Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-06 / 40. szám

CSARNOK. A zene művelése hazánkban.* *) Irta : KőszegGéza. Hazánkban a művészetek — s ezek között főkép a zene — csak a legújabb időben, midőn az anyagi liarcz és küzdelem némi csillapultával a szellemi tevé­kenység lépett előtérbe, indultak magasabb lendületnek. Régi történetírók bizonyítják, hogy a magyar már a legrégibb korban sem volt művészet nélkül s a zene sem hevert egészen parlagon. Igaz ugyan, hogy a régiek dallamai nagyon kezdetlegesek voltak, kevés összefüg­géssel s minden szabály nélkül, de tény s be van bizo­nyítva hitelesen, hogy a különféle szertartásoknál bizo­nyos meghatározott, némi formába öntött énekeket adtak elő. A régi történetírók közül Priscus Rethor tesz említést elődeink, a hunnok zenéjéről. Attila uta­zását írván le, a többek között igy szól: „Amint Attélan faluhoz ért, leányok jöttek elébe, soronkint lépdelve egymás után, fehér patyolatfátyol alatt s szkűtha dalokat énekeltek.“ Tovább pedig Írja: „Estvére kelve az idő, fáklyákat gyújtottak s két barbár lépett be Attilával szemben s győzelmeit, hadi erényeit s hős­tetteit énekelve, önkészitett dalokat mondottak.“ E két jegyzetből is elég világosan kitűnik, hogy a hunn nemzet birt oly zenével, mely lelkesített és buzdított. Priscuson kívül még Jornandes tanúskodik a hunnok zenéjéről, Írván ezeket Attila temetéséről: „a legelőkelőbb vitézek gyászos dalban mondták el tetteit.“ Ez minden, amit a hunnok zenéjéről tudunk s bár csekélység ugyan magában véve, de azért köszönettel tartozunk az idegen Íróknak. Vallás, költészet és zene minden időben s talán mondhatni a föld minden népénél a legszorosabb össze­függésben állottak egymással. Hogy e népek közé po­gány őseink is tartoztak, az kétséget nem szenved. Szentgáli Ekkehardt, továbbá Anonymus tör­ténetírók bizonyítják, hogy a zene őseinknél is az isteni tisztelet és vallásos szertartások lényeges részét képezé s nagyobbrészt táltosok (papok) s a nép bölcsei s jóslói által műveltettek s tartattak fenn. ők voltak az ős­vallási énekek s hymnuszok szerzői, melyekkel a magyarok istenét berkekben s forrásoknál dicsőiték. Halottaikat gyászénekkel temették el s az áldozatoknál is ének hangzott a táltosok ajkairól, elfojtandó az áldozat halálhörgését. őseink a vallásos szertartásoknál tánczot is jártak énekszó mellett. Hogy pogány őseinknél a vallási zene mellett a világi zene sem volt elhanyagolva, azt a fentemlitett történetírók bizonyítják. Árpádról olvassuk Anonymusnál, hogy „napon­ként vendégeskednek vala Attila királyi palotájában, sorjában ülve és a kobzok és sípok minden zengései és édes hangjai a dalnokok mindenféle énekeivel, zeng­nek vala előttök.“ Leggyakrabban hősi vagy történeti énekeket adtak elő. Ez énekek fen tartója s szerzője a dalnoki rend volt, melynek tagjai hegedősöknek neveztettek s húros hangszeren: kobozzal vagy hegedűvel kisérték dalaikat. A csatákban is ők lelkesítették a népet harczi dalokkal. A régi győzelmes vitézek mindig tánczczal s zenével ülték meg győzelmeiket. A lakomák, mulatságok és áldomásoknál sem hiányzott a zene, valamint a táncz sem. Ez az egész, amit pogány őseink zenéjéről tudunk. Kár, hogy e korból — melyben a magyar még tisztán állott minden idegen befolyástól — egyetlen egy dal sem jutott el hozzánk. Ezt hihetőleg a kereszténység *) A »Képes Családi Lapok« ma megjelenő, 41 -ik számából. nunk Schweiztól is, a regényes vidékek honától, s át­lépnünk Tyrolba, hol más, az előbbiektől különböző élmények vártak reánk. Mielőtt azonban a dolog érdemére térnék, meg kell emlékeznem a buchsi finánczokról is. Volt