Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-27 / 4. szám

érte el. E sajnos jelcnségo kát abban kel] keresnünk, hogy a Magyarországi Kárpát-Egyesület, a turistaság iránt hazánkban még uralkodó közöny folytán, csekély anyagi erejéből hazánk gyöngyét, a Magas Tátrát sem képes eléggé mivelni, még kevésbbé képes arra, hogy hazánknak egyéb szép vidékeit áldásos működésének körébe vonja.

Részint a Magyarországi Kárpát-Egyesület ezen nemes törekvéseinek támogatására, részint pedig egyáltalában aturistaságnak hazánkban való fejlesztésére s terjesztésére, nemkülönben a főváros bájos környékének, különösen a Szt.-Endre — Visegrád — Esztergomi, vagyis a Pilishegységnek s egyáltalában a fővárosi közönség- részére vonzó kirándulóhelyekül kínálkozó hegyvidékek, minők a Börzsönyi vagy Nógrádi hegység, a váczi Nagyszál, a Gerecse, Vértes és Bakony megismertetésére, feltárására s hozzáférhetővé tételére szükségesnek tartanók, hogy a Kárpát-Egyesületnek a fővárosban vagy annak környékén tartózkodó tagjai és egyáltalában az ügy iránt érdeklődők az anyaegyesület alapszabályainak értelmében Osztálylyá (fiókegyesületté) alakulnának.

Gzélunk megvalósítására időszaki közlönyt tartunk szükségesnek, mely úgy a turistikáról általában, mint különösen a hazai turista-mozgalmakról közölvén ismertető czikkeket, a Magyarországi- Kárpát-Egyesület tagjai között eddig alig fennállott érintkezést közvetítené s e mellett a közönségnek a főváros környékén kirándulásokra kínálkozó, eddig teljesen elhanyagolt s alig ismert kies tájakat Írásban és képekben hemutatná.

Hogy ily kirándulásokat lehetővé tegyen, Osztályunk gondoskodnék a jutalmazó pontokra vezető utaknak útmutatókkal, jelzésekkel való ellátásáról s jókarban tartásáról; kiváló pontokon tájékoztató táblákat állíttatna fel, messzelátókat, a szükséghez képest menedékházakat építtetne. Gondoskodnék arról, hogy minden községben legyen megbízott képviselője, nagyobb helyeken helyi bizottságot alakítana, mely az Osztályt munkálatainak foganatosításában helyismeretével támogassa, egyúttal a kiránduló közönségnek útbaigazítással, tanácscsal szolgáljon s őrködjék, hogy a kirándulók, vendéglősök, fuvarosok, kalauzok részéről zsarolásnak vagy másféle zaklatásnak ne legyenek kitéve.

A nyári évadban az Osztály hazánk legszebb tájaira kirándulásokat rendezne, nagyobb társas kirándulások alkalmával gondoskodnék mérsékeltáru menetjegyekről s a szükséges ellátásról. Télen felolvasások által tájékoztatná a turistaság iránt érdeklődő közönséget s a szükséges eszmecsere, a tagok közti érintkezés fentartásának czéljából társas összejöveteleket rendezne.

Kiadna úti kalauzokat vagy a szükséghez képest tájékoztató füzeteket, forgalomba hozna a vidék szépségeit feltüntető képeket s gondoskodnék turista- térképek szerkesztéséről.

Csereviszonyba lépne bel- és külföldi rokon egyesületekkel s azoknak kiadványait, valamint a szakba vágó legjobb munkákból összeállítandó könyvtárt a tagok használatára bocsátaná.

Végül közlönyének hasábjain tért nyitna minden szakunkba vágó kérdés megvitatására s a tagoknak készséggel szolgálna felvilágosítással s tanácscsal.

A Magyarországi Kárpát-Egyesület tagsági dijához (2 frt), melynek fejében a tagoknak az Egyesület Évkönyve jár, az Osztály saját költségeinek fedezésére

csak 1 frtnyi pótlékot csatol, minek fejében a tagok az Osztály időszaki közlönyét kapják s az említett összes kedvezményekben részesülnek. Ezen csekély dij módot nyújt bárkinek, hogy az Osztály tagjává lehessen s egyúttal azon reményre jogosít, hogy a főváros és környékének közönsége nagy számmal sorakozand Osztályunk zászlója alá.

Tisztelettel felkérjük tehát, szíveskedjék Osztályunk ügyét hathatós pártfogásába venni, Osztályunkhoz csatlakozni és a nemes ügynek másokat is megnyerni. E czélból van szerencsénk a mellékelt aláírási ivet oly kéréssel átnyújtani, hogy azon az Osztálynak tagokat gyüjtvén, azt tekintettel az ügy sürgős voltára, ezen íelhivás vételétől számított egy hét leforgása alatt dr. Téry Ödön úrhoz ezimezve (II. Főhg.-Albrecht- ut 6. sz.) beküldeni szíveskedjék.

