Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-08-31 / 35. szám

Á szülők végül, a gondos szülők, gyermekeiket azon reményben bízzák oktatóikra, hogy azok majdan tíz hónap múlva egy lépéssel közelebb jutnak életük czéljához, hogy gyermekeik a jó neveltségben és hasznos ismeretekben napról-napra előbbre haladnak. Mivel pedig manapság az iskoláztatás, különösen a felsőbb, tetemes költségbe kerül, melyet a nagyonis mostoha idők következtében nem minden szülő viselhet könnyen, vagy csakis nagyobb nélkülözéssel: azért éber figyelemmel s érdeklődéssel kisérnek minden mozzanatot, mely gyermekeiket s azok körülményeit közelebbről érinti.

A hangulat tehát, mely az iskolai év kezdetén a sziveket uralja, nagyon sokféle, de mind komoly és ünnepélyes, mert nagyfontosságú dologról van szó. Minden óra, melyet a növendék az iskolában eltölt, egy-egy kő jövőjének épületében, melynek czélszerű elhelyezésén gondosan fáradoznak a tanítók, figyelemmel a jóravaló ifjak, mert jól tudják, hogy a szülőknek minden egyes kő költségbe, áldozatokba kerül. Vajha minden ifjú jól megszívlelné az érdekében hozott áldozatokat, s teljes igyekezettel iparkodnék azokat övéi örömére és saját javára értékesíteni!

Nem szólva ez alkalommal a városunkban levő szak-iskolákról, csak a főgymnasiumi ifjúság s az elemi iskolások ügyére vonatkozólag teszünk egy-két rövid észrevételt.

A gymnasiumi oktatás dolgában ezen iskolai év kezdetétől fogva azon nevezetes módosítás történt, hogy a görög nyelv tanulása ezentúl nem kötelező. Csakhogy ha valamely ifjú á görög nyelvet rendesen nem tanulta, a felsőbb iskolák nagyrészt zárvák előtte.

Tagadhatlan, hogy ezen intézkedés a közép iskolák végzését könnyíti. Azon ifjak tehát, kik felsőbb iskolákra „bizonyosan nem mennek“, ezen tárgyat mellőzhetik: azok ellenben, kik felsőbb iskolákat is szándékoznak végezni, nagyon helyesen teszik, ha görögöt is tanulnak. Igaz, hogy a felsőbb iskolák mindegyikében a görög nyelv nem lesz szükséges, ámde ki tudja azt előre bizonyosan, hogy idővel mily felsőbb szakiskolára megy ? S ha bár most erősen el is volna határozva, hogy ezen vagy azon pályára fog lépni, ki áll jót érte, hogy a hosszú négy éven át szándékát meg nem másítja? Nem czélszerűbb-e egy tárgygyal többet tanulni, mint egy pár év múlva ezen tárgy elmulasztása miatt esetleg elüttetni oly pályától, melyhez az ifjúnak idővel kedve jött? Mi tehát azt ajánljuk, hogy aki a gymnasium elvégzése után felsőbb iskolába szándékozik lépni, tekintet nélkül annak milyenségére, tanulja a görög nyelvet is, saját jól felfogott érdekében.

Az elemi iskolázásra nézve is van némi mondani valónk. Az általános iskola-kötelezettségnek még min dig nincs elég téve. Akadnak ma is városunkban

S—10 éves gyermekek, kik sohasem jártak iskolába. Vannak, kik csak néhány hónapig járnak, aztán különféle kifogás mellett kimaradnak, s ismét mások, kik egy-két osztályt valamiképen elvégezvén, egyszerűen abbanhagyják az iskolát. A mulasztások is szerfelett gyakoriak. Az intéző köröket tehát felkérjük, hogy úgy a távolmaradókat, mint a mulasztókat, rendes járásra szigorúan utalni szíveskedjenek.

Most pedig az iskolai évre Isten áldását kérjük. Legyen áldás buzgó tanítóink fáradozásán, törekvő if- jaink szorgalmán, legyen eredményes mindkét rész szent igyekezete. Az iskolázás napjainkban, legalább részben, jóformán életfeltétel, fontos ügy, fontos társadalmi kérdés, melynek lelkiismeretes megáldásától a köz, s egyesek java, jóléte, jövője függ.

Nemsokára felhangzik a „primus“, Isten áldása lebegjen iskoláink felett!

Rendőreink szakoktatása.

