Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

eredmény melyszerint Intzédy Soma a gyertyának 560 grammos csomagokban szállítását 36 krért a tiszta leg­jobb minőségű szagtalan petroleum kgrmjának szállí­tását pedig 21 krért vállalta el jóváhagyatott. 16. A kórházi élelmezés Bidlo Terézia eddigi bérlőnek a régi feltételek mellett adatott ki. 17. A homokbányái legelő 1 évre Lencsó Sán­dornak 25 frtért (az eddigi bérnél 6 frttal kevesebbért) bérbe adatni engedélyeztetett). 18. Az utczák- és terek tisztántartása tárgyában megtartott árlejtési eredmény, melyszerint erre Obzo- vik Ferencz évi 1045 frtért (140 frttal kevesebbért mint eddig) vállalkozott jóváhagyatik. A városházi fűtéshez megkívánt kőszén szállítás Leitner Sándornak, ki legfinomabb porosz fűtő, kő­szén mázsájának szállítására 1 frt 26 krért vállalkozott, adatni határoztatott. 20. Az 1888. évi közpénztári számadásokra nézve számadóknak a felmentvény megadatott. 21. Több szőllő birtokosnak egy állami amerikai szőllő telep felállítása végett a miniszterhez intézendő kérvény benyújtására irányuló folyamodványa folytán éz értelemben a minisztériumhoz felterjesztés intéztetni rendeltetett s ez ügyben Dr. Freysinger elnöklete alatt egy bizottság is küldetett ki. 22. Halas városának egy községi iskolai tanítója nyugdíjazása ügyében a képviselőházhoz intézett kér­vénye tudomásul vétetett. 23. A kolozsvári városi siketnéma intézetnek 10 frt megszavaztatott. 24. Újhelyi István kanonok-plébánosnak abbeli nyilatkozata, hogy a városi ipariskolai igazgatói állást el nem fogadhatja, sajnálattal tudomásul vétetett. 25. Az ipariskolai bizottság előterjesztésére iparis­kolai igazgatóul Kubinyi Endre Vácz alvárosi kar­káplán megválasztatott. 26. Huber József letartóztatása folytán megürese­dett árvaszéki ülnöki helye a f. év egy havára már be nem töltetett. 27. Huber Józsefnek abbeli nyilatkozata, hogy vá­rosi képviselői s ezzel kapcsolatos állásairól lemond, tu­domásul vétetett. 28. Valentovits Pál újpesti lakos gyepmesteri állásért benyújtott kérelme véleményes jelentéstétel vé­gett a pénzügyi bizottságnak adatott ki. 29. Heinisch Richard családjával együtt Vácz város községi kötelékébe és illetőségébe felvétetett. A közgyűlés végén dr. Freysinger Lajos szóbeli indítványára a marha, sertés és juh vásár megtartha- tása végett az illetékes minisztériumhoz kérvény intéz­tetni rendeltetett. (Amennyiben azonban ez f. hó 27-én már ugyancsak dr. Freysinger Lajosnak Bpesten tett személyes fáradozásai következtében megengedtetett, ezen indítvány és határozat ma tárgytalanná lett.) Ügy értesültünk, hogy jövő vasárnap rendkívüli városi képviselő testületi közgyűlés fog tartatni. —i— A tombola-estély. A „Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre“ által rendezett tombola-estély kitünően sikerült. Már pedig egy jól sikerült mulatság a szerencsés házasság után legtöbbet ér. A mulatságon válogatott közönség vett részt úgy Budapestről mint városunkból, a jó kedv élénk, s mindvégig kitartó volt, szóval az egész mulatság egye­temi ifjaink ügyes rendezésének megfelelően fényesen sikerült. A négyeseket rendesen 40 pár tánczolta. A hölgyek közül, kiket igyekeztünk éber szemmel jelent, az ablak táblákat betette, és az ezüst tartókban felgyujtá a gyertyákat. Végre át öltözéshez kezdett a grófnő, komornája