Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-11 / 32. szám
egy jegynek az ára, tehát annyi, mint a mennyit Budapestről fizet egy utas, már pedig Visegrád, Nagy- Maros, Verőc-ze a váezi piaczról él; pedig ha annyit fizet, jövőre, mintha Budapestre utaznék, hát elszokik a helybeli üzletekből s lemegy a fővárosba és onnan szerzi be szükségleit. Hírlik, hogy a Duna-gőzhajózási társaság Vácz és Budapest közt egy uj menet megindítását is czélba vette, valamely lassú-járatú hajóját akarja minden nap reggel Váczig küldözni, a mely nem annyira a személy szállítás, mint inkább teher-áruk forgalmával rentirozná magát. Részünkről ebben cardinális tévedést, sőt hibát látunk. Vácznak nem olyan hajóra van szüksége, a mely reggel hat órakor indul Budapestről s kilenczkor ismét vissza fordul, hanem olyan, a mely már G legfeljebb 7 órakor reggel lemenjen innen, és pedig egész pontossággal menjen le: mert az roppant primitiv állapot a mostani zóna-rendszer keretében, mikor az utasok százai G‘/2 órakor tömegesen csoportosulnak a gőzhajó állomás pénztára körül, jegyet váltanak s a várva-várt jármű se 8, se 9 órakor nem mutatkozik; de már arra is volt eset, hogy az uj-szőnyi hajó már elindult d. u. 2 órakor Budapestről, s a másik, a melynek reggel 8 órakor kellett volna oda lent lenni, még valahol az utón vesztegelt. Számos példát tudnánk felhozni az ilyen esetekből kifolyó hátrányos esetek illusztrálására, az ügyvédet megmakacsolja a biró; a szolgabiró jelöltet leszavazza az ellenpárt; a köztisztviselő ha bírságot nem, hát orrot kap a mulasztásáért; a pénztárnok nem nyithatja ki Budapesten a cassát és igy tovább, és mi itt Vá- czon gyártjuk a rossz vicceket ezen ide települő úri emberek, nyári lakók bosszúságára. Ezt nekünk tűrnünk tovább már nem szabad ha zóna, hát legyen zóna. Aut Caesar aut kalaposinas; de azt elvárjuk, hogy a combinátiokban ezután városunk intelligentiájának a szava is nyomni fog valamit a latban, és pedig annál inkább elvárjuk, mert ezzel vitális érdekeink függnek kapcsolatban. Hiszszük és reméljük a legjobbat, intéző köreink tudni fogják kötelességeiket. = Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Dr. Schuster Konstantin, megyés püspökünk ő excellenciája tegnap délelőtt 11 órakor Budapestre utazott. — Dr. Argent i Döme, kir. tanácsos, városunk díszpolgára, mint sajnálattal értesültünk, szerdán délután a Kossuth-téren hirtelen elszédült és bizonyára el is esett volna, ha Vadkerti Mihály és Kresák György nem sietnek segítségére. A kaszinóból meglátta e jelenetet dr. Bauer Béla, ezred- orvos, ki rögtön segítségére sietett a tisztes aggastyánnak. Örömmel veszszük tudomásul, hogy városunk e köztiszteletben megőszült díszpolgára már teljesen jól érzi magát és bizonyára jól eshetett neki az a közérdeklődés, melylyel társadalmunk minden rétege viseltetik irányában. Részünkről szintén hozzájárulunk és kívánjuk, hogy az Isten sokáig tartsa meg őt ép egészben. — Pivár Ignácz, a kegyesrendi ujoncznevelde másodmestere és a siketnéma-intézet hittanára, a napokban tanulmány-útra indul Felső-Magyarországba. — Reiser Béla ügyvéd, a napokban érkezett haza családjával a Bécs melletti Kaltenleutgcbenből és átvette irodája személyes vezetését. = Apáttá avatás. Félegyháza espercs-plebáno- sának: Agócs János, Keresztelő szt. Jánosról