Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-20 / 21. szám

városi polgármesternek kérvénye f. évi május hó 26-tól kezdődő 2 havi szabadságidőért. — 3. Az 1887. évi gyámpénztári számadások és mérleg megvizsgálása tárgyában bizottsági jelentés. 4. Az 1887. évi közpénztári számadások megvizsgálása tárgyában bizottsági jelentés.

A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő :

Elnöklő helyettes polgármester üdvözölve a megjelent képviselőket, a közgyűlést, d. u. 3. órakor megnyitottnak kijelenti.

Olvastatott a pénzügyi bizottságnak véleményes jelentése Réty Ignácz városi polgármester nyugdíjaztatása tárgyában, mely jelentésben foglalt vélemény, névszerinti szavazás utján 32 szavazattal 1 szavazat ellenében egész terjedelmében elfogadtatott.

E szerint Réty Ignácz városi polgármester kegy- és nyugdija lemondása napjától számítandó és fizetendő 500 írtban állapittatik meg ; azonkívül pedig csakis Réty Ignácz személyére gyógyítási költségek czimén 300 frt szavaztatik meg, ezen utóbbi azon hozáadással, hogy a különös tekintetekből megszavavazott ezen 300 ft folyóvá tétele azon feloldó feltételtől tétetik függővé, hogy az 3-ik személyekre át nem ruházható se le nem foglalható ; s ha arra más 3-ik személyek bármi jogot szereznének: ez esetben a városnak fizetési kötelezettsége ezen 300 frt gyógyítási költség tekintetében azonnal megszűnik. — A nyug- és kegydij a városi közpénztár által csakis az ő nyugtájára min den hó első napján havi részletekben, minden hóra előzetesen lesz kifizetendő. Végül miután Réty Ignácz fizetésére 500 frt előleget vett fel, melyet az év végéig letörleszteni tartozik : ezen határozat reá vonatkozólag, addig mig ő fizetését működése után huzza érintetlenül hagyatik; kegy- és nyugdijának folyóvá tételétől azonban köteleztetik Réty Ignácz az 500 frt fizetési előlegből ekkor még törlesztetlenül lévő maradékösszeget 12 havi nyug-, illetve kegydijából is levonandó részletben törleszteni.

Ezután a közgyűlés Réty Ignácznak újabb 2 havi szabadságidő engedélyezése iránt beadott kérvényét vette tárgyalás alá s neki f. évi julius 26-ig terjedő újabb szabadságidőt engedélyezett, mely idő alatt őt ismét Korpás Márton tanácsnok he- lyettesitendi.

Majd az 1887. évi gyámpénztári számadások és mérleg megvizsgálása tárgyában a pénzügyi bizottság által bemutatott jelentést vette tudomásul a közgyűlés; a számadóknak a szokásos óvások fen- tartása mellett a felmentvényt megadta és az ösz- szes iratokat jóváhagyás végett a megye törvény- hatósághoz felterjesztetni rendelte.

Végül a pénzügyi bizottságnak az 1887. évi közpénztári számadások megvizsgálására vonatkozólag benyújtott jelentésének tárgyalás előtt, a számadásokat 15 napi közszemlére kitétetni rendelte a közgyűlés és annak tárgyalását a következő közgyűlésre tűzte ki.

Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, a közgyűlés délután fél 4 órakor feloszlott. Várkonyi.

A „Pázmány-Egylet“ zárünnepélye.

A hittanhallgató növendékpapok, mint a Páz- mány-Egylet tagjai, hogy azon szerencsében részesüljenek, miszerint püspökük- és Fővédnöküket körükben fogadhassák egyleti évük záró diszgyüié- sén : eltérőleg az eddigi évek szokásától korábban számoltak be az idén jelen évi müködésökről a nyilvánosság előtt.

A közönség igen diszes volt és nagyszámú. A gyűlés terme, mely kívülről lombokkal volt megkoszorúzva s belül egész diszszel berendezve — tele volt hallgatósággal. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő nagyméltóságán kívül, ki magas megjelenésével a kis egylet tagjai forró vágyának tett eleget s Neszveda István fölszent, püspök ő méltóságán kivül, ki minden szépért még mindig ifjan lelkesülő nemes szivével oly igazán tud érdeklődni a Pázmány-Egylet iránt, ott láttuk a káptalannak és városunk tiszti karának tagjait. Egyébként is a közönség igen szép látványt nyújtott s városunk értelmisége szép bizonyságot tett arról, hogy az érdeklődés nem halt ki benne az ifjúság és a nemes törekvés iránt.

