Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

is* ott varrnak a mezőtúri hármas ikrek; egészséges emberek hirtelen háláljál múlnak ki, (értem a két Trr testvér majd egy napon történt halálát) s viszont, mi több, valódi csoda: a holtak feltámadnak.

A (hírlapi) kacsa az öreg Pulszky megczihalasa után a jó Csanády bá’ életét támadta meg. A „ven kurucz“ túlélte .halálát“ s .halála utolsó éveiben“ olvashatja a nekrológokat saját magáról. Elolvas hatja miként vélekednek róla kortársai, miként siratta meg öt a .közösügyes“ haza. .

A lapok azt írták róla, hogy ez (t. i. halála) az egyetlen cselekedete, mely nem okozott „derültséget“. Pedig dehogy nem: ez okozott csak igazi homéri kaczajt.

De nem ő az egyedüli, kit a kacsák eltemettek, így járt Edelsheim-Gyulay báró és Vadnay Andor képviselő is, kik szintén .gyönyörködtek“ halálukban.

Kicsi a bors, de erős; rövid az idei farsang is, de aligha lesz szükség dorottyai jelenetekre. Jól köszöntött be, egyszerre két testvér eljegyzésével; csak aztán a folytatása is igy következzék !

Szeretnék a népszínház ma esti premier darabjáról, Konti József „Suhanczáról“ Írni, de nem tehe- hetem, mert lekésnék akkor levelem. így is nem tudom a hóvihar nem juttatja e Grönland va y Patagonia partjaira? honnan hat hónap múlva visszakerülve, magam is csodálkozni fogok, hogy Budapesten áll még a Duna jege! Róbert JÚI10S.

CSARNOK.

Adatok Vitaii életéhez.

A „Váczi Közlöny“ m. é. 22. számában Ígéretet tettem, miszerint Vitaiinak, mint Vácz városa egyik jelenték nv egyedi tójának életére vonatkozó adataimat e lapok t. olvasói előtt alkalom adlavai be fogom mutatni.

Vitaii Dán pgy Milánóból származott osztrák császári kapitány fia volt s 1781. okt. 27-én szüle tett Brassóban. A gyermeket atyja, hazafias neveltetés szempontjából, őseinek fészkébe Milanóba kühlte- s a tudomány első elemeit a Brera-féle hires akadó, mián sajátította el, a hol többek közt Pari ni apátot is tanárai között emlegetik ; mint a kinek lelkes magyarázatai maradandó nyomokat gyakoroltak Vitaii egész életpályájára.

Vitaii tizennyolcz éves korában elvégezvén tanulmányait, az akkor beállott kormányválság követ keztében államszolgálatba lépett s férfi korából mintegy negyedszázad telt el anélkül, hogy számot tudnánk adni magunknak, hol járt, mit tett, hogy gondolkozott, mily eredményeket ért el működése által és igy tovább.

Egy szóval a folyó század harminczas éveiben Vitalit Lembergben találjuk, a hol a császári katonaságnál élelmezési biztosként szerepelt s anyanyelvét: az olaszt teljesen a némettel cserélte fel, a melyet már ifjú korában tökéletesen elsajátított, s azon épp oly kifogástalanul irt és beszélt, mintha az anyatejjel szívta volna be.

Olasz nyelven már fiatalabb éveiben irt apróbb költeményeket, pásztorverseket atb. és pedig abban az eredeti tájszólásban, a mely azon időtájban a fel- sŐ-olsszországi költészetben divatozott.

Vitaii olaszra lefordította többek között Haou- valdnak .A kép“ czimü drámáját, Rahenernek »Az igazság vértanúját“ s a Wieland „Arany tűk réből“: .A bölcs Psamnis köztársaságát“; hogy ezekből mi jelent meg nyomtatásban s hol adták ki ? a forrás, honnan ez adatokat merítettük, nem tudja.*)

*) Olv. Wurzbach: „Biogr. Lex.“ Bécs 1885. LI. köt.

73 lap.

Midőn Vitaii később a monarchia más tartományaiba került, kizárólag német nyel ven irt. A legelső kísérletet ezen a nyelven még 1818 ban tette, midőn tudniillik Pindemontenak .A kanadai gyarmatosok“ czimü munkáját fordította le, mely Becsben látott napvilágot, a hol Gerold valamely zsebkönyv számára már előbb 1812 ben vagy 1813-ban „A házi barát“ czimü dolgozatát nyomatta s az a szépnemnek volt ajánlva, honnan feltehető, hogy harinincz- harminczkét éves korában Vitaii nőtlen tehetett.

Írónk ezen említett müvei feltalálhatok a könyvészeti jegyzékekben; ő azonban többet is irt, a melyeknek pontosabb meghatározását az irodalomtörténet munkásainak tüzzük ki feladatul. Ilyenek „Olvasókönyv az ifjúság számára“ német nyelven, mely a harminczas évek elején Kassán jelent meg s a magyar nemzeti muzeura könyvtárában meg van. Mi nem dicsekedhetünk vele, hogy magát a könyvet láttuk volna, csupán a czédulaj.i volt kezeink közt, midőn a lapkataiogusban keresgéltünk. Innen támadt egv ízben az a gondolat bennünk, miszerint Vitalit dominicanusnak gondoltuk, mint a mely szerzetet Váczon megszüntették; de a mely Kassán mai napig is megvan.

Másik két munkája: „A nap szakai“ és .Vácz város története“, mely utóbbi — úgy tudjuk — kéziratban maradt s csak az 1827-ik évi „Iris“ nev.ü folyóirat hozott egy figyelmet érdemlő mutatványt, belőle**) s Vitádnak ez a tanulmánya ébresztette bennünk azt a gondolatot, miszerint „boldog Vácz“ rt rnetének az a kőszobra, a mely valamikor az „Arany szarvas“ vendégfogadóval a HofFmannn féle ház előtt fel volt állítva valószínűleg Roiand szobor lehetett.

Vitaii sokáig lakott Váczon, s nemcsak itt, hanem mindenütt a hol megfordult: történelmi és to- po_raphiai tanulmányokat tett. igy Újvidéken, ÍSütne- ghen. Budán, Esztergomban, Visegrádon stb.

Eiőhaladottabb korában, midőn hivatalos elfoglaltsága szorgalmas ^kutatásai elé akadályokat gördített nagyobb müveit nem nyomatta ki, hanem csak a különféle folyóiratok és zsebkönyvek számára küldözgetett czikkeket, igy a hazai „Iris“ és a Lembergben megjelenő „Mnemosyne“ czimü újságokba.

Mint Wurzbach mondja, Vitaii nemcsak verseket elbeszéléseket és novellákat irt, hanem statisztikai és mezőgazdasági dolgozatokat is; de sőt „Brennus“ czimü melodrámájával nem közönséges sikert aratott, amennyiben vidéki színpadokon tetszés között adták ; valamint többi vigjátékai közül a következő négyet: „Házasság a menekülésben“, — „A meglepetések“, — „A nap megszentelése“,—- „Vinczellér Eerkó“ szintén a< ták.

Vitaii a negyvenes évek elején még élt; de aztán a közélet teréről lassan-lassan letűnt, s munkáiról, irodalmi érdemeiről csupán nehány anthologia emlékezik meg a hála és kegyelet bizonyos nemeivel.

A vácziakat különösen e városról irt monog- raphiája érdekli, amely ki tudja hol hever? — Fö lőtte kívánatosnak tartanók, ha a feledés homályából egy szerencsés kéz ki tudná ragadni s az közkincs- csé válhatna! Findura Imre.

Városi és vidéki hírek.

= Személji hírek. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő Excellencziája e hét folyamán néhány napon át Budapesten volt, honnan f. hó 12-én d. e. érkezett székhelyére. - JBoross Samu hírlapírót, lapunk dolgozótársát, ki Párásban, mint az „Egyetértés“ rendes levelez je és a „Fővárosi lapok“ párisi tárczairója működik, a párisi inagyar**) „Vom Ursprung der Stadt Waitzen in Ungarn und von der Herleitung ihres JNamens.“ Iris 18^7. Nr.^O 41.

egylet legutóbb tartott közgyűlésén, választmányi tagjává választotta meg.

= A í hely ezés. Dr. Szeitl Szervácz irgalmas- rendi főorvos, s a helybeli rendház főnöke, hason minőségben Budára lett áthelyezve. Amily örömmel vesszük tudomásul a köztiszteletben álló főorvosnak előléptetését, épp oly sajnálattal vesszük távozását is. mert Dr. Szeitl azon rövid 2 év alatt is, melyet városunkban töltött, rokonszenves fellépése és modora, úgy humanismusa által oly közkedveltségü egyén voít, hogy távozását bizonyára sajnálattal veszi városunk közönsége tudomásul.

= Kinevezés. Laukó Sándor, püspök uradalmi erdőmestert, a pénzügyminiszter erdőfelügyelővé nevezte ki s egyúttal a beszterczebányai erdő- felügyelőséghez helyezte szolgálattételre.