czimzett jánosi-i apátnak benedikálása kedden déli 12 órakor ment végbe püspökünk ő nagyméltósága által a rezi- denczia kápolnájában. Az uj apát a mai vasárnapon fog celebrálni a félegyházi ó-templomban először infula alatt. Híveinek öröme bizonyára e napon teljes, hogy kalapos leányok, itt-ott már elültetve a tengeri vagy burgonya, melynek az eltakarított rizs helyén kell még őszig megérni, mint második termésnek. A földek mind csatornákkal szelvék át, melyekben végig foly a havasok hűs vize, s melyet öntözésre is használnak. A csatornákat fiatal olaj- és eperfák szegélyezik, árnyékot vetve a rétek füvére, s az utakra, melyeken termését hordja a mosdatlan talián. Mert itt a köznép a tisztaságra nem sokat ad. Az őrházaknál asszonyok szerepelnek, közökben tartva egy hatalmas fekete tokot, melyben valószínűleg zászló rejtőzködik. Fejőkön fityeg egy rengeteg nagy fekete kalap, rajta kék szalag, hivatalos felirattal. Mind barna és piszkos, mintha édes testvérek volnának. A rohanó vonattal nem sokat törődnek, s alig várják, hogy túl légyen a határon. Helyesen, nekünk is az volt a kívánságunk. Jó ideig rohantunk már, midőn Vicenza állomást is elhagyva, feltűntek előttünk Tyrol begyei a távol északon. A vasút melletti földekről ismerős hangok zúgtak fülünkbe, a tücskök lármája, melyről már múlt alkalommal említést tettem. Verona kőfallal kerített városa mellett egy órát töltöttünk. Voltak, kik arra vállalkoztak, hogy ezen idő alatt a várost is megnézik. Ezek aztán szerencsésen le is maradtak. Verona lakosai szívélyesen fogadtak bennünket, az állomáson jó borsos reggelit adtak, s búcsúzáskor meg is éljeneztek. Délben érkeztünk a Garda-tóhoz, mély fölséges látvány. Tündérzöld, átlátszó vizű medrét meredek hegyek határolják északról, míg délről dús növényzetű, árnyékos kertek veszik körül. Gyémánt-tükrére, melyen ilt-ott vitorlás csónakok himbálnak, a távolban felhők látszanak reá. borulni. Közelében a hegyek oldalán olajfák s gesztenyések díszlenek, s teszik az egész vidéket festői szépségűvé! Mindenki ezl nézi, mindenki ezt csodálja, mert ez Felső-Olaszországban a legszebb látvány. Alig birurik tőle búcsút venni. Vonni mik azonban szörnyű gyorsasággal halad tova. Az állomásokul nyi(sebességgel hagyja el, nem is fütyül nekik. Elmarad Sollerino, el Brescia, csak Terszeretott plébánosukat megérdemelt egyházi kitünteté1 sével díszítve láthatják. = Szt. Rókusz napján, mint városunk fogadalmi ünnepén (e hó 16-án) körmenet vezettetik a szt. Rókusz tiszteletére emelt kápolnához, hol ezen alkalommal szentbeszédek fognak tartatni magyar, német és tót nyelven. Mint halljuk, a városi hatóság a hetivásár megtartását is engedélyezte ezen napra, elévültnek tekintvén fogadalmi ünnepünket, melyet 149 év óta folyton megtart nemcsak városunk közönsége, hanem a vidék is. Csodálkozunk, hogy valakinek eszébe jut ily, őseink által szentül fogadott s mindekkoráig a legnagyobb pompával megtartott ünnepet hetivásárral profanáim akarni, annál is inkább, mert ez a felső-városnak valóságos búcsúnapja. Nem is merjük feltételezni, hogy városunk másfél százados, minden tiszteletre méltó gyakorlatát hűtlenül elhagyva, ezt megengedje. Jövőre többet. = Nyilvánossági jog. A vallás és közoktatási m. kir. miniszter a váczi kegyes-tanitórendi főgymná- siumot a nyilvánossági jog és