Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-17 / 7. szám

kíséri működésükét. Ne csüggedjenek, ha egyesek talán bizalmatlansággal fogadják mozgalmukat; iparkodjanak a bizalmatlanságot eloszlatni szilárd akarattal; ha ezt teszik, győzni fognak, mert: „akarat, előbb vagy utóbb, de diadalt arat“ !

Városi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete múlt vasárnap (február hó 10-én) tartotta ez évi második rendes közgyűlését. A tárgysorozat tartalmánál fogva a közgyűlés tanácstermét zsúfolásig töltötték meg városi képviselők és érdeklődő közönség. Tudósítónk a közgyűlés lefolyásáról a következőket jelenti:

Elnök Réty Ignácz polgármester a közgyűlést megnyitván, olvastatott a Rudolf trónörökös elhunyta alkalmából a Budapestre leutazó felséges királyi párnak a város közönsége nevében kifejezendő részvét nyilvánítás módozatainak megállapítása czéljából tett polgár- mesteri előterjesztés, mely azt ajánlotta, hogy a menynyiben ő Felségeik a váczi vasúti állomás érintésével e hó 11-én lesznek Budapestre leutazandók, a képviselőtestület az említett napon a vasúti állomásnál testületileg leendő megjelenés által adna részvétének és hódolatának kifejezést. A polgármesteri előterjesztés egész terjedelmében elfogadtatott s hogy ne csak a képviselő- testület, de városunk egész közönsége is minél nagyobb számban részt vegyen a részvétnyilvánitásban, a megfelelő intézkedések megtétele végett a polgármester elnöklete alatt egy 10 tagú bizottságot küldött ki. A polgármesteri előterjesztésnek, melynek felolvasását a képviselők állva hallgattak meg, ekként történt elintézése után tudomásul vette a közgyűlés a megyei alispán urnák abbeli intézkedését, mely szerint a városi pénztárnokot a tudva levő engedély nélküli távozása miatt hivatali állásától felfüggesztette egyebekben pedig a fegyelmi vizsgálat megejtésével a pénztárban felmerült némely szabálytalanságok miatt a polgármestert megbízta.

A polgármester 1888. évi jelentése az egyes tisztviselők által beadatott jelentésekkel együtt a közgyűlés kinyomatni s a képviselők közt kiosztatni rendelte azzal, hogy tárgyalása a legközelebbi közgyűlésen történend.

Elhatározta ezek után a képviselőtestület, hogy a városi utczák megjelölésére dombormű ércztáblákat fog rendelni.

Következett erre a városi aljegyző ügye, ki arról van vádolva, hogy női látogatásokat fogadott volna a hivatalos órákon kívül. S az aljegyző ügye azzal végződött, hogy Dr. Kiss József képviselő indítványára hivatali állásától fölfüggesztetett s a fegyelmi vizsgálat ellene elrendeltetett.

Gallé József t. ügyésznek további szabadságoltatás iránti kérelme elfogadtatott és újabban is szabadságoltatott.

Ezzel a tárgysorozat elintéztetvén, a közgyűlés eloszlott.

Báli tudósítás.

Az „Váczi Első Általános Ipartársulat“ bálja f. hó 9-én tartatott meg, s minden tekintetben kitünően sikerült.

Jelenvolt Majthényi István országgyűlési képviselőnk is, kit érkezésekor a jelenvoltak szép serege lelkes

Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája.

A szerelem áldozata.

33. ID. 3".-löl.

Tizenhét éves volt, midőn megismertem; ártatlan szende, leányka, a kinek nem volt egyéb bánata annál, mintha anyja haragudott reá.

Fájó szívvel néztem őt, arra gondolván: mennyire megfogja törni a szelíd lelket, ha egy csalódás éri. Bárha ez sohasem következnék be, ezt óhajtottam. Azonban nem sokára elérkezett e szomorú idő reá nézve.

