Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-21 / 29. szám

/

Szivem megtelik imaérzettel, fejemben egymást űzik az elmúlt nagy idők feletti gondolatok, s még sem tudom, mivel kezdjem feladatomat, midőn mi, ifjabb nemzedék apáink kezéből e tisztet átveszszük. — Kezdem és végzem azon, mi minden magyar ifjú lelkében viszhangra »'kell, hogy találjon, azon szent fogadáson: hogy szeretni fogjuk az édes hazát, mint szerették Ok, hogy készek vagyunk érte meghalni, mint meghaltak Ok! Hogy ez emléket tisztelettel megőrizzük, s oly kegyelettel, a mint átvettük, hagyjuk utódainkra, így szálljon az aztán unokákról unokákra, mert a kik itt nyu- gosznak, halhatatlanok!“

A fiatal szónok beszédét többször lelkes éljenzések szaldták közbe, s midőn bevégzé azt, számosán siettek őt üdvözölni sikeres szónoklatáért.

A ünnepélyt a dalárda „Emlékezés honvédőinkre“ czimű alkalmi dal eléneklésével fejezé be, mely után a díszes közönség, keblében a nagy hősök iránt megújult kegyelet- és hálaérzettel, szétoszlott.

Elismeréssel kell e helyütt adóznunk Fáji Fáy Zoltán ének- és zenetanárnak, ki maga köré gyűjtve a dalárda tagjait, időt és fáradságot nem kiméivé tanitá be ezen alkalomra az énekeket, melyeket azok az ő vezetése alatt a legnagyobb preczizitással adtak elő.

A fehér kereszt váczi fiók-egyletének alakuló gyűlése.

Gajáry Géza városunk főjegyzője, gróf Sza- páry Istvánná szül. gróf Ráday Biri, a bpesti fehérkereszt egyesület elnöknője által hozzá intézett felszólításnak engedve, múlt vasárnap, f. évi julius hó 14-én d. u. 4 órára, a „Curia“ szálloda emeleti termébe a fehérkereszt egyesület váczi fiók-egyletének létesítése végett, alakuló közgyűlésre hívta össze városunk közönségét, amelyen — tekintve, hogy az egybehívó a a meghívókat csak pár órával a gyűlés előtt bocsátotta ki, ekkor vevén Bpestről Tabódy József a fehér-kereszt egyesület másodelnökének sürgönyét, aki már előzőleg szives volt megígérni, hogy az alakuló közgyűlésre személyesen jön fel s felolvasást is tart, tekintve továbbá az éppen akkor városunkat is sok kárral sújtó kellemetlen időjárást — szép számmal jelentek meg, akiket Tabódy József üdvözölvén s megjelenésük felett örömét s ezért köszönetét fejezvén ki, most nevezett „A fehér kereszt“ egyesület czélját ismertető s a fiók egyletek feladatát jellemző, érdekes, általános figyelemmel hallgatott, köztetszéssel s éljenzéssel fogadott felolvasást tartott, melyet befejezve, felhívta az alakuló közgyűlés egybehivóját, nyilatkozzék, hogy kivánja-e Vácz város közönsége, miszerint „A fehér kereszt egyesület váczi-fiók egylete“ megala- kittassék, s amennyiben ehhez legalább is 10 alapitó, pártoló avagy rendes tag kívántatik, nyilatkozzék arról is, hogy eddig hány aláírót szerzett?

Az értekezlet egybehivója erre mindenekelőtt köszönetét szavazván Tabódy Józsefnek érdekes felolvasásáért kijelenté, hogy „A fehér kereszt egyesület váczi fiók egyletét“ a közönség óhajtja, amit bizonyít azon körülmény is, hogy az evégből csak nem rég közzé bocsájtott ivet már eddig is 29-en és pedig: Gajáry Géza, Tragor János, Siposs István, Reiser Henrik, Velzer Lajosné, Velzer Kálmánné, Vadkerty Mi- hályné, Meiszner Rudolfné, Ursziny Arnold, ReiA „Váczi Közlöny“ tárczája.

Egy önhittnek.

Sok ember mondott, s mondhat is okosat,

Neked az mind hiú, üres beszéd ;

Bölcsnek, okosnak jóságos tanácsit Fenhéjázva te mindig megvetéd :

Tudod te jól mikor és mit kell tenned,

Csodás nagy ész és szellem van tebenned.

Értesz mindenhez, bármiről beszélnek S azt képzeled, hogy döntő a szavad,

Mit más keserves munkával teremtett,

Te porba sújtod egy-két. perez alatt;

Egy Szókratész hogy állhatna feletted?

Csodás nagy ész és szellem van tebenned.

