Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-11 / 32. szám

egy jegynek az ára, tehát annyi, mint a mennyit Bu­dapestről fizet egy utas, már pedig Visegrád, Nagy- Maros, Verőc-ze a váezi piaczról él; pedig ha annyit fizet, jövőre, mintha Budapestre utaznék, hát elszokik a helybeli üzletekből s lemegy a fővárosba és onnan szerzi be szükségleit. Hírlik, hogy a Duna-gőzhajózási társaság Vácz és Budapest közt egy uj menet megindítását is czélba vette, valamely lassú-járatú hajóját akarja minden nap reggel Váczig küldözni, a mely nem annyira a sze­mély szállítás, mint inkább teher-áruk forgalmával rentirozná magát. Részünkről ebben cardinális tévedést, sőt hibát látunk. Vácznak nem olyan hajóra van szüksége, a mely reggel hat órakor indul Budapestről s kilenczkor ismét vissza fordul, hanem olyan, a mely már G legfeljebb 7 órakor reggel lemenjen innen, és pedig egész pontos­sággal menjen le: mert az roppant primitiv állapot a mostani zóna-rendszer keretében, mikor az utasok szá­zai G‘/2 órakor tömegesen csoportosulnak a gőzhajó állomás pénztára körül, jegyet váltanak s a várva-várt jármű se 8, se 9 órakor nem mutatkozik; de már arra is volt eset, hogy az uj-szőnyi hajó már elindult d. u. 2 órakor Budapestről, s a másik, a melynek reggel 8 órakor kellett volna oda lent lenni, még valahol az utón vesztegelt. Számos példát tudnánk felhozni az ilyen esetekből kifolyó hátrányos esetek illusztrálására, az ügyvédet megmakacsolja a biró; a szolgabiró jelöltet leszavazza az ellenpárt; a köztisztviselő ha bírságot nem, hát orrot kap a mulasztásáért; a pénztárnok nem nyithatja ki Budapesten a cassát és igy tovább, és mi itt Vá- czon gyártjuk a rossz vicceket ezen ide települő úri emberek, nyári lakók bosszúságára. Ezt nekünk tűrnünk tovább már nem szabad ha zóna, hát legyen zóna. Aut Caesar aut kalaposinas; de azt elvárjuk, hogy a combinátiokban ezután váro­sunk intelligentiájának a szava is nyomni fog valamit a latban, és pedig annál inkább elvárjuk, mert ezzel vitális érdekeink függnek kapcsolatban. Hiszszük és reméljük a legjobbat, intéző köreink tudni fogják kötelességeiket. = Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Dr. Schuster Konstantin, megyés püspökünk ő excellenciája tegnap délelőtt 11 órakor Budapestre utazott. — Dr. Argent i Döme, kir. ta­nácsos, városunk díszpolgára, mint sajnálattal ér­tesültünk, szerdán délután a Kossuth-téren hirtelen elszédült és bizonyára el is esett volna, ha Vadkerti Mihály és Kresák György nem sietnek segítségére. A kaszinóból meglátta e jelenetet dr. Bauer Béla, ezred- orvos, ki rögtön segítségére sietett a tisztes aggastyán­nak. Örömmel veszszük tudomásul, hogy városunk e köztiszteletben megőszült díszpolgára már teljesen jól érzi magát és bizonyára jól eshetett neki az a közér­deklődés, melylyel társadalmunk minden rétege visel­tetik irányában. Részünkről szintén hozzájárulunk és kívánjuk, hogy az Isten sokáig tartsa meg őt ép egész­ben. — Pivár Ignácz, a kegyesrendi ujoncznevelde másodmestere és a siketnéma-intézet hittanára, a na­pokban tanulmány-útra indul Felső-Magyarországba. — Reiser Béla ügyvéd, a napokban érkezett haza csa­ládjával a Bécs melletti Kaltenleutgcbenből és át­vette irodája személyes vezetését. = Apáttá avatás. Félegyháza espercs-plebáno- sának: Agócs János, Keresztelő szt. Jánosról czimzett