Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-28 / 17. szám
Előfizetési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: íO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyílt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza lől. sz. Kéziratokat nem adunk' vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Néhány szó az építkezésről. III. a tavasz. I,eltet látni, hogy ilt is, ott is emelkedik egy házikó. Házikó? Ugy-e megütköznek rajta? Sajnálom, hanem ami vidéki városainkban még ritkán lehel beszélni házakról. Ha pedig a falusi építkezésekre is ki akarom terjeszteni figyelmemet, akkor plane csak kunyhókról, vagy fecskefészkekről lehel beszélni. Hallom ám az ellenvetést, mit mondanak a fenti sorok elolvasása után: építkezéshez pénz kell. Igaza van az érdemes közbeszólónak, de én bátor vagyok megjegyezni, hogy a pénz birtokában is tisztában kell azzal lennünk: miként használjuk fel azt czélszerüen: Abba az összetákolt viskóba is beleölik a pénzt, anélkül, hogy volna benne köszönet. Építenek, újítanak, de annak czélszerüségéről, használhatóságáról, kényelméről egy cseppet sem gondolkodnak. Úgy tesz a legtöbb építkező, mint a fecske rakja fészkét ősi módra, úgy mint elődje tán ötszáz év előtt. Az ember nem fecske, mely úgy vándorol ma is, mint évezredek előd. Az ész, mely minket minden egyéb lény fölé emel, ha volt is egy-kéf tudós, ki — vagy szerintük, — mely 1 eszállitotta az embert a majmok alyafiságába, az ember mégis föltalálta a gőzhajót, gőzmozdonyt, eleclromossá- got, stb. Ez a találékonyság megczáfolja a majom- alyafiságot, mert bizony a majmok máig is majmok ! Ez az ember haladását bizonyítja, -—- ergo haladnunk kell minden egyéb dolgainkban is, úgy az építkezésben — és nemcsak eszkimók módjára sárkunyhókat raknunk, hanem tisztességes anyagból készült épületeket, melyek egészségesek, kényelmesek, czélszerüek. A városokban már ritkábban lehet panasz a Ä „Yáczi Közlöny“ tár ez áj a. Ebéd után. Pipám, pipám, ah, minek mondjalak ? Nem mondhatom : igéző bájalak ! Nem vagy szép lány, hanem füstös fazék, Rajtad nem gyöngy, csak madzag a nyakék. És én mégis mennyire szeretlek ; Szerelmemben sokszor majd megeszlek! Pipám, pipám, te füstös csábalak, — Ah, jer idébb, jer, hadj csókoljalak; Csókod tüzes, mint a Vezúv s hiszem, Hogy értem égsz, a mig dobog szivem! Nem lész’sz hűtlen, nem viszesz a jégre, Mint velem tett a csalfa lányféle. Hiába no, bolondjuk voltam én, Azt liivém, hogy mindegyik égi lény, Hogy általuk a boldogság leszáll; — Hogyan hivém? az eszem most megáll! — Mert már tudom, mi földi édcnünk: Ha a földön eget nem keresünk! — Ha ettem jól és ittam eleget, Ha gondokon nem töröm fejemet, — Ha kebleden pihenek oh, díván, S eljösz hozzám gondüző kis pipám, Eszembe jut, ha gőzölsz mint az üst, Ily üst a föld — és minden rajta — füst! Falstaff. A papucshős. Az ogyik megy, a másik jön. így van ez ebben a folyton változó világban, melynek egyedüli derűje a szép asszony, a jó bor, de mindenek felelt a jó czim- borák. Mi is elbúcsúztunk egyik felcjthetlen czimboránletol, akivel hosszú időn át fogyasztottuk *a kalamáris tartalmát, de nein kevesbbé a „Perce/.