Budapesten, 1888. cleczember 5-én.

Nyílt levél,

ügy hiszem jó szolgálatot teszek azoknak, kik hivatva vannak a város jó hírneve fölött őrködni, ha a vámnál tapasztalt visszaélésekre hívom fel figyelmüket.

Bármily terhes legyen az a vám, a megszabott s jóváhagyott tariffa ellen nem szólhatok, de egy szép napon azzal térnek vissza béreseim, kik búzát vittek be, hogy a rendes díjon kívül szekerenkint 10 kr. térfoglalási dijat kellett fizetniük, a vámsorompónál ezután kérdezősködvén azt a megnyugtató választ kaptam, hogy ha a szekeresek fuvarlevéllel vannak ellátva ez a különdij nem fizetendő; a legközelebbi küldeménynél tehát, elláttam cselédeimet fuvarlevéllel arra az obiigát bélyeget is illesztvén, de hát nem értem czélt, azt a 10—10 krt szekerenkint meg kellett fizetni „mert — ez a megokolás — a fuvarlevél Írva és nem nyomatva volt“ azonkívül kell — igy szól a vámszedő — „hogy a szállítólevél attól is alá legyen Írva, a kihez czimezve van.“ — No ha ezen megokolás első fele absurdum, nem tudom mily czimet adjunk a másiknak „a szállítólevél attól legyen aláírva a ki a szállítmányt kapja“ — jó is volna, ha például annál a tömérdek porosz kőszénnél, mely ide szállittatik, mindég előbb megkül- denék a szállítólevelet annak, a ki majd kapja a szenet, hogy Írja alá, s aztán indítják útnak a szenet, időközben bizony megfagyhatna.

Egy alkalommal a coupéban szinte a vám ellen panaszkodott valaki, különösen a magas vásári vám ellen, melynek aztán az éppen akkor a vasúthoz siető utazó is áldozatul esik, a coupéban egy Váczon székelő köztiszteletben álló főtisztviselő is ült s megjegyezte, hogy annak ki nem a vásárra megy, ki ott se nem ad el, se nem vesz a nagy vámot nem kell fizetni, ezt tudomásul véve a legközelebbi vásár alkalmával megkísértettem ezen érv alapján egy pár hatost megspórolni, de a vámsorompós önkényén hajótörést szenvedtem, kifizettem a dupla stólát s siettem a vasúthoz. y.

Városi és vidéki hírek.

— Személyi hírek. For tuner Flóris városunk szülötte, az orsz. m. kir. statistikai hivatalban irodaigazgató, tartalékos honvédhadnagygyá kineveztetett. Üdvözöljük! — Gosztonyi Miklós, t. szolgálóira. a budai pénzügy igazgatósághoz fogalmazó gyakornokká neveztetett ki.

= A herczegprimás Ürge Ignácz hittérítőnek a Chinában építendő Szent István templomra kétezer frankot adott aranyban. (Lásd tárcza rovatunkat!)

lat alá vonassák. Mi teljesen megvagyunk győződve, hogy a képviselőtestület minden egyes tagja a legnagyobb készséggel fogad és támogat a bizottság részéről minden olyas indítványt, mely a közigazgatás javítását, vagy könnyítését czélozza. A kormányrúd a bizottság kezében van, a felelősség teljes súlya őket nyomja, akadálytalan eljárást kell biztosítani számokra egész addig a pontig, meddig csak a közügyek nyilvánvaló koczkáztatása nélkül lehetséges. Mi támogatni fogjuk őket abban a reményben, hogy a polgárság vál- laira az elviselhetőnél nagyobb terhet nem raknak, és a jövőben garantiát nyújtanak arra nézve, hogy eljárásaik motívumaiba a személyes bosszú, a megtorlás kábító ingere be nem lopódzik. A polgárság bármily megsértését nyílt provocatiónak kénytelenitetnénk tekinteni.

Bartoss Ferencz rendőrbiztos jelentése el nem fogadtatott, miután a vonatkozó szabályrendelet értelmében hasonló ügyek a rendőrkapitányhoz utalvák, aki is jelentételre felhivatott.

A 60 ezer frtos kölcsön tőke és kamatainak 1888. évre lett törlesztése fejében 4200 fiának lefizetése tudomásul vétetett.

Hogy az 5 karoslámpa 665 frt 85 krba került, tudomásul vétetett.

Az utczák 1889. évi tisztántartása évi 1185 írtért Gönczöl Ferencznek adatott bérbe — jóváhagyatott.