az érettségi vizsgálatok megtarthatásának jogával újabb 3 évre felruházta. = Hangverseny. Múlt számunk már közölte az augusztus hó 15-én (Nagyboldogasszony napján) tartandó művész-estély programját, melyből következtetve, egy igen élvezetes konczertnek nézünk eléje. Az estélyen közreműködnek: Ney Dávid, a m. k. operaház elsőrendű énekműsze, Juhász F., Kiss F., Ney B., Szegfi A. operai tagok, Bodorfy S. az operaház karmestere. Jegyek kaphatók: Meiszner Rudolf- és Bez- dek Jánosnál. Belépti dij személyenként 1 frt. A hangverseny kezdete esti 7 órakor. = A nagymérvű renoválás, melyen a püspöki palota főpásztorunk ő nagyméltósága bőkezűsége folytán keresztül megy, befejezéséhez közéig. Ő exciája a nagynevű Migazzi által emelt palotát ennek emléke megörökítéséért renováltatja. Legközelebb a kert kerítése a Petróczy-utczai oldalon kovácsolt vasrácsozattal fog elláttatni; a rezidenczia kupolájára villámhárító lesz helyezve; a gőzhajó-kiállás felé levő veranda pedig, melynek faalkotmányát a szélvihar az 50-es években elsodorta, vas oszlopokon álló fedélzettel fog elláttatni. Ezen kívül kegyelmes püspökünk a székesegyház mindkét sekrestyéjének tetőzetét, mely eddig zsindelylyel volt befödve, bádoglemezekkel fogja bevonatni. Sok ily főpapot óhajtunk hazánknak! = A római kath. iskolaszék ma délelőtt 11 órakor a középvárosi temetőben létesítendő sirásóház felépítése tárgyában ülést tart. — Zászló-szentelés. A váczvidéki molnár ipartársulat uj zászlója augusztus hó 15-én fog fölszenteltetni a székesegyházban. A zászló-anyai tisztet országgyűlési képviselőnk neje Majthényi Istvánná úrhölgy fogja teljesíteni. — Tűz. Kedden este háromnegyed 10 órakor hirtelen kipiroslott az ég alja. A fehérek temploma előtti őr volt az első, ki megfujta tülkét, megadva a vészjelt a városi tűzoltóknak. A tűz a vásár téren ütött ki Brunner kötélgyáros házában és óriási gyorsasággal terjedt tova, átcsapva a Zichy- és Kossuth- utczákba. Nehány perez alatt hat ház állott lángokba borulva, és mire a tűzoltók kivonultak, már a mentés körül kevés dolguk lehetett, mivel a pusztitó elem még a szomszédos házakra is terjedt, a kivonult tűzoltók csak a már kilencz égő ház lokalizálására gondolhattak, mi három órai megfeszített munka után sikerült is nekik. A tűznél az elsők egyike volt városunk rendőrkapitánya, ki is látva a nagy veszélyt, lovas rendőrt vágtatva küldött a fegyházba, kérve az igazgatótól a nagy fecskendőt, melyet az a legnagyobb készséggel bocsátott a város rendelkezésére. A Saxviglo akasztott meg gyors haladásunkban, mert mindkét szomszédos kocsink (28. 30.) tengelye kigyúlt. Itt tehát egy negyed órát várnunk kellett, míg ama két kocsi közönsége hordári vizsgát tett, s más kocsikba szállott. Aztán ismét neki a szaladásnak. Délután 3 órakor Milanóba érkeztünk. Itt aztán mindnyájan hordári vizsgát tettünk, a milánói vasúti állomás összes személyzetének színe előtt, s teljes megelégedésére. Miután diplomát nyertünk, megebédeltünk. Szép ezüstös tányérokon levest is adtak, lyukas csillagok voltak benne, és néhány garnirungot, külön-külön tálalva. Pompásan megebédelvén, a világhírű székes- egyházat tekintettük meg, melyet 6000 szobor ékesít kívülről, kis tornyokra s állványokra helyezve. A templom falai egészen márványnyal vannak borítva, atz ablakok díszes üveg-festményekkel