Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-09-08 / 36. szám
rXI. évfolyam. HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 36. szám. Vácz,r1889. Előfizetési ílra : évnegyedre • ■ ...............1 fR 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőséi/ és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Piaczi anomáliák. Városunknak ősidőktől fogva., messzevidéken ismert, jóhirű piacza méltán képezheti szemefényét, különösen mai napság, midőn megapadt jövedelmi forrásai miatt úgyszólván ezen egyedüli existencziális tényezőre van utalva. S hogy piaczunk még mindig bir azon vonzerővel, mely által a szomszédos megyékig húzódó községeknek kereskedelmi góczpontjává lett, mutatja azon körülmény, hogy a legutóbb tartott hetivásárok oly népesek voltak, melyek országos vásárainkon is tultettek. Ez mindenesetre örvendetes jelenség, különösen ha tekintetbe veszszük azon pióczázást, melynek a vidéki ember városunk vámjainál ki van téve. Többször szólaltunk már fel az irányban lapunkban, a nélkül, hogy a vámbérlővel szemben akartunk volna állást foglalni, mert arról szentül meg vagyunk győződve, hogy a bérlő csak annyira terjeszkedik jogaiban, a mennyire azt szerződési feltételei megengedik s ha a sérelmes illetékek szedésére csakugyan nem volna jogezime, nem hiszszük — hogy hatóságunk ily visszaélések fölött szemet hunyna. S épen azért, mert tárgygyal — elég sajnos, hogy eredménytelenül — egész a jóllakásig bíbelődtünk, ezúttal nem is a vidék, hanem az .„itthoniak“ sérelmeivel akarunk foglalkozni. Nem tudjuk, kinek, vagy kiknek az ngyvelejében szülemlett meg azon okosnak vélt intézkedés, mely a piaczi vásárlást korlátozza; ez okból nem is vádolhatunk senkit, hacsak a rendőrséget nem, melynek az ily háladatlan intézkedés végrehajtását nyakába akasztották. Azonban akárki is léptette életbe azon rendszabályt, mely „a kofáknak“ nevezett elég lármás népség üzérkedését korlátozza: sérelmet ejtett, ezen, városunk jelentékeny számú osztályának érdekein. Azt ugyan megengedjük, hogy azon rendszabály erélylyel használható fegyver a kofák gyakori túlkapásai ellen; de ha másrészről a kofák feljajdulását hallgatjuk meg, akik eléggé indokolt jogalapon álla- j nak akkor, midőn a szóba hozott rendszabállyal | szemben azzal vétkeznek, hogy ők ezen városnak gyermekei és itt fizetik a nagy adót: kénytelenek vagyunk a méltányosság sugalta azon véleményünknek újabban is kifejezést adni, hogy e rendszabály határozottan sérelmes. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Az élet iskolájából. in. Szeretet köt, gyülölség választ, — De az ember gyűlölködik S miként ölésre zárt két állat, Sorsuk rosszabbá ők teszik. Minden csak annyit ér nekünk itt, Amennyiben hasznunkra van S amint az egyesnek feltűnik, Becse minősül annyiban. Álmodni szépet — ifjú szokta ; Boldog, ki álmodik sokat, Hiszen később kijózanodva Öröm tisztán úgy sem fakad. Egy titkos vágy emészti keblünk Nem ismert boldogság után, Mint lepkét gyermek, ezt kergetjük S — a sírban leljük meg talán. Az élvet, bajt szépen kiszabta S beosztá a Gondviselés, Egykép szenved a szolga s gazda S — örömük is egykép kevés. Az urnák több igénye, vágya S csömört nyújt a sok élvezet. A pór viskóban megtalálja, Mit munka, izzadság szerez. Dicsőség, fény legyen a részed, Melyet kivív nagy jellemed, A gyarlót ám magadban érzed, Nem látják bár az emberek. Azért jellemzi az alázat A legnagyobb- s dicsőbbeket, Mint tudóst nem kábít a látszat, Mert tudja: mennyit nem lehet. S mert mi ez esetben az emberek jogait sem vagyonuk, sem jogos, vagy bitorolt czimük után, hanem az egyaránt kötelező adófizetés szempontjából mérlegeljük: ismét csak oda jutunk, hogy a kofáknak, a kik épp úgy osztoznak a közterhek viselésében, mint más szebb hangzású foglalkozással biró halandó : éppen oly jogaik vannak a piaczon, mint akár a „téns“-, akár a „nagyságos asszony“-nak. S ha e sérelmekhez hozzá veszszük még azon zaklatásokat, melyeknek a kofa-had a rendőrség részéről ki van téve: nem csodálkozunk azon, ha a városháza a heti vásárok alkalmával hemzseg a kofáktól, a kik már évek óta eredménytelenül keresik ott az igazságot. Mindezzel persze a mi jó városatyáink mit sem törődnek; de mi, a kik ezen néposztályt is emberszámba veszszük: ezek számára is kérünk igazságot! S ismerve a képviselőtestület loyalitását, reméljük, hogy úgy ezek, mint a vidék sérelmeit végre orvosolni fogja. _________ Városi közgyűlés. Városunk képviselő-testületének régóta nem volt olyan zajos közgyűlése, mint múlt vasárnapon vagyis folyó szeptember hó 1-én. A nemcsak zajos, de viharos jelenetünek is jelezhető közgyűlésre Dr. Miltényi Gyula képviselő egy in- terpellátiója szolgáltatott alkalmat. Olvasóink emlékezhetnek ugyanis arra, hogy lapunk legutóbbi két számában jelentettük, hogy létezik városunkban egy kereskedő, a ki merészkedett városunkat a fogyasztási adó tekintetében tetemesb összegek erejéig megkárosítani. Dr. Miltényi Gyula városi képviselő ezen jelentésünk alapján indíttatva érezte magát, teljes joggal, a város polgármesteréhez kérdést intézni, hogy adjon felvilágosítást, miben áll a dolog. Városunk polgármestere — megjegyezvén, hogy miután a fogyasztási adó kezelés a tanács hatásköre alól kivétetett s az, egy a képviselő-testület kebeléből kiküldött bizottságra van bizva — kijelentette, hogy az ügyben illetékes felvilágosítást csakis az illető bizottság adhat, forduljon tehát interpelláló felvilágosításért ezen bizottsághoz. Erre Dr. Gsányi János képviselő s h. t. ügyész, mint a fogyasztási adókezelést ellenőrző bizottság elnöke minden további felhívás nélkül jelentette, hogy Csak tengődés közönyben élni, Nem érdeklődni semmiért, A küzdést békével cserélni És átengedni a babért. Ó mégis néha jobb a lengés Annak, ki nem bir küzdeni. Erős szivet kíván a küzdés, Mely a csapást nem érezi. Viz Zoltán. Párisba és vissza. v. A párisi állomáson ünnepélyes fogadtatásban részesültünk. Tartattak ott érkezési és üdvözlő szónoklatok, volt zene, rendező bizottság, egyszóval minden. Az elfogadási ünnepély végeztével: Sok bajlódás s még több tótás-futás után egy omnibuszra kapaszkodtunk fel, melyen szállásunkra jutottunk. Szállásunk szép helyen volt, a város kellő közepében, a Tuileiák és Louvre közelében, a Szajnához és a kiállításhoz sem messze. Párásban 7 napra terjedt időzésünk, mely idő alatt szemügyre vettük a kiállítást, magát a várost, és Versa illést. Számunkra is egy vezetőt rendelt a rendezőség. Nem sokat nyertünk vele. De mit tegyen az ember egy ismeretlen városban! Rábíztuk tehát magunkat, de csak addig, mig kinyílt a szemünk. Aztán leráztuk őt a nyakunkról, s mentünk-jártunk, a merre nekünk tetszett, ő szintén, a merre neki tetszett. Magát a kiállítást részletesen leírni csaknem lehetetlen. Kiállítást különben már mindenki látott, kiseb- bet-nagyobbat. így tehát csak azt tartom szükségesnek felemlíteni, a mi figyelmünket, ezen kiállításon, különösen megragadta. Előre is megemlítvén (a nélkül azonban, hogy az udvariasság ellen csak egy parányit szomorú, de való, hogy Klein Ignácz helybeli kereskedő a falukra kiadott ezukor félékre vonatkozó ellenőrzési bárcZák meghamisítása által a várost tetemesb összeggel megkárosította, azonban nevezett kereskedő egyességileg megállapított egy ezer forintot fizetett le a városnak, minélfogva a bizottság nem látta szükségesnek, hogy ellene lejelentő bírósági intézkedést