segítségével. Aranynyal áttört fehér indiai mouselinból volt ruhája. Hajába és keblén gyönyörű hófehér jácint csokrok melyek festőin disziték a remek öltönyt. Ra­gyogó gyémánt ékszerei, sötét ragyogó szemeinek szi­porkázó tüze versenyezni látszottak. Ahol megjelent, a bálterem, intensiv világítása, még jobban kiemeli bá­mulatos szépségét, beléptekor mindenkit meglepett. Udvarlóitól körülvéve, boldogan mosolygott, tetszett neki-e bálványozás, e csaknem alázattal határos hízel­gés, hisz szive különben is üres volt. Üres? Nem egé­szen, mert volt a sok között egy, kinek szavait nem mosolyogva, de édes döbbenettel hallgató, hanem annak daczára tetszett neki a bók, a fény, és ragyogás. Meg­fordulva, Elemér grófot látta bókolva közeledni, s a márvány arczon gyönge hajnali fény sugárzott fel. Szabad? Kérdé a gróf, midőn a zene egy táncz darabot jelze. Oh! másnak Ígértem bár, mondá kaczér mosolylyal Margit, körültekintve, de úgy látszik nincs itt; menjünk. A gróf átfogd a karcsú termetet, és lejtve sikamlának tova, ügyesen kerülve a forgó páro­kat. Bámulatos szép pár, suttogják körültök, sok vágyó és irigykedő szem fordul utánnok. Majd egy kis pálma lúgoshoz érve, Margit köny- nyed fej bóiintással jelzi, hogy elég számára a táncz, kipirultan, lihegve dűl egy szék-párnázatára. Elemér gróf ajkaihoz vonja kezét, és bámulattal néz rá. Mar­git mosolyogva siklik tova tekintetével, a sok mouse- lin és selyem halmazon. Mivel tölté a napot? kérdé Elemér, mindegy föl­véve a társalgás fonalát. A villás-reggeliig lovagolni voltam Atyámmal ; utánna olvasással foglalkozóm. Ebédre vendégeket kap­tunk. Oh! ami az ebédutánt illeti, az nagyon unalmas voll,. Darabig az ablakon néztem ki, s hogy sok érde­kesei. láthattam azon át, azt úgy is elképzelheti, mondá gyönge ásitást fojtva legyezője tollai közé. — Csak már használható jegünk volna, hogy Halifaxnak áldozhat­va, az idő is gyorsabban repülne, vévé át a szót a gróf. Igen engem is ha csak nem vadászom, a lantornai kisérni, nehogy jegyzetünkből valamikép egy is ki ma- j radjon, a legtöbbet sikerült is feljegyeznünk. Kalapba dobva a szép hölgykoszorú névsorát s a | sors kezére bízva az egymásutánt, a nevek onnan a következő sorrendben húzattak ki: Belosztorszky Anna bárónő, özv. Beniczky Rezsőné, Gyürky Károlyné, Gonda Mihályné, Havas Jánosné (N.-Oroszi), dr. Hu- zella Mátyásné, Intzédy Sománé, Krenedits Ferenczné, özv. Kacskovics Vilmosné, Kresák Ferenczné, Liesz- kovszky Gusztávné, Meiszner Jánosné, Marosi Ferencz­né, özv. Marosi Károlyné (V.-Hártyán), Nemesszeghy Lászlóné (V.-Hartyán), Palkovics Józsefné, dr. Rákossi Béláné, Rudnyánszky Lászlóné, Racsek Jánosné, özv. Schätz Józsefné, Schindler Kálmánné (Sződ-Rákos), Tragor Jánosné, Velzer Lajosné, Vida Vilmosné, özv. Varga Jánosné stb. Továbbá: Beke Sarolta, Beniczky Matild, Gonda Jolán és Izabella, Havas Vilma (N.