“ kocsmáros lőréjét. felhasználandó anyag ellen, de szólhatunk az építkezés tervezése ellen. Igen, — de mit várhatunk egy pallér embertől, ki nagyobb építkezéseknél sokszor még csak munkavezető sem volt, hogy egy kis betekintést nyert volna az építkezés titkaiba, hanem szerzett egy pár forintot mint vidéki kőmives és fölcsapott pallérnak? Az uj vívmányokról, e téren való haladásról még sejtelme sincs, csak tákol mint a csizmadia, ki látva egy rósz csizmát, annak a mintájára neki áll szabni — újat! Az ilyen ember szerkesztette épületben nem találunk symmetriát: az ablakok rendezetlenül vannak felrakva, néha kicsinyek, máskor nagyon szélesek, néha olyan hossz négyszöget képeznek, hogy beillenének templom- ablakoknak. így vagyunk az ajtókkal, kémények, kályhák elhelyezésénél. A tető minden constructiót, formát, tartósságot nélkülöz, benne mégis egyik gerendából a másikba bukunk. Azért jó volna az illető építőknek először építészekhez fordulniok, ki nekik tervet készítene először és tanácsot adna. Az építkezést szigorúbb ellenőrzés tárgyává tenni nem ártana, mert minden épület a város egy-egy része és erről ítélik meg a várost. E tekintetben azonban jó szolgálatot tesz minden laikusnak a most füzetekben megjelenő »Építési Tanácsadó.« Bátran kezébe veheti ezt a könyvet bárki. Talál benne terveket költségvetést, szóval mindent, ami szükséges. Ajánlom e könyv beszerzését, mely csaknem minden háznál pótolhatja az építész-mérnököt. Felhívás a magyar gazdaközönséghez. A magyar gazdák jégszövetsége fenállásdnak második évét fejezte be. A résztvevő gazdáknak a lefolyt két évben előfordult nagyszámú és tetemes jégkárok A Pereczben jöttünk mi rendesen össze egy kis blattra, még néhány quaterkára. Itt volt a búcsúestély. Itt vigadtunk elkeseredésünkben utoljára. Ölelkeztünk, c.sókolóztunk, toaszti- roztunk, s ittunk, amig csak mozogni bírtunk. Másnap kikisértük Jancsi barátunkat az állomásra. Még egy- egy ölelkezés, egy-egy csók, — és betettük a vaggonba. Egy fütty és az a fekete ördög elvitte őt magával. így visz el lassan mindent az ördög! Megint egy fütty, — és ekkor megérkezett Jancsi barátunk utódja. Alig, hogy sirtunk, már meg örültünk. Ilyen az élet. Egyik szemünk sir, a másik nevet! — Isten hozta kedves kolléga! Már alig vártuk. Ah, kedves családja! Hányán vannak? Hárman? Négyen ! Brávó! Gyönyörű gyerekek. Kezeit csókoljuk nagysád. No tessék aggódni. Itt jól fogja magát érezni. Szép város, kellemes. Kivált nyáron. Van jó piacza, kapni mindent, salátát, uborkát, paprikát, spenótot olcsó pénzért. Lehet sokat sétálni. A mi feleségeink sokat vannak együtt. Nekünk férfiaknak nem sok szórakozás akad, legfölebb elmegyünk úgy néha kicsit a Pereczbe. Gollega úr velünk fog tartani, remélem? — Nem igen szoktam menni, — volt a rövid válasz. Én ránéztem Kormos barátomra, mit ez viszon- zott. Értettük egymást. — Nem szeretném, ha férjem kocsmába járna, — szólt ő nagysága. — Kérem, nagysád, az is szükséges. — Kikérném magamnak. Mindnyájan elhallgattunk, még Kormos barátom se tréfált többé a két gyerekkel, kiket collegiálitási szívességből kezén vezetett. — Hogy hijják magát bácsi ? — faggatá a nagyobbik gézengúz barátomat, miközben nagyokat ugrott. — Engem? Kormosnak. — Hát maga kormos? kiváncsiaskodék a másik nagy fejű Gzingár-utód. folytán — az élvezett olcsó dijak és a készfizető kezesség alól történt felmentés előnyein kívül — külön osztalék ugyan nem volt kiosztható, de örömmel con- statálhatjuk, hogy a szövetségi eszme folyton nagy hódításokat tett a második évben is, a mennyiben az' első évi dij-bevétellcl szemben, mely frt 463,560. 38 krf tett, a második évi díjbevétel már frt 525,348. 