Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-10 / 24. szám

24. szám. * X. évtolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. FJőfizciési ára: évnegyedre ..............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyiit-tér sora.............................. 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspaxik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Ipariskolai kiállítás. Mikor városunkban az ipariskola az 1884. évi XVII. t. czikk rendelkezéséhez képest 1885-ik évben még csak kezdetlegesen, 1886-ban pedig az idézett törvény és törvényesített miniszteri rendeletek s szabályrendeleteknek megfelelően városi hatóságunk áldozatkészsége s a Csá- volszky József elnöksége alatt működő ipar­iskolai bizottság buzgó, fáradhatlan és erélyes tevékenysége és közreműködésével felállittatott, s az ipariskola, — melynek igazgatója az erélyes, tapintatos és iparosaink elméleti kiképeztetését a legnagyobb mértékben szivén hordó Dr. Mi Íté­li y i Gyula, — a kezdet nehézségei daczára is már az első ipariskolai tanévban is nemcsak el­méleti, de az iparos tanonczok által készített mun­kák kiállítása által oly eredményeket mutatott fel, melyek nemcsak, hogy a legnagyobb mértékben leptek meg mindnyájunkat, de egyszersmind öröm­mel töltöttek el és egy szebb jövő iránti remé­nyünknek, városunk haladásának kilátását és zálogának biztosítását keltette fel bennünk: la­punk hasábjain mi is azon jóslatunkat mertük koczkáztatni, hogy ha ipariskolánk, melynek veze­tése szerencsés kezekbe tétetett le, fokozatosan akként fog előre törekedni, mint ezt az első kísér­letből kiindulva feltételeznünk jogosan szabadott, hát városunknak egy pár évtized alatt nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is kiképzett, önérze­tesés öntudatos iparos osztályt fog teremteni, mely hivatva leend azt a veszteséget pótolni melyet szőlőink elpusztulása által megértünk ; s városunk jobblétének és felvirágoztatásának előmozdításá­ban várakozáson felüli kiegészítéséül fog szolgálni azon csekély jövedelmi forrásunknak, melyet kor­látozott terjedelmű birtokaink nyújtanak. Igen, ezen reményünknek és jóslatunknak ad­tunk kifejezést ezelőtt 3 évvel, akkQr t. i., mikor az első ipariskolai kiállítást láttuk, és ha fokozó­dott ebbeli reményünk a múlt évben tartott ha­sonló kiállítás alkalmával : annál inkább fokozód- hatik az a városház nagy tanácstermében meg­nyitandó idei ipariskolai rajz- és kézimunkák láttára. Fokozódhatik azért, mert a mennyiben al­kalmunk volt ezen kiállított tárgyakat még a teg­napi napon futólag áttekinthetni, őszinte öröm­mel kell megvallanunk, hogy a látottak kicsiny­ben valóságos országos kiállítást juttatnak eszünk­be. — Nem akarjuk a látott tárgyakat egyenkint felsorolni, ezt későbbre tartjuk fen magunknak, s ezúttal csak azt jelezzük, hogy az ily tapaszta­lat után míg egy részről csak gratulálhatunk az ipariskolai bizottságnak és az ipariskolai tanító­testületnek, addig másrészről alig tudunk annál jobb tanácsot adni iparosainknak és minden az ipar fejlesztése iránt érzékkel biró polgártársaink­nak : minthogy figyel m őket a mai iparis­kolai ki á 11 i t á s r a irányozva felhívj u k, hogy azt megtekintsék és saját szemeikkel győ­ződjenek meg ama haladásról, melyei iparos ta­nonczaink mestereik büszkeségére és mindnyá­junk örömére és megelégedésére rövid idő alatt tettek. Ne kíméljék tehát önök, tisztelt polgártársak, azt