= Fel ül fizetések. A váczi muzeum és régészeti bizottság által tegnap adott estélyen következő félül fizetések történtek: Nagymélt. Schuster Constantin püspök úr 50 frtot, nagys. Virter Lajos kanonok úr 2 frtot, főt. Villásy István esperes püspökhatvani plébános úr 2 irtot, méltóságos Kovách Pál praelatus ur 2 frtot, főt. Bal ás Lajos szentszéki jegyző úr 2 frtot, főt. Bősz Emil papnöveldéi aligazgató úr 1 frtot. A pénztár bevétele a belépti jegyekből 157 frt 50 kr. s igy, mivel a bizottságnak semmiféle kiadása sem volt, a bizottság egyik tagja fedezvén a költségeket, a szegény gyermekek felruházására és a muzeum czéljaira 216 frt 50 kr. fordítható.

= Karcsii Antal Arzén, „Vácz város történetéinek fáradhatlan Írója, ki nagy gonddal össze- álütött munkájának IX. befejező kötetével is elkészült, kérvényt nyújtott be a városi tanácshoz, melyben a IX. kötet nyomdai költségeinek fedezéséhez a városi tanács támogatását kéri. — A tanács tekintettel Karcsúnak méltányos kérelmére, — úgy halljuk — a közgyűlés elé viszi a kérvényt és KO frtnyi segélyösszegnek megszavazását hozza javaslatba. — Rf-mélljük. hogy a Képviselőtestület méltányolni fogja jeles Írónk kérvényét, és készséggel megfogja szavazni a tanács által javaslatba hozott segélydijat.

= I*líolaszcki iilcs. A rom. kath. Iskolaszék f. hó 6-án tartott gyűlésében jelentés tétetett az uj iskolaház építésének befejezéséről, amennyiben Honus A. vállalkozó a kiküldött fölülvizsgáló bizottság jelentése után azt az iskolaszéknek átadta; mely után a bentlevő óvadéka neki teljesen kiadatott. Az úgynevezett rósz templom lebontott köveiből emelkedett ez a díszes leányiskola, mely 14014 frt 38 krba került; ezenkívül az iskolaház előtti Kőfalra szükséges vasrácsozat is elkészülvén, ha az idő engedi azonnal felállítható lesz. Ezen vasrácsozat a teljes felállítással 767 frt 67 krba fog kerülni. — E leányiskola évek óta égető szükséget képezett és nagy hézagot pótol ; létesítése rövid idő alatt történt és az eszme megvalósításán lankadatlui fáradsággal és lelkesült ügyszeretettel buzgólkodott az iskolaszék, de különösen annak elnöke ngs Csávó Iszky József kanonok, ki most nyugodt lélekkel pihenhet tanügyiünk felvirágzása körül teljesített fáradalmai után, mert maridandó emléket állíttatott, mely nevét sokáig fogja hirdetni. — A temető felügyelők is benyújtották számadásaikat, melyekből kitűnt: hogy a. temetők rendezése és tiszrán tartása nagy összegeket emésztett fel, de meg is látszik temetőinken a gondos fáradozás eredménye, sőt a kiadásokon kívül a temetői alapnak is szép Összeg maradt. — Tárgyaltatott az alvárosi sirásó elmozdítás! ügye, melyre nézve többeknek beható hozzá szólása után végeztetett: Minthogy az iskolaszék olyan ér- dembeli — és annyi okot nem talált, mely a sirásó elmozdítását indokolná, tehát jelen állásában ezuital

A.VACZI KOZLONY'TÁRGZÁJA,

Bűvös-bájos tiindérálmok . . .

Bűvös-bájos tündérálmok, oh, hová levétek ?

Hogy szétfoszoltatok ti is csalta ábrándképek! . . . Hideg való szél döntötte lelkemnek reményét:

Zord az élet: nehéz küzdés,

Kéj mutatás, kínzás ttiiés

Zord az életi Oh, Istenem, vajha nem is élnék!

Szépnek, jónak gondoltam én az egész világot, Mtgcsulödt..m : lelkem eddig csupa gonoszt látott. — ^incs békesség, a sok irigy egymást majd fölfalja. — -Llveszi-rn én, ha nem adod !**

Uton-uttélen hallhatod,

Kiucs igazság, győz még miudig az erős hatalma.

Pénz az erény, pénz becsület, pénz a világ lelke Árvák s özvegyek könyével bár be vau szennyezve ;

A piszkos érez az erényt is háttérbe szórnia, is tudnrn. hol az erény,

Hasztalanul kerestem én •

Mindenkinek inkább másra, mint erre van gondja. Utczafélen csonka koldus aszott kezét nyúlta Aggódó reménynyel tekint a gőgös, nagy úrrk •

de ffi™ m°g’ m"n íhen 1‘

Megindul szeméte k árja

»Mikor még a szegény kapott, régen volt az, régen!..“

Bűvös-bájos tül,dérálmok, oh, hová levétek ?