rá gondunk, hogy a Schweiczban beszerzett jóféle szivarokból minél kevesebb essék szakértői vizs­gálat alá. Szívtuk nyakrafőre, megtiszteltük egymást gyakrabban mint máskor, s a mi megmaradt, közös elhatározással begomboltuk. „Mi van ebben a táskában? kérdé egyik társunk­tól a tapintatos közeg. „Látcső az egyik felében, feleié amaz operetteszerű leleményességgel. „Hát a másik felében? folytatá kémkedő pillan­tással, s egyúttal udvariasan feszegetve a gyanúsított szíjakat. „Ott is látcső, volt a következetes felelet. „Csupa látcső ? kérdé végre hamiskás hunyoritással. „Utas embernek sok látcsőre van szüksége. „No hát csak utazzon tovább, hangzott a hivata­los nyilatkozat, de akkor már a piros czédula is rajta volt a megláttamozott szerszámon, annak jeléül, hogy „passirt.“ * * * Insbruckba szombaton este érkeztünk. Szállásunk közel volt az állomáshoz, akár gyalog is bemehettünk volna. Majd hogy úgy nem jártunk, mint az egyszeri ember, ki a Curia szállodából kocsin hajtatott a felső plébániára, mert sürgős volt a dolga. Kis-Váczon beszélik az esetet. Persze hogy arról nem tehetett, hogy a várost nem ismerte, a kocsis meg elég élelmes volt, az alkalmat felhasználta. Elhajtatott tehát egészen a Petróczy-utcza sarkáig, s onnan a Káp- talan-utczán fel a jelzett helyig, s ugyanazon úton vissza is. A „München“ vendéglőse szívesen fogadott bennün­ket, s szállást az első emeleten rendelt számunkra. Jó kis szoba volt, nem utolsó berendezéssel. Csak egy hibája volt, az I. i. hogy a konyha-kémény a falába elterjedése okozá, mely buzgóságában minden pogány emléket és iratot, kíméletlenül megsemmisített az utó­világ nagy kárára. A vallás nemcsak egyes emberek, hanem egész népek élete s gondolkozás módjára is nagy befolyást gyakorolt mindig. A keresztény vallásnak hazánkba való behozatalát is oly korszakot alkotó eseménynek kell tekintenünk, mely őseink európai életében lényeges forduló pontot képez s a nemzet ősi erkölcseinek s szokásainak megváltozását vonta maga után. Ily vál­tozott körülmények közt ázsiai zenénk sem maradha­tott tisztán minden idegen befolyástól, a mint az az ókorban állott, sőt ennek egy részét — az ősvallási énekeket — egészen s örökre elnémitá az idegen elem. S a keresztény vallással behozott zene Ambrosius s főkép Gergely pápa lényeges javításai után a keresz­tény isteni tiszteletnek is lényeges részévé vált. Ez énekek szerzői eleinte idegen papok voltak, később azonban, midőn a magyar nép kebeléből szár­mazott férfiak is juthattak papi hivatalra, találkoztak többen, kik eredeti és magyar szellemű énekeket is szerzettek. Ilyen zeneszerzőként említi a történelem Vásárhelyi Andrást, ki a szűz Máriához, mint ha­zánk védasszonyához, irt énekeket s azon ismeretlent, kinek szent Istvánról szóló éneke 1454-ben Nürnberg- ben jelent meg s mely Toldy szerint ugyanaz, melyet a magyar nép szent István ünnepén Budán máig is énekel. A vallásos zene terjesztése érdekében szükségessé vált az iskolákba az énektanítás behozatala, mely által az ifjúság a nemzeti zene hatása alatt, nemzeti szellem­ben neveltessék. A XI. században Gellért püspök Csa­nádi iskolájában elrendelte a zeneoktatást, melyet ott egy Walther nevű egyén adott elő. Ez iskola példá­jára később a püspöki iskolákban is behozták a zene- tanitást. (Folytatása következik.) Budapesti levél. A zónatarifa által alkotott élénkebb utazási kedv, minden bi­zonnyal nagyobb hasznára van a fővárosnak mint az egyes vidéki városoknak. Ez azonban nem is lehet máskép, mert az ország köz­pontja a főváros, hol mindent olcsón és czélszerüen bevásárolha­tunk és jól értékesíthetjük termésünket vagy