Szeretett ifjú lelke egész hevével, tele ábrándokkal s az első szerelem teljes boldogságával, a mely mögé még nem fér semmi kétely, semmi árnyéka azon Íriszemnek, hogy szerelme nem állandó s hogy szerelme nem lesz viszonozva örökké. Boldogsága azonban nem tartott sokáig s a mi nagyon természetes, csalódott ő is, mint talán valamennyien. Fájt szenvedését látnom, de azzal a bőszemmel vigasztaltam magam, rövid ideig volt boldog, majd elfelejti. Csalódtam e hitemben; ő nagyon sokáig siratta elvesztett boldogságát! S még nem gyógyult meg fájó lelke, a seb még sajgott s csak aludt keblében ama szerelem, melyet már ő maga sem hitt, hogy létezik, midőn hallottam, hogy férjhez megy. Örömmel mentem őt üdvözölni. Könyezvé borult vállamra s azt mondta: nagyon boldog vagyok! Kétkedve hittem el, tudtam jól, hogy ez lehetetlen. Igazam volt. Második csalódása rettenetesebb, iszonyúbb volt, mert már mint asszony csalódott. Borzadva tekintett széjjel maga körül, oly képek lebegtek szemei előtt, a melytől remegve fordult el. Belátta, hogy oly élet vár reá, a melylyel megküzdeni talán képtelen lesz, vagy ha megküzd is, oh milyen élet lesz ez! Tudta, hogy önmagában csalódott, mert azzal hitegette magát, hogy szerelme megsemmisült. S midőn férjhez ment, fölébredt benne a szerelem, de kétségbe esett azon tudatra: miszerint azzal nem férjét szereti. Küzdött az ész a szívvel, keserű harezot vívott mind kettő s a győzelem legtöbb esetben a szive lett. Ilyenkor kétszeres volt fájdalma, mert bűnösnek hitte ma; gát. Pedig tiszta lelke nem engedte, hogy az lehessen. 0 csak szerelmét nem tudta leküzdeni; de a mellett becsületéi féllékenyeri őrizte. »Szerelme és a csalódás üldözte ől egész életén, mindig liille, hogy valakiben

éljenzéssel fogadott. A négyes lévén a mulatságok ther- mometerje, megjegyezzük, hogy az. elsőt G4 pár tánczol ta.

A résztvevők közül hanyag tudósítónk a következők] neveit jegyezte fel:

Reitter Panka, Stefanek Anna, Depoy Hermin, Révész Karolin (Veszprém), Zoller Mariska (N.-Maros), Végli Fanni (Szokola), Péter nővérek, Mátay Anna, Drajko Anna, Korpás Bajtai Katicza, Stilórik Ilka, Schaub Mariska, Boharcsek Anna, Zsuffa Emma, Schimko nővérek, Merk Margit, Kozma nővérek, Bezdek Veronka, Prohászka Anna, Kalencsik nővérek, P. Kiss Anna, Barényi Erzsiké, Simák Anna kisasszonyok. Továbbá Reitter Istvánná, Fédor Sándorné, Stibrik Kálmánná, Depoy Györgyné, Joó Ádámné, Ifj. Korpás Józsefné, Korpás Jánosné, Ifj. Korpás Pálné, Schaubné, Prohászka Gusztáváé, Özv. Péter Istvánná, Özv. Marik né, Mátay Gyuláné, Scheffer Andrásné, Boharcsek Józsefné, Fleischmann Edéné, Özv. Zsuffa Györgyné, Schmiedt Ferenczné, Bocskay Andorne, Blázsovics Jánosné, Racsek Jánosné, Kohlmann Istvánná, Dr. Eranyó .Istvánná, Csermák Ferenczné, Csermák Mártonná, P. Kiss Sándorné, Maurer Andrásné, Hradecsni Nándorné, Reines Józsefné, Simák Istvánná, Lemuel Jánosné, Kozmámé, Özv. Prohászka Jánosné, Novák Jánosné, Román Istvánná, Népi Ferenczné, Kre vei káné, Patrik Jánosné, Blaha Józsefné, Schimkó Józsefné, Özv. Pintér Istvánná, Kalencsik Istvánná, Malik Ferenczné, Malik Istvánná, Vajk Károlyné, Tischler Andrásné asszonyok. A mulatság kivilágos-kiviradtig tartott.

Jelmez-estély.

Szerkesztő uram ! Az egyszer ugyan beugrasztott. Edzett újságírónak tekintve, csekélységnek vette azt, hogy a „Halifax“ estélyről hű referádát Írjak.

Megvallom, hogy c feladattól, bízva gyakorlottságomban, magam sem riadtam vissza.

De mennyire meghökkentem, mikor a „Platzra“ kiállottam. Oly bűvkörbe léptem, melyben az ember elveszti öntudatát.

A „Curia“ különben csendes terme egy kaleido- skoppá változott át, melyből a tiszta valót kivenni, éppen nem volt könnyű dolog.

És ha nem találkozik egy jó akaróm, a ki delejes álmomból felébreszt, nem állok jót érte, hogy a mozgósított nyomdát nem ültetem fel.

* *

*

Hol is kezdjem ?

Kezdem azzal a régi frázissal, melyet újabb időben kevés alkalomra lehet alkalmazni: Fényes anyagi és erkölcsi siker.

Ez jellemzi a mai kosztüm estélyt!

A rendezőség becsülettel megállotta helyét és nyújtott annyit, amennyit Ígért; a közönség pedig mely zsúfolásig megtöltötte a „Curia“ fényesen díszített termeit, ugyancsak kitett magáért.

Mintha csak megértette volna „Halifax“ híveinek jelszavát, ezúttal nem ismert rangkülönbséget, miáltal teljesen fesztelen jelleget öltött az estély.

Szóval „Halifax“ hívei kellő tapintattal elérték azt, a mit elérni óhajtottak: szilárd talajra fektették városunkban a dúsan megtelt kasszából védistenük üdvözítő tanait!

* ^

*

fel fogja azt találni s akad olyanra, a ki őt megérti. Fájdalom nem talált!

Egy Ízben, midőn nála voltam, egy összehajtott papirt adott kezembe s azt mondá: olvassa el s gondoljon reám!

Szegény asszony! olvasta valahol s rá ismert benne önmagára s egyes ismerőseinek oda adá. Köny- nyitett szenvedésein, ha valakinek részvétét bírta.

Elolvastam: egy napló töredék volt, a mely igy hangzott.

„Szivem vészrombolt sajka a bánat fekete tengerén. Szivem . . . szivem azt mondanám elátkozott, ha annyi szent emléknek s annyi szent érzelemnek, temploma nem volna. De igy tisztelet neki, mert szenvedés lakja!

A sírok szomorú füzéhez, vagy a villamsujtott tölgyhöz vagyok-e hasonló, — vagy talán mindkettőhez?

Irigylem a bus füzet, busán ereszti lecsüngő ágait a kedves sírra s csókdossa a sötét sir tarka virágait. Irigylem a szomorú füzet, a temető lakóját, mert ösz- hangzatban van a lakó lakásával!

Lelkem egy bus temető, szivemben annyi kedves halott s mégis mosolyogva járok az élők között. Irigylem én a szomorú füzet! Irigylem a tölgyet is! A villám csapása halálosan találta, többé nem érez, nem fáj neki úgy az élet, mint nekem.

A tölgy kihalva . vágya nincs uj tavasz után, szive nincsen, mely szeretne mégegyszer boldogságban dobogni, lelke nincsen, mely a végtelenben elérhetetlen után szárnyal. Irigylem a tölgyet is!

Hasonló vagyok a Szomorú fűzhez, én is kedves sírokat árnyalok be lelkemnek bánatával s néha vigalmak közepette is képzeletben a temetőben merengek

Arczomon az élet, ■— szivemben a halál — s ki gondolná ? ... Ne is gondolja senki!

Hasonló vagyok én a villamsujtott tölgyhöz is!

A csalódás villámként sújtott, de fájdalom nem halálosan s keblemnek még szive van!

Irigylem én a tölgyet is!

Szegény nők, a nagyobb rész közöttünk sírásra született! Mindig van miért sírnunk, könyeink megszám- lálhatatlanok, mint az ég csillagai. Ki tudja . . . talán könyből lesz a csillag? A bú kényeiből. Az örörnkönyekből pedig a tenger fehér gyöngyei. Ritka az öröm köny, mint a jóféle gyöngy, de az Isten előtt a búkönyek szentebbek, azért díszíti velők az eget.

Ha igaz az, bogy könyből lesz a csillag, úgy nagyon sokat fényesed betett az ég mióta, én születtem!

Az idő előrehaladottsága miatt a további részletek mellőzősével, ezúttal csak annyit említek meg, hogy az első négyest 2 kolónban Gajáry Géza, Ko- vách Ödön és Stigliczy József rendezése mellett 80 pár lejtette, mely tekintélyes szám a szűnóra után sem csökkent.

A jelen volt hölgyek közül a következőket sikerült feljegyeznem :

Leányok: Velzer Margit, (havasi gyopár), »Schätz Margit (piruette), Gajáry Irén, Pentz Laura, Benitzky Ivlatild (rózsa), íntzédy Irma (regatta), Pertzián Irma, Krakker Rózsika (gyöngyvirág), Varga Adrienne (hajnal), Bencze Margit (vadrózsa), Ottó Riczi (pipacs), Szvetenay Juliska (Kosdról), Reitter Panka (regatta), Kiss Anna (nápolyi halászleány), Dászkál nővérek (hangjegy és treff-dóma), Kilián nővérek Bottyánból (parasztleányok), báró Belosztotky Anna (spanyol tán- ezosnő), Korpás Bajtai Katicza (pipacs), Kacskovics »Sarolta, Vadkerty Irma (gyöngyvirág), Bezdek Veronka, Meiszner Emmuska stb.

