Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-13 / 41. szám
XI. évfolyam. 41. szám. Vácz, 1889. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. Idlöfixctéfti líra: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Életbiztosítás. Örömmel konstatálhatjuk, hogy hazánkban az életbiztosítás üdvös intézménye folyton nagyobb tért hódit a közönségnél, mely tény rendkívüli horderővel bir úgy közgazdasági, mint erkölcsi tekintetben. Mindig halljuk a panaszt, hogy a mi magyar népünknél a takarékossági hajlam nincs oly nagy mérvben jelen, mint Nyugot-Európa népeinél. Ámde úgy látszik, hogy újabb időben ama szemrehányásra az alap mindinkább megszűnik. Az 1887. évben az osztrákmagyar monarchiában 111 millió forintnyi összeg erejéig köttettek életbiztosítások. E tekintélyes szám legjobban mutatja, hogy már nálunk is igen sokan vannak, a kik erkölcsi kötelességüknek tekintik családjukról gondoskodni s pontosan félre teszik jövedelmüknek megtakarítható részét. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a közönség nemcsak a takarékpénztárakhoz fordul, hanem az életbiztosítás utján is gyakorolja a takarékosságot. A takarékpénztárból a pénzt a betevő, bármikor kiveheti s fordíthatja tetszésszerinti czélra; az életbiztosításnál azonban a takarékosság már bizonyos állandósággal és egy előre kitűzött czél érdekében történik. A ki életbiztosítást köt rendesen éveken át pontosan félreteszi a megtakarítandó összeget s ez mutatja, hogy az illetőbeh a takarékossági hajlam mély gyökeret vert s nem pillanatnyi eltökélésről, hanem komoly elhatározásnak állhatatos megvalósításáról van szó. A mennyire örvendetes, hogy népünknél a takarékosság iránti érzék mindinkább kifejlődik, ép oly őszintén kell azonban beváltanunk, hogy még messze- állunk takarékosság dolgában a nyugot-európai népektől. Francziaországban — melynek lakossága körülbelül annyi, mint monarchiánké — például 1887-ben épen kétszer annyi életbiztosítás köttetett, mint monarchiánkban. Fél utón vagyunk tehát még, de népünknek józan gondolkodása biztos reményt nyújt arra nézve, hogy a takarékosság terén is csakhamar a kulkurnemzetek sorába törtetünk előre. Talán már most is nagyobb eredményt tudnánk felmutatni, ha nem csak a nép, hanem az illető tényezők is jobban működnének közre a takarékosság ápolásában. Jelen sorainkban az életbiztosításról szólván, szükségesnek tartjuk hogy eme a takarékosság fejlesztésében egyik legfőbb emeltyűt képező intézmény a közönséggel alaposan és világosan legyen megismertetve. Hányán vannak, a kik nem kötnek életbiztosítást, mert tájékozatlanok az ügy iránt ? Sőt olyanok is vannak, a kik ellenségei az életbiztosításnak, mert avatatlan és illetéktelen egyének magyarázatai után indulva az életbiztosításról téves fogalommal bírnak. Csak üdvözölhetünk tehát minden olyan törekvést, a mely a közönség felvilágosítását czélozza az életbiztosítást illetőleg. Hazánk első biztositó intézete az „Első magyar általános biztositó társaság“ dicséretre méltó buzgóságot fejt ki e tekintetben. Már több év óta megbízható és szakképzett tisztviselőket küld ki, a kiknek kötelességük a közönséget az életbiztosítás czéljáról és hasznosságáról fel világosi tani s egyúttal a már biztosított feleknek, esetleges kérdezősködéseikrc, a választ szakszerüleg megadni. Nem a rácrőltetés, nem a minden áron való biztosítás czélja ezen eljárásnak, hanem az egyszerű tájékoztatás szakavatott egyének részéről. A közönség bizalommal fordulhat ezen tisztviselőkhöz, kiktől, mint egy hatalmas és legjobb hírnévnek örvcndő-társaság kiküldötteitől csak előzékeny és helyes útbaigazítást nyerhet. Hogy az „Első magyar általános biztositó társaság“ intézkedése czélszerü és üdvös, a. legjobban tanúsítja azon körülmény, hogy a közönség érdeklődése az életbiztosítási intézmény iránt folyton fokozódik, a mit a fentebb idézett szám is igazol. Az aratási munkálatok már országszerte bevégződtek. Sajnos, hogy több vidéken a gazdaközönségnek az idei terméshez