jánosi-i apátnak benedikálása kedden déli 12 órakor ment végbe püspökünk ő nagyméltósága által a rezi- denczia kápolnájában. Az uj apát a mai vasárnapon fog celebrálni a félegyházi ó-templomban először infula alatt. Híveinek öröme bizonyára e napon teljes, hogy kalapos leányok, itt-ott már elültetve a tengeri vagy burgonya, melynek az eltakarított rizs helyén kell még őszig megérni, mint második termésnek. A földek mind csatornákkal szelvék át, melyekben végig foly a havasok hűs vize, s melyet öntözésre is használnak. A csatornákat fiatal olaj- és eperfák szegélyezik, árnyékot vetve a rétek füvére, s az utakra, melyeken termését hordja a mosdatlan talián. Mert itt a köznép a tiszta­ságra nem sokat ad. Az őrházaknál asszonyok szere­pelnek, közökben tartva egy hatalmas fekete tokot, melyben valószínűleg zászló rejtőzködik. Fejőkön fityeg egy rengeteg nagy fekete kalap, rajta kék szalag, hiva­talos felirattal. Mind barna és piszkos, mintha édes testvérek volnának. A rohanó vonattal nem sokat tö­rődnek, s alig várják, hogy túl légyen a határon. He­lyesen, nekünk is az volt a kívánságunk. Jó ideig rohantunk már, midőn Vicenza állomást is elhagyva, feltűntek előttünk Tyrol begyei a távol északon. A vasút melletti földekről ismerős hangok zúgtak fülünkbe, a tücskök lármája, melyről már múlt alkalommal említést tettem. Verona kőfallal kerített vá­rosa mellett egy órát töltöttünk. Voltak, kik arra vál­lalkoztak, hogy ezen idő alatt a várost is megnézik. Ezek aztán szerencsésen le is maradtak. Verona lakosai szívélyesen fogadtak bennünket, az állomáson jó borsos reggelit adtak, s búcsúzáskor meg is éljeneztek. Délben érkeztünk a Garda-tóhoz, mély fölséges látvány. Tündérzöld, átlátszó vizű medrét meredek he­gyek határolják északról, míg délről dús növényzetű, árnyékos kertek veszik körül. Gyémánt-tükrére, melyen ilt-ott vitorlás csónakok himbálnak, a távolban felhők látszanak reá. borulni. Közelében a hegyek oldalán olaj­fák s gesztenyések díszlenek, s teszik az egész vidéket festői szépségűvé! Mindenki ezl nézi, mindenki ezt cso­dálja, mert ez Felső-Olaszországban a legszebb látvány. Alig birurik tőle búcsút venni. Vonni mik azonban szörnyű gyorsasággal halad tova. Az állomásokul nyi(sebességgel hagyja el, nem is fütyül nekik. Elmarad Sollerino, el Brescia, csak Ter­szeretott plébánosukat megérdemelt egyházi kitünteté­1 sével díszítve láthatják. = Szt. Rókusz napján, mint városunk foga­dalmi ünnepén (e hó 16-án) körmenet vezettetik a szt. Rókusz tiszteletére emelt kápolnához, hol ezen alka­lommal szentbeszédek fognak tartatni magyar, német és tót nyelven. Mint halljuk, a városi hatóság a heti­vásár megtartását is engedélyezte ezen napra, elé­vültnek tekintvén fogadalmi ünnepünket, melyet 149 év óta folyton megtart nemcsak városunk közönsége, hanem a vidék is. Csodálkozunk, hogy valakinek eszébe jut ily, őseink által szentül fogadott s mindekkoráig a legnagyobb pompával megtar­tott ünnepet hetivásárral profanáim akarni, annál is inkább, mert ez a felső-városnak valóságos búcsú­napja. Nem is merjük feltételezni, hogy városunk másfél százados, minden tiszteletre méltó gyakor­latát hűtlenül elhagyva, ezt megengedje. Jövőre többet. = Nyilvánossági jog. A vallás és közoktatási m. kir. miniszter a váczi kegyes-tanitórendi főgymná- siumot a nyilvánossági jog és az