ékesítve. A toronyból, hová 300 lépcfőn juthatni fel, nagyszerű kilátás nyílik, Milánóra és vidékére. Még néhány nevezetesség megtekintése után az állomásra siettünk, mert 5 órára volt kitűzve az indulás Turin felé. Szép pettyes barchenttel borított ülések vártak bennünket a vaggonokban, melyek jóval kisebbek voltak, mint az eddigiek. Mikor nyolczan belevánszorogtunk egybe, alig bírtunk szuszogni, oly sűrűn voltunk. Ki is tört e miatt a lázadás csakhamar, de meg a miatt is, hogy a 34-ik csoport nem kapott vaggont. Ezeknek tehát, hogy ott ne maradjanak, helyet kellett szorítani, ahol még volt. Nálunk nem volt; mi tehát továbbra is csak nyolczac.skán maradtunk. Szidtuk a talián szivart, szidtuk a lábául szivarjával együtt, melynek halmija pehelyként repült szét, ha egyet szippantottunk, vagy ha valaki hangosabban beszélt. Mire haragunk a hogy úgy lecsillapodott, feltűnt előttünk a magentai síremlék, melyet „La riconosccnza e la Pieta“ emelt az ott (1859) elesett harezosoknak. Rendszeresen csatornázott rizsföldek közöli érkeztünk este felé Novaiéba, mely igen Szép város, remek templommal, melyen négyemeletes kupola domborul lehner-féle gyári tűzoltók M a t s c h é r Jakab vezetése alatt saját jószántukból siettek a vész színhelyére, a hol, mint mindig, derekasan kitettek magukért. Tömlőjüket a vörös-ház udvarán helyezték el és ez volt a szerencse, mert jó ideig az udvar kútja szolgáltatta egyedül a szükségelt vízmennyiséget. Nem mulaszthatjuk itt el nagy hálánknak kifejezést adni megyés püspöknek és Palkó vich ezredes úrnak az ezen alkalommal kirendelt segítségért. Önkéntes tűzoltóink is erélyes munkát végeztek, csak az kár, hogy ilyen veszély alkalmával látjuk leginkább, hogy ez intézmény mily kevéssé felel meg ily alakjában a közszükségnek, mert igaz az, hogy a papíron hetven tűzoltót tudunk kimutatni, a vész színhelyén azonban a legjobb esetben alig volt 20—25 jelen, mig ellenben más alkalmakkor jóval többet látunk. — És most egy szavunk volna a rendőrkapitányhoz. E tűz alkalmával tapasztalhatta leginkább, mily káros következményei voltak annak, hogy a már évek óta elrendelt utasításait a háztulajdonosok nem veszik figyelembe, hogy az egyes házakban sem kád vízzel, sem lajtorja nem volt található. Tessék minden házat újból megvizsgáltatni és könyörtelenül megbüntetni azokat, kik a rendeletnek alá nem vetik magokat. A romboló elem a következők házait pusztította el: Túry Ferencz, Brunner János (két háza), Forgó Antal, Nagy József, Jóföldi Mihály házait egészen, Czéber Ferencz, Neumann M; (szatócs), Pertzián Vilmos házait részben. = Gőzhajó-megállóhely Visegrádon. A Duna-gőzhajózási-társaság legújabb intézkedése folytán a Budapest és Bécs között közlekedő póstahajók felfelé menet ezentúl Visegrádon is kikötnek. = Esküvő. Barth Ignácz b.-gyarmati fürdőtulajdonos e bó 28-án tartja Legénden esküvőjét a szép és kedves Perl Ceczil kisasszonynyal. Tartós boldogság kisérje frigyüket! = A zónatarifa a m. kir. államvasutakon, az északkeleti vasúton és a csatlakozási forgalomban a kassa-oderbergi vasúton is augusztus hó 1-én lépvén életbe, a közönségnek nagy szüksége van oly könyvre, melyből kivehető; hogy valamely állomástól minden más keresett állomás mekkora távolságra, következőleg hányadik távolsági zónába esik. A zónatarifának ily