Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-08-24 / 34. szám
XII. évfolyam. 34. szám. HELYI ES VIDÉKI ERDEKÜ, TÁRSADALMI ES SZEP1R pv Váoz, 1890. augusztus 24 Előfizetési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora .......................... Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdászati entelecheiák. v. A német tudományosságnak három kitartó napszámosa, Frauenhofer, Bunsen és Kirchof pár évtized előtt egy teljesen besötilett szobában az ablaktábla repedésszerű keskeny hézagain az üveghasábon áthatott napsugarak által létesített színképeket vettek szigorú tudományos kutatás és kémlés alá. E tüzetes fürkészetet azután kiterjesztették a gázállapotba hozott különféle testek fényes színképeinek vizsgálatára és azon csodálatos, ma már alkalmazásaiban annyira nagy- horderejű természettani törvények felfedezésére jutottak, hogy úgy az üveghasábon keresztülbo- csátott sugarak által előidézett színképekben, valamint a gázállapotba hozott testek színképeiben is a szivárványszinek bizonyos fekete csikók által vannak egymástól elválasztva és rovátkolva, és hogy ezen elválasztó rovátkok, illetve fekete csikók száma és rendezése minden egyes tárgynál teljesen meghatározható és jelezhető törvények szerint változik. Ki hitte volna csak fél emberöltővel ezelőtt is, hogy eme magában jelentéktelennek tetszhető felfedezés idővel oly óriási elterjedést fog nyerni gyakorlati alkalmazásában. Nem tárulhatnak fel előttünk egyetlen vegyész kémlőkam- rájának ajtai, hogy annak munka-asztalán Kirchof szinképmérőjét ott ne találnók, melylyel a vegyész legkényesebb és legpepecsélőbb kémléseit munkálja és általa a minőségi elemzéseket végezi, a testek parányi, majdnem eszményi arányait kipuhatolja. De nem léphetnek önök a csillagászok termeibe sem, hogy a csillagász kezében a spectrometer! ott ne találják, ezen kicsiny, paránydad eszközt, mely neki azt a végtelen hatalmat nyújtja, hogy a napbolygók, az álló csillagok, üstökösök, szóval a világ-egyetem összes testeinek alkatrészeit a legsza- batosabban és legbiztosabban kifürkészheti és megállapíthatja. Mennyire üdvös és tanulságos volna, ha népek történelmeinek kutatói és fürkészői számára és rendelkezésére is állanának ilyetén szinkép- mérők? Mily szerencse és áldás lenne az emberiségre nézve, ha valamely szinképmérő segélyével az országok bölcsei előtt eltagadhatlanul, két- ségbevonhatlanul kimutathatnánk a castiliai, a spanyol méreg, káros és századokra kiható hatását Nápolyban, Limában, nyugoti és keleti Indiákon. Feltüntethetnénk a hatalmas ellenállást, melyet az észak olaszországi erőteljes községi intézmények, valamint a virágzó és erődus flamingi városok a gő- gö selfogult, türelmetlen és rajongó spanyol politikával szemben kifejtettek. Vagy mily felséges és lélekemelő látvány volna a speetrometert hazánkra fordítani és kimutatni, hogy e nemzetben egy időben oly óriás volt az ellentállási képesség, hogy a közel kétszázados török hódoltatással birkózva, nemzeti őserejét tisztára fentartotta, mig Galliának zordon és hatalmas népei Julius Caesárnak alig két lustrumra. terjedő hódoltatása alatt, annyi mérget szívtak föl, hogy utánna századokon, mondhatni ezredeken keresztül állandó és szilárd alkotások megszilárdítására képtelenekül bizonyulnak. Nem tudom én, hogy a nemzeti jellemnek legparányibb részecskéit és elemeit feltüntető Spektrometer nem-e azon meggyőződés felé tere- lendené az elméket, hogy egy