Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-21 / 16. szám
e helyre, mely az Ür Golgotáját ábrázolja, azért jóval kevesebb nép vett részt ez aj tatosságon, mint a mennyi az előző években szokott. Annál látogatottabbak voltak azonban a templomok, hová seregestül tódult a hívők sokasága. A nagy hét magasztos szertartásai, a zene, orgona s harangok hangjainak elnémulása, Jeremiás siralmainak éneklése annyira meghatja az emberek kedélyét, hogy templomba siet mindenki, még az is, ki meghalni sem ér rá a sok dologtól, ki egész éven át nem gondolt az Úr házára, most oda vonzza valami a keserűek emléke napjain. Megszállja a vágy oda vinni buját, szenvedését, melylyel az élet viszontagságai töltötték meg szivét, hogy ott, az Istenember megrenditő halálának jelképe a feszület s az Oltáriszentség előtt kiöntse azt, hol az föl nem tűnik, hol senki nem kérdi, miért sir, hol minden ajk sóhajt, honnan mindenki megkönnyebbült lélekkel távozhat el. Minden templom egy-egy bucsujáró hely, hol az Ur ravatala, koporsója emlékeztet a halálra s elmúlásra. Nagyszombat már nem az elmúlás, hanem a lélek halhatatlanságának, a reménynek, feltámadásnak az ünnepe. A harangok újra megszólalnak, hogy hirdessék a világnak az eszme diadalát a halál legyőzetésé- ről. E napnak szertartásai a kercsztkútmegáldás és tüzszentelés. Plébánia templomainkban e szertartásokat U j h e 1 y i István és Czettler Antal kanonok-plébánosok végzek. A feltámadási kürmenetet pedig szombaton délután megyés püspökünk teljesité. A felderült öröm napjának: a feltámadás ünnepének boldogságban és örömben való eltöltését szívből kívánjuk lapunk minden olvasójának. Meghívó a székesfehérvári tüzoltószer-kiál- litásra.*) Van szerencsénk hazafias üdvözlettel becses tudomására adni: miszerint a magyar országos tűzoltó- szövetség IX-ik közgyűlését 1889. augusztus hó 20 — 22-én ezúttal Székesfehérvárott megtartani határozván, az, tüzoltószer kiállítással fog egybeköttetni, mely utóbbinak sikeréhez a Nagyméltóságú magy. kir. földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium, az országos iparegylet és a budapesti iparkamra támogatását is megnyerni szerencsénk volt. Most, midőn a közelébb bocsájtott tüzrendészeti kormányrendelet következtében nem lehet község az országban, melynek tüzoltó-testülete ne legyen, és legalább a legszükségesebb tűzoltósági eszközei be ne szereztessenek, hazai szakiparunk fejlődésére, s az e szakmába vágó tárgyak előállításával foglalkozó gyárosok és iparosok üzleti forgalmára az eddiginél jóval fokozottabb anyagi előnyöket biztosíthat az e fajta kiállítás. E szerint hazai szakiparosaink érdekében a kiállítás nem lehet időszerűbb mint a folyó évben. Miért is saját jól felfogott érdekében tisztelettel hívják fel czimedet, miszerint ezen kiállításban készítményeivel részt venni, s ebbeli elhatározását- a mellékelt ivén minél előbb, de legkésőbb 18S9. május hó 31-ig annál inkább bejelenteni szíveskedjék, miután a későbbi jelentkezésből származható hátrányokért a rendező-bizottság felelősséget nem vállal. Az igények is a jelentkezés sorrendje szerint vétetnek figyelembe. Kiállításra elfogadtatnak: fecskendők, vizmüesz- közök, villanyos jelző készülékek, jelző lámpák, vilá*) Adjuk e meghívót egész terjedelmében, mert tűzoltóinkat és iparosainkat bizonyára érdekelni fogja. néznek . . . Valami újságíró féle meglát, siet megtudni nevemet, beírja az újságba s néném holnap olvashatja colloquáló öccsének nevét a rendőri hírek között! . . . Elisz ez rettenetes lesz! . . . Kétségbeesésem csak fokozta phantáziám működését, mely a legborzasztóbb helyzeteket állitá lelki szemeim elé. Csak az a gondolat, hogy mindezt hazámért szenvedem, adott erőt a küzdelemre. A rendőrségi épülethez érve, már teljesen beleképzeltem magam a mártír szerepébe s föltettem magamban, hogy mindennemű kinzatást és zaklatást békével fogok tűrni. Amint megérkeztünk, rögtön a kapitány elé