarthassa.

Mert ha nem is tagadható, hiszen történeti tények bizonyítják, hogy egyes nemzeteknél, néha minden számításon kívül előállott •véletlen körülmények folytán mily rohamos fejlődést képesek közdazdasági tekintetben létrehozni. A vagyonosodás, jólét, gazdagság, hatalom és tekintély mily magas fokára jutnak el és temérdek kincseket képesek összehalmozni. De a történelem egyúttal arról is szomorú tanulságot szolgáltat, hogy a mily gyors tempókban tették meg, az ily véletlen által nagygyá tett nemzetek az utat a tetőpontig; ép oly gyors, rohamos feltartóztathatlan volt leáldozásuk, alábukásuk is.

Minden egybevetve ezen nemzetekről amaz Ítéletet kell alkotnunk, hogy gyors felvirágzásuk egészben tekintve inkább vesztükre volt.

Vegyük például Olaszország hatalmas köztársasági városait. Amalfi, Velencze, Genua, Florencz, a középkorban keletkezett keresztes hadjáratok által a virágzásnak és ragyogásnak mily szemkápráztató fényében tündököltek. Rohamosabban, mint a szappanhabból, szalmaszál által felhívott buborékok fejlődtek, de az első ellentétes légáramlatra szét is pattantak, mert szellemük nem öltötte magába az erény és értelem ama tartalmasságát, mely nélkül országok meg nem erősödhetnek, közgazdasági állapotok szilárdan és maradandóan fenn nem állhatnak. Az olasz köztársasági államok szomorú sorsára jutottak Spanyolhon és Portugálba, melyek Amerika felfedezése következtében felszámithatlan kincsek birtokába jutottak, rengeteg világterületeket hódítottak meg, megszámithatlan népeket igáztak le és fosztogattak ki, de fényök csak márcziusi sugár volt, mely az első borulatra visszahúzódott; hatalmuk, kincseik ma már a mesék és álmok folyásaihoz sorakozik, hajdani gazdagságukat végtelen nyomoruk kiáltja túl.

Az angol népnél azonban sok apró, első tekintetre alig megfigyelhető körülmények játszottak közre és fejlesztették ki behatásait, hogy az angol szellemet komolylyá, számitóvá, tartalmassá, munkássá, körültekintővé és ítéleteiben higgadté tegyék.

Ezen körülmények némelyikét, már megelőző fejtegetésemben iparkodtam bevilágítani, most azokhoz ismét újakat kell csoportosítanom, a nyomozás tovább folytatnom, a történelmi eredményeket és behatásokat a maguk horderejében feltüntetnem.

Első Jakab kellemetlen külsejű és visszataszító modorú fejedelem volt, észtehetségére korlátolt, szellemi képzettsége egészen fonák és viszás alapokon nyugvó, mint államférfid tökéletes rövidlátású vakságban szenvedett. Életében és kormányzásában a gyakorlati okosság és az igazi lelki nemesség teljesen hiányzott. A királyi hatalomról tulesigázott fogalmat alkott magának és azon botor meggyőződésnek engedett lelkében helyet, hogy ő egyenesen az Istentől származik és minden szónoki tehetségét megfeszítette, hogy a királyi hatalom és jog korlátlanságát az ó-szövetségből mentett érvekkel bebizonyítsa.

Miután azonban az angol presbyteriánusok tiszta demokratikus alapokon voltak szervezve és az emberek között teljes egyenlőséget, hirdettek, ezen ellenkező nézetük miatt úgy Jakab mint utódai folytonos harezot viseltek velők szemben. Jakab avval indította meg a háborút a presbyteriánok és puritánok ellen, hogy papjaikat, kik az angol felségi esküt megtagadták állásuktól megfosztotta és javadalmaikból kikergette. Hasonló módon járt el Jakab utódja 1. Károly, ki alatt a gyűlölt canterbury érsek Laud és több más túlbuzgó püspök társai, a puritán lelkészeket állomásaikról irgalmatlanul és könyörtelenül elűzték. Ezen vallásos meggyőződéseikben tántorithatlan, buzgó lelkészek a nyomornak odadobva járták be az országot, önérzetre, jogaik tudatára, erényre és munkásságra ösztönözve és sarkallva a népet mindenütt. Egyszerű, jámbor de szilárd, nélkülöző és munka biró férfiak voltak ezek, minden fényes szónoki tehetségek nélkül, sőt a rheto- rikának minden művészi virágait szigorúan kerülni látszottak, de kifogástalan és tisztességes magaviselettel. A mi bennük uralkodó volt az a szellemnek túlnyo- mósága, és az akaratnak edzett ereje volt. Bizonyos ügyességet árultak el lelkűknek füzét külső alázatosság, istenes beszédek és emberbaráti cselekedetek alá rejteni. Különös nagy hatást tudtak ezen emberek a népben a munkaszeretet, az okos, értelmes és jövedelmező tevékenység iránt kifejteni. Azt a népuralmi szabadság- szeretetet, mely egész lényüket eltöltötte, átcsöpögtették híveikbe is, kikben idejekorán felébresztették azt az öntudatot, hogy az ember csak józan és értelmes munka által lehet szbaad. Hogy minden más szabadság, melyet az értelmes munka nem őriz, nem véd, és nem biztosit, előbb-utób szolgaságban vesz el. A szolgaság pedig bármily fényes és jövedelmes legyen is megöli a lelket, elaljasitja az embert, pogánnyá, szívtelenné, önzővé teszi. Felébresztették tehát az angol szellemben azt a hatalmas meggyőződést, hogy az ember polgári jogainak és szabadságainak felfelé úgy, mint lefelé egy bevehetetlen erős vára van, mely megvivhatatlan marad mindaddig, mig az ember önmaga iránt el nem csüggedve, tevékenységét fel nem adja. A munkásságot és szellemi tevékenységet ez által a puritán papság az angol jellem valódi alkatrészévé emelte.

De meg a más oldalról a megélhetés és a létért való küzdelem nagy harczainak zsákmányul dobott eme papság nemcsak a legszigorúbb takarékosságra volt utalva, miben őket az angol nép is minden erejéből iparkodott utánozni, hanem kényszerültek egyes jóakaróik és védnökeik által nyert darab földjeiket a leg- belterjesebb felművelés alá vonni, melyben szigorú józan értelmességök által valóban cxczelláltak is.

így tettel, példával, szóval, intelmekkel serkentették hitközségeik tagjait, hogy földjeik szorgalmasabb, czél- szerűbb és rendszeresebb megművelése által függetlenebb polgári életre, és tartósabb jólétre tegyenek szert. Ez időszakban kezdett Anglia térgazdászata lassankint, mintegy észrevétlenül belterjes gazdaságokká változni. Eme puritán lelkészek voltak az elsők, kik Arisztoteles termékeny áldásos tanait az iskolák rideg falai közöl az ekeszarva, a gazdasági szekerek járma mellé fogták, hogy a gondolkozó ész tiszta meleg világát, a gazdálkodó kéz kimerithetlen termő forrását buzogtassák fel.

Pártoljuk a színészetet!

A társadalmi műveltség fejlesztésében mindenha egyik igen jelentékeny tényező volt a színművészet. Az állam már korán használta fel a színházat. eszméi terjesztése és törekvéseinek elérése körük S hogy mily eredményeket ért el vele, elég, ha egy pillantást vetünk hazánk legújabb történetére, hol az állameszme s a nemzeti érzés terjesztésének egyik legbuzgóbb s legnagyobb sikereket felmutatni képes apostola a színész volt.

Tekintsük akár az ókori népek, akár pedig a későbbi nemzetek társadalmi életét, látni fogjuk, hogy erkölcsben, műveltségben s egyéb jeles tulajdonokban azon társadalmak bírják leginkább csodálatunkat,^ melyeknél a művészetek, igy a színművészet, is ^virágzóban voltak. A színművészet p á r t o 1 á s á na k foka, egyúttal az illető társadalom műveltségi fokát is jelzi. Hol az egyik fejlett, ott a másik is magas fokon áll. Műveletlen népnek nincsen művészete, sa műveletlen, zord kebelben a nemesebb vágyak és érzések nem fejlődhetnek ki.

Sajnos, de százszor konstatált tény, hogy városunk társadalmi élete éppen nem mutat haladást. Azon szokások, melyeket még szépapáink követtek, s azon