-oroszi), Intzédy Irma és Cornélia, Krenedits Matild, Kiss Etelka, Kacskovics Sarolta, Kresák Gizella, Mayer Lujza, Ma­rosi Etelka, Meiszner Flermin, Marosi Cornélia, Schätz Margit, Velser Margit, Varga Adrienne stb. Éjfél után került sor a tombola játékra, mely ter­mészetesen elmés ötletek és tréfás megjegyzések mel­lett vigan ment végbe. Mulatság végeztével a díszes közönség a legjobb hangulatban s azon óhajtással oszlott szét, vajha de­rék egyetemi ifjaink hasonló élvezetes mulatságot gyak­rabban rendeznének a jövőben. Városi és vidéki hírek. = Egyházi hírek. Rózsahegyi Gyula püs­pöki titkár szentszéki ülnökké, papnöveldéi lelkiigaz­gatóvá, s egyházmegyei könyvtárnokká, — Simon i- des Károly lelkiigazgató aligazgatóvá neveztetett ki. = A hatvani prépostság és plébánia hivata­los átadása nov. 25-én ment végbe-K os sút h Péter miniszteri tanácsos miniszteri, és Villásy István ka­nonok püspöki megbízott jelenlétében. Krenedits Imre plébánosnak préposttá avatása püspökünk ő exciája által legközelebb szintén végbe megy. = Kinevezések. A helybeli kir. járásbíróság­nál Dr. Rácz Béla albiró áthelyezése folytán ürese­désbe jött állásra Wi pling er János kaposvári tör­vényszéki jegyző, — a kir. siketnéma intézethez kézi­munka-tanítónővé Weiser Adél, k. a., gondnokká pedig Gerzsel'jji Gyula neveztetett ki a minisztérium által. = Főigazgatói látogatás. Dr. Hó man Ottó pestvid. főigazgató e hét folyamán négy napot töltött városunkban, tüzetes megfigyelés tárgyává téve gymna- siumunk ügyét, s annak jövőjét. Múlt pénteken a ta­nári testülettel gyűlést tartott s Budapestre utazott vissza. = Kiss Ella k. a., ki a múlt télen gyönyörű czimbalom-játékával hangversenylátogató közönségünk kedvenezévé lön, az idén pedig fiatal kora daczára nagy szorgalmával a magyar orsz. zeneiskola első nö­vendékei közé küzdötte fel magát, üres óráiban elő­szeretettel foglalkozik irodalmi munkálatokkal is. La­punk mai száma a „Hófehérke grófnő“ czimü elbeszé- sét közli tőle, ígéretét bírjuk, hogy dolgozataival jövő­ben gyakrabban ellátogat lapunkhoz. = A félegyházai küldöttséget, mely Holló Lajos orszgy. képviselő vezetése alatt, Zámbó Géza h. polgármester, Agócs János apátplébános, Kiss Boldizsár plébános és Ullrich István főjegyző tagokból állott, püspökünk ő exciája f. hó 25-én fogadta. A küldött­ség arra kérte ő exciáját, hogy ama 40 ezer forintot, melyet egy felsőbb leányiskola létesítése czéljából Fél­egyháza városának ajándékozott s a váczi káptalannál letett, folyóvá tenni kegyeskednék, minthogy most már erdőségben, sokszor kínoz az unalom. Apropó? Most jut eszembe, amint Múld báróval a gát töltésen haza lovagoltunk, a töltés mellett egy nyomorult asszonyt láttam ülni, picziny gyermekkel a karján. Látszott rajta, hogy gyöngeségtől alig bir megülni egy helyben. Nehány pénz darabot dobva néki, oda kiálték: Tarts az Ormosy kastély felé, Margit grófnőhez, ő bizonyosan megkö­nyörül ínségeden és oltalmába vesz benneteket. Ismerve méltság nemes szivét, bátran és biztosan küldhetém őt ide. Csak látta volna mily kínjába került neki föl állani, alig is hiszem, hogy önökig ki bírta volna. Talán most is ott hever valahol az út szélén! Ha Elemér gróf jobban figyel, láthatja mily feszült figyelemmel halgatá Margit szavait. Mint változott arcz színe mint futott át márvány vonalain a restelkedés lángpirja, s az ijedelem és önvád, miként váltakoznak szemei tekintetében! Perczekig némán áll ott, mintha gyökeret vertek volna lábai. Majd mint egy őrült, rohan a jelenlevők bámulatára; a terem hosszában keresztül, mint egy önvádtól üldözött bűnös le a lépcsőkön át, ki a parkban, oly sebesen mintha szárnyai nyőttek volna. A rémület félre ismerhetlen kifejezésével látja mindezt, az álldogáló szolga had. Megőrült, suttogják némelyek. Ö borzalom! oly hideg valami van itt, itta