Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-10 / 10. szám

XI. évfolyam.

IO. szám.

Vácz/1889.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. W®

Előfizetési ára: évnegyedre

..........................1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : 10 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilt-tér:

sora

..........................30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vcícz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

SVSárczius 15.

Évről-évre felfrissülnek a nemzetben azon dicső napok emlékei, melyek alatt Magyarország kivivta a maga számára a létjogot.

Azonban ne lépjük fel a múltnak behegedi sebhelyeit; örüljünk inkább a drága magyar vér árán kivívott jelennek.

Mintha évszázadok álokának súlya alól szabadult volna fel a nemzet és friss vér szállott volna petyhüdt szerveibe: vállvetve igyekezett az elmaradottság hínárjából kibontakozni.

Az alkotmányosság védpajzsa alatt és a sza^ bad sajtó fegyvereinek támogatása mellett lépett ki az újjászületett nemzet a tettek egyengetett mezejére s rohamosan látott hozzá az alkotás nehéz munkájához.

Alkotott dicsőn a haladt hatalommal !

S hála a magyarok Istenének, ott állunk ma, hogy versenyezhetünk Európának kultur részével.

Elég ha e tekintetben az elért eredményekre, vívmányokra rámutatunk.

Irodalmunk minden ágában felvirágzott; kultur intézményeink és népnevelésünk fényes eredményeket mutatnak fel; igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk európai színvonalra emelkedett; közlekedésünk, vasut-hálózatunk, valamint az ipar- és kereskedelem csodálatraméltó haladás mellett tanúskodnak; pénzügyünk nem ziláltabb, mint más államoké; belügyi szervezetünk távol tartja tőlünk a rendbontó nihilizmust, kommunismust, stb.

S mindezen fényes eredmények közvetve nem-e a márcziusi napok óriásainak soha el nem évülő érdeme?

Nem ők rántották-e le a kiéhezett nemzet szájáról a köteléket, mely a táplálkozásban gátolta?

Tudja, érzi ezt a nemzet minden lelkes fia és kegyelettel emlékezik meg a nagyjelentőségű s horderejű események dicső napjairól.

Évről-évre fellobban a lelkesedés lángja a nemzet fiaiban s a láng nem alszik el, mig ég és föld el nem múlnak.

A márczius 15-diki események dicső napja városunkban sem múlik el nyom nélkül; osztatlan részvéttől kisért ünnepe e nap városunknak.

S most, midőn az ifjúság oly lelkes odaadással fárad a márczius 15-diki ünnepély fényének, emelése körül: városunk hazafias közönsége bizonyára most is megragadja az alkalmat, hogy érzelmeinek méltó kifejezést adjon.

Imádkozzunk együtt az Egek urához drága hazánk boldogságáért!

Ä kath. Legényegylet szinelöadása és táncz- vigalma.

Vác«, márczius 3.

A „Piros bugyelláris“ ez. népszínmű került színre a maga valóságában.

Nem kételkedünk kimondani, hogy a m. t. pártoló közönség nem csalatkozott várakozásában. Az egylet ez alkalommal is megfelelt a hozzá fűzött reménynek, mert oly előadást produkált, melyre büszke lehet, s oly nagyszámú közönség jelenlétében, milyet a Curia ritkán lát.

A mi magát az előadást illeti, némi ismertetés után a következőkben legyen összefoglalva tudósításunk.

Volt egyszer egy bíró, kinek neve Tőrök Mihály, s annak volt egy felesége, kinek neve Zsófi. Csakhogy rí mi Zsófi kunknak, valamerre Csehországban, manipu- láns őrmesteri minőségben, habár holt hírét költötték, <Tf még a régi szeretője, kinek hűséget igére, Csillag Pali néven.

Hogy történt, hogy nem, elég az a dologhoz, hogy

a komandó Csillag Pali regementjét Tölgyes falujába masiroztatta, hol Zsófi Török Mihály bíró urammal együtt a község igazgatását vezette, rendesen, példásan. Azaz, hogy Zsófi nem igen vezette, mert nem ért rá, meg aztán más dolga volt neki. Denique a huszár - ság megérkezik, a félreértések egymást érik, a publikum pártokra oszlik, ki Zsófit, ki Törököt, ki Csillagot védi. Mig végre a darab végén kitudódik, hogy hol maradt a piros bugyelláris, hozzá még sok más minden kisül, és bebizonyodik az is, hogy:

A házasság rendesen vígjátékkal kezdődik

S a vígjáték rendesen házassággal végződik.

Ez a dolog rendje.

