Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-08-17 / 33. szám
XII. évfolyam. 33. szám. Váoz, 1890. augusztus 17. IIED VIDÉKI ERDEKfl, TÁRSADALMI ES SZEPIRODALM ' 1 AP íu Előfizetési iira: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem1 és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdászai entelecheiák. ív. Az ujabbkori, európai, központi, városok fejlődésének történelmében elmulaszthatlanul, mint egy az általános törvény és szükségesség jellegével szokott beállni egy mozzanat, melyet úgy látszik eddigelé még senki meg nem figyelt; mely a socziologia legkülönbözőbb ágai művelőinek für- készetét és vizsgálatát kikerülte ; mely határozottan a legüdvösebb forduló pontot képezi a fővárosi lakosságok életében, mely minden tekintetben megérdemli a nemzetgazdászok elmélkedéseit, de úgy hogy a financz az egész dolognak minél később jöjjön nyomára, hogy annyi százezrek boldogságát ádáz kapzsiságában meg ne ronthassa. Ez a forduló pont akkor áll elő, midőn a fokozottabb forgalom élénkültével, a kereskedelem intensivebb emelkedésével, az ipari üzemek rohamos emelkedésével a lakosság szerfelett megsokasodik, a külvárosok mintegy varázsütésre felépülnek ; gyárakkal és ipar telepekkel a terület minden zuga elborittatik, és a megromlott levegő folyton egy csenevész, sinylődő nemzedék áll elő. Ekkor, hozzájárulván még a házbérek rendkívüli emelkedése, az élelmesebb, okosabb és gyakorlatiasabb családok a vám és fogyasztási adó területek sorompóin kivül húzódnak, a környék minden zú- gait magán lakásokkal és villákkal megrakják az üde, szabad levegő által egészségesitett területeket benépesítik. Most a főváros belterületén az üres lakások száma döbbentőleg felszaporodik, a házak értéke ijesztőleg alá hanyatlik, minden polgár a város stagnatiójáról vissza fejlődéséről kezd panaszkodni, s rémülten gondolnak a sülyedésre. Pedig a valódi igazi fejlődés csak is ekkor áll elő. Mert az a száz és ezer család, mely észrevétlenül a vámsorompókon kivül hurczolkodik, ott künn sokkal boldogabb tűzhelyet alapit magának. Megmenekszik a nyomasztó házbérek, a mindenbe avatkozó közigazgatás, a zsaroló házmesterek terheitől és szekatúráitól; megszűnnek a rothasztó fülledt méreg baczillusokkal telt levegő zsákmányává lenni, felszabadulnak a városi kereskedelem veszedelmes egyedárúságaitól, az általok élvezett szabad és korlátlan kereskedelmi verseny folytán sokkal egészségesebb, üdébb és élvezetest) élelmiszerek birtokába jutnak, és azokat a vámso- sorompókon kivül jelentékenyen jutányosabb árakon szerzik be; megszabadulnak a városi utczák idegrontó zajától; tiszta egészséges levegőt, romlatlan vizet élveznek, és a lakások távolságánál fogva utalva vannak nagyobb testmozgások megtételére ; el vannak vonva a kávéházak és kaszinóknak a légzési szerveket megtámadó füstös légkörétől, nem ismerik a fertőzött talaj veszedelmeitésmiután a városi szórakozások sok más költséges helyeitis nélkülözni kénytelenitetnek; ellenállhatatlan kényszer vonszolja őket, hogy minden erőfeszitéssel és szorgalommal kihasználják és értékesítsék azon területet, mely családi életük horizontját, látóhatárát képezi. És e munkában iparkodik a családnak minden tagjarésztvenni és versenyezni. így egy izmos fejlett idegzetű, rendes és zavartalan életműködések által velősitett nemzedék áll elő az agyvelő szívós rostjaival, a kezdeményező és fejlesztő értelemgya- korlati képzettségével, a szív bátor ütésével, a kebel üde és romlatlan érzelmeivel,-a polgári lélek merész és rendületlen önérzetével, a szabadság igaz és