érettségi vizsgálatok megtarthatásának jogával újabb 3 évre felruházta. = Hangverseny. Múlt számunk már közölte az augusztus hó 15-én (Nagyboldogasszony napján) tar­tandó művész-estély programját, melyből következtetve, egy igen élvezetes konczertnek nézünk eléje. Az esté­lyen közreműködnek: Ney Dávid, a m. k. operaház elsőrendű énekműsze, Juhász F., Kiss F., Ney B., Szegfi A. operai tagok, Bodorfy S. az operaház kar­mestere. Jegyek kaphatók: Meiszner Rudolf- és Bez- dek Jánosnál. Belépti dij személyenként 1 frt. A hang­verseny kezdete esti 7 órakor. = A nagymérvű renoválás, melyen a püs­pöki palota főpásztorunk ő nagyméltósága bőkezűsége folytán keresztül megy, befejezéséhez közéig. Ő exciája a nagynevű Migazzi által emelt palotát ennek emléke megörökítéséért renováltatja. Legközelebb a kert kerí­tése a Petróczy-utczai oldalon kovácsolt vasrácsozat­tal fog elláttatni; a rezidenczia kupolájára villámhárító lesz helyezve; a gőzhajó-kiállás felé levő veranda pedig, melynek faalkotmányát a szélvihar az 50-es években elsodorta, vas oszlopokon álló fedélzettel fog elláttatni. Ezen kívül kegyelmes püspökünk a székesegyház mind­két sekrestyéjének tetőzetét, mely eddig zsindelylyel volt befödve, bádoglemezekkel fogja bevonatni. Sok ily fő­papot óhajtunk hazánknak! = A római kath. iskolaszék ma délelőtt 11 órakor a középvárosi temetőben létesítendő sirásóház felépítése tárgyában ülést tart. — Zászló-szentelés. A váczvidéki molnár ipartársulat uj zászlója augusztus hó 15-én fog föl­szenteltetni a székesegyházban. A zászló-anyai tisztet országgyűlési képviselőnk neje Majthényi Istvánná úrhölgy fogja teljesíteni. — Tűz. Kedden este háromnegyed 10 órakor hirtelen kipiroslott az ég alja. A fehérek temploma előtti őr volt az első, ki megfujta tülkét, megadva a vészjelt a városi tűzoltóknak. A tűz a vásár téren ütött ki Brunner kötélgyáros házában és óriási gyor­sasággal terjedt tova, átcsapva a Zichy- és Kossuth- utczákba. Nehány perez alatt hat ház állott lángokba borulva, és mire a tűzoltók kivonultak, már a mentés körül kevés dolguk lehetett, mivel a pusztitó elem még a szomszédos házakra is terjedt, a kivonult tűzoltók csak a már kilencz égő ház lokalizálására gon­dolhattak, mi három órai megfeszített munka után sikerült is nekik. A tűznél az elsők egyike volt váro­sunk rendőrkapitánya, ki is látva a nagy veszélyt, lo­vas rendőrt vágtatva küldött a fegyházba, kérve az igazgatótól a nagy fecskendőt, melyet az a legnagyobb készséggel bocsátott a város rendelkezésére. A Sax­viglo akasztott meg gyors haladásunkban, mert mind­két szomszédos kocsink (28. 30.) tengelye kigyúlt. Itt tehát egy negyed órát várnunk kellett, míg ama két kocsi közönsége hordári vizsgát tett, s más kocsikba szállott. Aztán ismét neki a szaladásnak. Délután 3 órakor Milanóba érkeztünk. Itt aztán mindnyájan hordári vizsgát tettünk, a milánói vasúti állomás összes személyzetének színe előtt, s teljes meg­elégedésére. Miután diplomát nyertünk, megebédeltünk. Szép ezüstös tányérokon levest is adtak, lyukas csilla­gok voltak benne, és néhány garnirungot, külön-külön tálalva. Pompásan megebédelvén, a világhírű székes- egyházat tekintettük meg, melyet 6000 szobor ékesít kívülről, kis tornyokra s állványokra helyezve. A tem­plom falai egészen márványnyal vannak borítva, atz ablakok díszes üveg-festményekkel