a kis fáradságot s a látottak után jutalmukat veendik önök is, mint mi, ama biztató reményben, hogy »városunk nem volt, hanem lesz« s hogy iparosaink lesznek hivatva arra, hogy városunk jövő jobblétéi, fejlődését és felvirágoztatását megvalósítsák. Adja Isten, hogy úgy legyen! Csöbörből vederbe. Azon hosszú vajúdás után, melyen a kövezési tervezet keresztülment: azt kellett reménylenünk, hogy az intéző férfiak majdan oly tervvel állanak elő, melynek effektuálása, ha egyelőre vérmes re­ményekkel nem is kecsegtet, de utczáink mizerá- bilis külsejét annyira-mennyire mégis el fogja tün­tetni. Most, mikor a tervezet a városi képviselőtestü- letiközgyülésen tudtunkkal még csakhallgatag jóvá­hagyással keresztülment, (mert teljesen megállapí­tott tervezet oda be nem mutattatott, noha ez irány­ban úgy a tanács, valamint az egyesitett pénz- és jogügyibizottság annak idején utasitva lettekjéshoz zákezdenek látni a rendszeres (?) kövezéshez: sajno­sán vesszük észre, hogy e hosszas vajúdás — jel­lemző hasonlattal élve — csak „nevetséges egeret’' szült számunkra. Mert másnak alig nevezhetnék azon, városunkban ezelőtt divott régi slendrián rend­szert, mely szerint a kövezéseket eszközölték. Lássuk csak a dolgot közelebbről. Eddig mi volt a panaszunk és mi indittotta a város vezérférfiait arra, hogy uj kövezési tervvel álljanak elő ? Egyedül az avult, kopott és kátyus kövezet, mely városunknak főbb utczáit is szégyenszemre borította. Ennek, saját kényelmünk és a város csi- nosodása érdekében való eltávolítása és financziá- inkhoz mért, modern kőburkolattal leendő felcseré­lése, mi a városunkat látogató idegenek megtele­pülésére hathatós csábszerül szolgálna — lebegett bizonyára vezérférfiaink szemei előtt akkor, midőn az eszmét felvetették. Nem vonjuk kétségbe, sőt szentül meg vagyunk arról győződve, hogy a tervezőket a legjobb szán­dék és belátás vezérelte eljárásukban. Csak egyet hagytak figyelmen kivül. Azt t. i., hogy városunk oly chrónikus betegségben szenved, melyet csak radikális kúra által lehet eloszlatni és hogy váro­sunk nincsen azon kedvező financziális helyzetben, hogy időnként, költséges palliativ gyógykezelésnek vethetné magát alá. Mi a kövezésnek a jelenlegi terv szerinti ke resztülvitelében is csak palliativ eljárást találunk, és állításunkat tapasztalati tényekkel tudjuk beiga­zolni. A többi közül csak egyet említünk fel. Alig múlt ugyanis egy éve annak, hoo’y a Gasparik-utczát újból kikövezték, persze — mint ez nálunk már napirenden van — szakértői felügye­let nélkül. Eltekintve attól, hogy a jóizlés rovására, ren­dezett utcza helyett egy monstrumot kaptunk: a kövezet, az egyenlőtlen kőanyag következtében, helyenként ismét alászállott s ép oly döczögős és kátyus, mint azelőtt volt, jóllehet ezen kövezet né­hány száz forintjába került a városnak. És ennek vagyunk kitéve mindaddig, mig a kövezést szakértői vezetés, alkalmas kőanyag és szilárdan praeperált talaj nélkül végeztetjük. Az ily eljárást megengedhetőnek tartjuk pl. a Gőzhajó-utczában, (de itt sem szakértői vezetés nél­kül), ahol főczélunk a sárképződést megakadályozni; de semmiesetre afőbbutczákban,melyeket csinosítani kivánunk. A rendes kövezéshez £ehát első sorban szak­értő, másodsorban szilárd talaj (vagyis a talajnak tört kövekkel való praeperálása) és harmadsorban egyenlően kiszabott koczkakövek szükségesek. Ez a conditio qua non . . . Haladjunk a kövezésben las sabban