kötött reménye nem teljesült. Mindaz- által hiszszük, hogy a legtöbbnek mégis módjában lesz kisebb-nagyobb megtakarított összeget félretenni s csak a legmelegebben ajánlhatjuk közönségünknek az életbiztosítás igénybe vételét. Csekély befizetett összegért halálesetben a biztosító-társaság tőkét fizet, mely a hátramadottakat megmenti a gondtól. Alkalmat nyújt, hogy gyermekeinknek kiházasitási összeget gyüjthessünk s öreg napjainkra biztos életjáradékban részesüljünk. Szóval a legkülönbözőbb kívánalmakat elégíti ki az életbiztosítás. Az „Első magyar általános biztositó társaság“ tiszt- veselői ez évben is befogják az országot utazni s bizonyára ez alkalommal is mindenütt a közönség bizalmával fognak találkozni. Egy oly társaság képviseletében jelennek meg, mely több mint 30 évi működése által fényesen bebizonyította, hogy a közönség érdekét mindig szem előtt tartja s óriási tartalékaival teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az elvállalt kötelezettségnek minden időben megtud felelni. Ä közegészségügyi bizottság gyűlése. Közegészségügyi bizottságunk e hó 4-én ősszülést tartott a városház tanács termében. A bizottsági tagok szép számmal jelentek meg és épen ezért általános felháborodást keltett a bizottsági tagokban annak tapasztalata, hogy dr. Bolgár Lajos városi főorvos, mint rendszerint úgy ezúttal is távolléte által tündöklött a gyűlésen, holott, ha soha se is jelent volna meg eddigelé, hát legalább jelent volna meg most az egyszer — midőn a városi magánkózház alapszabályai és házi rendszabályzatának tárgyalása képezték a gyűlés napirendjének tárgyát. Felháborodást keltett a városi főorvosnak a gyü- lésrőli elmaradása annál is inkább, mert majdnem lehetetlenné tette a gyűlés megtartását is; számos bizottsági tag ugyanis azon nézetének adván kifejezést, hogy miután a bizottság a városi főorvos, mint illetékes szakközegnek a kórházi alapszabályok és házi rendszabályzata iránti véleményét és nézeteit nem ismeri: a bizottság azok tárgyalásába nem is bocsájtkozhatik. S voltak egyesek, mint pl. Vörös Károly és dr. Csányi János bizottsági tagok, kik a szabályzatok tárgyalása ellen, a főorvos meghallgatása nélkül egyenesen tiltakoztak a gyűlést elhalasztatni s a főorvost a gyűlésbe való megjelenésre a városi képviselőtestület utján, szükség esetében fegyelmi vizsgálat kilátásba helyezése mellett is, kényszerittetni indítványba hozták. Véget vetett a vitának elnök Gsávolszky József abbeli felvilágositása, hogy a szabályzatokat egy szőkébb bizottság már tárgyalta s miután azok különben is a városi képviselőtestületi közgyűlés elé kerülnek alkalma lesz a közgyűlésnek a fenforgó ügyben saját belátása szerint határozni. A szabályzatoknak a közgyűlés elé való beterjesztését és tárgyalásuk is mielőbbi életbeléptetésüknek a kieszközlésére vonatkozó kérelmezést késleltetni még azért sem lenne tanácsos, mert a mennyiben a kórház belkezelésének megvizsgálására egy bizottság volt ki- küldve s ez a kórházat megvizsgálta, azon tapasztalatot tette, hogy a kórház jelenlegi vezetése és kezelése múlhatatlanul orvoslást igényel — mely orvoslást a beterjesztett szabályzatok nyújtani teljesen alkalmasok. Szükséges a kórházi bajokon segíteni — azért is különösen, mert — mondja az elnök — szomorúan konstatáltatok, hogy a város főorvosa a kórházat sokszor két hétben csak egyszer látogatta meg. Az elnök ezen felvilágositása után a bizottság a szabályzatul tervezeteket úgy általánosságban mint részleteiben azokat a városi tanács utján a város képviselőtestületéhez beterjesztetni határozta kérvén, egyszersmind az elsőfokú egészségügyi hatóságot, hogy Dr. Bolgár Lajos városi főorvost oda utasítsa, miszerint a kórházat naponkint látogassa, meg, a bizottsági ülésekre pedig pontosan megjelenjen. Ezek után a bizottság még egynéhány tárgyat elintézvén, elnök a gyűlést berekeszLettc. Az ipariskolai bizottság gyűlése. Ipariskolai bizottságunk folyó október hó 7-én délután 5 órakor Gsávolszky József elnöklete alatt