Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

reproduktiv vágy didaktikai, tekintetben, mert művelet­len ember kezében napszámos munkává alacsonyul. Fölemelni a zenét mai szánandó helyzetéből, mely­ben a fölületes nevelés, a bon-ton puszta függelékének tekintetik, vagy csupa szokásból tanittatik; fölemelni ama polczra, melyen állani hivatva van, hogy kiinduló pontja, legfőbb eszköze legyen az uj nemzedék műve­lődési nagy munkájának. Mindez azonban lehetetlen, ha a zenetanitás továbbra is az avatlanok kezében marad. Ez a jelen feladata, a zenetanitás kérdésének ész­szerű megoldására nézve sez csakis rendszeres zeneintézetek létesítése által lehetséges. Az ily zeneintézetek, sok egyéb előny mellett a kö­vetkezőket czélozzák: Az által, hogy a növendékek kö­zül többen együtt hallgatva az előadást, együtt játszva darabjaikat, tettre lesznek serkentve — a jobbakat utolérni igyekeznek, mi lassanként bizonyos önbirálat kifejlődésére vezet — s belülről kifelé, azaz önmagok­ból lesznek fejlesztve, saját egyéniségük a zsenge gyer­mekkortól kezdve ment marad, minden idegen, ártal­mas befolyástól. Ráerőszakolása értelmetlen szabályok­nak stb. az öntudatos tett helyett, szintén nagy ferde- ség, mivel leginkább a magántanitásnál találkozunk. Minden oly formában nyújtandó a gyermeknek, a melyben azt fölfogni tudja s bármiként való nevelés vagy fejlesztés, csak a közösség, az együttesség egészséges talajában tenyészik igazán. Ilyen intézetet szándékozik városunkban nyitni W eb er Károly oki. zenetanár, melynek első évfolyama f. évi szeptember elején veszi kezdetét. A rendes évfo­lyamot egy bevezető folyam fogja megelőzni, mely má­jus közepétől kezdődőleg 3 hónapon át fog tartani. E bevezető tanfolyam czélja: a növendékeket az intézet számára előkészíteni és esetleg eddigi ismereteik felől meggyőződve, őket egyik vagy másik tanfolyamra képesíteni. A tandíj oly csekély (havonkint 5 frt) összegben van megállapítva, hogy az intézetet a szegényebb sor­snak is látogathatják. Részünkről örömmel üdvözöljük Weber urat vá­rosunkban és bizton hisszük, hogy intézete, mely váro­sunkban egy régen érzett hiányt pótoland, rövid idő alatt fel fog virágozni. Városi és vidéki hírek. = Személyi hívek. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő Excellencziája a múlt héten Budapesten időzött és jelen volt a herczegprimás elnöklete alatt folyó hó 25. és 26-án, a kongrua tárgyában tartott értekezleten s f. hó 27 én esti 7 órakor érkezett vissza városunkba. — Gajáry Géza, városunk főjegyzője, f. hó 26-án kezdette meg egy hónapra engedélyezett szabadságát. — Szapáry István gróf, Pestmegye főispánja, a múlt vasárnapon városunkban időzött és vizsgálatot tar­tott a főszolgabírói hivatalban. A főispán ez alka­lommal püspökünk ő Excellencziájánál is tett láto­gatást és még az nap visszatért székhelyére. = Fényes esküvő. Miskei és csertői Gajáry Géza, városi főjegyzőnk, Pest-Pilis-Solt-Kiskun- megye tiszteletbeli szolgabirája, f. hó 26 án délelőtt fél 12 órakor esküdött a felsővárosi plébánia tem­plomban örök hűséget Kovách Elvira kisasszony­nak, galsai és nagyszőllősi Kovách Ernő, kir. orsz. fegyintézeti igazgató bájos és szellemes leá­nyának. Az esketési szertartást Kan da István pré­post-kanonok végezte, ki az ifjú boldog párhoz így gondolkozott magában. Most megláthattam volna, most talán köszön­hettem is volna neki, — miért nem? hisz rokonok vagyunk! elég nem szép, hogy már oly