Miután 0 nagyméltósága helyet foglalt, az ünnepély kezdetét vette az előirt tárgysorozat szerint egy operanyitvánnyal, mely hegedű-zongora duettben adatott elő. A művészies zenemű nehéz futamait igen ügyesen tudtak előadni a működők: Krchnák János III. é. h. h. és Szontág János VI. o. n. p.

Ezután az egylet elnöke Viz Zoltán IV. é. h. h. lépett elő s tartá megnyitó beszédét, melyben miután örömét fejezte ki a közönség részéről a Pázmány-Egylet iránt tapasztalt érdeklődés fölött, üdvözlé a vendégeket s kifejtve, hogy hazánkban különösen két fő ellenféllel szemben keli a kath. egyháznak szilárd oppositiót elfoglalni, mely két ellenség : a kálvinista nepotismus s a szabadkőmi- ves uralom. Ezekkel szemben küzdeni kell s e küzdelemhez a toll és szó fegyverében a Pázmány- Egylet van hivatva Krisztus leendő bajnokait begyakorolni. Ezután Krébesz Andor I. é. h. h. szavalta elég hatással Viz Zoltán IV. é. h. h. pályanyertes költeményét „Az örök egyház“-at. Mint czime elárulja, a mű tárgyát az egyháznak az ellenségek támadásaival szemben örök fennmaradása képezi. Utána a növ. papság énekkara adta elő az „Ima és vadászkar“-t melynél a gyors menetű, vidám örömet kifejező második rész kedves ellentétet képezett a dal lassú, ünnepélyes menetű első felével. Ez éneket Kalvoda Ferencz III. é. h. h. pályanyertes értekezésének fölolvasása követé. Az

értekezés a szabadkőmivességet igyekszik igazi alakjában föltüntetni, megfosztva azon varázstól, melyet az a hangzatos szólamok miatt, egyesekre gyakorol. A fölolvasást egy kellemes hegedű-zongora duett követé, melyben ismét megmutatták a működők, hogy hivatással bírnak a zene terén. E duett után Csapó János III. é. h. h. szavalta Min- denszenty egy igen szép hatásos költeményét, melynek szépségéit a szavaló művészi ügyességgel adta vissza.

A szavalat végeztével a pályázatok birálatai lettek felolvasva s a nyertes műveknek a dijak kiosztattak. Nyertesek voltak: Tóth M., Viz Z., Kolozsváry M. és Hainiss D. Ezek végeztével a jegyzői jelentést olvasá Kalvoda F. III. é. h. h. egyleti jegyző, mely kimerítő adatokat nyújtott a Pázmány-Egylet idei életéről; utána Podhorányi J. IV. é. h. h. titkár zárszava következett, melyben a vendégeknek az egylet iránt tanúsított érdeklődésért köszönetét mondott. A diszgyülést a pápai hymnus kar-éneke zárta be, melyet a közönség állva hallgatott.

Végül püspökünk Ú nagyméitósága intézett kegyes szavakat a Pázmány-Egylet tagjaihoz, melyekben miután megelégedését fejezte ki az oly rövid idő alatt is tapasztalt haladás fölött s az egyletet továbbra is biztositá jóakaratáról, a jövőre is hasonló szorgalomra buzditá a tagokat. Ezzel vendégek távoztak, egy kellemesen töltött óra kedves emlékét vivén magokkal.

Fináncz túlbuzgóság.

(V.) Magyarország egynémely törvényére igazán ráillik e közmondás: „Ha akarom vemhes, ha nem akarom nem vemhes.“ Mert a hány ember van, annyiféleképen értelmezi a törvényt.

Különösen a bélyegtörvény az, mely a legtöbb „galibára“ szolgáltat a közéletben alkalmat és legtöbb módot nyújt a pénzügyi közegeknek „a zavarosban való halászásra.“

Mint minden jövedelmi forrás: úgy a sajtó (ha ugyan jövedelmi forrásnak lehet nevezni a nyomorúságosán tengedő vidéki sajtót) sincsen az adó- és illetékkötelezettség alól kivonva. Sőt még méltánytalanabb sorsban részesül, mint bárki más.

Mert a mellett, hogy a lapszerkesztő és kiadó jövedelmi adóval van megsarczolva, azon felül minden egyes hirdetés után 30 kr. beiktatási illetéket köteles a kincstár részére fizetni.

E szerint a sajtó azon mesebéli róka, melyről a fináncz két bőrt nyúz. Erre enged következtetni azon önkényes eljárás, melyet a pénzügyi közegek a sajtóval szemben a legutóbbi időben tanúsítanak.

Eddigelé ugyanis az „Irodalom“ czimü rovat, melyben az időnként megjelenő irodalmi termékeket ismertetjük, soha sem esett illetékkötelezettség alá. Most egyszerre eszébe jut egy túlbuzgó financznak a bélyeg- és illetéktörvényt akként magyarázni, hogy az „Irodalom“ czimü rovat minden egyes tétele is bélyegkötelezettség alá esik; ennek az lett a következménye, hogy a lapoknak és igy a mi lapunk „Irodalom“ rovatának minden egyes tételét is megleletezték, ami természetesen nagy elkeseredést szült a vidéki sajtó körében.

A törvénytudó fináncz még tovább ment buzgóságában és kisütötte azt, hogy az úgynevezett „reklámok“, melyeket a hirdetéseknek éber figyelembe végett szoktunk közölni, szintén bélyegköte- lesek.

Az 1881. évi XXVI. t.-cz. 208. §. első kikezdése igy szól: „Bélyeg illeték alá tartoznak: 1. Azon magánügybeli hirdetmények, melyek több példányban nem kézirat utján állíttatnak ki s benn az államterületen vannak használatra szánva, akár nyilvános helyen függesztetnek ki, akár;, más módon terjesztetnek és tétetnek közzé. 2. Azon magánügybeli hirdetmények, melyek hetenkint legalább egyszer megjelenő belföldi hírlapokba, vagy más időszaki iratokba vannak beiktatva.“

Ellenben a tudomány-, művészet-, avagy egyéb ezekkel foglalkozó lapoknak saját szakukba vágó hirdetményei a 209. §. szerint bélyegmentesek.

Igaz, hogy a mi lapunk, úgy a többi vidéki lapok specialiter nem tudománynyal, vagy művészettel foglalkozó lap; de miután a sajtó a társadalom érdekei mellett a tudomány és a művészet szolgálatában is áll, úgy az ezek érdekeinek szánt rovatra a mi értelmezésünk szerint a bélyegmentesség szintén kiterjed.

Másrészről azonban a törvény csak a „m a- gánügybeli hirdetményekre“ terjeszti ki a bélyegkötelezettséget.

Pia ez igy áll: úgy az „Irodalom“ czimü rovatban közölt ismertetések semmiképen nem eshetnek bélyegkötelezettség alá, mert ezen közlemények éppen nem tekinthetők magán érde- küeknek, miután az ország kulturális haladását hivatvák elősegíteni.

Végül a mi a bélyegkötelezettségnek a hirdetésekre figyelmeztető „reklámokra“ történt kiterjesztését illeti, ezt meg éppen a mesebéli rókával szemben követett eljáráshoz hasonlónak tekintjük, mert e szerint minden hírlapi hirdetés kétszeres megadóztatás alá esik.

Ezek oly bajok, melyek a vidéki sajtó boldogulásának útját teljesen elállják és reméljük, hogy a pénzügyi kormány — melyhez különben a vidéki sajtó részéről már legközelebb fog egy közös memorandum felterjesztetni — ezek után oda fog hatni : miszerint ezen anomáliák mihamarább megszüntessenek és hogy a vidéki sajtó ne legyen továbbra is apénzügyi közegek önkényes és méltánytalan zaklatásainak kitéve.

Nyílt levél a szerkesztőhöz.*)

Ismét a jogtalanul szedett helypénzek.

Duka, 1888. április 27.

A „Váczi Közlöny“ f. évi 11. számában felszólaltam a Vácz városát kereskedői és ipari szempontból felkereső vidéki közönség érdekében, a váczi vámoknál szedett vám és helypénz szedés tárgyában 's rámutattam azon rendszerre, mely különösen a Váczra fuvarozó vidéki közönséget a jogosulatlanul szedett helypénzek által, habár egyes esetekben csekély, de általában véve tetemes indokolatlan kiadásra kényszeríti.

Vácz városát a mezőgazdasági s ebből eredő- leg ipar és kereskedelmi termékek és árukkal ellátó vidéki közönségtől több ízben hallott panasz, felszólalás s személyes tapasztalatom indított a „Váczi Közlöny“ hivatkozott számában közlött felszólalásra, s hogy felszólalásom nem volt alaptalan, már abból is kitűnik: hogy azt megczáfolni ez ideig senki sem igyekezett; de másrészt hasonló közönynyel fogadta azt a nyilatkozatra legilletékesebb s erre fel is hivott városi tanács.