Rendőrségünk ellen több Ízben merültek fel panaszok, hogy a rend fenntartására, vagy helyre állítására felhívott rendőri közegek nem jártak el kötelességsze- rűleg. E lapok legközelebbi számában megjelent nyílt téri felszólalás tárgyát is hasonló eset képezi.

Nem szokásunk a tények elferdítése, vagy, czél- zatos kiszinezése és mi sem áll tőlünk távolabb, mint az, hogy egyes, kivételesen előforduló jelenségekből - elhamarkodva — messzire menő következtetéseket vonjunk; — azt azonban kénytelenek vagyunk bevallani, hogy rendőrségünk működése az érintett szempontból sok kívánni valót hagy fenn. Nem egy eset győzött meg bennünket róla, hogy alantas rendőri közegeink igen primitiv fogalommal bírnak kötelességeikről.

A nélkül pedig, hogy ezzel tisztában legyenek, várni sem lehet, hogy hivatásuknak megteljenek.

Ép azért helyeselhetjük E m e r i c h Lajos városi rendőrkapitány szándékát, ki a városi rendőrök számára F a b r i c z y Nándor rendőr biztos vezetése alatt szakoktatást kíván berendezni, hogy az alantas rendőri közegeknek a szükséges szakismeretek elsajátítására mód nyuj- t a s s é k.

Ez intézkedés kétségtelenül egy rég óta érzett hiányon lenne hivatva segíteni s ettől csakis üdvös eredményt várhatunk. Azt azonban ne higyje senki, hogy ezzel a rendőrség minden hiányán segítve lesz!

A szakoktatásnak, és általában a rendőrség működésének sikere kiválóan attól függ, hogy értelmes, ügyes rendőrök álljanak a rendőrség szolgálatában. Rendőri ruhába öltöztetett „ügyetlenekkel“ a szakoktatás sem fog eredményt fetmutatni. Alkalmas, arra való emberekre van szükség első sorban is.

Értelmes, ügyes és megbízható emberek azonban a mai mostoha viszonyok között csak kivételesen ideig-óráig — adják rá fejőket a hálátlan rendőri szolgálatra, melyben a silány fizetés mellett hosszas buzgó és lelkiismeretes működés után sincs kilátás sem javadalmazás, — sem rangbeli emelkedésre. Szomorú példáját látjuk ennek a város egyik-másik igazán értelmes, sőt mondhatni: kvalifikáli, és buzgó rendőre személyében, aki 18—20 évi elismerésre érdemes szolgálat után még csak annyira sem vihette, hogy legalább a durvább házi dolgoktól meg lenne kímélve. Nem nyerhetett semmi nemű rang-fokozatot, mert az rendőrségünk hiányos szervezetében ismeretlen.

Nagy hátrányára van ez magának a rendőrségi intézménynek; mert nem csak azt eredményezi, hogy | rendőri szolgálatra jóra való ember csak kivételképen kínálkozik, hanem a különben beváló rendőrökben is elfojt minden szolgálati buzgóságot annak tudata, hogy elismerésben úgy sem részesülhetnek, minthogy előléptetésükre egyáltalán hiányzik a lehetőség.

Ezen az állapoton o k vette nn ül változtatni kell t e h á t o 1 y módon, hogy a rendőrök között fizetés- és r a n g b e 1 i megkülönböztetés tétessék.

Legyen egy rendőr-tizedes, legyenek I. osztályú és

II. osztályú rendőrök s dúrvább házi teendőkre csak az utóbbiak használhassanak. A II. osztályú rendőrök fizetése a ruházaton kívül havi 25 frtban, az I. osz- tályuaké 30 frtban, a rendőr-tizedesé pedig 35 frtban lenne megállapítható.

Ida majd némi előmenetel és a mainál valamivel kedvezőbb anyagi exisztenczia lesz biztosítva a rendőrszemélyzetnek, nem fog hiány mutatkozni értelmes, megbízható rendőrökben sem.

Bénitólag hat azonban a rendőrség működésére az is, hogy annak munkaköre nincs betartva.

Egyik rendőrbiztos városgazdái teendőket végez, a rendőrkapitány pedig szintén több olyan teendővel van megbízva melyek helyes ügybeosztás szerint munkaköréhez nem tartoznának. — A rendőrségtől mindezen ügyeket el kellene választani, hogy az a maga feladatának élhessen és megfelelhessen.