állítottak. Rokonszenves külsejű, barátságos kinézésű ember volt. Hosszú ideig némán nézett rám mély tüzű szemeivel s ez az átható tekintet megfagyásztá bennem a vért. Perczek múlva megszólalt; mintegy önmagához beszélve : Pedig mily szép, magyaros arcza van! . . . mondá keserű hangnyomattal s ismét felém irányi Iá két szemének szúró tekintetét. Ez a két szem jobban bántott, mintha tüzes vasakkal szaggatták volna testemet. Rövid vártatra ismét megszólalt bús, melancholi- cus hangon :- Fiatal ember, ön nagy bűnt követett cl. Ön a magyar állameszme ellen izgatott. Ön a pángermanis- riius szolgálatába állva ezredéves magyar hazánk főn- állását alapjaiban akarja megingatni, midőn ismerve a költő mondását: „Nyelvében él a nemzet“ ön éj) c nyelvet támadja meg azáltal, hogy nyilvános helyen, nagy közönség jelenlétében egy állami közeg magyar beszédet abczugolta. Ezáltal a német nyelvnek magyar földön való jogtalan terjesztésére a közönség körében híveket toborzott, s ezt a nyelvet hangzatos magyar nyelvünkkel szemben a közönség előtt megkedvelteim iparkodott. Önnek szép magyar hangzású neve van. On a legmngyarabb vidék szülötte s ezen körülmények gositó készülékek, jelző kürtök, létrák, kötelek, övék, minden fajta mentő és óvó készülékek, vizhordó kocsik és edények, személy és szerszállitó kocsik, fékezők, sisakok és sapkák, balták, zárkapcsok, érczjelvények, egyenruha szövetek és kész egyenruhák, tömlők, gummi tárgyak, vászon ponyvák, paszományok és zsinórok, tűzálló anyagok, szóval minden oly készítmények —- akár egyes darabokban vagy gyűjteményben — melyek nemcsak közvetlen, a tűzoltó használatára állanak, hanem általában a tűzoltó eszmével és működéssel közvetve is összefüggésben vannak. A kiállításban való részvétel semminemű terhes szabályzattal összekötve nincs, sőt nagyban megköny- nyittetik s az érdekeltek javát mozdítja elő, hogy a kiállítók térdijat nem fizetnek, a tárgyak és személyszállításra nézve pedig azon ritka előnyt eszközölte ki a bizottság, miszerint a Nagyméltóságu magy. kir. közlekedési minisztérium maga hatáskörében jár el az iránt, hogy az összes vasúti és hajózási vállalatoknál a legmérsékeltebb árleengedéseket eszközölje ki, mit a magyar államvasutak vonalaira már meg is tőn, a többiekkel pedig a tárgyalásokat folytatja. Az egyéb tudnivalókat miheztartás végett a következőkben közöljük: 1. A kiállítás helyisége tágas, száraz födött épületben lesz, (hol az 1879-iki általános országos kiállítás alkalmával az egész fémipar osztály elfért) melynek falai és oszlopai is igénybe vehetők. 2. Az épület a vasúti állomás közvetlen szomszédságában lévén, az átszállítás a tárgyakban semmi kárt nem fog okozni. A be- és kiszállítást a rendező-bizottság saját megbízottai által teljesitteti, s az ezzel járó csekély költséget a kiállító megtéríteni köteles, szabadságában állván minden kiállítónak ezt saját vagy külön megbízottja által is teljesittetni. A megérkezett tárgyak jegyzékbe foglaltatnak és ezen jegyzék szolgál a bizottság igazolásául. A visszaszállítás ugyanígy történem!. 3. A tárgyak elhelyezését a bizottság határozza meg, azonban a netáni Ízlésesebb elhelyezést, díszítést a kiállító tetszése szerint végezheti, valamint többen összeállva gyűjteményes csoportot alkothatnak. 4. A tárgyak tűzkár elleni biztosítását a bizottság díjtalanul eszközli. 5. A kiállított tárgyak eladását a bizottság díjtalanul közvetíti, mivégből a szükséges bővebb felvilágosítás a bizottsággal közlendő. 6. Az ide és visszaszállítási költségeken felül természetesen a becsomagolási és feladási költségeket szintén a kiállító tartozik viselni, mely költség az esetleges beszállítási költséggel egyetemben előlegezés hiányában utánvételileg szedetik be. 7. A kiállítandó tárgyaknak kiteendő értéke erejéig azoknak a kiállítási helyiségben való léteiének tartama alatt a bizottság felelősséget vállal. 8. A kiállítandó tárgyak készítői a megejtett részre- h áj lattan szakértő bírálat eredményéhez képest megfelelő írásbeli kitüntetésben részesittetnek. E végből a kiállító jelentkezése által előre kötelező beleegyezését nyilvánítja, hogy kiállított tárgya szakértő bírálat és próba alá bocsájtassék és az ekként netán felmerült kárért a bizottság nem szavatol. Egyébbiránt jogában áll a kiállítónak a próbánál részt venni s netáni károsodását elhárítani. 9. A kiállításra bejelentett tárgyaknak legkésőbb 1889. julius hó végéig már Székesfehérvárott kell lenni, mert a később érkezők vagy épen nem, vagy csak már a helyhez képest — esetleg rosszabb — helyen fognak elhelyeztetni. 10. A kiállítás valószínűleg 1889. augusztus hó 18-án fog megnyittatni és tart augusztus 25-ig, mely csak súlyosbítják bűnét. Ön nagy büntetésre méltó, de, hogy tanulja megismerni a lovagias magyar nemzet rendőrségét, én önt büntetés helyett csak a vasúti indóházig kísértetem s meghagyom, hogy a legközelebbi vonattal illetőségi helyére okvetlenül visszautazzék. Egyszersmind jóakaratukig figyelmeztetem, hogy hagyjon fel a nyílt, őszinte arczához, becsületes kinézéséhez egyáltalán nem illő nemzetiségi izgatásokkal, melyek a békés társadalom nyugalmának megzavarását nagy mértékben előmozdítják. Ezzel a hátam megett álló két rendőrnek intve a legkomolyabb ünnepélyességgel jelt adott az indulásra. Lelkileg lünkre voltam téve. Kezdtem hinni, hogy az elsorolt bűnökben csakugyan részem van. Meghatottál! s némi bánattal lelkemben mentem a vasúti in dóház felé. Az izgatottság, mely akkor erőt vett rajtam, még most is megreszketteti kezemben a tollat s kényszerít., hogy szokásom ellenére görbe betűkkel írják. S én azt hiszem, hogy a hetük görbeségc mindenesetre legélénkebben fejezi ki azt a, lelki ziláltságot, melyben én azon napon lel edziem. A vasúton már a meghatottság mellé lelkiismereti furdalás is járult s minél közelebb értünk szülőföldemhez, annál nagyobb mértékben növekedett. Mikor kis városunkba megérkeztem, méla csend uralkodott mindenfelé s nekem úgy tetszett, mintha a járó-kelők arczain is valami titkos bánat s szomorúság tükröződött volna vissza, oly némán haladtak az utczán s csak az omnibuszszán csoszogása támasztott kísérteties zörejt. Rettenetesen maczerált ez a cso- szogás. Nem mertem Így hazáig menni, leszálltam, s gyalog folytattam utamat. S ez nagy hiba volt. A járó-kelők előtt ugyanis roppant feltűnt a dolog, hogy elhagytam az omnibuszt s gonoszai, sejtve, gyanúsan néztek reám. Két vén asszony meg épenséggel nem átallott utánnám jönni s minden lépésemre figyelni... Kezdtem reszketni. — Szent Isten! mily mélyen leléphettem én a jó erkölcsök lajtorjáján, hogy már a közvélemény is foglalkozik bűnömmel! . . . idő után a 2-ik pont szerint a tárgyak visszaküldőinek,^ szabadságában áll — saját érdekében — a kiállítónak a becsomagolást és feladást annál is inkább önmagának vagy külön megbízottjának végezni, mert a feladás utáni esetleges kárért a rendező-bizottság nem szavatol. 11. A tárgyak hiánytalan visszaszolgáltatására nézve a bizottság részére a feladó vevény szolgál igazolványul. 12. A bejelentések vagy bármely ez ügyben kívánt tudakozódások a kiállítás rendező-bizottság czi- mére Székesfehérvárra intézendő. Kelt Székesfehérvárott, 1889. év január hóban. A rendező-bizottság nevében: Havranek József, kir. tanácsos, polgármester, a rendező-bizottság elnöke, Vida Pál, a rendező-bizottság titkára. Városi és vidéki hírek. = Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának ! = Bérmálás az egyházmegyében. Dr. Schuszter Konstantin megyés püspökünk ő nagyméltósága — mint legújabb körlevelében jelenti — május 10-én bérmálási körútra indul. Bérmálni fog: május 11-én Veresegyházán, 12-én Gödöllőn, 13-án Aszódon, 14-én Nagy-Kar tál on, 15-én Túrán, 16-án Zsámbokon, 17-én Kókán, 18-án Tápió-Süllön, 19-én Úriban, 20-án Monoron, 21-én Üllőn, 22-én Vecsésen, 23-án Ecseren, 24-én Rákos-Gsabán, 25-én Csömörön, 26-án