módon való közlésével megbecsülhetlen szolgálatot tesz az „Útmutató“ a magyar és közös közlekedési vállalatok hivatalos menetrendkönyve, melynek augusztusi füzete a zónatarifa alapján át van dolgozva. Az egyes menetrendek mellett az első rovatban levő kilométermutató az állomások egymástól való távolságát mutatja; nem ugyanazon vonalon levő két állomás egymástól való távolsága a csatlakozó ponton át keresendő, az igy mutatkozó kilométerek száma megkeresve a zónatarifában mutatja a zonaszerű viteldíjat. E mellett az „Útmutató“ az összes állomásokra szóló jegyek árát (Budapestről és Bécsről) tartalmazza, úgy hogy a közönség minden kívánt felvilágosítást megtalál a menetrendkönyvben, mely az összes közép-európai vasutak, hajók teljes menetrendjét tartalmazza és a teljes budapest-párisi és páris-budapesti menetrendet is közli. A zónatarifa behozatala következtében a Magyarországban és Magyarországból való utazásoknál minden más menetrendkönyv használhattam Az „Útmutató“ ezen füzete már megjelent, ára 50 kraj- czár, kapható minden könyvkereskedésben, vasúti személypénztárnál, valamennyi városi menetjegy-irodában és a kiadóhivatalban Podmaniczky-utcza 17/b szám alatt. — Az országos kisdednevelési kiállítás, melyet a Mária Dorothea egyesület rendez Budapesten, kerepesi út 3. sz. alatt, e hó 8-án nyílt meg. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét ezen ritka és érdekes kiállításra. = Gyászhir. Ifj. Fii ser Ferencz ácsmester e hó 5-én életének 30. évében és boldog házasságának merészen az ég felé, s majdnem ezeréves bazilikával, mely impozáns látványt nyújt. Magát a csinos várost egy léha patak veszi körül. A rizsföldeken szegény nők böngésztek, elmaradt kalászokat keresve, melyeket gondosan halomra gyűjtöttek. Odább tengerit kapáltak kalapos leányok, öles nyelű kapákkal vonszolva a két- szertermő porhanyós földet. Közelebb jutva Turinhoz, már láthatók a schweizi havasok, s a hófedte Monte Rosa orma látszik a felhők között. Elhagyva Vercelli s más állomásokat, este 10 óra tájban érkeztünk meg Turinba, a világ egyik legszabályosabban épített városába. * * * * Jó, hogy este érkeztünk, legalább nem látták, mily kormosak, gyűröttek, gombvesztettek lettünk a hosszú úton. Az állomáson beláthatlan sokaság volt egybe- gyülve, mely folyton „evvivát“-t kiáltott, folyton éljen- zett, hogy „Elein a majdar !“ Llogy az első csoportok mily fogadtatásban részesültek, azt mi persze nem tudhatjuk, mert mi nem az „elején“, hanem nagyon is a „végén“ voltunk. Sajnos helyzetünket még sajnosabbá tette azon körülmény, hogy nem akartak bennünket a sínekről kiereszteni, ott meg a mérges mozdonyok egyaránt szaladgáltak, úgy hogy a szepegés folytonos volt. Mikor aztán egy-két csoportot mégis kieresztettek, nosza! volt akkor tolakodás s fülhasitó éljenzés. Azok pedig, akik még olt maradtak a köhögő mozdonyok között, lármáztak, békétlenkedtek, izegtek-mozogtak, sőt egy olyan úr is akadt közöttünk, aki valóságos összeesküvést tervezett, nyíltan felszólítván az egész gyülekezetét, hogy addig egy lépést se mozduljunk, míg Dölinay rendet nem csinál. De erre már nem álltunk rá. Szidni csak szidtuk, de oil csak még sem maradhattunk. Kimondtuk tehát óriási szótöbbséggel, hogy mi igenis menni akarunk, és pedig minél előbb. „Hová van az úr szállásolva?“ kérdé tőlem éré-