régóta haragot táplálunk egymás iránt, holott jó barátok lehetnénk. Miért nem? — Bántott ő engem? — nem. Bántottam én őt? — azt sem. Miért harag­szunk tehát egymásra? — Semmiért. Nem szebb volna, ha igy szólnánk át reggelenkint egymásnak: Jó reggelt! jó reggelt! — este pedig: jó éjt! jó éjt kedves rokon . . . aztán egymás felől álmodoznánk szépeket, édeseket, hogy másnap megint igy kiált­hatnék át hozzá: Jó reggelt kedves Évikém! . . . ő pedig: adjon Isten jó reggelt magának is Adám- kám! . . . Adámkám?! . . . Évikém?! . . . jajajáj! — — oly messze vagyunk mi ettől, hogy talán fel nem leljük sohasem. E gondolatok szövése közben Ádám újra csak az Éva boltja előtt találta magát; de most volt amiyi bátorsága, hogy benézett az ajtón. Bent Éva sürgött-forgott, töltött galambszerü alakja fellelke- sité Ádámot annyira, hogy kalapját megemelve egy hangos alászolgáját kiáltott be; e merészségén azonban úgy megijedt, hogy hirtelen elhagyta a helyszínét. Éva majdnem sóbálványnyá változott. Ádám ur köszönt neki! De Ádám ur ! . . . mi lelhette egy­szerre? megfoghatatlan, talán álom volt az egész!? De Ádámnak nem volt ez álom, a köszöntés­sel mázsa teher esett le szivéről, megkönnyebbül­ten érzé magát, mint a feloldozott bűnös. Örömében oly gyors lépésekben haladt, hogyha Pest utczáin járt volna, bizonyosan feldöntött volna néhány em­bert s hadarázó kezével pár nagy üvegtáblát ment- hetlenül agyonzúzott volna; de szerencsére X. vá­rosban ilyesmi nem eshetett meg. Csakhamar ki­ért a határra, hol a tiszta hűvös szabad levegő jótékonyan övezé körül forró homlokát s hüté le nagy izgatottságát. — De már most azt mondom, hogy szerelmes vagyok, — vallá be magának Ádám, — jaj be ked­ves teremtés ez az Éva! szép szőke haja, rózsás ajka, gyöngysor foga, hamisítás szemei, őszi ba- raezk piros gömbölyű arczocskája, linóm pisze or­, emelkedett hangú beszédet intézett. A násznép körében láttuk: galsai és nagyszőllősi Kovách Ernő fegyintézeti igazgatót és nejét: roskoványi Roskoványi Auguszta úrnőt, a menyasszony szü­lőit; — miskei és csertői Gajáry Antal lovag, Pestmegye főszolgabiráját, a vőlegény atyját; — Doletskóné, szül. Milassin Matild úrnőt, a vő­legény nagynénjét, mint nászanyát; — Gajáry Ödön országgyűlési képviselőt, a vőlegény tesvér- bátyját, dr. Milassin Vilmos fővárosi ügyvédet, a vőlegény nagybátyját, Jekkelfalussy Aladárt s Doletskó Mihály kir. főmérnököt, mint nász- nagyokat; — Gajáry Irén, Doletskó Irén és Orosz Zsuzsika úrhölgyeket, mint koszorúlányo­kat; — Gajáry Béla, Vaszilievits Emil és galsai Kovách Ödön vőfélyeket. Ezeken kívül: Gajáry Ödönné, szül. Kossuthi Ábrahámffy Kornélia, dr. Milassin Vilmosné, Jekkelfalussy Aladárné, dr. Tarajossy Sándorné, szül. Gajáry Ilona s dr. Rácz Béláné úrnőket, valamint dr. Tarajossy Sándor ügyvédet, dr. Rácz Béla kir. albirót, fő­jegyzőnk sógorait. Az esküvőt Kovách Ernő úr há­zánál nagy ebéd követte, mely után a boldog pár a délutáni futárvonattal Olaszországba indult. Sok szerencse és tartós boldogság kisérje az ifjú pár életét ! = Megyés püspökünk © llxcja — mint legutóbb kibocsátott körleveléből értesülünk, a jövő hóban bérma-utra indul. És pedig: 21-én Dunakeszin át (hol a templomot és az iskolákat vizsgálja meg) Újpestre érkezik, s ott 22-én bérmál, 24 én Sorok­sárt, 26-án Alsó-Némediben, 27-én Sáriban, 28-án Örkényben, 29-én Lajos-Mizsén, 30-án Kecskeméten, jun. 3-án Álpáron, 4-én Félegyházán, 7-én Izsákon, 8-án