Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

amennyiben ezen csatorna legkevesebb G810 írtba ke­rülne s ez összeget a város jelenleg fedezni nem képes felhivatni határoztatok valamennyi érdekelt, hogy mily összeggel járulnak a csatorna épités költségeihez. 1 2. Az 1888. évi közpénztári számadások a vá­rosi főjegyzői hivatalban 15 napig közszemlére ki té­tetni rendeltettek, s számadóknak a felmentvény ezekre nézve a szokásos óvások fen tartása mellett megadatott. 13. A letéti kezelés alatt elévült szelvények 23 frt 10 kinyi értéke néhai Bálintfy Pál akkori letét-pénz- tárnok óvadékából levonatni rendeltetett. 14. A letét-pénztárban már tárgytalanná vált letétekből: 100 frt a bosniai hadjáratban odaveszett Gsepregi N. árvája' javára; 219 frt 21 kr. pedig a fel­városi gyennek-menhely felszerelésére kinlalványoztatott. 15. A dunagőzhajózási társulatnak az építendő dunai kőfalon kikötőhely kijelölése iránti kérelmi ügyé­ben az alkudozások vezetésével jelentéstételi kötelezel I- ség és a képviselőtestület jóváhagyásának fen tartása mellett a városi pénz- és jogügyi bizottság bízatott meg. 16. Várady János városi aljegyző abbeli kérelmé­vel, hogy részére a felfüggesztési ideje alatt tőle visz- szatartott 3 havi félfizetés összesen 08 frt 49 kr. utó­lagosan kiutalványoztassék, Dr. Freysinger Lajos indít­ványára egyhangúlag elutasittatott. —a. Az ipariskolai bizottság gyűlése. Városunk ipariskolai bizottsága c hó 3-án G s á- volszky József elnöklete alatt ülést tartott a város­ház tanácstermében. Az ülés lefolyásáról tudósítónk a következőket je­lenti. Elnök az ülést megnyitván, s a bizottsági jegyző je­lentést tevén arról, hogy mintán az ülésen hozott ha­tározatok a megye tan felügyelőségének hozzájárulása nélkül végre nem hajthatók s mintán az ülésről fel­vett jegyzőkönyvek csak egy példányban szerkesztőinek s eredetben a megye tanfelügyelőségéhez beterjesztet­nek, innen azonban azok vissza nem érkezvén, számos határozat végrehajtást nem nyerhet; ezen jelentés foly­tán megkeresést határoz a bizottság intézni a megye tan felügyelőségéhez, hogy az oda beterjesztett ülési jegyzőkönyveket a hozott határozatok pontos végrehajt- hatása végett a bizottsághoz visszajuttatni szíveskedjék. Elnök jelentést tesz ezután arról, hogy az ipariskolai vizsgák ez évben is kielégítő eredménynyel végződtek s hogy az ipariskolai kiállítás is sikerültnek jelezhető; ezen körülmény folytán indítványozza, hogy az ipar­iskolai tanító testületnek buzgó működéséért jegyző­könyvileg köszönet szavaztassák a mi meg is történt s a vizsgák és ipariskolai kiállítás eredményének örven­detes tudomásul vétele mellett az ipariskolai tanító testületnek jegyzőkönyvileg elismerés s köszönet szavaz­tatott. Felhivandónak találta ezek után a bizottság az ipariskolai igazgatóságot arra, hogy miután az tapasz- taltatolt, hogy az iparos tanonezok iskolalátogatási mu­lasztásai az illetékes hatóságok által kellően meg nem gátoltattak, jövőre nézve minden iparos tanoneznak 3-szori iskola mulasztását megfelelő intézkedés végett a bizottságnak jelentse be; továbbá, hogy miután a vallástan is kötelező tantárgynak tekintendő, a vallás­tan órákról elmaradó mulasztókat hasonló elbánásban részesítse. Bokor Károly iparos tanoncz félévi tanidejét az ipartestület elengedvén, azt a bizottság tudomásul vette s nevezett tanoncz részére az ipariskolai bizonyítvány kiadását megengedte. Krancz Ferencz ipariskolai tanító ügyében, ki 3 évi működésével a bizottság teljes megelégedését érde­melte ki, felterjesztést határozott intézni, a bizottság a város képviselő testületéhez, hogy nevezett tanítót ipar­iskolai tanítói minőségében véglegesen válaszsza meg. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Ne mondd nevemet . . . Ne mondd nevemet, tilos azt mondani, S vele ébrednek e két szív gondjai; Van neked elég örömed a földön, Szegény szerelmem téged ne gyötörjön. Lassan, lassan majd én is felejtelek Bár vigadással nem töltöm éltemet; Dologtól izzad a nyomor embere Mással törődni alig van ideje ! . . . Rétiéi Ferencz. Margit emléke. — Beszély. — Irta: néhai l£j. _'\7'ará,zséjl 0-u.sztá.Tr. (Szerző kéziratban hátrahagyott müve.) (Folytatás.) II. Gsábitóan szép az est. A nap ragyogó tisztaság­ban vonul a hegyek közé s mosolygva int búcsút a lenyugvó természetnek. Nincs fel leg az égen, nyugodt minden, nincs semmi zaj, mely az est nyugalmát za­varná. Gsalc az esli szellő repdes s susog ábrándosán a kert, fái közt, melyek alatt egy hölgy sétál mély gon­dolni okba merülve. E hölgy Margit. Mint magasan repkedő sólyom a légben, révedez­tek gondolatai. Midőn a fasor végére ért, hol a süni közt egy pieziny csalogány énekelt szivhezszóló bána­tos bangókon, sóletig elmerengve hallgatta a madár dalál. Aztán ajkairól mély sóhaj lörl ki, s keble sajogva emelkedők, szemei leiig becsukódtak talán azért, hogy Ezek után még egy néhány apróbb tárgy intéztet - vén el, elnök az ülést berekesztette. Kisdednevelési kiállítás.* * III.) Szakszerű kiállítások aránylag ritkák Magyarorszá­gon és azok is nagyobbrészt az állattenyésztés s ker­tészet egyes ágait karolják fel. Pedig — hogy többet ne említsünk — az országos nőiparkiállitás, az ötvösmű kiállítás s a könyvkiállitás társadalmilag és tudományos téren jelentékeny nyomokat hagytak maguk után. De kétségtelen, hogy az ily szakszerű kiállítások rendezése nagyobb munkát is igényel, mint a már megszokott mezőgazdasági s iparkiáííitások. Annál érdekesebb je­lenség, hogy az idén hazánkban kisdednevclési kiállítás lesz, a minő még eddig a külföldön sem volt. A még iskolássá nem nőtt babák életét az emberi lény bim­bóhasadásának titkait, a fesledő bimbó éltető elemeits zord ellenségeit tünteti fel ez a kiállítás, melynek czélja még melegebbé tenné a babák szeretetét s megtanítani a népek ezreit is arra, a mit egy korán elhervadt ifjú nemrég így fejezett ki: minden nemzet vagyonában a legnagyobb tőke az emberi élet. Ezen szép czélu szak­kiállítást a magyar tanítónők által alapított Mária Do- tottya egyesület kezdeményezte, anyák és orvosok se­reglettek hozzájuk, hogy azt minél fényesebben valósít­sák meg. Két nagyon ismert szomorú tény az, mely a kisdedncvelési kiállítás létjogosultságát feltétlenül iga­zolja. — Egész Európában, Magyarországon születik a legtöbb gyermek, de ugyanitt hal el a legtöbb kisded is, az összes kisdedek fele öt éves kora előtt sirhant alá kerül. Egész Európában keresni kell nagyon egy oly fajt, melyet a természet annyi testi és szellemi ál­dással halmozott volna el, mint a magyart, és nyugat felé alig van nemzet, hol a vagyonosság s a társadalmi viszonyok oly középszerű fokon állanának, mint nálunk, még a számra nézve kisebb hollandokat, svédeket és svájeziakat sem értük utói. Nemcsak a kisdednevelési kiállítások szolgálnak e rettenetes bajok ellenszeréül, de ki merné kétségbe vonni, hogy ily kiállítás is hasz­nos, hogy a kisdednevelési kiállítás esetleges sikere a keserű, de oly annyira szükséges önismeretet hatalmas erővel terjeszti a nemzet vezér férfiainak még mindig szűk körén túl? Gondolkozó paedagogok eszelték ki az eszmét s czélszerű megvalósítása hazafias feladat, nagy lépés az öntudatos előhaladásban. Budapesten a nemzeti színház szomszédságában levő Beleznay kert helyiségében már serényen folyik a munka, hogy ez a kiállítás augusztusban megkezdőd­jék. Az ország minden részéből sőt külföldről is érkez­nek gyermekruhák s gyermekjáték szerek. A palócz és székely, a tót és horvát, a sváb és oláh kisdedeinek változatos életét együtt fogjuk itt látni érdekes gyer- mekbábukon és környezetükben. Gyermekjátékok nagy számmal küldetnek be, a képes könyvek s gyermekkerti szerek közül ott lesz csaknem mindaz, a mit a magyar irodalom s magyar ipar létrehozott. Az orvosok és ipa­rosok bemutatják a kisdedek öltöztetésére, táplálására szükséges szereket, utasításokat adnak a gyermekbeteg­ségek esetleges mcggátlása ellen. Az emberbaráti egye­sületek itt adnak