Török Mihály biró uramat Huszovszky Béla személyesítette szép sikerrel. A hivatalában komoly és szigorú, de felesége iránt engedékeny bírónak egyik legsikerültebb jelenete az volt, midőn Csillag Palit Zsófi előtt mindenképoQ ócsárolja, hogy ilyen meg amolyan, se fiatal se csinos stb. Szerepét mindvégig derekasan töltötte be „amint a tisztesség kívánta.“ — Zsófi szerepét Orszáczky Mari, Csillag Paliét Balogh Ferencz játszotta: nagyon tudják a módját. Hogy nem első helyen említjük őket, annak az az oka, hogy az •érdemes községi elöljáróságnak a hivatalos tisztelet 'megadassák. Ez az aranyos kis — Zsófika, ez alkalommal is gyönyörűen énekelt. Megjelenésekor a közönség tapssal fogadta őt, melyet meg is érdemelt. Első dalától kezdve az utolsóig mind tetszést aratott. Csak már legalább egyet elhibázott volna, hogy újat is írhatnánk felőle! de nem hibázott el egyet sem. így tehát ki kell jelentenünk, hogy dalai a gyakori tapsra méltók voltak. De helyesen játszotta a biróné szerepét is, és igézőén. A különféle alakításokkal csak oly könnyedén bánt el, mint dalaival. Pl. midőn Julis asszonyt a helyzet felől tájékozta; vagy mikor Palinak azon eshetőséget fejtegette, hogy ha ő is valami szöszke cseh lányba beleszeretett volna; vagy hogy mikép lett ő, került-fordult maga sem tudja hogyan, Török Mihály felesége stb. Dalai közül megjegyeztük a következőket: Rózsabokorba’ jöttem a világra . . . Fösvény az én uram szörnyen . . . Hires város az alföldön . . . Mikor én még piczi voltam (kis hamis)... Elboiyongok... Vékony héja . . ., mely utóbbiban a bánatos hangulatot kitünően találta el. — Balogh, kire a drága portékát biró uram bizta, .mind dalaival, mind játékával csakugyan „a legénység előtt járt.“ Kvártélyba a biró uram házához került, hol a kölcsönös bemutatás után elkezdődött a darab bonyodalma, úgy hogy biró uram kezdett lemondani utazási tervéről, félt attól a „veszedelmes Csillagtól.“ Pompásan sikerültek azon jelenetei, melyekben Zsófiját megismeri, s annak szemrehányásokat tesz. Magán-dalai közül kiváló tetszést aratott az „Édes anyám is volt nékem“ kezdetű méla dal két versével, melyeket kiválóan mély érzéssel s meghatottsággal énekelt el. De nem lehet mellőznünk azon kettős-dalokat sem, melyekét Zsófival adott elő, s melyek közül a háromszor is piros dalt meg is kellett ismételniük, mire a közönség tetszése éljenzésben tört ki. Mindketten oly csinos, kedves alakok voltak, mintha skatulyából vették volna ki őket. — Petro Gyula, a Kósza Gyurka szerepében „nem voll az utolsó legény.“ Habár kezdetben a tilosba tért s kissé magasra stimmelte is a nótát, helyrehozta azután, s ügyes játéka, valamint a Török Mihály biró uram házi ügyeinek „szemmeltartásában“ kifejtett buzgalma elismerést érdemel. — Peták káplár hivatalát Lobi Ignácz viselte, ki iránt a manipuláns őrmester hálával, a legénység pedig respektussal viseltetik. Erélyes káplár volt, ki a legénység píz — iránti jogainak érvényt szerezni, de annak híjában is a fegyelmet föntartani, s őrmesterének becsületét megmenteni serénykedett. Kissé nehéz, de szépen sikerült jelenete volt az is, midőn „ott a láda körül“ pénzhez juthatott volna, de az idegen vagyon tisztelete visszatartotta, mig „egy szerencsés véletlen“ a helyzetnek más fordulatot adott. — A káplár- ságban szárnysegéde volt Kiss József, ki hivatalos szigorral teljesítette az ordrét. Nem kételkedünk, hogy idővel manipuláns őrmester is lehet belőle. — Simon fi Géza (Pennás jegyző) és Tokodi Lajos (Hájas ispán) czibilek, a körülményekhez ügyesen alkalmazott hnjlongásokkal arattak tetszést. Azért pedig, hogy Csillag a pocsolyába hordta ki őket, csak magukat okozhatják és Csepregit. Helyes alakok voltak. — Sebők Anna (Julis asszony) és Novotny Margit (Menczi) szintén helyre szereplők voltak, kik hol csattogva, hol csillapítva járultak hozzá helyes mondókáikkal a darab kerekségéhez. — Novotny Ilka a kártyavető, szakértőén eszelte ki s magyarázgatta (ugyan kitől tanulhatta?) ’a filkó gonoszságát, s beszédével s eltalált modorral nyerte meg a közönség helyeslését. — Gup- csó Gyula a deli termetű rokonszenves kapitány, kis szerepében is meggyőzött arról, hogy ily szerepeknek dicséretesen meg tud felelni. Fellépése határozottan megnyerő volt. — Igen eltalálta MirkaT József (a Lajcsi czigány személyesitője) is a zenélésre termett táj tempóit. Llajlongott, stimmelt, gyantázott, annak módja szerint, épen csak hogy nem muzsikált. Uniformisa hiányai derültséget keltettek; köszönet érte a Mutternek. — Simon Hermin és Borbás Etel, különben éber leányok, talán soha életökben nem ásítottak any- nyit, mint itt muszájból. Különben rendén is volt ily késő esti időben. — Bakos J. (ki az őrjáraton át is hűtötte magát), Valacli J., Fehér F., Quell R., Gaál L, és Csillag M., mint kisbirák, cselédek és legények, több-kevesebb teendőik hű teljesítése által, több-kevesebb sikerrel oldották meg feladatukat, sőt itt-ott egészen kifogástalan volt játékuk. — Gaál J., mint szolgálatkész lakatoslegény akarta értékesíteni ügyességét, de a biróné asszony nem engedte. — Gsilling M., Sebestyén M., Presán J., Herfert xA., Gerlei S., Huszer G., Gróf K,, Horváth L. és Szakszik M. mint daliás huszárok álltak sorba s masíroztak ha kellett, mint jól fegyelmezett, rendszerető vitézek, kiknek szivükre volt kötve, hogy „emberségesen viseljék magukat.“ — A tudákos levélhordó Misi (Írj. Korpás János) ügyes és bátor fiú, ki csaknem, teljes otthonossággal végezte nagyjelentőségű teendőjét. — Végül említjük Maricsek Dezsőt, a szakavatott súgót, ki mindig tudta mikor kell súgni, s hogy milyen hangosan.