A szakoktatáson felül egyéb reformokra is van tehát szükség a rendőrségnél s mind addig, még ezek keresztülvitele késik, bár javulhat a helyzet, de azért a jó rendőrség ép úgy „pium desiderum“ marad, mint általában a mai szervezet mellett a jó városi adminisz- tráczió.

Kossuth Lajos névestélye.

E. hó 24-én este egy-két lelkes polgár kezdeményezésére nagyszámú közönség gyűlt össze, főleg az iparos osztályból, a „Korona vendéglő“ helyiségében, hogy a legnagyobb magyar névestéjét méltóan ünnepelje meg, A bankett kilencz óra után vette kezdetét a teremben, hol Kossuth Lajosnak, a hontalannak, életnagyságú arczképe szalagokkal és virágokkal díszítve azonnal ünnepélyes hangulatot keltet a jelenlevőkben. A felköszöntők sorát Alpári Lajos tanárjelölt, lapunk dolgozótársa nyitotta meg, egy poetikus szárnyaláséi hazafiúi hévvel és nemes lelkesedéssel elmondott eszmegazdag szónoklattal, kit a polgárság kezdeményezői kértek fel e tiszt betöltésére. Az óriási hatást keltett, igazán csinos beszédet egész terjedelmében közöljük. Tisztelt Polgártársaií!

Lelkem mélyében megindulva fogadtam azt a meg nem érdemelt megtisztelő bizalmat, melyet t. polgártársaim csekély személyiségemhez fűzni kegyeskedtek, midőn erőimen felül becsülve, ifjú koromat nem tekintve, ama dicső feladattal bíztak meg, hogy én is szaporítsam egy picziny, halvány levéllel azon hervadhatatlan babérkoszorút, melyet a történelem és az egész nemzet font annak a homloka köré, akinek korszakalkotó, utolérhetetlen nagyságát ünnepelni gyűlnek ma egybe. Engedjék meg, hogy e nagy megtiszteltetést ne a magam, úgy sem létező érdemeimnek tulajdonítsam, hanem polgártársaimnak az ifjúságba helyezett reményét lássam ebben kifejezve.

Néhány év előtt egy egyszerű képet láttam valahol, mely éppen egyszerűsége s a benne oly szépen kifejezett eszme által kötötte le figyelmemet. A kép egy szobrot ábrázolt, gyöngéd női alakot, büszke, önérzetes tekintettel, amint a nemzet védő angyala fejére illeszti az örökmyrtuszt. A szobor előtt egy férfiú térde't. Szemeiben végtelen szeretet, az önfeláldozó akaraterő, saját semmiségének érzete az imádott hölgyhöz képest, s a fájdalom rezig- nácziója ragyogott. A háttérben tüzsugarak lebegtek, s a térdeplő feje körül az ihlet glóriája tündöklött. Oly gyönyörű volt ez az allegória, hogy még azután gyakran, igen gyakran jelent meg képzeletem előtt, sőt egy Ízben álmomban is felkeresett. Óriási arányokban elevenedett meg a kép. A szobor folyton nőtt homloka köré már a csillagok vontak glóriát, de vele együtt megemelkedett a férfiú is, föl föl a földfeletti régiókba, mint egy istenszobor. A hölgyalak a hazát személyesíti. A végtelen szeretettel előtte térdelő férfiú pedig Kossuth Lajos volt. Megörökítheti a festő, érezbe vésheti a szobrász, dráma vagy eposz hősévé avathatja a költő mozgalmas élete ezer mozzanatának bármelyikében, jellemzőbb, kifejezőbb nem lehet ennek alkotása. A művészet csak úgy él, ha a legjellemzőbb attribútumukkal a lényeget fejezi ki. Ábrázolhatjuk, mint szónokot, kinek igaz ajkairól százezrek szívják magukba a szabadság illatát, lefesthetik őt az állam vezetés komoly gondjaival nyílt homlokán, megénekelhetik az ifjút, amint a legszentebb lelkesedés fiatja át lényét, — nagy lesz ő mindig, de legnagyobb azon rajongó határt nem ismerő szerelmében, mely- lyel a haza géniusza előtt borul le. Ez az ő lényege. A többi minden csak eszköz, csak mód, melylyel ezen óriási honszeretet kifejezésre jut.