A kavicsbányái földek 6 évre leendő bérbeadása tárgyában megtartott árverési eredmény (melyet Korpás József évi 21 írtért vett ki) jóváhagyatott, a vasúton belőli földek bérbeadása végett azonban új árverés megtartása rendeltetett.

Hogy Schmidl Mór ideiglenes falerakodóért 23 frt 60 krt befizetett tudomásul vétetett.

Nyáregyháza községi ref. templomra 10 frt,

Piski-hidi honvédemlékre 10 frt,

Vadkerty Lajosnak február 20-ig egy havi szabadság idő adatott.

Goldschmidt Salamon Vácz város községi kötelékébe felvétetett.

A bizottsági jelentés, hogy a fogyasztási adóhivatal kezelése s ügy vezetése kielégítő tudomásul vétetett.

— a.

Felhívás a Magyaroszági Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának megalakítására.

Rég érzett hiány, hogy a turistaság hazánkban, különösen annak szivében, a fővárosban, támogatásban nem részesül. Ez annál sajnosabb, mivel a turistaság úgy az egyes egyénre, mint egész országokra üdvös hatással van, miként ezt a modern államokban fennálló turista-egyesületek fényesen igazolják, melyeknek működése a társadalom minden rétegében a legmelegebb pártolást találta. Ezren és ezren vannak a külföldön, kik a szellemileg és testileg edző turistaságot űzik, mely fogékonynyá teszi őket a természet szépségei iránt s megismertetve hazájoknak eddig ismeretlen tájaival, keblökben a hazafiság szent tüzét is éleszti. De a turistaság ezenkívül a tudománynak is nagy szolgálatot tesz és nemzetgazdasági szempontból egyes országokban kiváló tényezővé vált, mint példa erre Sváj ez, melynek évenkinP turista forgalma az újabb időben már milliókat meghalad.

Habár a Magyarországi Kárpát-Egyesület a turistaságot hazánkban már több év óta műveli, ez azon lendületet, melyre hazánknak annyi szépségben bővelkedő vidéki méltán jogosítanák, még korántsem

Ä „Váczi Közlöny“ tárczája.

Előszó dalaimhoz.

Egy régi bölcs mondotta, hogy halála Előtt boldoggá senki nem lehet,

Azóta milljó sóhaj szállt utánna,

Átkozva sorsát és az életet . . .

Az ész és szív erős csatára kelnek S az ember az ki szenved harezukon ;

Ha győzve a »hideg«-nél ünnepelnek,

Ó a kebelnek mint esik zokon !

Te szív, poklunk és mennyünk egyaránt vagy,

Örök háborgás a te életed,

Nyugodsz csak úgy, ha véred elfagy :

Akkor nem gyűlöl senkit s nem szeret. —

Az én szivemben is csaták vitának,

Itt is sok fájó küzdés végbement,

Óhajtám is jöttét már a halálnak.

Hivém: békém csak ott lesz odalent . . .

De lassanként kibékített az"élet,

Elhamvadott az ifjú tűz, a láng,

Nem lelve meg a tiszta jót, a szépet,

Nem érdekel többé a nagy világ !

Emlékéül hanzomnak összefűztem Örömöm s bánatom virágait,

Hogy azt hirdessék ők is egyesülten :

»A földön semmi sincs, mi boldogít!«

»Ki változatlan s legtökéletesebb,

Csak abba vessed horgonyod vasát,

Ha minden elhagy, csal, —csak Őt szeressed, Sértetlen érsz az élet-harezon át . . .«

Ha olvassák a bánatot belőle A rokonszenves érező szivek,

Legyen a hit reményeinknek őre,

Melynek sugalmi bennük lengenek.

S ha vig, ki nem nyert még a fájdalomból,

Nem lelné bennök azt, amit keres,

Ne tudja meg sohsem — csakis dalomból —

Hogy itt a földön boldog oly kévés.

Oudeis.

A keresztény vallás Chinában.