szive táján, szeretne kiáltani — de szava hangtalanul hal el remegő ajkain. Agyát sajátszerű zsibbadtság szállja meg, nem veszi észre, hogy válla és karjai födetlenek, hogy kis finom czipőcskéi bokáig süppednek el a hóban, hogy arczát kíméletlenül fújja a csípős szét. Csak fut, fut. De ime mi ez? Közel a tóhoz megbotlik valami dermedt testben, melynek körvonalait nem lepte el egé­szen a hó. Rettenetes! kiált, felismervén a koldus nőt, én vagyok halálának oka, segítség, segítség rajta! De mire a szolgák a süppedező hó boriLotta kerti ösvé­nyen Margit grófnő nyomába érhettek, már ő élettele­nül terült el a havon, görcsösen tapadva kezeivel az eláléltan fekvő szegény asszony omlatag tagjaiba . . . A megrémült szolga sereg tanácsolatlan kapkodással szedte ölbe és vitte fül a kastélyba a dermeteg alélt- ságban fekvőket. A ragyogó termekben rideg borzalom futott át, a zene hangjai elnémultak, a tánezosok pi- hegő keblekből kinos meglepetés sóhajai bontakoztak a város is rendelkezik ugyanazon czélra 20 ezer frttal, s így a nevezett tanintézet építtetése és felszerelése fo­ganatba vehetőnek tűnik fel. ő exciája kegyesen fo­gadta a küldöttséget, s a város kérelmének helyt adott, így tehát Félegyháza városa, feltéve, hogy a teljes fel­szereléshez még szükséges második 20 ezer forintot is beszerzi, legközelebb egy díszes tanintézettel fog gaz­dagodni. = A menhely részére legújabban a mélt. és főtiszt, káptalan 87 frt 19 krt., Virter Lajos pré­post-kanonok ő nga pedig fél öl tűzi fát ajándékozott. Mely nagylelkű adományokért az árvák nevében a nyilvánosság terén is hálás köszönetét mondunk. — A dunakeszi jegyző-választás deczember hó 12-én fog megejtetni. Mint halljuk, ezen állásra húsznál többen nyújtották be kérvényüket a szolgabirói hivatalhoz. — Kosdi búcsú. F. hó 25-én tartatott meg köz­ségünkben az Erzsébet-ünnepi búcsú. Az isteni tiszte­leten Villásy István kanonok celebrált fényes segédlet­tel, a szt. beszédet Kucsera K. káplán tartotta; isteni­tisztelet végeztével a vendégek, K ölen a Endre plébános vendég szerető házánál gyűltek egybe, hol a mulatság késő estig tartott. A falubeli legénységnek a felmerült véle­mény különbségek folytán a lármás mulatság nem volt meg engedve. Figyelemre méltó körülmény, hogy ezen búcsú alkalmával sem tűz, sem verekedés elő nem for­dult, mint más években már szinte szokássá vált. (r. lev.) = Ajándékok. A váczi muzeum részére leg­újabban V. Gy. egy 1579. 1701. 1838. 1811. 1847. 1875. és egy Mária-Therézia idejéből 7 drb ezüst pénzt ajándékozott. = Körrendelet. A földművelésügyi m. kir. mi­niszter körrendeletét intézett valamennyi törvényható­sághoz, hogy az 1888. évi VII. tcz. 19. §. értelmében, minden község tartozik, ha máskép nem kisajátítás utján is, alkalmas dögtérről gondoskodni. = Jótékonyság. A váczi statusquó izr. hitköz­ség tanácstermében ma az izr. néptanoda szegény fita- nulói a „Malbisch Arunim“ (szegény tanulókat felru­házó egylet) által, a leánytanulók pedig a váczi izr. nőegylet által téli ruhával ajándékoztatnak meg. Az ünnepélyes kiosztás d. u. 3 órakor lesz. = A „Révköz.