A tiszaháti körtánezot elismerésre méltó gyakorlottsággal lejtették: Tóth Etel, Simon Hermin. Borbás Etel, Frankó Erzsiké, Sági Etel, Székely Mariska, Hajdú Anna, Simon Irma, Divicsek Anna, Schlinger Teréz, Simák Anna, Lavács Mariska és Mihalovics Juliska. Volt különben a darabban elég táncz, hát még utána!

Elismeréssel, kell adóznunk U 1 r i c h Károly karmesternek is, ki a kardalok kifogástalan előadását tanácsosai és tettel elősegítette. A Tótfalusi piros barna... Mikor én még ... és Csingilingi . . . kezdetű dalok szövege Balogh Ferencz, zenéje pedig Banda Edus szerzeménye volt. A karok összhangzatos s korrekt éneke általános tetszésben részesült.

A rendezés főérdeme Lobi Ignáczé; ő ilyen előadásoknak született rendezője.

*

Az előadást táncz követte. Megbízottjaink a következő résztvevők neveit jegyezték fel: Orszáczki Mariska, Merka Ida, Stefanek Anna, Simkó nővérek, Schaub Mariska, Frankó Erzsiké, Sebők Anna, Tóth Etel, Simák Anna, Prohászka Anna, Schlinger Teréz, Lobi Hermin, Kozma Anna, Kozma Margit, Korpás (Bajtai) Ivaticza, Simon Hermin, Simon Irma, Fancsik Irma, Merk Margit, Stibrik Ilka, Staidl Mariska, Dick Anna, Lavács Mariska, Depoy Hermin, Matz Erzsébet, Szinay Anna, Szinay Mariska, Novotni Margit, Novotni Ilka, Tóth Irma, Nagy Anna, Tury Mariska, Tury Juliska, Forgó Mariska, Epstein Etel, Rozenberg nővérek, Neumann nővérek, Mároki nővérek, Márik nővérek, Mihalovics Juliska, Holub N., Szalay Etel, Hirle- mann Mari, Wircz Giziké, Banyák Mari, Franyó Margit, Divicsek Anna, Groma Mariska, Fischer Juliska, Czuczor Mariska, Hubay Mariska, Sári Etel, Székely Mariska, Borbás Etel stb. Továbbá: Depoy Györgyné, Stefanek Józsefné, Prohászka Ágostonná, Korpás Já- nosné, Jelinek Ágostonná, Sebők Józsefné, Márikné, Szinayné, Orszáczki Józsefné, Matz Ferenczné, Novot- niné, Prohászka Jánosné, Lőblné, Tóthné, Stibrik Kálmánná, özv. Spissák Gyuláné, Vörös Mátyásné, Klem- bala Imréné, Feszi Györgyné, Tóth Mártonná, Jattéi Béláné, Csermák Istvánné, Patrik Lajosné, Schlinger Mihályné, Schaub Jánosné; Haidenfeld Árminná, Wircz Jánosné, özv. Hirlemanné, Merk Jánosné, özv. Márikné, Takács Pálné, Viskana Györgyné, Székely Zsigmondné Duczeck Károly né, Forgó Antalné, Marettáné, Kozma Károlyné, ifj. Korpás Pálné, Scheicher Rezső né, Simák Jánosné, Búzás Sándorné, Simon Imréné, Maurer Andrásné, Frankóné, Touláné, Fancsikné, Staidlné, Márokiné, özv. Divicsek Károlyné, Grománé, Sáriné, Hubainé, Mihalovicsné, Czuczor Jánosné, özv. Béki Imréné stb.

A táncz Banda Marczi kitűnő zenéje mellett kivi- lágos-kiviradtig tartott. — c —