Asszonyok: Gajáry Gézáné, dr. Rácz Béláné (Faust), dr. Huzella Mátyásné, özv. Schätz Istvánná, íntzédy Sománé, dr. Lengyel Sománé (paraszt menyecske), Scherer Istvánná, Ádárn Rezsőné, dr. Kiss Józsefné, özv. Pencz Ferenczné, Péts Sándorné, Hufnägel Imréné, Ikoticsné, Gilibertné Budapestről (kis ördög), Velzer Kálmánná, Velzer Lajosné (sport) Brenner Mártonná, Uhlig Edéné, Vida Vilmosné ‘ (magyar hölgy), Ernyey Jánosné, özv. Varga Jánosné, Vadkerty Mihályné, Ábrahámné, Pertik Gyuláné, Gsillon Izidorné, Dászkál Györgyné, Lieszkovszky Gusztávaié, Reitter Istvánná, Bencze Györgyné, özv. Kacskovics Ferenczné, Pertzián Vilmosné, Terstyánszkyné, özv. Krakkerné, dr. Bűben Lászlóné (Mária-Nosztra), özv. Beniczky Rezsőné, Krakker Gézáné (magyar menyecske), Haid- feld Gyuláné, Haidfeld Alajosné, Pencz Ferenczné (Kis- Szt.-Miklós), Jakabffy Károlyné, ifj. Korpás Józsefné stb.

A férfi-jelmezek oly fehér holló módra voltak képviselve a teremben, hogy érdemesnek tartom a következő csupán 6 jelmezhős nevét megörökíteni: Ulrich Károly (matróz),' Bódendorfer Sándor (postakocsi.«), Páczai Sándor és Bakonyi Lajos (bohóczok) Stigliczy József (ezukorsüveg) és Grumprecht Ottó (der gute Junge — diplomata).

Hajnali 4 órakor, a midőn e sorokat irom, a táncz még javában folyik és a mennyire a fokozódott jókedvből kiveszem, a felkelő nap első sugarai még együtt fogják találni a díszes közönséget, mely bizonyára a legszebb emlékei közé fogja számítani ezen élvezetes estélyt.

Balambéri

Városi és vidéki hírek.

= Püspöki látogatás. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája tegnap délben meglátogatta a papnöveldét és jelen volt a növendékek próbaszónoklatán. O kegyelmessége az elöljáróságnak megelégedését fejezve ki távozott az intézetből.

— Pestmegye rendkívüli közgyűlésén e hó 14-én Szapáry István.“ gróf főispán indítványára elhatározták, hogy a trónörökös elhunyta alkalmából úgy a királyi pár ő felségeikhez, mint az özvegy trónörökösné ő fenségéhez részvét feliratot intéznek Pest-vármegye részéről.

De mindegy, ha a köny az éggel rokon!

A kék ég ellenállhatatlanul vonz engem magához, mintha titkait akarná velem közölni, úgyis elmerengek rajta, mintha valóban megszólalna. Ha sóhajtok, az égre nézek, ha mosolygok, úgy is.

Az égtől várom vigasztalásom s az égnek köszönöm örömeimet. Midőn reggel fölkelek, első tekintetem övé.

Oh szép ég! Mennyi boldogságot kell, hogy rejts magadban azok számára, kik itt szenvednek; most vigaszunk, hitünk, reményünk, vagy . . . majd üdvösségünk lesz te felettünk levő nagy titok. Megfejteni, megközelíteni, érteni nem tudunk . . . csak hinni, sejteni, remélni!

Makacs madár a szerelem, mely ha egyszer befészkeli magát kalitkájába, szivünkbe, nincs hatalom, mely onnan azt kiűzze.

Vannak magasságok s vannak mélységek, hova a legkitűnőbb férfiú is ritkán hathat élj ez a magasztosság s az ideálitás tiszta, szellemi légköre.

Szegény szív, mennyi óriási fájdalom, mily óriási szerelem s mennyi ellentmondás fér meg benned!

Ki száműzve . van a valóság paradicsomából, az csak a föld számkivetettje; de nem az égé s ki ne cserélné fel a földet az éggel!

A nők szenvedésre és vigasztalásra születtek s ki tudna, nagyobb részvéttel vigasztalni, mint ki legtöbbet szenvedett?

Szilárd szikla a hit s ki reá támaszkodik: arra terjeszti ki enyhítő szárnyait, vigasztaló angyalként az idő.

Öngyilkos vagyok, oly érzelmet fojtogatok magamban naponta, mely énemhez tartozik, — végnélküli kin! Nem tudom ez érzést úgy megfojtani, hogy örökre megsemmisüljön. Csak haldoklik, de nem halott, pedig kimondám reá a halál Ítéletet. Szerelmem, olyan vagy te, mint a léniái hidra, egynél több fejed nő, nem bírlak megölni.

Ki az, a ki soha nem sirt, ki az, a ki legalább egyszer nem hajolt valamely kedvesének hült tetemére, kit szeretett ... ki őt szerette ... s ki .most hang, tekintet és élet nélkül fekszik előtte?

Hol az ember ki nem fog magánosán járni egykor, habár párjával jár ma? Sokan rettegnek mindentől, mi fájdalmaikat megújítja, kerülnek mindent, mi halottadéra emlékeztetné, a mi engem illet, nekem lehetetlen volna csak egy nap reájuk nem gondolni.

Lehet-e a szívnek törvényt szabni? Reá párán-