Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-08-10 / 32. szám
Tisztelgések a megyés püspöknél. Azon dicséretes mozgalom, melyet Gajáry Géza polgármester püspökünk ő Nagyméltóságának 50 éves áldozó papi jubileuma megünnepeltetése czéljából városunkban indított, méltó befejezést nyert azon monstre- deputáczió felvonulásával, mely a múlt vasárnap a város lakosságainak őszinte ragaszkodását tolmácsolta ő Nagyméltósága előtt. A képviselőtestület tagjai csaknem teljes számban csatlakoztak a polgármester által vezetett depu- ’ táczióhoz, melyet ő Nagyméltósága, a polgármester kérelmére, a rezidenczia díszes nagy ebédlőjében fogadott. A küldöttség tagjai voltak: Alberty Ferencz. Almássy János, Báján János, Balázs Imre, Borossy Ferencz, Dr. Csányi János, P. Gsekó István, Csepregi József, Csepregi Mihály, K. Gsereklye István, Dr. Czettler Antal, Gsillon Izidor, Docskál Venczel, Ernyei János, Fajcsik Mihály, Dr. Falcsik Dezső, Fodor Imre, Dr. Franyó István, Dr. Freysinger Lajos, Friedrich Alajos, Furtek József, Furtek Mihály, Gajáry Géza, Glasel Jakab, Grűnhút Dávid, Gyürky Károly, Hegedűs Sándor, Jung János, Kanda István, Kátay Ferencz, Korpás Márton, Korpás Pál. Kovácíi Ernő, Dr. Kovách Ödön, Králik Ferencz, Kre- zsák József, Dr. Krnó Péter, Leitner Sándor, Lencsó Sándor, Madár János, Máté János, Dr. Miltényi Gyula, Monszpart József, Nikitits Sándor, Olaj Ferencz, Pécs Sándor, Prokop Károly, Racsek János, Reitter István, Rusótzky Antal, Schmidt Ferencz, Steiner Henrik, Udvardy Mihály, Újhelyi István, Vadkerty Mihály, Velzer Kálmán, Villássy István, Dr. Virter Lajos, Vörös Mátyás, Witt Manó, Dr. Zechmeiszter János, Zemanovits József, ifj. Zsidek Ignácz. A jubiláns főpásztor délelőtt 11 órakor lépett a fogadó terembe, hol őt a tömör sorokban felállott de- putáczió többször megújult, falrengető éljenzése fogadta. Az éljenzés csaknem 5 teljes perczig tartott s ennek szünésével előlépett az ünnepi diszmagyar ruhába öltözött polgármester és feszült csend közepette a következő szépen kidolgozott, eszmékben gazdag, tartalmas beszédet intézte ő Nagyméltóságához : Nagyméltóságú megyés püspök Úr! Kegyelmes Atyánk! Mint Vácz városának polgármestere a városi képviselőtestülettel és annak élén, örömtől dagadó kebellel jelenünk meg ezen fejedelmi diszszel és magas Ízléssel ékesített püspöki palota nagytermében, hogy hü tolmácsai legyünk azon magasztos érzelmeknek, melyek egész lényünket eltolták s uralják a mai nagy napon, midőn Excellencziád á l d o zár s ág á- n a k ŐO-d i k évfordul ó j á t ü n n e p e l h e t n i szerencsés; s jóllehet mi Nagy méltós á g o - dat úgy tanultuk ismerni', mint- a klasszikái kor ama nagyszabású jellemeit, kik a népkegy minden nyilatkozásaival szemben csak a bölcs azon mondását tartják szem előtt: yjV ir tut e m e a me i nv o Iv o.u mindazonáltal ez legkevésbbé sem tarthatott vissza bennünket attól, hogy Nagy méltóságod előtt ma testületileg meg ne jelenjünk, s hódolatunknak, tiszteletünknek és legöszintébb örömeinknek ünnepélyesen kifejezést ne adjunk; mert ha egy érdemekben megöszült kor látománya már magában véve is az őszinte kebelben igaz tiszteletet gerjeszt, úgy okvetlen szükséges, hogy ezen tisztelet és hódolat legöszintébb kifejezése fokozódjék akkor, ha meggondoljuk, hogy Ex c ellen ez iádban egy o l y’ álla m polgárt szemlélhetünk, tisztelhetünk és bírhatunk, ki a polgári erények minden díszével s koronáival is ékeskedik, ki a reája ruházott nagy kötelességek teljesiTeltek a napok s az öreg úr mindennap rosz- szabbul lett, megviselte agg csontjait a nagy izgatottság. Negyed napra reggel, hogy Pista útnak indult, az öreg úr egymásután küldözte a cselédeket a kastély tornyába, hogy nem látnak-e valamerről egy kocsit jönni ? Elmúlt a délelőtt s még senki sem látott egy ko- i csit sem a kastély tornyából arra jönni. Két óra felé járt az idő, midőn jelentették, hogy j kocsi jön. Hányán ülnek benne; kérdé remegve az öreg. I — Ketten nagyságos uram. Fél óra múlva felpattant az ajtó s azon Bálvá- nyossy grófék levéltárnoka lépett be. A bentlevők egyszerre elhűltek, hiszen nem őt várták. A titkár 'szomorú arczczal húzott kebléből egy írást ki. Széthajtogatta s oda nyújtotta Bánkynak. Ki halt meg? Kérdé Bánky s Bánkyné egyszerre. Amint az írásra pillantva meglátták, hogy gyászjelentés. Szegény Irma comtesse:- Irma? . . . Szent Isten. A két öreg csak úgy hüledezett a bámulattól.- Ennek is ő az oka. Sóhajtott Bánkyné s egy | fénylő könycseppet törölt ki szeméből. Ő az oka, mondá szomorúan Bánky. Az ajtó ismét felpattant s azon az előbbi szolga , lépett be. ismét kocsit jelenteti és azt mondá, hogy 1 nagyon sokan ülnek rajta. Ok azok. Suttogta Bánky. Oh Istenem, csak még annyi erőm legyen, hogy sorra láthassam őket. | Érzem, rohamosan gyengülök. Legyen nyugodtan nagyságod. Mondá az orvos, ' amint a beteg üterét tapintá. í tésében valódi eszményt állít élénkbe s kire méltósággal alkalmazhatjuk a nagy költő szavait--. t>Pei usque l et o flagitium timet, Non ill e pr o c a r i s ci vibu s Aut patria t i mi du s peri r e.« De emelkedik a hódolat és tisztelet emez érzelme kebelünkben, ha emlékezetünkben felújítjuk azon nemes cselekmények lánczotatát, melyekkel Nagy- méltóság o d m i n t v á r os un k lakosa-, — azon első pereztöl kezdve, midőn városunkba lépve 1000 f r t o t osztatott ki a szemérmes és munka- képtelen szegények között — jótéteményeit egész a mai napig tetézte, amidőn már nem találunk egy sebet, melyet gyógyír nélkül ha g y ott, e g y k ö n y e t, melyet atyai v i g ászával fel nem szárított volna. De éppen tetöpontju-kra emelkednek emez igaz érzelmeink, ha figyelmünket azon áldásos működésekre fordítjuk, melyekkel egyházmegyéjét, m in t annak — áldozatokban kifogyhatlan, munkában er- nyedetlen — Föpásztora elhalmazni meg nem szűnt. Dicsőén átérezve és mélyen felfogva magasztos küldetésében Excellencziád, hogy népeinek és szeretett híveinek áldása a minden mennyei adományok osztogatójának igaz tiszteletével kapcsolatos s jól tudva azt hogy : „D e l i c t a m a i o r um i mm e r i tu s lues donee t e mp la refecerisA N a g y méltóságodnak Föpásztori figyelme kettőzött gonddal fordult dicső jegyesének, egyházmegyéje székesegyházának, városunk főtemplomának restauráltatásához, feldiszittetéséhez és semmit el nem mulasztott minden áldozatra kész szeretetében, hogy azt az öt megillető teljes díszbe Öltöztesse. Excellencziád volt az is, aki a legbölcsebb és legkörültekintőbb Egy h á z fő gyanánt székfoglaló beszédjében a népnevelés fontosságát a leg- kenetteljesebb szavakkal kötötte buzgó hívei lelkére, együttérezve hazánk nagy költőjével: „M in d en ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs . . A hogy csak jól nevelt s nemes erkölcsökben edzett ifjúság által biztos és maradandó a haza üdve: „ Hin c o m ne p r in c i p i u m, hue refer o mn e e x it u ni A Ezen vezér eszméből kiindulva tette N a g y m éltóságod azon valóban fejedelmi alapítványokat, melyek hivatvák. egyházmegyéjében a népnevelés reformjának szempontjából egy egészen uj s szebb korszakot nyitni meg. Említés nélkül hagyhatnám-e végül azon tényt, melyet mint e város polgármestere nem említhetek fel anélkül, hogy a meghatottság legkülönösb jelei rajtam erőt ne vegyenek, elhallgathatnám-e