eladósodott, zsákmányoló, fosztogató, kéjencz néphóditó, mint Julius Caesar százszorta nagyobb átka volt és marad az emberiségnek, mint a szilaj, nyers, de igazi természeti erőktől duzzogó Hunnoknak rettegett vezére Attilla. Nekem legalább, ha Francziaország leélt napjai fölött elmélkedem úgy jön előmbe, mintha a kéjencz Julius Caesár fertőzött vér tekecsei Caesár Gabbetha ereiben is foronganának. A méreg fer- tőzete az ivadékokon ülteti át magát. Annyi törekvés, oly végtelen tudomány, annyi dicső elvek mind tehetetlenül rakják le fegyvereiket a felszívott mérgek feltartózhatlan pusztitásaival, rombolásaival szemben. Tekintsünk csak Francziaország térképére Nagy Károly halála után. A látvány, mely ott szemeink előtt feltárul, mutat-e föl egyebet az ország fosztogatásánál, aszemélyes szabadságletiprásánál, a polgári és egyéni jogok felforgatásánál. A hű- bérnökök, mind meg annyi apró Caesárok, mintha csak akkor tértek volna meg Róma mételyezett légköréből, két veszedelmes indulat hatalmába kerítve, Jörtek a nemzet teljes megrontására, s ezek az élv- és kincsvágy voltak. A hű- bérnökök és rabló várak egész hálózatával borították el az országot, melyekből ragadozó madarak módjára csaptak alá fészkeikből, rablóbandáikkal letiporva a békés földmivelő termeszt- ményeit, megzsákmányolva az átutazó kereskedők áruezikkeit, elragadozva a csendes műhelyekben dolgozó munkás iparosok értékes termelvényeit. A garázdálkodó hűbérnökök túlkapásai ellen védelem czéljából, a földmivelő pórnép és az ipart űző polgári rend a királysággal szövetkezett. De ezen frigyesülés sem volt áldásos a franczia polgárságra, mert polgári nyugalma némi, csak igen fogyatékos biztosításért: roppant befolyást kellett engednie magán és közgazdasági ügyeibe a királyi hatalomnak, igy önkényt fel kellett áldoznia szabadságát. S e kettős körülmények szerencsétlen behatása alatt sem erős, szívós városi szervezet nem fejlődhetett, sem a lakosság figyelme a természeti ajándékok felhasználására nem forditta- tott, minek következtében a nyomor és Ínség mindmind nagyobb területeken ütött tanyát. A franczia polgárság eme szerencsétlen körülmények behatása alatt lassankint még érzékét is elveszteni látszott a közgazdasági dolgok iránt, a polgári szabadság tekintetében pedig annyira sülyedt, hogy az nála hosszú, keserves küzdelmeiben mindössze csak üres jelszóra sülyedt. S midőn a vértől füstölgő tricolorjaira a szabadság varázs igéit feltüzte, az alatt ő nem a való polgári szabadságot értette, mert erről fogalommal sem birt, ez iránt érzéke még ma is teljesen el van tompulva,[az ő szászados törekvések tárgyát csak a polgári egyenlőség képezte, de ez is mételyezet- ten, mert mig a politikai rendek éltető gyökérszálait sikerrel tépte össze, addig széjjel hintette a társadalmi utálatos kasztok átkosabb sárkányfogait és megmételyezte vele Európát, mely ezen az utón sokkal nagyobb és veszedelmesebb rázkód- tatások lesz kitéve, mint a minőkön a múltban általment. A monarchia diadala VII. Károly és XI. Lajos bölcs és körültekintő uralkodása alatt nagyban emelte a francziák nemzeti egységét és politikai külhatalmál, de a gazdászati fejlődésre semmi elevenítő behatással nem birt Első és második Ferencz, valamint kilencze- dik Károlynál; uralkodása épen nem volt áldásos Francziahon közgazdaságára. A történelem lapjai ez időkből a munkás osztály megdöbbentő nyomorának és kiáltó ínségének emlékeit beszélik el. Medici Katalin, épugy