Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

Távol maradtak részint engedélylyel, részint anélkül: 47-en és pedig az I-ső korosztályból. . 24-en;

a Il-ik korosztályból

.....................FJ-en;

a III-ik korosztályból

.....................12-cn.

A megvizsgált 475 hadköteles közül alkalmasnak

találtattak és besoroztattak :

................102-en.

Ezek a következőkép osztattak be:

A cs. kir. közös hadsereg ujonczjutalékába: 48-an ;

a „ „ „ „ póttartalékába: 29-en;

A m. kir. honvédség ujonczjutalékába: 17-en;

a „ „ „ póttartalékába: 8-an.

Tehát a megjelent s vizsgált hadkötelesek 213/4 százaléka találtatott alkalmasnak, mely körülmény tekintettel, arra, hogy ez évben tulajdonképpeni írj I-ső

korosztály nem volt a járás egészségi viszonyaira kedvező világot vet.

Az alkalmasaknak nem találtak közül: Visszahelyezendőnek kimondattak . . . 281-en;

Fegyverképtelennek kimondattak . . . 73-an;

Törlendőknek kimondattak

..............14-en;

Felülvizsgálatra rendeltettek...............3-an ;

Kórházba utaltattak

.......................... 2-en.

A sorozó bizottság a városiak sorozása alkalmával nyert 2 pihenő napot Bpesten töltve, f. hó 15-én

tért hozzánk vissza, mely napon a Curiában ebédre Kemény főszolgabírónak, vacsorára pedig az irgalmas- rend házában az irgalmasrendnek vendége volt. Vasárnap 16-án a bizottság szünetet tartott s Visegrádra tett kirándulást. Hétfőn 17-én folytattatott a sorozás; e napon a bizottságot ebédre a Curián Kemény főszolgabíró, vacsorára pedig Rudnyánszky tb. főszolgabíró, utóbbi leendő apósa Tarcsay János úrnak gyönyörű helyiségeiben vendégelték meg. A 18-án kedden

tartott sorozásra (vendégül) eljött Földváry alispán, s szakított magának időt arra is, hogy megtekintse az építendő Dunavédfal vonalát, a kötő-szövő gyár telepét, nem kerülte ki figyelmét az uj utc^a-jelzés, az 5 can- delaber s a múlt évben lerakott uj utczakövezet részlet sem; látogatásával kitüntette az alispán dr. Frey- singer Lajost is, s a nálunk tapasztaltak felett elismerőleg nyilatkozott. E napon a bizottság az alispánnal, Majthényi István orsz. gy. képviselőnkkel s még számosakkal együtt Kemény főszolgabírónak — annak házánál adott ebéden — volt vendége.

Szerdán 19-én fejezte be a bizottság működését s a sorozási elnökök Kemény főszolgabírónak — a nevezett által e napon ismét a Curia szállóban adott búcsúebéden — elismerést és köszönetét nyilvánítva, miután a bizottság tagjai testületileg búcsút vettek mindazoktól, akik által megvendégelve s oly kitüntető szívességgel látva lőnek, még aznap estve a G órai hajóval hagyták el városunkat. A váczi felső járás fősorozása gyorsaság, példás rend, s szokatlan csendeség tekintetében a várositól miben sem maradt vissza.

CSAK N O K.

A kor befolyása egyéniségünkre.

(Lélektani csevegés.)

Két dolog van az ember életében, mi folytonos harczot idéz elő e földön az eszmény és való, a mit helyesebben igy állíthatunk ellentétbe egymással: szellem és anyag. Az embernél természetszerűleg mindkét elem helyet foglal, mert az ember testből és lélekből áll s a szerint tesz az ember idealista vagy realista, a mint a lelket vagy testet műveli ki jobban szellemi vagy érzéki igényeinek megfelelőleg. A kor annyiban irányadó e szempontból, a mennyiben kapcsolatban van a tapasztalással; a tapasztalás pedig a legtöbb esetben átalakító hatással van az ember gondolkozására, elvei és igényeire.

Mint a kőszobor állt tőlök nem messze az út közepén Jancsi.

Megy-megy Erzsiké, s csak akkor veszi észre Jancsit, mikor már egy-két lépésnyire volt tőle.

Kisasszony, monda, reszkető hangon Jancsi, az égre, mondja, meg, óh mondja meg, ki volt az?...- Ki volt?.. Mondá megütközve Erzsiké. Látta? ..

— Láttam!

— Ismeri ? . ..

— Nem ! .. .

Erzsiké egyet gondolt.

Ha tisztel, szeret, nem szól erről senkinek, ígéri ? . . . Kezet ád rá? . . .- Óh ! . . .

Kezet fogtak.- Nos hát az a valaki, s ekkor oda hajolt Erzsiké Jancsi füléhez és súgva mondá neki, az a valaki jövendő férjem.