, Minthogy a város fennállását, fejlődését, anyagi megerősödését feltételező kereskedelem, ipar és forgalom nem tűrhet oly intézkedéseket, melyek mozoghatását megakadályozzák; minthogy ezen forgalom elől a vám sorompóknál szedett- s hivatkozott felszólalásom meg nem czáfolható adatai szerint jogosulatlanul szedett helypénzek a vidéki közönséget elzárják s azt más talán nagyobb fáradsággal megközelíthető piaczok felkeresésére utalják : ez által beláthatlan hátrányt szenvend első sorban maga az illető város, annak ipara, kereskedelme, de másod sorban jogosulatlan és hatásaiban messze menő következményekkel járó zaklatásnak van kitéve a vidéki közönség.

Nem személyes, de Vácz város és vidéki közönségünk érdeke, a jó ügy, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem fejlődése indít arra, hogy minden ezt gátló akadályt, annál inkább a jogosulatlanul elébe gördített akadályt, elhárítsunk.

E részben figyelmem Reiser László és Reiser Henrik ipar kamarai tagok és városi képviselő urakra irányul s az ügy iránti érdeklődésem késztet felkérni őket ez ügy ben a tevékenységre.

Bízva az ipar és kereskedelem fejlődése iránt többször tanúsított meleg érdeklődésűkben és tudva azt, hogy szakértelmüket és tehetségüket ott, hol az által a közjó érdekében üdvös intézkedéseket tehetnek érvényesíteni mindig készek: teljes reménynyel bízom abban, miszerint o da fognak hatni, hogy a vidéki fuvarozást teljesítők a helypénz fizetése alól felmentessenek, azok pedig kik a piaczra árut hoznak, ne a vám sorompóknál fizessék a helypénzt, hanem a helyszínén a piaczon, és a helypénz szedhetés joga, mennyiség, de különösen a terület tekintetében az arra illetékes hatóság, Vácz város tanácsa által, úgy a város mint az ezt látogató vidéki közönség jól felfogott érdekeinek megfelelő- leg rendeztessék s a nagy közönség felvilágositást nyerjen arra nézve, hogy hol és mily alakban tehet eleget vám és helypénz fizetési kötelezettségének.

Az e tárgyban közzétett s már többször hivatkozott felszólalásomat ismételten figyelmükbe talán felesleges, ajánlva tovább fejtegetnem a szóban lévő ügynek úgy az ipar, mint a kereskedelem fejlődése szempontbóli nagy horderejét s jelentőségét !

Maradtam hazafias üdvözlettel

ifj. Szlacsányi János,

oki. jző és közs. képv.

Városi és vidéki hírek.

= Boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak!-— Személyi hírek. Schuster Konstantin, megyés püspökünk ő Excellencziája holnap délután indul egyházi kőrútjára és másnap vagyis kedden fogja Újpesten a bérmálás szentséget a híveknek kiosztani. — Gajáry Géza városunk főjegyzője f. hó 12-én visszaérkezett olaszországi nászutjáról és megkezdte hivatalos működését. — Németh Péter kir. táblai biró folyó hó 20-ikától állandó lakását ismét városunkba helyezi át. — Mayer Sándorné csütörtökön folyó hó 17-én üdülés végett hosszabb időre a budai Lukács fürdőbe utazott.

= Püspökünk nagylelkű adománya. Folyó hó 12-én Kmety Károly vál. elnök, Ko- váts József, Juhász Nagy Balázs, Rostás Balázs, Munkácsy Béla ügyvéd, Kokovay Mátyás kereskedő, és Fári Antal könyvvezető, hódmezővásárhelyi polgárokból álló küldöttség tisztelgett Bernácsky Ferencz odavaló plébános vezetése alatt Schuster Konstantin megyés püspö- pünk ő nagyméltóságánál, a hódmezővásárhelyi római kath. hitközség nevében azon kérelemmel járulva a főpap elé: kegyeskednék ismert atyai jósága és bölcseségénél fogva lehetővé tenni, hogy Hódmező-Vásárhelyen egy eddig annyira nélkülözött nönevelö zárda-intézet felállítható legyen, miután e szent czélra ezen tekintélyes hitközség volt apát-plebánosa, néhai Lichtner Gáspár már 20 ezer forintyi alapítványt tett. Kegyelmes püspökünk ő nagyméltósága, kinek jelszava: „Sinite

'*) Készséggel adunk helyet ezen újabb felszólalásnak, jóllehet annak tartalmát nem osztjuk minden tételében. Mielőtt azonban ahhoz mi is hozzá szólanánk az »audiatur et altera pars« elvénél fogva bevárjuk az érdekelt bérlő nyilatkozatát.

Szerk.