Mosolygó arczczal állsz a nők körében,

Es mondod szépen bókra, bókodat,

Bókodnak nyájas mosoly a jutalma,

S te nagy embernek képzeled magad,

S hiszed, hogy hires emberré kell lenned,

Csodás nagy ész és szellem van tebenned.

Es állasz büszkén ; lenéző mosolylyal Hallgatva azt, mit mások mondanak,

Nem jó, nem szép előtted semmi, semmi,

Csak a le tetted és a te szavad ;

Fölöttünk állsz s mi eltűnünk melletted.

Csodás nagy ész és szellem van tebenned.

Sáli.

Margit emléke.

— Beszély. —

lila: néhai ifj. "Va,rázséji G-u.sztérv.

(Szerző kéziratban hátrahagyott miivé.)

(Folytatása és vége.)

V.

Alig két nap múlva behívta a dolgozó szobájába leányát Imrefy.

Édes leányom! — kezdé hízelegve az apa.

A szokatlanul hízelgő modor, a kulrnáros hang és az az édeskés rosszat sejtető mosoly, vagy előérzete tán megfélemlítették a leányt.

— Mi baj édes apám? — mond megrémülve Margit.

— Baj?! Dehogy baj. No gyere, ülj ide mellém; örömhírt mondok.

ser Béláné, Bentze Györgyné, Dr. Freysinger Lajos, Meiszner Jánosné, Intzédy Soma, Dr. Rácz Béláné, Kovách Ernő, Kovách Ernőné, Gajáry Gézáne, Goldberg Ignáczné, Andrássy Sándor, Hufnagel Imréné, Roskoványi Dráveczky Auguszta, Almássy Albertné, Gsávolszky József, Újhelyi István, Tragor Ernő, Lencso Sándor, galsai Kovách Ödön és Sti- gliczy József mint rendes tagok évi 1 frt tagdíj fizetésének kötelezettsége mellett aláírták, amit is Tabódy József személyesen konstatálván, „A fehér kereszt egyesület váczi fiók-egyleté“-nek megalakulta nagy lelkesedés mellett egyhangúlag kimondatott s a közgyűlés további vezetésére Újhelyi István kanonok plébános kéretett fel, aki is a közgyűlést megnyitottnak jelentvén ki, a jelenlevőket „A fehér kereszt egyesület váczi fiók-egylete“ tiszti karának s választmányának megválasztására felszóllitván, a tisztikar és választmány egyhangúlag a következőkép alakíttatott meg:

Elnöknő: nemeskéri Kiss Pálné sz. Szápáry Vera grófnő. — Elnök: Újhelyi István. — Alelnöknő: miskei és csertői Gajáry Gézáné, sz. galsai Kovách Elvira. — Alelnöki Tarcsay János. — Titkár: Gajáry Géza. — Pénztárnok: Andrássy Sándor. — Ellenőr: Ursziny Arnold. — Jegyzők: Galsai Kovách Ödön és Stigliczy József. — Pénztárvizsgáló bizottsági tagok: Kovách Ernő, Bentze György és Dr. Rácz Béla. — Választmányi tagok: Gsávolszky József, Almássy Albertné, Dr. Freysinger Lajos, Kovách Ernőné, Siposs István, Vadkerty Mihály né, Bentze György, Dr. Rácz Béláné, Meiszner Jánosné, Reiser Béláné, Lencso Sándor, Velzer Lajosné, Intzédy Sománé, Velzer Kálmánné, Reiser Hen- rikné, Tragor Jánosné, Tragor Ernőné, Goldberg Ignáczné, Meiszner Rudolfné, Hufnagel Imréné, összesen egyelőre csak 20-an azzal választattak meg, hogy amennyiben a választmány 30 tagból állhat, ennélfogva a legközelebbi közgyűlésen az ezután aláírók közül magát 30 tagra kiegészíteni jogosult.

Ezután Újhelyi István elnök megköszönte a benne helyezett közbizalmat s Ígérve, hogy a fiók-egyletet vezetni, fejleszteni s felvirágoztatni iparkodni fog: az elnökség elfogadására hajlandónak nyilatkozott.

Az éljenzéssel fogadott eme kijelentés után Tabódy József az egybegyűlteknek, de különösen a gyűlés összehívójának, köszönetét szavazott, mire minek- előtte egyhangúlag még elhatároztatott, hogy a tagsági évnek mely időtől számítása s a most megválasztott s esetleg tisztségüket el nem vállalók helyeinek betöltése s a választmánynak 30 tagra leendő kiegészítése tárgyában a legközelebbi gyűlés fog intézkedni: elnöklő Újhelyi István a közgyűlést bezárta.