Jövendő férje!... Mondá hűledezve Jancsi. Kisasszony, az 'égre, egy szót. Gazdag?...

Nincs annak szivén kívül semmije, de az egy világot ér.

Erzsiké beszökött, Jancsi meg ott állt tovább, mint a szobor.

Ejnye lánczhordta lánya, mondá bent Mátyás uram, bogy így tettél. De szeret-e legalább ? . . . Vagy te őt ? . . . Mert...

Atynskám, szeretem, szeretem. O is szeret, szeret, még jobban, mint én őt.

Ejnye no, hogy így van. De hozzatok egy kis borocskát már legalább, hadd iszom e váratlan liirrre.

Kedves jó atynskám, de édes jó atyuska. Es úgy összecsókolta, azt az öreg arczot.

*

* *

Másnap Jancsi folytatta búsan a fa. kiásás!. Neki vei el.le ásóját a földnek, csak úgy szórta, szél a földel.

A mini ás, ás, isméi eszébe jeli szegénysége.

Szegény ő, csak a szive gazdag, de oly kincsekA tapasztalás realistává szokta tenni az idealistát. Azért az ifjúkorban, hol a tapasztalás, az élet behatóbb ismerete kevés, az idealismus viszi a főszerepet.

Az ifjú, ki nem vegyülve el az élet zajába, foglalkozik a nagy szellemek termékeivel, bizonyos tekintetben egy oldalúvá válik s ama körből veszi természetszerűleg vágyait és terveit a jövőre, a melyben az anyagtól izoláltan forog. Midőn aztán a világ, a valóság az életben feltárul előtte s látja, mily kevéssé lehet az eszményt realizálni, a vezető kéz s lelkesítő szavak, melyeket eddig megszokott, eltűnnek szemei elől s a múlt emlékeivel szemben a test mindinkább tért követel maga és vágyai részére, egyenkint kezd az eszmény előtte veszteni értékéből s a miért az előtt talán kész lett volna életét is oda adni, most mint természetellenes ábránd tűnik fel a távolból előtte.

De az eszményivel együtt gazdag reményei is mindinkább elhomályosodnak. Ő, ki ez életet, erejét örökkévalónak tartotta, legalább a mennyiben soha sem gondolt rá, hogy azokat el is veszítheti, lassankint tapasztalja, hogy ereje korlátolt, az élet határai szükek s hogy ama nagy világban, melyet ő az eszmény tág bitköréből tekintve egészen magáénak tartott., mily csekély működési tér jut számára osztályrészül.

Midőn fölveszi az ifjú az élet igáját s látja, hogy tulajdonkép nem egyéb az élet, mint megszabott, egyhangú munkában való napszámoskodás, akkor veszti el eszményiségét s még boldog, ha megőriz emlékül annyit a múltból, hogy a nagy-, nemes- és szépért ifjú hévvel tud lelkesülni; s épen ebben áll a férfi kötelessége.

Ki az idealismust a realismussal okosan egyesii ve, mint lélekből és testből álló lény nem szorítkozik egészen az anyag, az „én“ imádására, hanem az ifjúkora- bcli ábrándos idealismust a tapasztaláson át határozott nemes életelvekké szűri meg, csak az érdemli igazán az ember nevét s társainak őszinte becsülését.

Viz Zoltán.

Városi és vidéki hirek.

•= Személyi hirek. Megyés püspökünk ő excja, minthogy Haynalcl Lajos kalocsai biboros-érsek a főrendiház elnökéhez intézett levelében a delegáczió tárgyalásaiban való részvétel alól betegsége miatt felmentést kért, mint a főrendiház által megválasztott első póttag, annak tárgyalásaira behivatott. Ennek következtében ő excja tegnap reggel a gyorsvonattal Bécsbe utazott, hol 2—3 hetet fog tölteni.

= Neszveda István fölsz. püspök ő méltósága, megyés püspökünk távollétében és annak megbízásából, az idei papszentelést f. h. 24., 26., 28. és 30-án fogja végezni, a székesegyházban. A szentelés reggel fél 7 órakor veszi kezdetét.