rnegvesztegetheflen szeretetével. S midőn már azt hinnők, hogy egy egész nemzet, a tartományok minden területei egy kiszopolyozó, sorvasztó, mindent kiaknázó fináncziális kormányzati rendszer következtében szennyes, lomha és érzéketlen szolgaságba sülyedtek, addig észrevétlenül százezer kar izmosuk, százezer értelem palléro- zodott és félmillió fül neszeli az óraütést, mely megelégelve a népek szenvedéseit. I. Jakabot fogja a trónra szóllitani, hogy a polgári szabadság szét- repeszthetetlen alapjai örök időkre megvehessenek. Ne zsibongjatok tehát az egyre szaporodó üres lakások miatt. Mit jajveszékeltek, ha egy pár uzsorás pénzintézet százezreket veszt jelzálog köl- csöneiből addig, mig a helyes utón haladó polgári tevékenység millió értékeket tesz gyümölcsözővé. A természet azért nem áll meg nagy munkájában végzi az ő olvasztó és tömitő proces- susait, ő csak a jognak és szabadságnak készít helyet, és épen a ti romjaitok felett, kik megtölt- hetetlen kapzsiságtokban felfalással fenyegetitek az emberi társadalmat. A ti gyomrotok sem nagyobb egy mákszem- nyivel sem, mint egy igazi spanyol gyomor volt, mely tizenháromezer millió ezüstöt és négyezer millió aranyt falt fel Amerikából. És ez a szörnyű Leviathan, mely a világ ura volt, melynek birtokán a nap soha le nem áldozott, e borzasztó falánkság folytán a szörnyű eledeltől megpukkadt. A még nem fékezett kincsvágya közgazdászat alaptörvényeivel számolni nem akaró kapzsiság mily nyomorulttá, koldúsá erőhagyottá, korhadtá tetteez egykoroly hatalmas,értelmes, erősésbüszke nemzetet. Megvakult saját botor szenvedélyeiben, nemtelen kapzsiságában korlátozatlan vágyaiban. Nézzétek Estramadura és Andalusia hajdan üde és dús, ma már sivatag, terméketlen, kavics és tüskeboritotta siralmatos völgyeit és síkjait, melyeken az egykor oly büszke hidalgók éhségtől kinzott, szelektől korgatoft gyomorral, naponkint alig egy pár foghagyma fogyasztására szorítva, nyűtt, szennyes ruhákban vánszorognak, hogy annyi rablás, fosztogatás és közgazdászat alaptörvényei ellen elkövetett bűneiért, még a heted izén túl is lakóijának; nézzétek mondom a kétségbeesés eme bús tereit, mely ezred éveken át képezte Európa paradicsomát, mely az okos, józan és bölcs mór uralom nagyságánál történelmi emlékeit saját nemzete kárhoztatásával kénytelen megőrizni. És álljatok meg egy perezre a világtörténelem e legszomorúbb látványánál és vé- sétek magatoknak elmósodhatlan emlékezetetekbe a tanulságot, hogy a természetnek mint nemzelgaz- dászati tényezőnek elhanyagolása, mint szül benn gazdászati kimerültséget, künn hitelhiányt; zsarnok, elnyomó, önkénykedő a természeti törvények intelmeit számba nem vevő közigazgatások, mint teremtenek elégületlen, megcsalatott és munka- gyűlölő polgárságot, mely még a tudomány, szép művészet, bölcsészet még egy boldogabb időben gyűjtött kincseit is elhányja magától. Üdvös tanúság ez ha nem is nektek, de a föld minden népeinek, melyek nem bírják magukat a tudatlanság és előítélet bilincsei alól felszabadítani. A közgazdagság pedig levonja e tényekből a maga alaptörvényeit, melyek szerint a népek kormányzatában a köztevékenységet először a természeti adományok felhasználására kell fordítani; másodszor a kihasználással karöltve haladjon a restitutio a visszapótlás; harmadszor a polgárság értelmét oda kell fejleszteni, hogy mind a két mi- veletben a való tudomány útmutatása szerint járjon el, negyedszer hogy tevékenység felélénkitésé- ben és sarkantyúzásában a fősúly az erkölcsi me- tivumokra fektessék, és ötödször hogy a kormányzati beavatkozásnak