gonosz és szerencsétlen sarjának kormányé ve alatt a földmivel és és ipar teljes elsanyatlásra volt kárhoztatva. Az utolsó Valoisk alatt a közgazdasági nyomor tetőpontjára hágott, vad, rakonczátlan mar- talócz katonaság barangolta be az országot, melyek a munkáskezek nélkül hagyott szántóföldeket és műhelyeket határtalan pusztításokkal tették tönkre. IV. Henrik volt az első, ki valóban atyai jóindulattal fordult szerencsétlen és kisajtolt nemzete és népe igazgatásához. Egy Hollós Mátyás aczélkarával irtotta ki a portyázó martalócz bandákat a forgalomnak uj és akadálytalan eszközöket nyitott mindenfelé, utakat, csatornákat épített, hidakat rakatott, az elszaporodott, közbeneső vámsorompókat eltöröltette. Kormányzásának jelszavául azon, valódi uralkodói szívre valló jelszavat választotta, hogy az állattenyésztés és föld- mivelés képezi az államnak legtáplálóbb két emlőjét »Paturage et labourage sont les deux mamelles de l’Etat.« A lelkiismereti szabadság biztosításával megmenté az üldözések elől menekvő értelmes és szorgalmas protestánsokat, de mindezen nemes, dicső fejedelmi törekvések egy nyomorult rajongónak Kavaillacnak felvillanó tőrénél feneketlen mély sírba hullottak alá. Uj zavarok és versengések üszkei lángollak fel oszágszerte, szilaj, féktelen nemzetbárok gyászos kicsapongásai újabb nyomorokba sülyeszték a fellélegzeni kezdő polgárságot. A vértől gőzölgő keztyűt, melyet az ébredő hűbériség a monarchia arczához csapott, a nagy forradalomnak egy még nagyobb előfutára vette föl s ez Richelieu bibornok volt, ki ha birt is képességgel a megalázott királyi tekintélyt nagygyá és rettegetté tenni, sem hivatással, sem érzékkel nem birt a kormányzott népet erőssé, boldoggá és megelégedetté tenni. Meggondolatlan hiúságból belevitte nemzetét az esztelen 30 éves háborúba, mely Francziaország segélyforrásait végkép kimerítette, a nyomort fokozta, a polgárságot teljesen kicsigázta és igy széthintette ama csirákat, melyekből a franczia forradalom viharjai oly elementáris erővel törtek föl, mert utódai sem ausztriai Anna, sem Masarini bibornok országlása nem járt szerencsésebb nyomdokokon, miután udvari cselszövényeikkel, bclintézményeik folytonos változtatásával az ipar, kereskedelem és föld- mivelés életerejét teljesen megzsibbasztották. Halálukkal azonban a közgazdászainak egy uj korszaka nyílt meg Francziaországra és Európára, nézve, melyről tüzetesebben kell elmélkednünk. Városi jegyzőink fizetése. Városi tisztviselőink kivétel nélkül igen szerényen vannak javadalmazva. Visszásán, sőt szinte hihetetlenül hangzik, pedig tény, hogy Újpesten a községi birónak több fizetése van, mint Váczon a polgármesternek A polgármesterség azonban nem mint kényé r- pálya, hanem inkább mint tisztesség, d i szál 1 á s esik megítélés alá, s annál az állás dísze, előkelősége legalább erkölcsi kárpótlást nyújt a mostoha javadalmazásért. Nem úgy, — hogy tárgyunkra térjünk — a jegyzői állásoknál. A jegyzőség már határozattan kenyér- pálya, és pedig olyan a mit mai napság szokás úgy emlegetni, minta leghálásabb pályák egyikét. A falusi jegyzők nagy részének nincs is oka elégedetlenségre ; mert nemcsak hogy tisztességesen megélhetnek, hanem jövedelmükből még meg is takaríthatnak valamicskét. Annál nagyobb okuk lehet azonban panaszra a m i városi jegyzőinknek, kiknek javadalmazásuk valóban oly csekély, hogy abból megélni a legnagyobb nélkülözés mellett is alig lehet. Pedig a jegyzők a város leg-