— Kinevezés. A helybeli kir. járásbíróságnál üresedésben volt segéd-telekkönyvezetői állásra a m. kir. igazságügyminiszter Pintér György szécsényi kir. járásbirósági Írnokot nevezte ki.- Fáy Albert festőművész, Fáy Zoltán II Leni zenetanár atyja (lakik Gasparik-utcza előbb Szalacsy most Szontágh házban), mint értesülünk, elfogad megrendeléseket arczk ép-festékhez fénykép vagy természet után, mérsékelt dij mellett. Volt alkalmunk meggyőződni, hogy fénykép után olajban festett arczképei igen sikerültek s az utolsó vonásig hűek. Meiszner Rudolf kirakatában ily módon készült kép látható volt a múlt napokban. Fáy ur fog még többet is kiállítani fényképpel együtt, hogy összehasonlítást lehessen tenni az eredeti és a másolat közt. A fénykép után való lefes- tés oly esetben czélszerü, midőn a megrendelőnek nincs türelme vagy ideje ülni a festő előtt avagy távol lakik. Fáy Albert urat a l. közönség szives figyelmébe ajánljuk.

kel bir az is, hogy nem fogadja cl értékül az, kit szeret,

Nem igaz, hazugság, hogy az a vőlegény szegény. Gazdag az, azért vőlegénye, csak neki mondla, hogy szegény. A ki eddig megkérte nem volt elég gazdag, azért nem ment egyikhez sem.

Pénz, kincs, ez a fő. S a kinek többje van, többre mehet. Vehet az rajta mindent, még szivet is.

Ha kincsem volna, talán én is megvehetném !

Neki veti ásóját a földnek, s nagy dühösen fordít a hanton, de mi ez? ... A hanttal valami feketeség is kifordul.

Nekizúdifja mérgesen ásója fokát, s az a feketeség nagycsörögve széthullik.

Ott fénylik, csillog apró darabja.

Néz, néz Jancsi mereven egy darabig arra a sok csillogó-billogó halmazra, majd levágja ásóját és fut, fut ura szobájába.

Pénz, kincs! . . . Mondja Mátyás uram előtt villogó szemekkel. Gazdag vagyok már. Itt az egyik- féle kincs o szívben, a határtalan szerelem. Ott van a másik kincs, mi enyém, a sok arany, ezüst. Ivell-e e kettős kincs? . . . Oda adom, oda adom mind, mind! . . . Nekem csak Erzsiké kell. Adja nemzet.es uram a kincsért Erzsikét? . . . ITgy-e ide adja? Hah! . . . Megtaláltam végre. Pénz, kincs. Arany, ezüst. Jöjjön nemzetes uram. Megtaláltam végre. Enyém lesz Erzsiké.

Es kirohant a szobából. Futott a. fatörzshöz, hol otl volt a kiásott sok arany-, ezüstpénz.

Egy nagy fazék kincs volt olt elásva, mit ő megtalált, de nagy árért találhatta, azt meg szegény.

Megőrült! . . . El vészié a szegény az eszét!

. . . Mondá tompán Mátyás uram.

Összeszedd Jancsi a sok kincset, kendőbe fogá, bevitte gazdájához s odavelé lábai elé.

Ili van, itt a. kincs, pénz, minden. Ili van ráadásul e szív. Kell még löbb? . . . Ha, ha, ha! . . .

= A siketnémák vizsgája e hó 26-án (szerdán) fog megtartatni, melyre az érdeklődők figyelmét ezennel felhívjuk.

A kötő-szövő gyári telepre nézve a püspöki és káptalani uradalom beleegyezését adta a telek- könyvezésre, e szerint minden akadály elhárítva lévén, annak építése csakis napok kérdése.

— Meghívás. A váczi ipartestület kebelében fennálló békéltető bizottság 24 rendes és 6 pót-tagjának megválasztása czéljából f. é. juliuslió 7-ik napján reggel 9 órakor Vácz város tanács termében tartandó választó gyűlésre az ipartestülethez tartozó iparos segédek a békéltető bizottság alapszabályai 3-ik §-a értelmében ezennel meghivatnak. Egyszersmind értesittetnek az illető segédek, miszerint a választás a szabály 5-ik §-a alapján szavazó lapokkal történik. Továbbá hogy a bejelentett segédek névjegyzéke az alapszabály 4-ik §-a értelmében mai naptól számítva 8 napon át az ipartestület hivatalos helyiségében kifüggesztve leend. Mely 8 nap alatt, jogában álland minden segédnek a hivatalos órák alatt ezen névjegyzéket megtekinteni és az abból esetleg kimaradt segédnek felvételét, a kitűzött 8 napon belül kérelmezni. Kelt Váczon, 1889. évi juniushó 23. Dr. Franyó István s. k., ipartestületi biztos, mint elnök.