kérjen. Kérte tehát, hogy a bizottság eljárása tudomásul vétessék s az ügy befejezettnek tekintessék. A közgyűlés ezen jelentést tudomásul vette ugyan, azonban Dr. Ereysinger Lajos képviselő előterjesztésére jónak látta a fogyasztási adókezelést ellenőrző bizottság mandátumát letenni, mit a közgyűlés el is fogadott s felhívta a város polgármesterét, hogy uj bizottság megválasztása iránt intézkedjék. Klein Ignácz kereskedőnek helytelen eljárása volt az, mint fentebb is már megjegyeztük, mely általános és méltó felháborodást idézett elő, s fokozta a viharos felindulást az is, hogy ennek sógora, Witt Manó városi képviselő, az ellenőrző bizottságnak szintén tagja volt, kit ugyanezért, midőn a tárgyban szólni akart, csak addig engedtek beszélni mig lemondását a bizottsági tagságról beadta. E közben is hallhatók vollak a zajos „le vele“ kiáltások. A közgyűlés többi tárgyai minden vita nélkül in- téztettek el; igy a városi közpénztár megyei megvizsgálása, a kötő-szövő-gyár ügyében, — kövezetvám engedély okmány meghosszabbítása, — a dunaparti támfal építésének megengedése stb. tárgyában keletkezett megyei végzések tudomásul vétettek. A váczi „Chevra Cadischa“ által kért térség ennek [j] méterenként fizetendő 25 krért átengedtetett. A Gajáry Géza városi jegyző által kért egy havi szabadságidő megadatott. Gálié József városi t. ügyész lemondása elfogadtatott s részére folyó évi október hó 1-től kezdőleg részletekben előlegesen fizetendő évi 250 frt kegydij szavaztatott meg. Dr. Miltényi Gyula ipariskolai igazgatónak — ezen állásáról történt lemondása, — fáradhatlan s buzgó működésének jegyzőkönyvi elismerése mellett — elfogadtatott, s helyébe uj ipariskolai igazgatónak Újhelyi István váczalvárosi plébános kanonok választatott meg. Megválaszlatott továbbá ipariskolai tanítónak Krancz Ferencz városi népiskolai tanító. sunk, a maga nemében, most is kedvesebb emlékezetben él lelki szemeim előtt. A párisi világkiállítás körülbelül oly nagy területet foglal el, mint városunk, de négyszög alakban. Színhelye a Mars-mező, benn a városban, a Szajna folyó mindkét partján. A kiállítási palota fényes, nagyterjedelmű épület. Ebben vannak kiállítva a fényüzési és iparczikkek, gépek stb., egyes országok szerint csoportosítva. A palotával szemben, a Szajna túlsó partján, emelkedik méltóságteljesen a Trocadero-palota, múltjára büszkén tekintve le a magaslatról az egész kiállítási területre. A kiállítási palota körül száz meg száz apróbb palota áll, kőből, fából, nádból, téglából stb. építve, mint egy szolga-személyzet a legfőbb palota körül, egyszerűbb ruhában, szolgálatra készen, szerényen. Vannak ezek közt kunyhók is, bőséges számban, ezekben tanyáznak a franczia gyarmatok lakosai, mindegyikből néhány eredeti példány, mutatóul az egész világ ámulására. Azt mondják, hogy e ki ezen gyarmatosokat látta, annak már nem szüséges másfelé utazni. Mert van azokban az ólféle ketreczekben mindenféle fajta népség. Láthatni, miképen élnek, főznek, dolgoznak, mulatnak, egy szóval mindent. Hallani zenéjüket, beszédüket, pörlekedésöket. Vannak szobraik, műhelyeik, lakásaik, sőt még színházuk is. Végig néztük őket, de az igazat megvallva, nem nagyon épültünk ezen a gyülevész hadon. Azért épenséggel nem akarjuk tagadni, hogy ez a furcsa népség otthon nagyon rendes, tisztességes, talán előkelő osztály is lehet, sőt bizonyos, hogy a kézműipar egyes ágaiban kiváló ügyességet is tanúsít. Képviselve van ott, hogy csak néhányat említsünk a sok közül: az indiai szigettenger, Annám (melynek színházában (így szörnyűséges előadást is végignéztünk), Coehinchina, Pahouin, Uj-Kaledónia, Alfourou, Senegal, Madagaskar, stb, Továbbá Guadelope, Algír, V7g7