Ürge Ignácz chinai hitterjesztő hazánkfia, szerdán délután érkezett városunkba s Czettler Antal ö ligánál szállt meg. De vendége mindegyikünknek a fáradhatlan buzgalmu férfiú, ki 1880 óta a távol Chinában hirdeti a keresztény vallás szent igazságait. Jelen utazásának czélja gyűjtést rendezni a chinai hitterjesztés előmozdítására, nevezetesen egy templomra és árvaházra. Ott a távol keleten, hol még a bálványimádás és az ősök rajongó tisztelete honol, a keresztény vallás üdv-tanait hirdetni s a szent ügyért ha kell életét is áldozni, bizonyára kiváló elismerésre méltó dolog, annál is inkább, mert nemcsak a pogányság szellemével, hanem a nép elő-itéleteivel is számolni kell, melyeket megdönteni s helyes meggyőződéssel pótolni, valóban emberfeletti fáradságot igényel és kitartást. Legyen azért üdvözölve körünkben! Ignácz atya Zsigárdon (Pozsonymegye) született s 8év óta műkédik Chinában, mint hitterjesztő. O most az egyedüli magyar hittérítő Chinában, társa (Erdélyi) pár év előtt halt el. Jelenleg mint lelkész van alkalmazva Shangai vidékén, a Gse- tyán tartományban, Tyú-sin kerületben, Gzo-fu-pan helységében. Érdekes adatokat mondott el múlt csütörtökön, a felső-plebánia templomban tartott szentbeszéde alkalmával, a chinai keresztények állapotáról, a hit terjesztéséről, s azon számtalan akadályokról, melyekkel ott küzdeni kell. A szónoklatot roppant számú közönség hallgatta végig, feszült figyelemmel és érdeklődéssel. Chinában legfőbb vallási gyakorlat az ősök tisztelete; egyes családok őseik iránt valódi imádással viseltetnek s azok képeit, neveit lakásukban, áldozatokkal, égő gyertyákkal, tömjénnel bálványozzák. Ezen ősök imádása a keresztény vallás legnagyobb akadálya. Erről mond le a chinai, midőn kereszténynyé lesz ós kijelenti, hogy ő ezentúl az „Istent“ akarja imádni. Tulajdon chinai papság és nyilvános isteni tisztelet náluk nincs, a papi teendőket családfők otthon végezik. Vannak azonban náluk bizonyos szerzetes-félék (Bontszok,) kik a pagodák (bálványházak) közelében laknak s rendes imákat végeznek. A pagodákban némely mondái, de legtöbb családi faragott szobrok (ősök,) babák helyeztetnek el. A gyermekek tanítása nem kötelező, liánéin magán jellegű, de nyilvános iskolákban történik, hol egy tani lóra 10 15

gyermek bizatik. Ezek néhány chinai fogalomjegyet (mert minden fogalomra külön jegy van) elsajátítanak s a különösen nehéz Írásban, olvasásban, több-kevesebb jártasságot szereznek. Ha valaki 10 ezer jegyet ismer, szótár (helyesebben fogalomtár) segélyével bármily művet olvashat, sőt közönséges szövegű könyvet 5—6000 jegygyei is. Hogy azonban valaki a nyelvet teljesen ismerje, arra körülbelül 80 ezer fogalomnak s ugyanannyi írásjegynek ismerete volna szükséges; de ennyire senki sem viszi s nem is viheti. Ezen oldalról tehát az idegen előtt a chinai irodalom csaknem teljesen el van zárva. Az Írás czifra jegyekkel felülről lefelé megy, a bal oldalon kezdve. A chinai nép általában élénk felfogású, leleményes, ügyes nép, de egyszersmind nyervágyó, kapzsi s a rászedéstől sem idegenkedik.

A családi életre vonatkozólag érdekesek a következő adatok. A házassági eljegyzés felbonthatlan, maga a házasság azonban bizonyos esetekben, melyek a törvények állítanak fel, felbon [hatónak tartatik. Nevezetes, hogy bontó akadály a vérrokonságon kívül a „név“- rokonság is. Sőt a nyilvános hivatalnok hivatali kerületéből sem választhat nőt, mi által a protekeziónak van eleje véve. A férj bizonyos esetekben nejét elajándékozhatja, sőt el is adhatja, mire nem ritkán van példa. A családi élet nem valami nagy dicséretet érdemel, ha meggondoljuk, hogy a kisded gyermeket, ha azt a családra nézve már fölöslegesnek tartják, védtelen az utczaszélre kiteszik. Az irgalmas hittérítők kora reggel az éjnek idején kitett gyermekeket összegyűjtve árvaházban helyezik el s nevelik fel. Ezen árvaházak azonban már annyira túl vannak halmozva, hogy több gyermek felvétele lehetetlen. Valóban nemes fáradozás!

A hitterjesztés állapota jelenleg, a külső hatalmak védnöksége alatt, habár nem egészen békés, általában tűrhető, mert hivatalos üldözés nincs. Az évenkint megkeresztelt felnőttek száma 25 ezerre, a kisdedeké pedig 300 ezerre tehető. Van az egész birodalomban 30 püspök s ezek felügyelete alatt 1200—1500 hittérítő fáradozik a halhatatlan lelkek megmentése körül. A keresztények száma az egy milliót jóval felülmúlja. Templomaik többnyire kicsinyek (kápolnák,) de vannak nagyobbak is (pl. Pekingben kettő egészen rendes plébánia-templom.) De érdekesek azon adatok is. melyeket Ignácz atya a nép életéből beszél el. Chinát a