előre, de legyen az olyan, mely fölött ne legyen okunk későbben sajnálkozni. Nem akarunk az intézők tervének elébe vágni, de ezeket elmondani szükségesnek tartottuk, nehogy csöbörből vederbe lépjünk. A fővárosi iparosok-köre Váczon. Városunk csendjét, a múlt vasárnapon szokat­lan élénkség váltotta fel. A főváros iparosaiból álló mintegy 120 tagú társaság rándult fel váro­sunkba, mely kellemes szórakozás között, késő estig maradt körünkben. Az ipartestület elnöksége külön felhivása utján eleve értesítette tagjait a vendégek illő fogadtatása végett. És ennek volt is foganatja, mert mire a vonat reggeli V28 órakor a vasúti indóházba bero­bogott, az ipartestület tagjai nagy számmal gyűltek egybe. A vendégeket, kik Ráth Károly vezetése mellett 7 óra 43 perczkor érkeztek vásosunkba, az indóháznál Gajáry Géza főjegyző üdvözölte a tőle megszokott ékes szavakban. Az élénk éljenzésekkel fogadott beszédre, a kirándulók vezetője : Ráth Károly felelt, megköszönve a meleg fogadtatást. Erre az egész társaság, Gajáry Géza kalauzo­lása mellett a városba vonult és miután a Csillag vendéglőben villásreggelizett: megtekintette a püs­pöki kertet, részt vett a körmenetben ; majd a siket­némák intézetét, a kőkaput és a kir. fegyintézetet (azonban ezt csak kivülről) nézte meg. Déli 1 órakor a lövőházban társasebédre gyűl­tek össze a kirándulók, melyen mintegy 150 személy vett részt. Stefan bácsi kitűnő italai csakhamar meg­oldották a szónokok nyelvét s megeredtek a kon- vencziós és a jókedv inspirálta dikcziók. Az első felköszöntőt Olaj Ferencz, a helybeli ipartestület érdemdús elnöke mondotta, éltetvén a „testvér“-vendégeket.Erre Ráth Károly felelt, meg­köszönve a sziveslátást és éltetve az „egyetértő“ iparosokat s Gajáry Géza főjegyző, iparhatósági biztost, mint a ki a váczi sokféle iparosokat, azok­nak többfaju társulatait a testülettel szemben oly egyetértőleg vezeti: miszerint remélhető, hogy ezen csak „régi emlékeket féltve őrző“ társulatok már a közel jövőben fognak az ipartestület, mint anya­egyesület védszárnyai alatt békésen egyesülni. Majd Sebők fővárosi iparos beszélt, éltetve Ráth Ká­rolyt. Ezután egyszerre ketten is kivántak szólni: dr. Parall budapesti ügyvéd s Gajáry Géza. De az utóbbi a szólásjogát a vendégnek engedte át, a ki a lőház elnökét: dr. Freysinger Lajost s másodsorban a hölgyeket éltette. Ebből kedélyes eszmecsere támadt; a mennyiben Gajáry kifogást emelt az alaki tekintetben hibás felköszöntő ellen, a hölgyeket kivánván ugyanis első sorba helyezni s csak másodsorban a lőház főmesterét. Erre aztán előbb szóló viszonválaszszal élt. Végre a kedélyes intermezzót Ráth Károly döntötte el, marasztalván dr. Parallt s igazat adva Gajáry Géza alaki tekin­tetből emelt kifogásának. Ivánkovics szegedi orsz. képviselő kétszer is beszélt, az elsőben a szabad­ságról s a másodikban a hölgyeket éltetve. Erre dr. Freysinger Lajos főlövész vette át a szót és beszélt, mint mindig, úgy ez alkalommal is igen-, de talán mondhatnám kiváló szépen a polgáriaso- dásról. A felköszöntök sorát Olaj Ferencz zárta be, ki Ráth Károlyt egy talpraesett beszédben éltette. A társasebéd végeztével a honvédemlékhez vonult ki az egész társaság, a hol Ivánkovics orsz. képviselő szép és zajos tetszéssel fogadott beszédet tartott. Innen a Hétkápolnához mentek át és délután 4 óra után nagy közönség jelenlétében Mai számunk 6 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents