Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-08-10 / 32. szám
XII. évfolyam. 32. szám. Vácz, 1890. augusztus Előfizetési ára : évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasjparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdászai entelecheiák. in. Napjaink dicsőségkoszorúzta történészei és nemzetgazdászai az ázsiai és afrikai tájak topogra- fikus jellemét olyanokul szeretik feltüntetni, melyeknél fogva a keleti országok a kényuralom és mozdulatlanság legalkalmasabb fészkéül és gó- czáui látszanak teremtve lenni. Azok a majdnem végtelenbe vesző rónák; határtalan homok tengerek csapásonkint sórétegekkel behintve, melyek az avatag és kopár tenyészet végső gyökérszálait is felmarni látszanak ; a mozdulatlan száritó légrétegek, melyek az első lélegzésnek sziporkát és tüzet szórnak az állati vérkeringésbe ; a hosszú, iszapos álmatag folyók palajos fakó partjaikkal; a magas, növényzettel csak gyéren fedett sziklás hegylánczolatok szerintük ólomsúlyú nehéz egyformasággal nyomják le az embert, hogy a kard és egyház zsarnokságába sülyeszszék a lakosságot. Én azonban bármily hódolattal viseltessem is eme nagy gondolkozók iránt, Ítéletüket e tekintetben nem Írhatom alá. S valóban nem fojthatom vissza csodálkozásomat, hogy a modern tudományoknak épen azon. hatalmas bajnokai, kik velős munkálataikban és legtaglalóbb kritikával fejtik izekre és mutatják ki a behatásokat és különbségeket, melyeket az angol portugál!, dán, spanyol és franczia gyarmatosítások és az állalok alkalmazott nemzetgazdászati elvek létrehoztak. Ezen egy tekintetben mégis oly szembeszökő felületességet, az égaljban és helyrajzi viszonyokban keresik és kutatják azt, a mi határozottan a rossz és lelkiismeretlen kormányzati. rendszerekben keresendő és megállapítható. A squarrer az ausztráliai sós sivatagokon a szabadság és polgárisultság sátor-czölöpeit veri le; a hollandi, ki barátságtalan, homokos és mocsáros hazát nyert a végzettől, állhatatosság, ipar s éberA „Váczi Közlöny“ tárczáj a. Panasz. Most, hogy visszhangja kél dalomnak S derengni kezd az ég nekem Utamra lomb, virág hajolnak S merengek űj reményeken : Hiszem, tán nem vonul utánam Sötét felhőn a bű, a bánat S ha eddig könybe úszva jártam Lesz részem majd a boldogságban, Virága lesz a puszta fának ? ! Csalódott újra, mint nem egyszer Rajongva álmodó szivem, A bánat összeforrt nevemmel Csalódás lett egész hitem ; Ki félve, tévedezve léptem Az élet útjain előre Lelkem nem fürdött még a fényben Nehéz, ködös vidékre értem Hiába bízva, mint a dőre. S kilobban ím a szürke égen A biztatás picziny sugára, Óh ezt sovárgva várta régen Szivem, hogy induljon utána: Tüzoszlopom a tiszta eszmény Vak éjeken igaz vezérem S nagyért, magasztosért epedvén Magam megyek a puszta mesgyén, A Kánaánt talán elérem ? De ím a röpke égi lángok Mint gyenge mécs kialszanak, Nincs senkim, hasztalan kiáltok Itt minden néma, hallgatag; A dölyf, a gőg kaczag felettem Kegyetlen szív lenéz, nem ért meg Hiába új utat jelelnem ! Az emberek a bűn mederben Eveznek az örök veszélynek . . . Lévay Mihály. ség segélyével mesterséges hazát teremtett magának, melyben a politikai és polgári szabadság legfenségesebb gyümölcsei diszlenek, az amerikai pioniere, midőn Far-West határtalan rónáit majorokkal népesíti be, már az első kapavágásnál azon gondolat dagasztja kebelét, hogy ott ő egy oly tanyát fog alkotni, melyben a jólét a szabadsággal karöltve fog fészket találni. De van a keleti vidékek topografikus jellemrajzában más valami, a mi gazdag tanulságokat szolgáltat az elmélkedés és fontolni szerető nem- zetgazdásznak, és ez az, hogy az egykor gazdag növényzettel borított felszínnek rablógazdaság, lelketlen kiszipolyozó rendszer következtében beállott letárolása által azok a feltételek, melyek alatt az egészség virul és az élet tenyészik kárhoztató módon megcsökkenvén, ennek folytán a népesség megfogyását, sok helyül teljes és végképpeni kiszáradását és eltűnését elkerülhetlen módon vonja maga után. Mert a teremtés rendje és fentartása egy nagy általános, egyetemes meg nem zavarható, föl nem bomlaszható törvényen alapszik. És ez a rendületlen alap a körforgás törvénye. Az állatország, következőleg az ember is nem létezhet növényország nélkül, nem pedig a természeti törvénynél fogva, hogy csupán a növényország van azon tehetséggel felruházva, hogy szervetlen elemekkel szerves anyagokat hozzon létre, hogy, hannadlagos és negyedleges egyetértéseket létesítsen. Emez egyesítése a szervetlen elemeknek a szerves anyaggal az egyedüli fentartó tápláléka a fűevő állatoknak. A hol a fűevő állatok nekik megfelelő táperő hiányában magukat fen nem tarthatják, ott a húsevő állatnak sincs mit keresnie ; ott reája nézve az élet feltétel megszűnt, onnan hurczolkodnia kell, evidens, szembeszökő tehát, hogy a növényeknek épen imént jelzett kiváló tulajdonsága képezi az állati élet nélkülözhetetlen feltételét. Az utolsó Bánky. — Elbeszélés. —■ Irta : ILvdl és záros Sáxrd.or. (Folytatás és vége). Sötét, szomorú napok borultak a kastélyra. Néma csend uralkodott körülte. Az úrnő haját tépte, kezeit tördelte és szét szált a rémes hír, hogy az utolsó fi, a deli Bánky, a kin kivül nincs széles nagy Magyar- országon, ki maradékot hagyhatott volna hátra, meghalt. Az asztalos fényes koporsót csinált, mit a vén Bánky ravatalra állíttatott ki a kastély kápolnájában. Ott nyugszik benne az utolsó Bánky. Sirt a kis harang a komor kastély tornyán és sirt mindenki, ki csak közelben volt. Három napig sirt a kis harang, mire negyed napra a kert vén fűze alatt megnyílt a néma sír, melybe leereszték a meghalt kívánsága szerint a fényes koporsót. Ott akarta a megboldogult nyugodni örök álmait, oda is tették. Felhantolták a sírt, virágokat ültettek a hantokra és naponként oda járt sírni a két öreg, kinek egyetlen reménye tért az örök nyugalomba — a sírba. * * * A halottról azonban rejtélyes dolgok kezdtek kerengeni, mindenki mást-mást talált ki reá. Legjobban, legtöbbet tanakodtak a felett, váljon miért volt a koporsó fedele mindig lezárva? Mért nem lehetett a halottat benne megnézni? Mert hiszen hol is van az szokásban, hogy a halottat eltakarják mindenki elől? . . . Nincs sehol. Később kezdtek olyanok is lenni, kik magok sem tudták hol, de mintha hallottak volna valahol beszélni, hogy Benő úrfi nem halt volna meg, csak elment az apai házból, mert atyja kitagadta. Egy reggelen megjelent Pista, a volt inas a kastély cseléd házában s esküvel erősítette, hogy mikor A természetnek valóban bámulandó öszhang- zala ama viszonosság fenséges törvénye, mely szerint a növények beszivják és éltetik magukat a légenynyel, melynek egyik épen legjelentősebb kútforrását az állatok lehellete és kigőzölgése szolgáltatja. A légeny elválasztása és feldolgozása alkalmával kiömlesztik magukból az élenyt, melyet tüdőnkbe besziva a vér létesüléséf és felfrissítését munkáljuk, mely nélkül életünk úgy, mint egészségünk jelen szervezetünk mellett semeddig sem volna feltartható. íme igy jutottunk el a polgárhoz, mint nemzet- gazdasági legfőbb tényezőhöz. Lehet irtó bárd, gyökér vágó fejsze, lombmetsző fűrész, koppantó kanál, vagy jótékony harmat, mocsárvezető csatorna, rögporhanyitó kapa, vadsarjmetsző, nemes szemet oltó kés. Egyéb semmi. A nemzet gazdászafra csak két irányban gyakorolhat behatást vagy Orosmanes ő, kinek gyomrában áldás virul, élet tenyész, vagy elátkozott, dögleletes Arismanes, kinek lehellete minden tenyészetet elperzsel, markaiból az átok sárkányfogai hullnak az anyaföld keblébe. Igen, itt alkunak nincs helye. Vagy . . . vagy . . . Az Istenség a nemzetgazclászatnak is örökös megmásithatlan törvényeket szabott, melyet emberi hatalommal még oly gonoszszal, sem folyamatában fentartóztatni, sem működésének irányát megmásítani, sem okozatainak eredményeit végérvényesülésben megdönteni nem lehet. így elérkeztünk azon ponthoz, melyen a nem- zetgazdászat három első elemi tényezőjét: a természetet, a munkát és a tőkét szembe állíthatjuk azon általunk ismételten hangsúlyozott törvényekkel, melyek a nemzetgazdászat alaptörvényeit képezik. ő uraságnál helyet ment nézni, ott látta erdész ruhában Benő urat. A cselédek csupa fülek lettek s úgy hallgatták Pistát. Midőn elmondta mind amit tudott, megkérdezte, ha itthon van-e az úr? — Itthon, mondák a cselédek, de beteg, fekszik; azt mondják, nem sokáig élhet. Talán beszélni akarsz vele? — Persze. Kérni akarom, vegyen vissza. Megszeretném neki elmondani a mit láttam. —■ Rosszul teszed, nagyon mérges most mindenért. Pista bement. Mit, mit nem beszélt ott bent, nem tudni, de elég az hozzá, hogy midőn ki jött a szobából örömtől sugárzó arczczal mondá, hogy visszavette az úr s hamiskás mosolylyal mondá halkan, hogy holnap titkos útra megy, de hogy hová, miért ? azt nem mondá. Másnap reggel Pista lóháton egy nagy öt fekete pecsétes levéllel útnak indult. Nem tudta senki, hogy hová megy. Bent a kastélyban mély csend honolt. Ha valami cseléd valamiért betévedt a szobákba, halkan lábujj hegyen ment. — Csitt, csendesen. Susogta egyik a másiknak. Beteg van a háznál. Ott feküdt a belső szobák egyikében az öreg Bánky lelkileg, testileg megtörve, mellette ült az ágynál görnyedve, halványan kisirt szemekkel Bánkyné. — Másként nem tehettem, suttogott Bánky. Legyen övék minden, éljenek boldogul. Belátom, hogy szigorúbb valék, mint kellett volna. — Mit mondott Pista, hogy hol van? — Harmincz mértföld választ el egymástól. — Szent Isten, mikor ér ide? — Az nem volna baj, csak jönne. — Ha jön, mikor ér ide? Talán két-három nap múlva, ha hajón, vagy gőzkocsin jönnek a közelebbi állomásig. * * *