egyébb eladni va­lónkat. A vidékiekre nézve tehát kétségkívül jó befektetésnek mondható az útiköltség czimén elfogyott pénz, mert a fővárosban sokat lehet tapasztalni és látni aránylag rövid idő alatt és a mi a fődolog, mindenki szükségleteit kívánsága szerint fedezheti. Be­vásárlásainknál azonban csak jó hírű üzleteket keressünk fel. Né­hány ilyen megbízható ezéget a közönség szives figyelmébe aján­lani, czélja jelen sorainknak. — Az üvegáru-üzletek közt kiválóan ajánlhatjuk Zahn J. György örökösei kir. szab. zlatnói üvegáruk raktárát Károly-körűt 9. szám alatt. Mindennemű üvegáruk a leg­szebb kiállításban, valamint a giesshübeli porczellán és hollóházai kőedény gyárak gyártmányai találhatók fenti ezég nagy raktárhe­lyiségeiben. A Zahn J. György örökösei ezéget a bekövetkezendő idényre tehát különösen figyelmébe ajánljuk a t. bevásárló közön­ségnek. Levélbeli megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltet­nek, árjegyzékek ingyen és bérmentve küldetnek. — Csipke és vegytisztító intézet Lohr Mária ezelőtt Kronfusz. Főüzlet: Bu­dapesten, Ferencziek-tere 4. szám, fiók-üzletek: váczi-utcza 12. sz. földszint és Andrássy-út 16. sz. alatt. Mindennemű csipke, bár­sony, selyem, posztó, kalap, szalag stb., női ruha fejtve és fejtet- lenül vegyileg tisztittatik mérsékelt ár mellett. — Uj aranyozó megjelent, melylyel mindenki moshat és újjá aranyozhat elavult tükör- és kép-rámát, szobrot virágasztalt stb. üvegje ecsettel 80 kr. Megrendelhető Kertész Tódornál, Dorottya-utcza 1. szám, Budapesten. — A hangszeriparban kétségtelenül a legelső helyek egyikét foglalja el Schunda Venczel József cs. és kir. udvari szál­lító (magyar-uteza 26. sz.) hangszergyára, melyben nagyban készít­tetnek mindenféle réz- és fafuvó, vonó és ütőhangszerek, továbbá híressé vált és gyönyörű hangú, felülmúlhatatlan pedálczimbalmai is. Schunda a pedálczimbalom feltalálója, elévülhetetlen érdemet szerzett magának nemcsak az által, hogy e hangszert úgy a főúri szalonokban, mint a polgár házában itthon, sőt a külföldön is is­mertté és kedveltté tette, hanem az által is, mert mintaszerű gyára díszére válik a magyar iparnak. Ez iparág terén szerzett érdemeit nem csak számos kiállítás, köztük a párisi, bécsi és budapesti is­merte el első rendű kitüntetésekkel, hanem ő felsége a király is, ki, miután már korábban arany érdemkereszttel és a koronás volt építve. így tehát a meleget első kézből kaptuk. Megjegyzendő, hogy ez julus 20-án történt. Különben elég jó dolgunk volt, dunyhát is adtak, hogy valahogy meg ne fázzunk. Insbruck Tyrol fővárosa. Szép tiszta város, magas hegyek között, népe vallásos, miről másnap elég alkal­munk volt meggyőződni. A templomok igen látoga­tottak, a nép egész viselete szerény, illedelmes, dicsé­retre méltó. Vasárnap lévén, az üzletek mind zárva voltak s az egész város ünnepies szint öltött magára. Sorra néztük a város nevezetességeit. Az udvari templomban nagy fekete öntött-vas szobrokat láttunk két sorban sűrűn egymás mellett a templom hosszá­ban, fejedelmek és főherczegek sírjait jelölik. Láttuk Hofer András síremlékét is, fehér márványból. Elláto­gattunk a temetőre is, mely bizonyára egyike a világ legszebb temetőinek. Végig jártunk a főbb utczákon, a a sétahelyeken, s néhány havasi gyopárt vásárolva emlékül, este felé búcsút vettünk Insbrucktól is, mely­nek vidéke elég regényes ugyan, de korántsem oly vonzó, mint Luzern. Insbrucktól Franzensfesteig szép, vadregényes vi­déken haladt vonatunk, zúgó patakok, magas hegyek, ritkás erdők között. A hegyek erre felé már nem oly tetszetősek, mint a schweizi oldalon. A vidék is kopá- rabb, a