80 krra emelkedett. Most már tehát oly tekintélyes üzleti állomány i felett rendelkezik a szövetség, hogy annak virágzása I nemcsak minden kétséget kizár, hanem biztosan várható, hogy a külföldi vagy nagyrészt külföldi tőkével alapított — Magyarországban működő — társaságok minden gáncsoskodásai daczára évről-évre nagyobb kiterjedést nyerend. Midőn ezen tényállást a magyar gazdaközönség tudomására juttatni szerencsénk van, bátrak vagyunk egyúttal azon fontos, ma már az egész ismert és követett nemzetgazdászati elvre figyelmét felhívni, mely szerint csak azon ország vagyoüosodhatik és fejlődhetik, melynek polgárai gondosan őrzik saját hazájuk tőkéjét és nem használtatják fel pénzüket idegen tőkék kamatoztatására akkor, midőn önmaguk ép úgy, sőt esetünkben jobban és czélszerübben segíthetnek magukon. Ha ezzel szembe állíthatjuk azon tapasztalatot, melyet a tisztelt gazdaközönség tehetett és nagy részt bizonyára tett is, amaz idegen pénzzel alapított biztosító-társulatnál, mely a hivatalos lap hirdetése szerint legközelebb fusionálni fog. úgy hisszük, jól felfogott hazafiui kötelességet teljesítünk akkor, midőn intő szavunkat emeljük honfitársainkhoz, arra kérvén őket, bogy biztosítás czéljából. kiadandó filléreiket ne vigyék ok nélkül a külföldre és ne fordítsák azt a külföld tőke kamatoztatására. Az előadottak alapján jégkár elleni biztosításra melegen ajánljuk szövetkezetünket a t. gazdaközönség figyelmébe, mely egyrészt azért, mert önbiztositási alapon van szervezve, másrészt, mert az „Első Magyar Általános Biztosító-Társaság “-ra támaszkodik, minden irányban tisztán magyar és kizárólag hazai tőkén alapszik. Azon gazdatársaknak pedig, kik tűz ellen vagy életüket kívánják biztosítani, szövetségünk alapitóját és védnökét, az „Első Magyar Általános Biztositó-Társa— Kormos a . . . — dühösködöttt barátom. Hogy hijják magát? — Péternek.- Engem meg Pálnak, — jelentkezők a másik.- No hát lássátok Péter és Pál, a kéményseprőt nem hijják Kormosnak, mégis Kormos ! Elkísértük a város uj lakóit szállásukra és mi aj ól t vi k magunkat, még pedig oly sietve, mintha valami miatt menekülni óhajtanánk. Lehangoltak voltunk. Egymással se beszéltünk, csak úgy ösztönszerüleg siettünk a Pereczbe. — Megjött Czingár úr? — kérdé a kiváncsi kocsmáros. — Hozzon bort, — volt a válasz. A percczes nagyot nézett. Bizonyosan azt gondolta: ezeket az urakat még nem láttam ilyen mérgeseknek. — Jó "estét, — köszönt nyájasan a pereczesné, 'kinek olyan vékony volt a hangja, mint a milyen kövér volt ő. — Megjöttek a uj . . . Kérünk egy adag sódart, — hangzott a be nem fejezett kérdésbe. — Nagyon jó lesz, — szólt valahára Kormos barátom bosszú hallgatás után. Ugyan kérlek Bandim, — kérdém őt, - miféle véleményt táplálsz te Czingár Dániel collegánkról ? Kormos' vállat vont és a kocsma másik sarkéiba bámult. Látszott, hogy a kérdés kellemetlenül érintette őt. — Nem beszélsz? — faggattam újra. — Willibard, — (ez volt ami balpárti érzelmű, német származású, antigermáu kocsmárosunk neve.) maga derék ember, üdvözlő Kormos a. sódarral érkezőt, a helyett, hogy a kérdésre felelt volna. . A bor eltűnt hamarosan, a sódar pedig elcsúszott vele. Nem sok kedvünk volt tovább maradni. Ereztük valaminek a hiányát és ez Jani barátunk volt. Kormos elkezdett fészkelődni, éppen úgy, mint mikor loaszli- rozni készül, hanem ezúttal csak haza készült.