= Egy kis észrevétel. Városunk utczái néhány nap előtt uj neveket kaptak, uj táblákkal ékesit- tettek fel. Kétségkívül jó benyomást tesz a szemlélőre, midőn a régi, falra festett s az idő viszontagságai elmosott utczanevek helyén öntött vasból készült táblákon olvasható, tiszta nevek tűntek elő. Ha már azonban a város e czélra áldozott, jó lett volna kissé nagyobb gondot fordítani arra, hogy a táblák akként helyeztessenek el, hogy ne csak mi városbeliek legyünk tájékozva az utczák neveiről, kik azokat úgy is tudjuk, legfeljebb az új neveket kell elsajátítanunk,• hanem hogy az idegennek is, ki városunkat meglátogatja, útmutatóul szolgáljanak arra nézve, melyik utcza merre vezet. Ezzel azt akarjuk jelezni, hogy néhány tábla egy-két házzal tovább van elhelyezve, mint a meddig a megállapított elnevezésnél fogva az illető utcza terjed. Aztán figyelembe kellett volna azt is venni, miután az ut- czáknak nem mindegyik sarkára jutott jelző tábla, csakis azok egyik oldalán levőre, hogy úgy helyeztessenek el, miszerint. már a név maga, az utczák felé fordítva lévén, jelezze azok irányát. Az is különös, hogy néhol meg két név is találkozik, pl. a székesegyháztér északra eső sarkán, hol majd azt olvassuk, hogy „Székesegyháztér,“ majd oldalt attól, de szintén a téren, hogy „Káp- talan-utcza.“ Az sem egészen helyes, hogy egy kis köz, melyben egyetlen kapu, ajtó sem található, utcza nevet kapott, mint pl. „Gizella-utcza.“ Másutt pedig, hol inkább helyet foglalhatna az utcza elnevezés, csak köz olvasható, példa rá a „Révköz“. Ezek ugyan nem nagy dolgok, mindazonáltal talán még sem szőrszál- hasogatás ezek említése, hanem egy kis észrevétel, melyet szükségesnek találtunk elmondani. Jövőre talán többet.

= károsunk közegészségügyi bizottsága

ma délután 4 órakor a városház tanácstermében közgyűlést tart, melyre a bizottsági tagokat ezúton is tisztelettel meghívja az elnökség.--- Villámcsapások. Városunk újonnan megválasztott közgyámja K r a k k e r Kálmán, alig hogy e hó elején elfoglalta hivatali állását, c hó 20-án már is intő jelt kapott arra nézve, hogy minden kitűnő tehetsége, szorgalma és a hivatali teendők elvégzése iránti fáradhatlan tevékenysége daczára még sem volt oppor- tunus nyugodalmas idylli életét a hálátlansággal adózó nyilvános közpálya küzdelmeivel felcserélni. E hó 20-án midőn a hajnali órákban városunk fölött elvonuló s meny dörgéseivel eget földet megrázkodható zivatar villámaival városunk több helyét meglátogatta s a hová menyköveivel lesújtott, pozdorjává tört össze mindent,

Nincs ám már több. 'Elég ez is, mi? De elveszek a kincsből, hogy szép, czifra ruhát csináltassak magamnak. Persze! ilyen csúnyába csak nem esküdhetek?!

És teli szedte két zsebét aranynyal, ezüsttel és ment, hogy ruhát parancsoljon magának.

Meglátja kint Marcsiit.

Nesze Marcsii. Ez a tiéd. Kell még? . . . Van ám még. Nesze! . . . Megtartalak szolgálónak. Csak egyet kérek ki magamnak —■ ne szeress. Nem való szegény az úrhoz és én úr vagyok. Nézd a, arany- nyal fizetek.

— Jancsi, kedves Jancsi! . . . Zokogá Marcsa, a mint megismerő Jancsiban, hogy az megőrült és ra- borult, ölelte, csókolta. Jancsi, édes Jancsi. Es sírt, sírt.

Szegény leány, szegény ifjú.

— No, ne félj szógám, nem űzlek el. Mondom szolgálóm maradsz. De csitt, egy kukkot sem, mert ha meghallja menyasszonyom, hogy szeretsz, elválik.

Jancsi, édes Jancsi. Megmondtam ugy-e, ne vesd szemeid olyan magasra. Istenem, oh édes Istenem. Mi boldogok lehettünk volna. Jancsi, édes Jancsi! Jaj nekem, jaj énnekem! . . . Oda vagy te most már örökre, oda vagyok én is, mert meghasad a szivem, elöl a bánat. Édes Jancsi! . . .

Kiszakitá magáit Jancsi az ölelő karok közül és ment az utczára, kiabálva:

Kun volt az apám is, anyám is, csak egy volt a bajuk, szegények voltak. Gazdag lettem én, dúsgazdag király, király. Arannyal fizetek. Otthon van menyasszonyom, ő lesz a királyné. Jöjjetek gumi lóitokból ti szegények. Eljött a li ünnepetek is. Nesztek. Fogjátok. Aranyat szórok nektek. Váltsátok meg a szegénységei. Kunok vagytok, ne járjatok rongyosan. Kinek kell? . . . Van ill arany. Eljött a hajdan, aranynyal fizet a véretekből lett király. Nesztek, van ill arany s ha elfogy, ád otthon megint menyasszonyom.

Nap nap után mull s Jancsi ödüngöl.l az utczá- kon és szőréi arany helyett a kövecseket, hogy szedjék