hegyek is fokozatosan kisebbek, s hasonlítani kezdenek a krajnai törmelékes halmokhoz. Itt-ott azon­ban erre is akadnak szép fenyvesek, vízesések, hava­sok, hegyi tavak, de mindezek együttesen sincsenek az utazóra oly vonzó hatással, mint Schweiz. Schweiz bá­jos liget, Tyrol vadregényes tartomány. Gossensass állomás közelében páratlan látványnak voltunk szemtanúi. Vonatunkról balra egy nagy jeges hegy volt látható, melyet azonban egy pillanat alatt elvesztettünk szemeink elől, mert a bele vésett tunnelbe jutottunk. Szinte sajnáltuk, hogy jobban meg nem néztük a gyönyörű jégmezőt, mely a hegy oldalát bo­rítja. De ime! alig 4—5 perez múlva ugyanazon jeges hegyet, ugyanazon jégmezőt jobbra láttuk. A tunnel ugyanis a hegynek ugyanazon oldalán nyílt, vonatunk arany érdemkereszitel tüntette ki, az 1885. évi orsz. kiállítás al­kalmából legmagasabb elismerését nyilvánította, legutóbb legma­gasabb kegye jeléül: l’erencz József rend lovagjává nevezte ki. Schunda mindenféle hangszerei nemcsak a belföldön elterjedésnek, de a külföldö is nagy kivitelnek örvendenek. A pedálczimbalom külföldöni elterjedését köszönheti a kitűnő czimbalom iskolának, melyekből Schunda már több füzetet kiadott. Gazdag választékú raktárt tart mindennemű húrok és hangszer alkatrészekből. Hasz­nált hangszereket javítás vagy becserélés végett elfogadúÁrjegy- zéket bérmentve küld. Az oly jelentékeny érdemeket szerzett T e s- tory-ezég (Budapesten, Gizella-lér), melynek főnöke már nem egy iparágat honosított meg hazájában és jelenleg már hónapok óta Párizsban tartózkodik, hol számos javításokat tanulmányoz, ez idén a legolcsóbb lámpákat ajánlja, melyek gyönyörű kiállításuk mellett teljesen veszély- és szagtalanok. — Pinczegazdászati czikkekből igen dús raktárt tart Nagy Ignácz (Budapesten, Károly-körút, 9. sz.) A Nagy-féle üzletben mindenféle pinczegazdászati czikkek, pa­rafa dugók, palaczkok, palaczk-kupakok. vizahólyag, csersav, du- gaszoló és kupakoló-gépek, a legjobb minőségben találhatók. Rak­táron tartja továbbá a Matievitz-féle hordómérőket és valódi Jul­iién port. Fenti czikkekről képes árjegyzéket kívánatra bárkinek szívesen küldi meg. — Az őszi és téli idényre, különösen érzé­keny lábakra való czipőket a legjobban lehet bevásárolni a karls- bádi czipő különlegességek raktárában dorottya-utcza 8. sz. alatt. E régi jó hírnevű üzletben a legnagyobb választékban és legjobb minőségben kaphatók mindennemű úri, női és gyermekezipők a legolcsóbb árak mellett. Különlegességek tiszti és vadász-czipök- ben, valamint bakkancsok és bagaria csizmákban. Vidéki megren­delések a legpontosabban eszközöltetnek és lábbeliek mérték után készíttetnek; árjegyzékek kívánatra ingyen és bérmentve küldetnek. — Az őszi és téli idény közeledtével tanácsos meleg alsóruhákról idejekorán gondoskodni, az ilynemű czikkek bevásárlására Jaeger tanár társulata, tulajdonos Jordán Károly (Budapest, váczi-utcza 30.) ezéget legjobban ajánlhatjuk. Az eredeti normál gyapjú czikkek egyedüli főraktára Magyarország részére. Normál alsó ruhanemű férfiak, nők és gyermekek számára, valamint felsőruhák mérték­szerinti készítése saját műtermében. A sok értéktelen utánzatok­tól óva intjük a közönséget és kérjük a védjegyet megfigyelni a melyen Jäger tanár aláírása látható. — A ezég szívesen küld kí­vánatra árjegyzéket. Városi és vidéki hírek. = Dr. Haynald Lajos bibornok, kalocsai ér­sek e hó 13-án fogja ünnepelni áldozópapságának ötven éves jubileumát. A kalocsaiak nagy előkészületeket tesz­nek, hogy az ünnepély minél fényesebb legyen. = Miniszteri látogatás. Gsáky Albin gróf, közoktatási miniszter legközelebb a