“ A dunai kőfal kiépittetése kö­vetkeztében, az úgynevezett tótfalusi kikötő jóval fel­jebb helyeztetvén, megszűnt a jelentése azon útjelző táblának, mely ezelőtt a révhöz kalauzolt. Azt hiszszük, nem lenne helytelen ezen nyílást Vértesköznek vagy Toronyköznek elnevezni, vagy Meredek-utczának. Az „ad hoc“ bizottság figyelmébe ajánljuk. Ezzel kapcso­latban helyesnek tartanók azt is, hogy a volt Révköz, mint alkalmas lejáró a leendő díszes Dunaparthoz, mivel ezentúl valószínűleg nagyobb látogatottságnak fog örvendeni, alsó felében lépcsőzettel láttassák el. Ezt pedig a szépitési bizottságunk figyelmébe. = A dunakeszi ősrégi kelta síroknak a jelen év nyarán Kund Pál földbirtokos és Révész István lelkész által eszközölt felásatása alkalmával nap­fényre került hamvvedrekről szakszerű felolvasást tartott e hó 20-án, a régészeti és embertani társaság gyűlésén dr. Posta Béla, a nemzeti muzeum régiségi osztályának tisztviselője. Örvendve constatáljuk, hogy e régiségek egy tetemes része a váczi múzeumnak ke­rült birtokába, Csávóiszky József kanonok úr gon­doskodása folytán. = A fóthi és fóthvidéki korcsolyázó­egylet november 24-én tartott közgyűlésén elnökké Dr. Ompolyi Mátray Ernőt, jegyzővé Kemény Ödönt, pénztárossá özv. Kátayné Halmay Bertát, ellenőrré Csapó Jánost, orvossá Dr. Liszt Nándort, gyógyszerészszé Várj assy Jánost, pályafelügyelővé föl. Az imént még örömtől és vigságtói ittasult héza­gok rohamosan meg néptelenültek, csak a szülők szere- tete és aggálya, meg a szolga sereg bérelt hűsége vet­ték gondozásba a súlyosan megbetegülteket. Margit grófnő nagy fokú meghűlés következtében veszedelmes inlázba esett, de amelyből a lelkiismeretes, szakértői gyógykezelés, meg a szerető szülők kifáradást nem is­merő, gyöngéd ápolása minden káros utó következmé­nyek nélkül csak hamar kiragadták. A veszedelmes kórral, szerencsésen küzdvén meg, a fiatal grófnő ifijú ereje. A lábadozó grófnénál Elemér gróf gyakran tette tiszteletét, hódolatát ismételten hangsúlyozta, az oly nemes, gyöngéd és áldozatos szív iránt, mely első moz­dulataiban is annyira fogékony, hogy saját életének koczkázatával, siet az eltapodtakat magához emelni. A gróf nemes hangja, józan és alapos megjegyzé­sei, mindegyre mélyebben szüremkeztek. Margit grófné kedélyébe oly annyira, hogy a nagy megrászkodás kö­vetkeztében föl zavart kedélye, teljesen át idomult, szive meleg és nemes részvéttel fordult a szűkölködők felé. Először is a szegény magára hagyott asszony, és kicsiny gyermeke sorsa érdeklé, kik azonban már a szülék tel­jes gondozásában részesültek. Azután lassanként figyelme, a vidék többi szegényeire és fogyatkozóira is ki terjedt. És meggyógyulva, szebb és nemesebb időtöltést nem ismert, mint a szűkölködők szenvedésein enyhíteni, ki­vált a rideg zuzmarás téli hónapokban, mig többi társ­női a ragyogó tükröktől és a sugárzó csillároktól, tün­döklő termekben hivalkodtak, és hideg érzéketlenséggel töltötték napjaikat, addig ő hófehér bundába burkol­tan kereste fel a nyomor és Ínség tanyáit, ajándékkal és könyöradományokkal töltve meg az árva gyermekek kékre fagyott kezeit és özvegyek gyámoltalan karjait, áldást, vigaszt és enyhet terjesztve maga körül min­denütt, ahol csak megjelent. A lantornai erdőhát szegényei valódi őrangyalokul tekinteték, emléke még ma is áldásban él a bájos hóvirág grófnőnak, a vidék minden szegényeinél. És a fagyos téli hónapokban még ma is váró szemekkel tekintenek, vájjon nem-e bontakozik ki a gomolygó hópelyhek közül a könyörületes hóvirág grófnő nemes és áldásos alakja.

Next

/
Thumbnails
Contents