azt, ami Excellencziád dicső nevéhez és nemes f öpásztori elhatározásához volt, van és lesz fűzve — a felsővárosi gyermek-menház megnyitásának tényét. Hisz nem múlt még el teljesen egy év sem ezen emberbaráti intézmény megnyitása óta és emelkedett önérzettel hirdethetem világgá, hogy a halálozási statisztika már ezen első év lefolyása alatt 20 °/0 apadást mutat és bizonyít városunkban a gyermekhalálozásban. Igaz ugyan, hogy Nagy m éltóságod 60 éves áldozárságának — nemes tettekben és soha el nem évülő érdemekben s emlékekben gazdag — ünnepélyét, — mint csekélységemhez intézett kegyes levelében nagy jelleméhez illő szerénységgel kijelentette — minden feltűnés nélkül, a legnagyobb csendben és teljes visszavonultságban óhajtotta volt eltölteni-, de ennyi nemes tette után — ha képesek voltunk is határozott kívánalma előtt meghajolva a tervezett egyéb ünnepélyeket legnagyobb sajnálattal mellőzni — lehetetlen vala, hogy tiszteletünk, hódolatunk, hálaérzetünk s — Könnyen beszél ön. Kis idő múlva az ajtón egy magas barna komoly ember s egy erősen lefátyolozott nő lépett bemegy kis aranyos barna fiúcskát vezetve. Bánky némán intett kezével s a szobából az utóbb jötteken kívül mindenki kiment. Szükségtelen mondanom, hogy a jöttek Benő s felesége Erzsiké voltak, kicsinyke gyermekökkel. Benő oda térdelt az ágy elé. — Eljöttem atyám, mondá Benő tompa hangon, hivattál bocsánatot Ígérve leveledben. Eljöttém elhozva magammal minden földi boldogságomat, nőm és gyermekem. Erzsiké felvoná arczárói a fátyolt. — Megbocsájtok, legyetek boldogok. A kéz lehanyatlott Benő fejéről s az öreg szemeiből könyek peregtek alá. Hát te megbocsájtasz-e édes anyám? Bánkyné nem szólt, csak oda borult Benőre s összecsókolta. Erzsiké pedig ott állt könnyező szemekkel. Jer édes Erzsikéin, mondá Benő, csókolj kezet édes atyád és édes anyádnak. Jer kis Benőkém, nézd aranyosom, itt a nagypapa. S a nagypapa úgy magához szoritá a kis ártatlant, hogy az csak úgy nyögött belé. Kis idő után Bánky odanyujtá Benőnek Bálvá- nyossyék gyászjelentését. Benő elolvasta s e szavakkal tévé le kezéből: — Legyen áldott emlékezete! A vén fűz alatt pedig még máig is díszítve áll a kicsinyke néma síi1, melynek végében magasan emelkedik a vörös márvány-emlékkő, melyen arany betűkkel van megírva, hogy: 111 nyugszik az utolsó b á n r é V i Bánk y. örömünk ily testületi nyilvánít lássál ki ne törjön a tartózkodás homályából és : „Hac arte attingunt arces igneasA A haláltól megmentett számtalan csecsemő hála- rebtgése; az életben maradt gyermekek szüleinek fel- tartóztathatlan öröme, hálaimája; azon száz meg száz szegénynek elpa-lástolhatlan öröme s hálás köszöneté, kiknek számára Excellencziád határtalan kegye ez alkalommal is, legégetőbb szükségleteik fedezésére 500 f r t o t juttatott hozzám kiosztás végett -. mindezen tények visszatarthatlanul sietnek Vácz város képviselőtestületének jelen hódo- latnyilvánitásdban a felszínre törni és azon egyetemesen átérzett, tiszta szívből eredő, legöszintébb óhajunknak s szerencsekivánatinknak kifejezést kölcsön- zeni, hogy. Nagy méltóságodat, kegyes Aty ánk at, úgy is mint-, hazánk ritka erényekben tündöklő polgárát, úgyis mint egyházunk erős támaszát s oszlopát, ú g y i s mint városunk nemes tettekkel ékeskedő lakosát, ú g y is mint. terjedelmes egyházmegyéjének valódi apostoli bu z- galmu Főpásztorát, a haza, az egyház, a város díszére, büszkeségére s boldogi- t á s ár a, szeretett egyházme gy éj e nagyobb dicsőségére, a hívek és polgárok lelki üdvére s jav Mr a, kiváló szellemi képességeinek s ritka testi erejének teljes birtokában a jó Isten az emberi kor legszélsőbb