U try szetfoszoltatok ti is csalfa ábrándképek! . ,

Z.drdg»7 ií tMé,<Ifrltftt,e 'élkemnek reményét;

Anni az elet; nehez küzdés J

Kejimutatás, kinz^s-iűrés,

Zord az élet! Oh, Istenem, vajha nem is élnék!

Sah.

Az apácza.

— Bölcsészeti levél. —•

Irta: kólóért Tános.

Kedves Nellim! Innen-onnan két hónapja már, hogy levelezésünk fennakadt. E napokat édes Nellim életem legboldogtalanabb napjai közé fogom számítani mindenha.

Kármán jegyeséhez hasonló sors juta osztályrészemül. De halld meg azt! Tudom nemesen érző szivedben részvétet találok, s fájdalmam megosztását, szerencsés^ az, ki jó sorsában úgy tudta megválasztani barátját, hogy annak szivére jó, s balsorsában egyaránt számíthat ; a szerencsétlenségben tanuljuk megismerni az igazi, a jó barát értékét s becsét.

Hiszem, hogy benned ily barátot leltem édes Nellim, hogy részvéteddel a szivemre nehezedő súly egy részét leemeled s igy raegkönnyebbited lelkernet

Bizonyára emlékezel azon deákra, kit naponta láttunk ablakunk előtt elhaladva epedő pillantásokat vetni felénk, b mind tudod azt is, e fiatal emberrel való ismeretségem tulajdonkép akkor keletkezett, midőn együtt tánczoltuk az első csárdást a cselőtei majálison.

Nem beszélt ő nek-m szerelemről, (hiába Í3 tette vo na, e szó értelme ismeretlen volt előttem) de irántam való gyengédsége a egész modora szivemben uj, eddig nem ismert érzést támasztott, — mint azt 1 neked az időben szintén bevallottam. I

. >sszj4Pmlékezern azon boldog időre, midőn gyér- '

1 Pr*,jbánsággal tépdestern az akáczleveinket, kérdve | to ok. szeret? . . . nem szeret? . . . miként örültem, 1 na az jött ki, hogy: szer-t, mert hittem, hogy a le- |H '. Kaz^’ mondanak; mig ha nem jól végződött f jóslás, újra kezdtem azt mig csak kinem jött, hogy : szeret. ’

Mily boldog valék akkor, azt hittem, hogy ez

érzés, mely nekem annyi boldog perczet szerze: állandó. semmi által sem ingatható meg.

Olt én tapasztalatlan lányka, ki a szív dolgaiban járatos nem valék, nem ismertem a világ csalárdságát : keserű csalódásra ébredék.

Igaz, 5 nem oka íajdalmimnak : hisz ő sohasem mondta nekem, hogy szeret . . . én, egyket 1 ü 1 én vagyok a hibás, ki a gyermekkor ártatlan enyelgéseit s játékait, mint az érzett, mindent megfontoló ész komoly termékeit vettem • a szivemben fejlődő szerelmet feltalálni véltem ő benne is. Lehetetlennek gondoltam, hogy nem viszonozza kehiem hiv érzelmeit ; azt hittem, hogy észre kell vennie azon vihart, mely belsőmben dúlt s melynek okozója egyedül ő volt.

így tehát nincs neki mit megbocsájtanom ! Sőt ami kétségbeejtővé teszi helyzetemet az, hogy iránta táplált érzelmeimet, (hogy nyiltan kimondjam: szerelmemet) nem tudom megváltoztatni: még mindig szeretem őt . . .

De mi azon nagy csapás, a melyet a sors reám mért a mely miatt panaszkodom ? előlem a kérlelhet len halál, — találgatod. Nem! Bár történt volna ez , mert a sir begyógyítja idővel a sebet, de egy megcsalatott hű szív megnyugvást a földön nem találhat, hacsak nem a földben, a föld alatt . . .

Midőn kedvesem, szerintem a férfi szépség mintaképe letette az érettségit, távozott városunkból 3 Budapestre ment a jogot hallgatni, csak ritkán, (évente hárotnszor-négyszer) láttam; ilyenkor szivem teljes hevével lángolt fel iránta, de (egy kétnapi) távozta után annál fájdalmasabb volt a felgyújtott szív égető sebe.

Négy évig tartott ez igy ; majd egy teljes évig mit sem hallottam róla; képzelheted kétségbeesésemet. aggodatmimat! Az ötödik évben, (épp tegnap volt évfordulója, hogy utoljára láttam,) hallottam róla az első hirt. S milyen hirt! Oly hirt, mely engem a földhöz sújtott s életemet boldogtalanná tévé.