helybeli siketnéma intézetet szándékozik meglátogatni, mely alkalommal a miniszter püspökünk ő Exciájának lesz vendége. A mi­nisztert a siketnéma intézetben nagyban várják. = Zenés mise. ü felsége a király legmagasabb névünnepén, e hó 4-én a székesegyházban ünnepélyes szent mise tartatott, melyen dr. Schuster Konstantin, megyés püspökünk ő Exciája fényes segédlettel ponti­fikáit. A székesegyházi zenekar ez alkalomból az Ul- rich-féle I. nagymisét; betétül Weiss „Salvum fac re­gem“ offertóriumát adta elő, melynek sólóiban Beniczky Matild k. a., és Varázséji Gyula excelláltak. A he- gedű-sólót a régi jókezek vitték preczizitással. A misén a városi hatóság, a honvéd-tisztikar, az állami és köz- igazgatási tisztviselők és a tanuló itjuság, élén a tanári karral voltak jelen. = Pályázat. Dr. Rácz Béla kir. aljbirónak át­helyezése következtében üresedésbe jött albínói állásra pályázatot hirdetett a pestvidéki kir. törvényszék elnöke, kihez a pályázati folyamodványok 2 hét alatt benyúj­tandók. = Köszönet nyilvánítás. Újhelyi István ka­nonok a váczi kath. „Legény-egylet“-nek legújabban ismételve 10 forintot ajándékozott, melyet hálás kö­szönettel nyugtáz az egylet elnöksége. = Nagylelkű adomány. A közelmúlt napok­ban érkezett le az újpesti róm. kath. plébániai hiva­talba Schuszter Konstantin váczi püspök által jóvá­hagyva gróf Károlyi Sándor adományozási oklevele, melyben a nemes gróf atyja, néhai Károlyi István grófnak az újpesti róm. kath. egyház javára adomá­nyozott és ez által birtokba vett 1038'/2 Q ölnyi te­rületet öGl1/^ □ öllel megtoldva 1G00 Q ölre egészíti tehát a hegy alatt görbe pályát végzett. Ekkor aztán jól megnéztük nemcsak a hegyet, de a különös vidéket is. Nemsokára Sterzing ócska városhoz értünk, hon­nan együtt törtettünk egy rohanó hegyi patakkal (Eisach) s együtt értünk este 9 óra tájban Franzensfestébe, hol nem kevesebb, mint hét teljes óráig kellett alkalmas vonatra várnunk. Hét órát várni egy állomáson, hol nem ismerünk senkit, hol csak egy-két ház van, meredek hegyek kö­zött, nem igen mulatságos dolog, pláne éjnek idején. De azért szívesen megtettük, mert kénytelenek voltunk vele. Végig keveredtünk az állomási ebédlő keskeny pad­jain, s vártuk a jó szerencsét, sorsunk jobbra fordulását. Dübörögve gördült be reggel négy óra tájban az alkalmas vonat, melyre csak oly vígan szálltunk fel, mint a rekruta, ki hazafelé indul. Franzensfeste szép vidék. Nevét az erődtől veszi, mely ott a hegyszoros keleti oldalán építve van. E vi­déken itt-ott már szőllőhegyek is láthatók, a mi Tyrol- ban nagy ritkaság. Innen kezdve a hegyek már teljesen eltörpültek s termékeny dombok sora következik. A dombokon lovagvárak romjai, melyek valamikor regé­nyes jelenetek színhelyei lehettek. Most pedig a gazda szorgosan őrzi az azokon termett életet, kis kévékbe kötözve, s polczokkal ellátott hosszúkás keskeny födött rekeszekbe helyezve. A patakok vize itt már tunyán hömpölyög el a silány hidak alatt, melyeket a gyakori eső ellen védelmid sindelylyel látott el az esernyőtlen nép. Egyáltalában Tyrolban nagyon divatos a sindely. Mintha csak a lakosság szabad idejét sindelyezéssel töl­tené. Láttunk házakat, melyek oldala sindelyezve van, útszéli kereszteket sindely alatt, hidakat sindelyezett fö­déllel. Elhagytuk aztán Bruneck, Lienz, Willach, Klagen­furt, Marburg állomásokat is, s hétfőn estefelé érkez­tünk Pragerhofba, hol azt mondhattuk, hogy jóformán itthon vagyunk. Rövid idő múlva ismét láthattuk az eget, mely drága hazánk áldott földjét körűi, ismét kö­szönthettük azt a darab földet, melyen élnünk és hal­nunk kell.

Next

/
Thumbnails
Contents