határáig éltesse!!! Az igazi szónoki hév elokvencziájával elmondott ezen szép beszéd, mely közel 20 perczet vett igénybe, láthatólag meghatotta ő Nagyméltóságát, ki az elérzé- kenyülés hangján többszörös köszönetét fejezte ki úgy a szónoknak, mint a deputáczió tagjainak. Válaszában ő Nagyméltósága körülbelül a következőket mondotta: Teljes tudatában annak, hogy az isteni Gondviselés irántam való különös kegyének köszönhetem ezen mai reám örökké emlékezetes napot s tudom azt is, hogy én , ki ezt a jó Isten annyira érezteti atyai irgalmát, több számadással tartozom az Úr színe előtt. Legyenek meggyőződve, hogy főpásztori működésem gyümölcseit első sorban kedvelt székvárosom van hivatva élvezni, mint a melynek jövőjét legszívesebben hordom szivemen. Végül ő Nagyméltósága biztosította a küldöttséget állandó [jóindulatáról s 50 éves papi áldásával bo- csátá el annak tagjait. * * * A városi képviselőtestület tisztelgése után a helybeli állami hivatalnokok küldöttsége jelent meg a jubiláló főpásztor előtt. A járásbíróság részéről megjelentek: Helcz Ferencz kir. járásbiró, Jakabffy Károly albiró, Dr. Kovách Ödön aljegyző; a fegyintézet részéről: Andrássy Sándor, igazgató és Rőder Antal gondnok; a siketnémák intézete részéről: V i d a Vilmos és T a r i t z k y Ferencz tanárok ; az adóhivatal részéről: Dorcsák Imre és Zsubriczy Ferencz; a postahivatal részéről: Biringer János postafőnök; hozzájok csatlakozott Dr. Freysinger Lajos kir közjegyző. A küldöttség vezetője Helcz Ferencz kir. járásbiró, a következő magvas beszéddel üdvözölte ő excel- lenciáját: Nagy méltóságú és fötisztelendö Püspök Úr! Kegyelmes Urunk! Tetszett az isteni Gondviselésnek Nagyméltóságodat véghetetlen böségü kegyelmével elárasztani, midőn a csak keveseknek jutott ama kiváló szerencsében részesítette, hogy áldozd,rságának félszázados évfordulóját ritka testi és szellemi erővel megáldva megérni engedte; s mi méltán örcendhetünk Nagyméltóságod áldásdús életének e kegyteljes kimagasulásán, mert elmondhatjuk, hogy Nagyméltóságod, mint, Istennek szolgája, megnyerte Urának tetszését, és mint föpász- tor, híveinek szeretedét. Ezen örvendezés vezetett minket is, mint az Excellencziád, föpásztori székhelyén működő állami hivatalnokokat Nagyméltóságod elé; és megjelentünk — habár tudjuk azt, hogy Nagyméltóságod kipróbált szerénysége tiltakozott a világi hivságokra valló minden tüntetés ellen, — de megjelentünk, mert nemes cselekedettel gazdagított tiltakozása mély tiszteletünket annál inkább fokozta. Fogadja tehát Nagyméltóságod, az isteni kegyelemtől nyert kitüntetése alkalmából őszinte szerencse- kivállatainkat, tiszta szívből kívánván, hogy az egek Ura Nagyméltóságodat az egyház, a haza és hívei javára Széchenyi György életkoráig annak testi és szellemi erejével éltesse ! A szép beszéd végeztével ő Nagyméltósága meghatottál! mondott köszönetét a jó kivánatokért a küldöttség tagjainak s áldását adva rájok, déli 12 óra után ért véget a tisztelgés. * * * Ugyancsak püspökünk jubileuma alkalmából, de még szombaton, mindjárt a hálaadó isteni tisztelet végeztével, tisztelgett a helyben állomásozó honvéd- huszárezred tisztikara ő exciájánál Pa 1 kovics József ezredes vezetése alatt, legjobb kivánataikat ki- fejezendők a főpásztornak, ki is szívélyes köszönetét nyilvánitá ezért a tisztikarnak. * * * Azok után, a melyeket a küldöttségek szónokai gyönyörű beszédeikben elmondottak, nem marad részünkre egyéb hátra, hogy ismétlésbe bocsájtkozva, azt kérjük a Mindenhatótól: hogy ritka erényekben tündöklő Főpásztorunkat, friss egészség, megelégedés és boldogságban az emberi kor legvégsőbb határáig éltesse !