Ez a vezére, világitó napja minden cselekedetében. Ez az érzelem vezette tollát, midőn az első magyar szabadszellemű lapot meginditá ; nem fojthatta el az üldöztetés sem ; a rabbilincs csörgésében nem a saját, hanem a nép panaszát hallá, a börtön sötétjében a szabadság éjszakáját siratta. Honszeretete adott életet a híres védegyletnek, iparegyletnek, melyek a polgári osztály fölemelését, s nemesi kiváltságok lakását készítették elő. A honszeretet jelölte meg az ösvényt, melyen haladnia kellett, midőn kivívta hazájának a függetlenség első zálogát, az önálló felelős magyar minisztériumot, midőn lángszavaira a nemzet virága síkra szállott midőn maga az ellenzék vezére Nyáry Pál esküre emelt kézzel szavazta meg a 200.000 honvédet és 62 millió országköltséget, midőn fáradhatatlan buzgalommal és szent lelkesedéssel egyik tájról a másikra sietett, hogy felrázza az ébredező nemzetet. Honszerelme rabolta el éjszakáit, midőn a szabadságharc/, zajéban tett, munkált, fáradt, vezetett és intézett mindent. És midőn csodákat művelt a dicsőséges had, mely másfél éves küzdelmében meggyőzte a világot jogainak igazságáról, s amely megmutatta a világnak, hogy még élürík s bennünk ősapáink vére buzog, ő volt a legelső, aki a fővezért, Görgeyt felszólitá: »Mondja meg nekem — úgymond — ha a legfőbb hatalom után törekszik, én magam teremtek számára pártot, a párt pedig, melyet én teremtek, nagy, az egész hon lesz. Csak azt Ígérje meg, hogy a hazához és szabadsághoz hű marad. En kész vagyok neki — úgymond — a hatalom koszorúját átadni, mely nekem — kinek dicsvágya egyedül oda tör, hogy a magánélet homályába visszavonulhassak szegényen és egyszerűen, miként valék — csak töviskorona.«

Mily szép, mily lélekemelő e nyilatkozat!

Es mikor már vége volt mindennek, s a nemzet virágát sírba és száműzetésbe hajtá a pártviszály és a túlerő, ő még akkor sem csüggedt el; bejárta a müveit világot, meggyőzte azt ügyünk igazságáról, folyton remélve, hogy győzni fog a jog.

Mintha csak a gondviselés is ki akarta volna emelni ’a többi halandók sorából, már itt a földön halhatatlanná tenni látszik. Nagy próbára tévé. Csaknem félszázadja szenvedi át már ! a hontalanság keserveit, folyton aggódó szeretettel őrködve a távolból is hazája sorsa fölött. A világ megbámulva fordul a re j metealak felé, melyen a század legnagyobb, legeszményibb szelleme él. — A fizika azt tanítja, hogy a természetben minden j mozgási A nagy aggastyán megczáfolni látszik e lant. Trónokat j tört össze az idők vihara, uj nemzeteket alkotott a történelem, I csak ö nem mozdult ki elvének sánczai mögül. Vár türelemmel, tudja, érzi, hogy f'el fog ragyogni még a nap, mely megteremti eszményét, egész élete küzdelmének végczélját — az igazán független Magyarországot. Adja Isten, hogy megélje ezt !

A beszéd végeztével a zenekar elkezdte a Kossuth- nótát és az egész társaság vele zúgta, hogy

»Valahány csepp esik rája,

Annyi áldás szálljon rája !«

és A 1 p á r i Lajos indítványára üdvözlő táviratot indított a társaság a nagy ünnepelthez.

Ezután megindult a tósztok sora. K u r d y Bálint tekintettel arra, hogy az előtte szóló is Lajos rá- köszönti poharát s lelkes szavakban sok ilyen ifjút kíván a hazának. Alpári Lajos megköszönve a megemlékezést, viszont Kurdy bácsit, mint e szép ünnep megindítóját és Varázs éji Gusztávot, lapunk szerkesztőjét és Rusoczky Antal polgártársunkat élteti, kik személyesen is részt vettek ama nagy korszak küzdelmeiben, mint nemzetőrök. Sebők értelmes és lelkes szavakban újra Kossuth Lajost és a független hazát éltette. Beszéltek még sokan mindnyájan lelkesen úgy, hogy a szép ünnepély csak a késő éjjeli órákban ért véget.

Képviselőtestületi közgyűlés.

Gajáry Géza polgármester a múlt vasárnap (e hó 24.) délutánjára rendes közgyűlésre hívta össze a város képviselőtestületét, melynek lefolyásáról rendes tudósítónk a következőkben értesíti lapunkat:

Gajáry Géza elnöklő polgármester a csekély számban megjelent képviselőket üdvözölvén, a közgyűlést d. u. 3 órakor megnyitja és egyben felkéri Dr. Zechmeister János városi főjegyzőt a napirendre kitűzött ügyek előadására.