„A fehér-kereszt egyesület“-et lapunkban már ismertettük ; most újólag s röviden ismételjük, hogy ennek czélja: szegény beteg gyermekeket egészséges tápszerekkel s orvossággal ingyen ellátni, azok ingyenes gyógyításáról gondoskodni ; szegény szülőnőket addig is ingyenesen támogatni, mig munkaképesekké válnak s azoknak elhelyezéséről gondoskodni; apátban gyermekek, esetleg lelenczek elhelyezésénél — ha szükséges anyagi segélyezés utján is — közreműködni s az elhelyezett — dajkaságba adott — gyermekek felett felügyeletet gyakorolni.

Az egyesületnek tagjai: ágyalapitók, kik egyszer s mindenkorra legalább 1000 forintot; alapítók, kik 200 frtot; pártolók, kik 50 frtot; rendesek, — kik 3

Margit maga sem tudta miért, de remegni kezdett.

— Látom nehezen várod. Nem is mindennapi szerencse! Az a dúsgazdag Abafy megkért és . . ,- És ? — kérdé kétségbeesve Margit.

És én — tudtam, hogy örülni fogsz — oda Ígértelek neki.

De édes apám — mond a leány elsápadva én nem szeretem azt az urat, nem is szerethetem, hát minek Ígért oda? Én ... én mást szeretek . . .

A zokogás elfojtotta szavait.

Ekkor lépett be a mama.

— Annak úgy kell lenni — szólt haragosan leányára mutatva.

Margit föleszmélt; kezdte átlátni helyzetét.

— Minek kedves anyám? — szólt szilárd hangon, nyugodtan felkelve helyéről s letörölve könyeit — hogy én Abafy neje legyek ? Hisz tudják, hogy én Gézát szeretem. Én csak az övé akarok lenni és senkié másé.

Leereszté karjait, mintegy jelezve, hogy neki ez az utolsó szava. S ott állt hideg szoborként a leány szülei előtt, mint szokott az ártatlanul elitéit, szívtelen bírái előtt.

— Az a léhűtő piktor itt járt — folytatta haraggal az anya — kiadtam neki az utat. Jól megmondtam neki, hogy mi lesz vele, ha csak tájára is merészelne jönni a házunknak.

— Megmondtam neki — vág közbe az apa — hogy neked már van jegyesed; koldusra nincs szükségünk; álljon odább. Ma reggel már el is utazott. Verd ki a fejedből, arról úgy is le kell mondanod.

Lemondani, lemondani, mert én és apád úgy akarjuk — egészité ki az anya. — Menj a szobádba s légy készen, hogy — ha tetszik, ha nem — egy hónap múlva Abafy lesz a férjed.

Margit meghajtotta magát s oly léptekkel távozott, mint a halálraítélt, kit a vérpadra visznek.

Lemondani . . . lemondani; nagyon könnyű azt mondani . . . beszélte halkan magában, miközben szobájába ment.

Itt leült és irt.

„Édes Gézám! Tudod mi történt: eladtak. Én nem Abafy, hanem a halál jegyese vagyok. Téged szeretve halok meg. Már ma érzem, tudom, mert a szivem mondja, hogy nem élek sokáig nélküled. Legyen az én vigaszom a tied is, hogy túl a síron ismét meglátjuk egymást.

Örökre hű Margitod.“

évi kötelezettség mellett — 3 frtot, vidéken 1 frtot fizetnek.

A tagok jogai: az ágyalapitók nevei az intézetben (most épül Bpesten) az ágy fölött elhelyezett táblákon megörökittetnek. Minden tag választ s választható. Minden tag jogosult szegény beteg gyermekeket s szegény szülőnőket támogatásra ajánlani, kiket az egyesület első sorban pártfogol.

Ezen uj egyesületnek f. évi május hó 22-én ki- bocsájtott jelentése szerint máris 5 ágyalapitója van és pedig Ő Felsége 1, a herczegprimás 5, Gróf Karácsonyi Guidó 1, Bpest főváros 1, Pest-Pilis-Solt- Kiskunmegye 1 ágygyal.

Alapító tagja van 22 ; pártoló tagja 89 ; s rendes tagja 587 (Budapesten). Ezenkívül fiók-egylete már eddig 10-en felül.

Hiszszük, hogy városunk intelligens, értelmes és hazafias közönsége, ezen a magyar faj szaporodását elősegítő s a szegény szülő-nőket pártfogoló nemesczélu egyesületet, — a váczi fiók-egyletbe lépve — a csekély 1 írt évi tagsági díjjal is felvirágoztatni nem késik.

Az egyesület fővédnöknője Stefánia özvegy trónörökösné O cs. és kir. Fensége; s az egyesületnek alapitó tagja — az évi jelentésbe még be nem vett — nemeskeblű Főpásztorunk is. —a.