Apostaghon, 9-kén Kún-szt Miklóson, 10-én Pereghen, 11-én Taksonyban, 12-én Harasztiban. Innen Újpesten át székhelyére tér vissza. Kecske­méten és Félegyházán Neszveda István fölsz. püs­pök ő méltóságával együtt fognak bérmálni. = Meghívó. A „Váczi nőegylet,“ f. évi május hó 6-ik napján délután 3 órakor tartja az; egyleti ovoda helyiségében rendes évi közgyűlését Tárgyak: 1. Évi jelentes. — 2. Számadások. — 3. Tisztujitás. — 4. Éolyó ügyek. = kjászhlr. Városunk legöregebb asszonya, Özv. Ben evics Pálné szül. Rick Julianna, Be- nevics János polgártársunk édesanyja, f. hó 27-én életének 100 ik évében öröklétre szenderült. Te­metése ma délután 3/45 órakor lesz a fő-uteza 75. sz. házból. Ny. b.! = A mi városunkat is érdekli. Az igaz- ságügyminiszter leány javító intézetet szándé- kozi a főváros közelében építeni oly helyen, hogy Budapestről akár vasúton, akár társaskocsin oda egy óra alatt elérni lehessen. E czélra egy 2-3 holdas telket keres, melyre 15—20 szobás épületet emel. A kormány esetleg hosszabb időre bérbe is vesz ily házat. Áz ajánlatok f. évi május hó 15-ig nyújtandó be az igazságügyminiszteriumhoz. Re gistráljuk e hirt s hisszük, hogy városunk jobbjai gondolkodni fognak és a képviselőtestületi köz­gyűlés elé viszik e tárgyat ; mert végre is minden alkalmat meg kell ragadnunk, ami városunk javára szolgálhat. = Hymen. Krámer Miksa, helybeli nép tanító, lapunk dolgozótársa, f. hó 25 én eljegyezte Kohn Antonia kisasszonyt, Kohn Mihály bécsi borkereskedő kedves és müveit leányát Őszinte szívből gratulálunk e szép frigyhez ! rocskája, meg aztán hajh! azok a szép teljes vál­lai, gömbölyű tagjai, e mellett leányos karcsúsága, büszke járása, — bizony ha igy megy az utczán, senki sem hinné, hogy grajzlerné. A beszédje meg olyan kedves, akár csak a madár csiripelés. Hát mikor jó kedve van, — hallottam nem egyszer, — csengő kaczajával kanári madaraimat olyan csaló­dásba hozta, hogy mind rákezdtek trillázó énekükre. Éva feleségem lessz! — De hog-yan? ő nem szeret, sőt talán gyűlöl. Ki kell békitenem. De mi­ként? . . . meg kell vele ismerkednem, bevallom iránta való szerelmemet, megkérem kezét, és ha elutasít? . . . akkor vége a világnak! Ádám tűnődése közben beesteledett. Vissza­fordult tehát s hazaérve titkon beosont házuk ka­puján s kilopta furulyáját, hogy annak lágy hang­jaival indítsa meg Éva szivét. Oly szívhez szólón fújta a „szeretlek én egyetlen­egy virágom“-at, hogy az alvó verebek is felébred­tek s fülelni kezdtek az eresz alatt, csak Éváéknál nem adott életjelt senki magáról. Fújta tovább azt a nótát: „Be szomorú ez az élet énnekem.“ Úgy látszik, ez hatott, mert ime nyílt az ajtó, Éva a küszöbön megjelent. No most! Teljes erővel rákezdett arra a dalra, hogy: „Szép asszonynak, jónak . . .“ — Nincsen semmi eladó! — kiáltott ki Éva. Plandlénak vélte. Egy dézsa hideg viz, vagy ha tetszik meleg* viz, nem tette volna meg úgy a hatását, mint ez a nem várt fordulat. Lábujjhegyen elsompolygott az ajtótól, sietve befordult a másik utczába, onnan a harmadikba, itt magához térve felkiáltott: Mi vala ez?! Restedé a dolgot szörnyen, ilyen csúfot elviselni lehetetlenség. Ezt a keserűséget le kell öblíteni. Korcsmába tért azzal a szándékkal, hogy leiszsza magát bujában. Tele tölté poharát, de nem bírta kiüríteni, mert az első korty oly keserű volt, mint az epe. Nem ivott többet, fizetett és hazament. Egyik gondolat a másikat űzte agyában, mig végre abban állapodott