számot azokról a jó tettekről, me­lyeket a babák érdekében kifejtettek. A tudósok a nagy közönség elé viszik a kisdedek ápolásánál s józan ne­velésénél szerzett tapasztalatokat s feltárják a veszélye­ket, melyek a parányi öntudatlan lényeket a gondatlan szülők részéről fenyegetik. Gondoskodnak arról is, hogy a kiállítás által nyúj­tott tapasztalatok maradandók legyenek. A képes köny­veket s játékszereket szakértők veszik szigorú bírálat alá, s kijelölik a szülőknek a legjobbakat. Az ünne­pelt költő, Jókai Mór, a gyermekek kedvelt Forgó bá­*) Miután városunkban épp ma nyílik meg az új gyer- mekmenliely, e sorokat alkalomszeriileg az intéző körök figyel­mébe ajánljuk. nem látva semmit a való világból, annál inkább gyö­nyörködhessék ábrándjainak alakjaiban. Amint szemeit fölnyitá, hangos sikojtás tört ki mel­léből, megrettent s önként futni kezdett, de csakhamar visszafordult, midőn e szavakat hozá felé az esti szellő: „Margit, kegyed fut előlem?“ Ez ismerős hangok meg- álliták őt futásában s visszafordult. Az öröm és bámulat kifejezése tündöklék ekkor az arczán. Szótlanul állt ott s szemeit az ifjúra szegezve tartá, ki látva, hogy mily zavart okozott, még egyszer kérdezé: „Margit, kegyed nem ismer rám?“ E szavak varázsütésként hatottak reá s feleszméltették ábrándo­zásából, melybe merült volt, s e szók jöttek először ajkaira: „Ön itt, hogyan lehetséges ez?“ „Igen. E perezben érkézéin s nem állhattam ellen, hogy — utamba esve e kert — meg ne tekintsem a helyeket, liol egykor oly boldog valék s hue önt is itt találom. Ön gondolataiból felriadva fut előlem. Nem mondta meg önnek a szive, hogy én jövök?“ „Oh igen — válaszolt Margit — hisz imént is önről álmodoztam, midőn megjelent előttem. És ön nem feledett el engem a távolban, nem feledtettek el önnel engem Olaszország bájdús hölgyei?“ kérdé Margit. „Miként gondolhatja azt, hogy ki egyszer kegye­det szereti, mást szerethetne? Ki boldog volt egyszer ízlelni ajkainak édenét, hogy az másutt kereshetne magának mennyet? Kegyed szerelmén túl nincs üdv az életben, ez azon határ, hol vagy meghalni, vagy visszahanyatlani kell“ —- mondá szerelmes szenvedél­lyel Géza. E szavakra önfeledten borult Margit az ifjú ölelő karjai közé s elpirulva haj Iá fejét keblére s ott pihenő néhány perczig, mire az égő ajkak összetapadása s a kölcsönös szerelmi hűségeskü megerősítése következett. De ideje, hogy megismertessük olvasóinkkal hő­sünket, Gézát. <) kortársa vala Margitnak. Atyja ügyvéd volt s barátja Margit atyjának. A szülők barátsága a gyer­mekeket is egymáshoz csatoló. Gyermekkoruk óta min­csija előadásokat tartanak ez alkalommal. A gyermek- betegségek hírneves orvosa, Búkay János könyvecskét ir hasznos tanácsokkal. Előadást tart Pósa Lajos, ki­nek megadatott, hogy teljesen együtt érezzen a kisde­dekkel és dalai otthonosak legyenek a gyermekszo­bákban, P. Szathmáry Károly, ki egy emberélet javát a kisdednevelésnek áldozta fel, Todor József a legha­talmasabb harezos azok között, kik a társadalom közö­nyösségét az egészséggel szemben ostromolják s annyi más hírneves orvos, pacdagog és iró. S mindezek az előadások összegyüjtetnek az „Anyák könyvtára“ czimű füzetes vállalatban, melyet a Mária-Dorottya egyesület egy pár hatosával fog árulni, hogy elterjedve valódi házkincstár legyen, ellenszere a rémitő gyermekhalan­dóságnak, már csirájában meggátlója annak az öntu­datlan nevelésnek, mely a proletárok és kétségbeesett exisztencziák számát szaporítja. A kisdednevelési kiállítás rendezői valóban hasz­nos és nemes munkát végeznek. Működésüknek ered­ménye is lesz augusztus havában, midőn az uj vasúti tarifa életbeléptetése s a szent István napi ünnepek tö­megesebben hozzák be Magyarország minden részéből a látogatókat, már nyitva fog állaní az a kerepesi úti épület, hol a józan gyermekszeretet elveit gyakorlatilag hirdetik, s hol fegyvereket gyártanak a gyermekhalan­dóság s a műveletlenség ellen. Legyen is ez a hatás minél nagyobb, minél tágabb körű. A kisdedeket sze­retni nem erény- csak természeti ösztön, a kisdedeket nem szeretni s a kisdednevelést nem öntudatosan fej­leszteni, végzetes bűn, mely a nemzet létét koczkáztatja. György Aladár. Városi és vidéki hírek. _ = Személyi hírek. Rózsahegyi Gyula, püs­pöki titkár, egészsége helyreállítása végett Graefen- bergbe, — Gallé József, városi ügyész Zsélyre utazott. Dr. Paucr Imre csorna-prcmontrei kanonok, vá­rosunk szülötte, budapesti tudomány-egyetemi ny. rendkívüli tanár, a bölcsészet nyilvános rendes ta­nárává neveztetett ki. Gratulálunk! = A papnövendéki pályázat talán még soha sem volt annyira látogatott, mint az idén. A papi pá­lyára lépni óhajtó ifjak száma 67-re nfent s közülük 12 vétetett fel a váczi egyházmegye növendékei sorába. = Eljegyzés. Révfy Béla államvasuli hivatal­nok eljegyezte Pataky Ida kisasszonyt, Filó Pál kedves és művelt nevelt leányát. Boldogság e szép frigyre! = Pestmegye évnegyedes közgyűlését jul. 8-ik s következő napjain tartják meg. = Hymen. A városunkban is előnyösen ismert, szép és kedves Perl Gzeczil kisasszonyt f. hó 2-án jegyezte el Legénden, Barth Ignácz b.-gyarmati fürdőtulajdonos. Zavaratlan boldogságot kívánunk frigy ük &z! = A vácz-vidéki molnár-ipartársulat ma délután 3 órakor az ipartársulati elnök helyiségében közgyűlést tart, melyre a tápokat ezúton tisztelettel meghívja: az Elnökség. = Helyszíni szemle. A Dunapartnak már régóta tervbe vett kiépítése a sok halogatás után végre talán mégis meg fog kezdetni, erre látszik mu­tatni azon körülmény, hogy a megye alispánja f. hó 20-dikára tűzte ki ez ügyben a helyszíni szemlét. = Szőllős gazdák figyelmébe. A „Nógrádi Lapok“ értesülése szerint Tahi-Tótfaluban, a filloxera bölcsejében, azon szőllőtőkék, melyeknek gyökérszálait a filloxera elpusztította, újra gyökérre vergődtek s ha­talmas szőllővesszőket hajtanak, sőt az újabb elletések is újra kihajtottak. Ebből az volna a tanulság, hogy a filloxera még sem pusztítja el egészen a szellőtökét s hogy a megtámadott szőllőtőke reprodukálja magát s néhány év múlva újra él és terein. Ezen dolgot min­dig együtt voltak, a játéknál, az iskolában s később a folytonos együttlét az első szerelem édes gyümölcseit tenné közöttük s midőn Géza, hogy megkezdett pályá­ját, a festészetet folytathassa s tanulmányozhassa ott, hol a művészet szelleme lebeg, Olaszhonba távozott, mindkettő keblét leírhatatlan fájdalom tölté el s nem állhatták ellen sziveik hangjainak, hogy az elválás előtt be ne vallják egymásnak érzelmeiket. III. Géza szerelme angyalától elvállva, szerelemittasan indult haza. Itt beteg ágyon szenvedő öreg anyja már epedve várta megérkeztét. Feledve lön e perezben a szerelem s előtérbe lépett a fiúi szeretet. Forrón átölelték egymást s beteg anyja, mintha érezte volna már közelgő halálát, alig akará őt kibocsátani ölelő karjai közöl. Géza jelenléte enyhítő balzsamul hatott a szenve­dőre. S ő nem mozdult beteg anyja ágyától hetekig. Gondos ápolása alatt enyhületet érze a beteg, de idült baja lévén, a javulás csak a közelgő halál előjele volt, mely ezt többnyire megszokta előzni. Géza a legjobb anyát elveszté. A temetés után vigasztalók serege környezé őt s mindenki iparkodott vele feledtetni az elhunytat egyik részvét, a másik szánalom által. De mit ér ily esetben a részvét, szánalom? ! . . . A vigasztalók csoportja lassanként ritkulni kezde s Géza egyedül maradt legbensőbb barátjával Szirtfoky Benő gróffal, kivel Olaszhon bájdús ege alatt a művé­szetet tanulmányozák s ki kortárs képében maecenása is volt Gézának. Ő azon ritka mágnások közé tarto- zoll, kik a szív és lélek nemességét elébe teszik a rang­nak s benne Géza oly barátot birt, minőt a vele egyen­rangúak közt is keveset talált volna. Nem kezdé ő vi­gasztaláson szavait s részvét által sem akará enyhíteni barátja vigasztalhatatlan fájdalmát, meri jól tudá, hogy vannak fájdalmak, melyeket csak könyek moshatnak el s melyeket csak az idő tompíthat meg.

Next

/
Thumbnails
Contents