Városi és vidéki hírek.

— O Felsége a király az idei őszi hadgyakorlatok alkalmából a zárógyakorlatokon személyesen részt fog venni és minthogy ezek Váczon fognak megtartatni, hihető, hogy ő Felsége ezúttal is püspökünk ő Exciájának lesz a vendége, mint volt annak idején Kassán.

— Személyi hir. Trümmer Ferencz, újpesti segédlelkész f. hó 13-án „cum laude“ tette le a szigorlatot az erkölcs- és lelkipásztorságtanból a bécsi egyetemen. Gratulálunk!

= Egyházmegyei hirek. Az újonnan felszentelt papok a következő helyekre küldettek segédlelkészekül: Csapó János Fóthra, Hirling János Püspök- Hatvanba, Horváth Béla Nándorba, Kalvoda Ee- rencz Nógrádba, Krchnák János Verőczére, Kucsera Károly Kosdra, Magurányi József Sáriba, Koloss- váry Mihály (alszerpap) Kecskemétre. — Áthelyeztettek: Járvás JózsefKecskemétrőlFélegyházára,innét Fleischmann Béla Hódmező-Vásárhelyre, innét Porubszky József Szentesre.

= Anna-napi búcsú. E hó 2G-án tartják a kegyesrendiek templomuk védszentje sz. Anna napján búcsújokat, mely alkalommal fél 9 órakor ünnepélyes mise és szent beszéd tartatik egyházukban.

= Hymen. Lévay József, magyar állam vasúti hivatalnok julius hó 30-án d. u. 5 órakor fog egybekelni Pertzián Irma kisasszonynyal, Pertzián Vilmos szép és kedves leányával. — Plaidfeld Lajos, városi helyettes pénztárnok augusztus 12-én fogja tartani esküvőjét Beit tér Panka urhölgygyel.

— Régészeti ásatások. Piaczunk közlekedési vonalának koczkakövekkel való kirakása alkalmával, mint már lapunkban jeleztük volt, alapkövekre (fundamentum) és több emberi csontvázra akadtak. Lapunk szerkesztője, Korpás Mártó n városi tanácsnok és többen az ügyet felkarolva, a hajdanta e helyen álló templom alapfalainak kutatását vették eszközlésbe.

Lepecsételte, megcsókolta és oda adta a szobalánynak, hogy vigye el a lakására s ha nincs otthon, küldjék utánna.

VI.

A reményét vesztett szerető szív végtelen kínlódása nem mese.

A lányélet rendeltetése: szeretni és szerettetni.

Minden, minden más — e nélkül becstelenné, sivárrá, semmivé teszi előtte az életet.

Szive a nőnek mindene.

Nem gondolkozik, csak érez, nem akar, csak érez.

S e szív mindene a szerelem. Ha szeret, akkor él.

A nő cogito ergo sum-ja ez: szeretek, fiihát vagyok, és — mert vagyok, szeretnem kell.

Úgy alkotta már a Teremtő a női életet, hogy szivvonzalma legyen rendeltetése, életczélja.

És ez teszi a nőt széppé, nemessé.

Mint gyermek szeretettel csügg szülein, kiknek képe még kis szivét teljesen betölti. A szeretést tanulja

— tudtán kívül — mikor bábuzik.

S az évek teltével, nem tudás — hanem csak érzelemköre szélesül.

S mikor először elpirul a szív hangjait hallva, akkor már meg van szivében az űr, az első szerelem tiszta, szűzi hajioka. Nem szeret még, csak szeretne szeretni.

És egy vágy kezdi betölteni egész valóját, melyet féltve takargat, titkot rejteget, bár nem tudja, hogy mit érez, erény-e, bűn-e az ?

És mikor az élet angyala eléje vezeti az ifjút, kinek ábrándok-festette képe már ott van a szivében; s az első, szűzi csók mámorában elfelejti, hogy eddig is volt s érezni kezdi, hogy csak most van igazán; s az űr, mely szivében csak nőtt, most betelt a boldogsággal egészen, mert az a másik féllény, az ő lényének fele nemcsak ábrándjai közt, álmában, hanem a valóságban ott van előtte, vele s egészen övének mondja magát, szive a szivén, ajka az ajkán, menny a lelkűkben; s a boldogság végtelenében minden gondolat, minden érzelem gyönyörtelibb a másiknál, mert az előbbi s ez újabb: akkor a lány szeret.

És ez a szerelem az ő élete. Ha ezt megvonják tőle, életét vették cl.

Kicsinyes reményeiben a nő is — mint mindenki

— gyakran csalatkozik; de ehhez hozzászokik, megtanulja, mert — kivált fiatalon a legtöbbször csekélységekben is — a lehetetlent számitgalja botorul;