ékesítve. A torony­ból, hová 300 lépcfőn juthatni fel, nagyszerű kilátás nyílik, Milánóra és vidékére. Még néhány nevezetesség megtekintése után az állomásra siettünk, mert 5 órára volt kitűzve az indu­lás Turin felé. Szép pettyes barchenttel borított ülések vártak bennünket a vaggonokban, melyek jóval kisebbek vol­tak, mint az eddigiek. Mikor nyolczan belevánszorog­tunk egybe, alig bírtunk szuszogni, oly sűrűn voltunk. Ki is tört e miatt a lázadás csakhamar, de meg a miatt is, hogy a 34-ik csoport nem kapott vaggont. Ezeknek tehát, hogy ott ne maradjanak, helyet kellett szorítani, ahol még volt. Nálunk nem volt; mi tehát továbbra is csak nyolczac.skán maradtunk. Szidtuk a talián szivart, szidtuk a lábául szivarjával együtt, mely­nek halmija pehelyként repült szét, ha egyet szippan­tottunk, vagy ha valaki hangosabban beszélt. Mire haragunk a hogy úgy lecsillapodott, feltűnt előttünk a magentai síremlék, melyet „La riconosccnza e la Pieta“ emelt az ott (1859) elesett harezosoknak. Rendszeresen csatornázott rizsföldek közöli érkez­tünk este felé Novaiéba, mely igen Szép város, remek templommal, melyen négyemeletes kupola domborul lehner-féle gyári tűzoltók M a t s c h é r Jakab vezetése alatt saját jószántukból siettek a vész színhelyére, a hol, mint mindig, derekasan kitettek magukért. Töm­lőjüket a vörös-ház udvarán helyezték el és ez volt a szerencse, mert jó ideig az udvar kútja szolgáltatta egyedül a szükségelt vízmennyiséget. Nem mulaszt­hatjuk itt el nagy hálánknak kifejezést adni megyés püspöknek és Palkó vich ezredes úrnak az ezen alkalom­mal kirendelt segítségért. Önkéntes tűzoltóink is erélyes munkát végeztek, csak az kár, hogy ilyen veszély al­kalmával látjuk leginkább, hogy ez intézmény mily kevéssé felel meg ily alakjában a közszükségnek, mert igaz az, hogy a papíron hetven tűzoltót tudunk ki­mutatni, a vész színhelyén azonban a legjobb esetben alig volt 20—25 jelen, mig ellenben más alkalmakkor jóval többet látunk. — És most egy szavunk volna a rendőrkapitányhoz. E tűz alkalmával tapasztalhatta leginkább, mily káros következményei voltak annak, hogy a már évek óta elrendelt utasításait a háztulaj­donosok nem veszik figyelembe, hogy az egyes há­zakban sem kád vízzel, sem lajtorja nem volt található. Tessék minden házat újból megvizsgáltatni és könyör­telenül megbüntetni azokat, kik a rendeletnek alá nem vetik magokat. A romboló elem a következők házait pusztította el: Túry Ferencz, Brunner János (két háza), Forgó Antal, Nagy József, Jóföldi Mihály házait egészen, Czéber Ferencz, Neumann M; (sza­tócs), Pertzián Vilmos házait részben. = Gőzhajó-megállóhely Visegrádon. A Duna-gőzhajózási-társaság legújabb intézkedése folytán a Budapest és Bécs között közlekedő póstahajók felfelé menet ezentúl Visegrádon is kikötnek. = Esküvő. Barth Ignácz b.-gyarmati fürdőtu­lajdonos e bó 28-án tartja Legénden esküvőjét a szép és kedves Perl Ceczil kisasszonynyal. Tartós boldogság kisérje frigyüket! = A zónatarifa a m. kir. államvasutakon, az északkeleti vasúton és a csatlakozási forgalomban a kassa-oderbergi vasúton is augusztus hó 1-én lépvén életbe, a közönségnek nagy szüksége van oly könyvre, melyből kivehető; hogy valamely állomástól minden más keresett állomás mekkora távolságra, következő­leg hányadik távolsági zónába esik. A zónatarifának ily módon