Mogyoródon, honnan az nap Fótlion keresztül visszatér városunkba. = Kitüntetés. C sávolszky József, székes- egyházi kanonok, a váczi vöröskereszt-egylet buzgó elnöke, az egylet körül szerzett érdemei elismeréseid ő felsége Erzsébet királyné, mint a vöröskereszt-egylet legfőbb védasszonya által sajátkezüleg aláirt diszok- mánynyal tüntettetett ki. Gratulálunk ! ; = Hangverseny és tánczmulatság. A „Vácz- vidéki egyetemi ifjak köre“ részben a saját, részben a „Váczi lőegylet“ javára Váczon, a „Lőház“ nagyterűiében f. évi április hó 22-én, azaz hús Vét hétfőjén tánczvigalommal egybekötött zártkörű hangversenyt rendez a következő műsorozattal: 1. „A vándordalnok“ irta Steiner Aladár, szavalja Szenessy Aladár. 2.--Liszt: 6-i k Rhapsodia, zongorán előadj*, Gaál Pál. 3. Felolvasás, tartja, Zelovich Kornél. 4. Magyar kesergők a török hódoltság korából, czim- balomsóíó előadja Kiss Ella úrhölgy. 5. Magyar da- 1 o k, czimbalmon előadja Kiss Ella úrhölgy, zongorán kiséri Ulrich Károly. 6. „A kakasüllőn“ (monológ) Ga- bányitól, előadja, Strausz Zsigmond. 7. a) Schubert: I m promtu (As-moll). b) R a f f: Valseímpromt u. zongorán előadja Serényi Lajos. Ezenkívül-nehány elsőrendű népszínházi tag, ha a népszínház műsora megengedi, szintén résztvesz a hangversenyen. Belépti-dij: Személy-jegy 1 frt, családjegy 2 frt 50 kr. Hangverseny kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók Meiszner Rudolf úr kereskedésében és az előadás estéjén a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és a helybeli lapokban nyugtáztatnak. = A székesegyház tere. Mint örömmel értesülünk, illetékes helyen tervbe vétetett a székesegyház terének vas-rácsokkal leendő körülvétele és parkírozása. Egyelőre csak registráljuk az örvendetes hirt, de reméljük, hogy legközelebb már részletesebb adatokkal örvendeztetjük meg t. olvasóinkat. —' Megdöbbentő haláleset. Tahy Elek a váczi kir. járásbíróság telekkönyvvezetője s 1848/49-ki honvéd 19-én d. u. 6 órakor egy napi szenvedés után 58 éves korában elhunyt. Temetése ma vasárnap d. u. 5 órakor lesz. Haláláról a járásbíróság hivatalkara és a rokonság adott ki gyászjelentést. Ny. b.! Éles, fagyasztó szél süvített végig a városon meg- czirógatva bűnös fejemet, amit én mintegy büntetésül a sorstól legnagyobb béketüréssel fogadtam. Mire házunk kapujához értem, már annyira gonosznak éreztem magamat, hogy szinte kételkedve léptem át a küszöböt. S im . . . házunk öreg kutyája rögtön megérezte bűnös mivoltomat s kegyetlenül megzavarta a mélabus csendet. , Végem van, a kutya sem ismer már rám éh) lé lkod ék magamban. Mennyire megváltoztatott a rendőrségi palota levegője? . . . Iszonyú balsejtelem fogott el s még beleim is reszkettek az izgatottságtól. Nagynehezen betámolyogtam szobájáig. Ő éppen napi imáját végezte s midőn az ajtóhoz értem, mély túl világi hangon e szavak ütik meg füleimet: Mind marad oh ember e világi „hiúságaidból“ és hiú büntetéseidből, melyek után annyira törekszel? Tépett ruha, elfáradt test s nyugtalan lelkiismeret ... E szavakat hallva, rögtön összerogytam . . . Mikor eszméletemet visszanyertem, már ágyban találtam magamat, gondosan betakargatva s körülöttem a résztvevő ápolók s a város öreg orvosa. En csak a diagnosis megállapítására voltam kiváncsi s midőn kitudódott, hogy „nagymérvű s talán már acout jelleget is öltő, mindazonáltal részben még orvosolható, részben azonban már soha többé el nem múló, de azért nem szerfölött veszélyes“ ideggyengeségben szenvedek, — hát kénytelen voltam a fal felé fordulni, nehogy kaczagásom köztudomásra jusson — s ily állapotban aztán csendesen elaludtam. Álmaimban megjelent a lovagias rendőrség s láttam egy megható jelenetet, amint u. i. a lovagias rendőrség arra tanítja az önkénytes jelölteket, hogy miként kell csupa magyar lovagiasságból két évig szolgálni. Ez a meghqló látvány volt eredménye kalandomnak . . . Mindenesetre kétségbeejtő acquisítio! . . . Pipi),