a közpolgári szabadság mindennemű megszorításaitól és korlátozásaitól a lehetőségig óvakodnia kell; hatodszor eme termelés megadóztatásánál számolni kell az elemi csapások okozta károkkal. Lássuk most már e törvények gyakorlati alkalmazását Európa két elsőrangú nemzetének az angolnak és a francziának történelmében. Még egyszer a főjegyzői czim. Midőn e lapok folyó évi július 27-diki számában a városi főjegyzői czim hivatalos használatának kérdését felvetettük, azon czélzattal tettük ezt, hogy alkalmat adjunk azoknak, a kik velünk e kérdésben néni értenek egyet, hogy megtegyék ellenészrevételeiket. S ha mind ez időig senki sem koczkáztatott meg ellenvéleményt, ezt másra nem magyarázhatjuk, mint arra, hogy kifejtett álláspontunk helyességét mindazok, a kik a kérdéshez hozzászólni hivatva lennének, hallgatagon elismerik. Szívesen konstatáljuk ezt. S noha épen ennek folytán felmentve érezzük magunkat attól, hogy az említett czikkben előadott álláspontunk helyessége, a főjegyzői czim törvény- és szabályszerűsége s hivatalos használatának szükségessége mellett újabb argumentumokat szolgáltassunk, — nem mellőzhetjük el még sem érvelésünket egy újabb adattal kiegészíteni: A városnak egyik, évek óta minden napi használatban lévő hivatalos pecsétjén a következő közirat olvasható: „Vácz város főjegyzői hivatala“! Azt hiszszük, ez elég kézzel fogható „argumentum ad homineum“ a mellett, hogy a városi főjegyzői hivatal tényleg létezett és létezik. Főjegyzői hivatalt pedig főjegyző nélkül gondolni sem tudunk. Volt tehát előbb is, s kell, hogy legyen most is városi főjegyzőnk. Ez ellen senki fel nem szólalhat. N(^m vitathatják el ezt azok sem, akik személyi és egyéb melléktekintetekből örömmel látnák a jogos főjegyzői czim mellőzését. Ezzel a negativ-jellegü eredménynyel azonban mi még nem vagyunk megelégedve, hanem intézkedést kérünk, s kívánjuk, hogy addig is mig az évek óta vajúdó városi szabályrendeletből valami lesz s abba a törvényszerű főjegyzői czim beigtattatik, — mondj a ki a városi képviselő-testület, hogy az ingadozó használattal szemben törvényesnek és szabályszerű neka főjegyzői ezimet ismeri el s rendelje el a közgyűlés, hogy hivatalosan mindig a törvényszerű „főjegyző“ és „főjegyzői hivatal“ elnevezések használtassanak! Visszaélések a gabna-mázsálásoknál. F a b r i c z y Nándor rendőrbiztos a múlt keddi hetivásár alkalmával végre erélyes kézzel belemarkolt abba a darázsfészekbe, melyhez rendőrségünk eddig, nem tudni mi okból, sehogysem mert közeledni. Pedig a gabna-évad idején, egyes kereskedők által érzékenyen megrövidített panaszlók évről-évre tömegesen keresik fel a rendőrség hivatalos helyiségeit — anélkül, hogy a rendőrség, kellő tájékozottság hiányában, igazságot szolgáltathatna a megkárosított feleknek. Lapunk egy kereskedő barátja a napokban megjelent szerkesztőségünkben és teljes leplezetlenséggel feltárta előttünk ama égbekiáltó visszaéléseket, melyeknek a jóhiszemű vidékiek hetivásárainkon ki vannak téve. A szegény, tudatlan vidéki atyafit a jó konezon osztozkodó ágensek már a vámoknál fogják el és ha tehetik egyenesen megbízójuk magtára elé terelik gabonával megrakott kocsiját, ahol aztán — tisztelet a kivételeknek — úgy bánnak el vele, hogy a kínos verítékkel tengődő földmives még városunk tájékát is megátkozza. Igaz ugyan, hogy a hatóság egy időben azzal akarta a viszaéléseknek útját állani, hogy hivatalos mérleget állított fel a vásártéren, melyen a vidékről eladás végett behozott gabonanemüek megmázsáltattak, de ez intézkedés kellő ellenőrzés hiányában, miután