való közlésével megbecsülhetlen szolgálatot tesz az „Útmutató“ a magyar és közös közlekedési vállalatok hivatalos menetrendkönyve, melynek augusz­tusi füzete a zónatarifa alapján át van dolgozva. Az egyes menetrendek mellett az első rovatban levő kilo­métermutató az állomások egymástól való távolságát mutatja; nem ugyanazon vonalon levő két állomás egymástól való távolsága a csatlakozó ponton át ke­resendő, az igy mutatkozó kilométerek száma megke­resve a zónatarifában mutatja a zonaszerű viteldíjat. E mellett az „Útmutató“ az összes állomásokra szóló jegyek árát (Budapestről és Bécsről) tartalmazza, úgy hogy a közönség minden kívánt felvilágosítást meg­talál a menetrendkönyvben, mely az összes közép-eu­rópai vasutak, hajók teljes menetrendjét tartalmazza és a teljes budapest-párisi és páris-budapesti menet­rendet is közli. A zónatarifa behozatala következtében a Magyarországban és Magyarországból való utazások­nál minden más menetrendkönyv használhattam Az „Útmutató“ ezen füzete már megjelent, ára 50 kraj- czár, kapható minden könyvkereskedésben, vasúti sze­mélypénztárnál, valamennyi városi menetjegy-irodában és a kiadóhivatalban Podmaniczky-utcza 17/b szám alatt. — Az országos kisdednevelési kiállítás, melyet a Mária Dorothea egyesület rendez Budapesten, kerepesi út 3. sz. alatt, e hó 8-án nyílt meg. Felhív­juk az érdeklődők figyelmét ezen ritka és érdekes ki­állításra. = Gyászhir. Ifj. Fii ser Ferencz ácsmester e hó 5-én életének 30. évében és boldog házasságának merészen az ég felé, s majdnem ezeréves bazilikával, mely impozáns látványt nyújt. Magát a csinos várost egy léha patak veszi körül. A rizsföldeken szegény nők böngésztek, elmaradt kalászokat keresve, melyeket gon­dosan halomra gyűjtöttek. Odább tengerit kapáltak kalapos leányok, öles nyelű kapákkal vonszolva a két- szertermő porhanyós földet. Közelebb jutva Turinhoz, már láthatók a schweizi havasok, s a hófedte Monte Rosa orma látszik a fel­hők között. Elhagyva Vercelli s más állomásokat, este 10 óra tájban érkeztünk meg Turinba, a világ egyik legszabályosabban épített városába. * * * * Jó, hogy este érkeztünk, legalább nem látták, mily kormosak, gyűröttek, gombvesztettek lettünk a hosszú úton. Az állomáson beláthatlan sokaság volt egybe- gyülve, mely folyton „evvivát“-t kiáltott, folyton éljen- zett, hogy „Elein a majdar !“ Llogy az első csoportok mily fogadtatásban része­sültek, azt mi persze nem tudhatjuk, mert mi nem az „elején“, hanem nagyon is a „végén“ voltunk. Sajnos helyzetünket még sajnosabbá tette azon körülmény, hogy nem akartak bennünket a sínekről kiereszteni, ott meg a mérges mozdonyok egyaránt szaladgáltak, úgy hogy a szepegés folytonos volt. Mikor aztán egy-két csopor­tot mégis kieresztettek, nosza! volt akkor tolakodás s fülhasitó éljenzés. Azok pedig, akik még olt maradtak a köhögő mozdonyok között, lármáztak, békétlenkedtek, izegtek-mozogtak, sőt egy olyan úr is akadt közöttünk, aki valóságos összeesküvést tervezett, nyíltan felszólít­ván az egész gyülekezetét, hogy addig egy lépést se mozduljunk, míg Dölinay rendet nem csinál. De erre már nem álltunk rá. Szidni csak szidtuk, de oil csak még sem maradhattunk. Kimondtuk tehát óriási szótöbbséggel, hogy mi igenis menni akarunk, és pedig minél előbb. „Hová van az úr szállásolva?“ kérdé tőlem éré-

Next

/
Thumbnails
Contents