ülést tartott, melyen az ipariskola 1888—89. évi számadásait átvizsgálván azokat jóváhagyta és Intzédy Soma számadó gondnoknak a felmentvényt megadta. Részletesen tárgyalta ezek után az ipariskola 1888—90-ik iskola évi költségvetését s ezt is elfogadván úgy a számadásokat, valamint költségvetést a városi tanács utján jóváhagyás végett a megyei tan- felügyelőhöz felterjesztetni határozta. itt nem állapodott meg a bizottság, hanem az ipariskolával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy városunkban a kereskedő tanonezok száma a 22-öt meghaladja, f. évi november hó 1-től kezdőleg az első fokú kereskedelmi iskolát is feláll ittatni s megnyittatni határozta: az ügynek megnyerendő szaktanító részére évi tiszteletdjj czimén 200 frtot irányozván elő. Következett erre Újhelyi István alvárosi plébános újon megválasztott ipariskolai igazgatónak az ipariskolai igazgatói állásról történt lemondása folytán uj ipariskolai igazgató kijelölésének tárgyalása ; s a bizottság rövid tanácskozás után uj ipariskolai igazgatóul egyhangúlag Kubinyi Endre Vácz alvárosi karkáplánt jelölte ki s határozta a város képviselő testületének megválasztás végett ajánlatba hozni. Ismerve Kubinyi Endre karkáplán tudományos kiképeztetését, ernyedetlen munkásságát, széles ismereteit s a tanügy iránti előszeretetét, bátran kimondhatjuk, hogy ha jelölt megválasztását el fogja fogadni, ipariskolánkra nézve ez egy nagy ternó lenne. E helyütt azonban van egy másik megjegyzésünk is s ez a következő lenne : Mi úgy tudjuk, hogy a mióta dr. Miltényi Gyula kanonok, papnöveldéi igazgató lett s igy majdnem egy és fél éven át az ipariskolai igazgatói teendőket A-tól Z-ig Vörös Ferencz ipariskolai tanító végezte, még pedig oly preczisitással, hogy a folyó évi ipariskolai kiállítás alkalmával maga a névleges igazgató is e miatt Vörösnek teljes elismerését nyilvánította s a kiállítás sikerült eredményét kizárólag ennek tulajdonította; azon kívül a folyó évben is az igazgatói teendőket lelkiismeretesen teljesítette, mi volt tehát mégis oka annak, hdgy igazgatónak nem ez hagyatott meg? Ezt nem tartjuk teljesen korrekt eljárásnak, mert valakit érdemetlenül letaszítani és mellőzni akarni egy már kiérdemlett állásról, ez úgy hiszszük, még sem egészen méltányos dolog. Egyébként a bizottság tárgyait elintézvén szétoszlott. Hazafias felszólalás. Hazai gyógyvizeink és fürdőink érdekében figyelemre méltó hazafias felszólalást közöl a „Bereg“ czimű laptársunk Juhász Kálmán járásorvos tollából. A meggyőződés melegével szólal fel czikkiró az ellen, hogy orvosaink külföldre, leginkább Karlsbadba küldik betegeiket, holott hazai gyógyvizeink s fürdőink bizonyos esetekben talán jobb szolgálatot is tennének. A sok kór-alak közül példaképen az idülő gyo morhurutot említi mint oly betegséget, mely a legnagyobb kontingenst adja Karlsbadnak. Széltében tapasztaljuk — úgymond — hogy vajmi ritkán sikerül gyógy- tári szerekkel meggyógyítani ezt a betegséget, tehát rendszerint fürdőkre küldik a betegeket. A dolog alaposabb megérthetése czéljából előre bocsátja czikkező, hogy eredetére nézve kétféle gyomorhurut van, ^ u. m. önálló vagyis elsődleges, és következményi vagyis másodlagos gyomorhurut. Utóbbi a testszervezetben mélyebb forrásból, különösen a haszsigerek bántalmaiból származik; legsúlyosabb e nemben a májnak elfajulásából eredő baj. Első esetben föltétlenül, másikban fölös számmal a hazában lelik meg a gyógyvizet betegeink, nevezetesen: Koritniczán, Borszéken, Bukszádon, Tárcsán, Bubi-Margit telepen, Szolyván, legújabban a szolocsinai „Pannónia“ és számos más forrásnál. Sok esetben megtörtént már, bogy Karlsbadban gyógyulást nem talált betegek, magyarországi ásványvíz élvezésének köszönhették egészségük visszatérését. Ezek után s abból kifolyólag, bogy idült gyomor hurutos betegeink oly nehezen gyógyulnak meg s abba igen könnyen visszaesnek a felgyógyultak is, czikkét igen jótékony házi szer megemlítésével és meleg ajánlásával fejezi be. 032