A közgyűlési tárgysorozat első pontját a váczi püspökuradalom által, az „Alsó penczi puszta“ önálló jellegű voltának határozatilag leendő kimondása tárgyában beadott kérvénye képezte, melynek pótlásául Niki tits Sándor városi képviselő és káptalani ügyész azon kérelmet terjeszti elő, hogy az önálló jelleg a váczi id. alapítványi káptalan tulajdonát képező és közigazgatásilag Vácz városához csatolt „Szügyi pusztára“ is terjesztessék ki. A közgyűlés mindkét kérelemnek helyt adva, úgy az „Alsó penczi,“ mint a „Szügyi pusztára“ nézve határozatilag kimondotta, hogy azok Vácz városához csatolt jellegű pusztákat képezvén, ennélfogva az 188fi. évi XXII. t.-cz. 130. és 137. §-ai által előirt kedvezményt igénybe venni jogosultak.

Olvastatott a megyei alispánnak özv. P o 11 á k Jánosné Vácz városi értékképviselői meghatalmazottjának bejelentése tárgyában hozott végzése, melyet a közgyűlés tudomásul vett és Pollák Jánost, mint özv. Pollák Jánosné meghatalmazottját az értékképviselők névjegyzékébe bevétetni rendelte.

Az elhunyt ör. L á z á r István értékképviselő emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökítette s helyébe Bodendorfer Bélát határozta behivatni.

xú városi tanácsnak előterjesztését az 1890. év 1. félévi adóforgalomról a közgyűlés tudomásul vette.

Hosszabb időt vett igénybe a város által a váczi püspöki uradalom és káptalannal közösen gyakorolt italmérési jogért adott kártalanítási összegre való igénybejelentés tárgyában telt tanácsi előterjesztés. Dr. Gsányi János és Dr. Frey singer Lajos képviselők felszólalásai után a közgyűlés következőleg határozott:

A városi képviselőtestületi közgyűlés kívánatosnak tartja, hogy a püspöki és káptalani uradalmakkal közösen gyakorolt italmérési jog kártalanítása iránt folyamatban levő ügy peren kívül, békés egyezkedés utján s a még eddig nem tisztázott közterek tulajdonjogára vonatkozó s még egyéb eldöntetlen kérdésekkel együttesen oldassék meg és ennek keresztülvitele, valamint az egyezkedési tárgyalások megejtése végett Gajáry Géza polgármester elnöklete alatt Dr. Freysinger Lajos és Dr. Gsányi János tágokból álló bizottság küldetik ki. utasittatván a bizottság, miszerint eljárása eredményéről annak idején jelentést tegyen. Egyben pedig Dr. Freysinger Lajos képviselő, minthogy a regálé, valamint a közterek- és egyéb függő kérdések tanulmányozásával a képviselőtestület által már régebben megbízva lett, felhivatik, hogy eljárása eredeményéről a jelentést azonnal terjeszsze be. Utasittatik továbbá Dr. G s á n y i János t. ügyész, hogy a kártalanítási összeg iránti igények tárgyalására, a pestvidéki törvényszék által f. évi október hó G-ra kitűzött határnapnak, az egyezkedésre való tekintettel leendő újabb elhalasztása iránt a szükséges lépéseket megtegye.

Dr. Bolgár Lajos városi főorvos előterjesztése a városi kórház 1890. Il-dik negyedévi forgalmáról — tudomásul vétetett — és tanulmányozás végett kiadatott az egészségügyi bizottságnak.

A városi tanácsnak, az utczai házszámozások f. évi október hó 1-ig elrendelt foganatosítása tárgyában tett előterjesztését a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul, - az italmérési adó haszonbérlete után a városra kivetett évi 115 frt G0 kr. III. oszt. kereseti adóra vonatkozólag tett jelentését pedig további intézkedés végett újból kiadta a tanácsnak.

A káptalan-féle dézsmaházi telek vételéről szóló adás-vevési szerződést illetőleg a tanács előterjesztése elfogadtatott.

A regalemegváltás fejében adott összegek utáni kamatok felvehetése tekintetében, tekintettel a pénzügyigazgatóság azon körrendeletére, hogy c kamatok csak a pénzügyminiszter különös engedélyére fizettet-