meg, hogy nappal kell ismerkedni, nem este. — Kinevezés. A vallás- és közoktatási mi­niszter Serédy Ilona úrnőt, a beszterczebányai állami polgári iskolához igazgató tanárnőnek ne­vezte ki és ily minőségben még a múlt hét elején elfoglalta állását. Midőn eltávozása fölött igaz sajnálatunknak adunk kifejezést, egyúttal szívből üdvözöljük őt díszes állásában ! = Adóügy. A folyó évi Ill-ad osztályú ke­reseti adó kivetési lajstromok, f. hó 24-től kezdve 8 napon át a városházán közszemlére vannak ki­téve és a hivatalos órák alatt Fóti Gyula szám­vevő jegyzőnél megtekinthetők. = Előléptetés. Forster Emil, a helyben állomásozó 6-ik honvéd-huszár ezred köztiszteletben álló századosa, f. évi május 1-től számítandó rang­gal őrnagygyá lett előléptetve. = Eiüldöttség a püspöknél. Az újpesti rk. egyháztanácsnak 12 tagból álló díszes kül­döttsége tisztelgett legközelebb megyés püspökünk­nél, hogy a patronusi tiszttel összefüggő ügyekről hódolatos jelentést tegyen. A küldöttség tagjai voltak: Bossányi László orszgy. képviselő, Kap- rinay Gábor gróf Károlyi Sándor jószág-felügye­lője, Karric Jeromos nyug. kapitány, újpesti bíró, Keil Károly egyht. elnök, Kuthy István, Arky, Mihály főv. tisztviselő, Ullerich Gyula főv. tanár,’ Papp Imre urad. számvevő, Erker K., Simacsek. J., Hajnal A. és Herz J. urak Ü excja kegyesen fogadta a küldöttséget, örvendetes tudomásul vette, hogy a torony építés már befejezéséhez közeledik s megígérte, hogy május hó folytán mindent sze­mélyes szemügyre veend. = A legén jegy let jubileuma. A helybeli kath. legénylet pünköst hétfőjén fogja 25 évi fen- állásának jubileumát megünnepelni. Az ünnepély a lőház termeiben fog lefolyni, melynek részletei­ről legközelebb fogunk megemlékezni. — Közkút Mis-A áe/.ocB. A kis-vácziak kér­vényt intéztek a városi tanácshoz közkút fel­állítása iránt. Kérvényüket a tanács egy bizottság­nak adta ki, mely a múlt vasárnapon megtartott helyszíni szemle alapján, kedvező véleményt adott e tárgyban s igy reméllhető, hogy a közegészségi okokból is annyira fontos közkút munkálatai már legközelebb foganatba fognak vétetni. = Elérte a nemezis. Az alsóvárosi sirásó, kinek szemtelen magaviseleté és iszákossága eddi- gelé méltó megbotránkozást keltett, szerencsétle­nül járt f. hó 24-én! Ugyanis a padlásra menet, részegsége okozta mámorában, a létrán egyensúlyt vesztve oly szerencsétlenül zuhant alá, hogy mind­két karját kificzamitotta. Megrémült élet-, illetve ivópárja rögtön orvosért futott, kinek operácziója oly fájdalmasan hatott a mámoros sírásóra, hogy bizonyára sokáig fogja emlegetni e napot. Tisztelt iskolaszék, ezekután csak annyit kérdünk : quousque tandem . . . ? = Fővárosi művészcsapat városunk­ban. Fekete A., az „Általános orsz.értesítő“ czimü kőnyomatos lap szerkesztője, a kinek ügyes tollá­ból lapunkban is több vezérczikk és tárcza jelént meg: egy fővárosi művész és műkedvelőkből álló társaságot alakított azon czélból, hogy a társaság vasárnaponként egy egy vidéki városba kirándulva az árvízkárosultak javára előadást rendezzen az ottani műkedvelők közreműködése mellett. Mint Fekete úr velünk tudatja, a müvészcsapat váró sunkba is készül egy előadásra felrándulni. Azok, kik a helyi rendezőséget elvállalni hajlandók, szi­Másnap reggel minden bejelentés nélkül beállí­tott Évához, szép jó reggelt kívánt s meghatottan rebegé: — Kedves rokon! Látom különösnek tetszik ön előtt, hogy igy ajtóstól rohanok be; de azt hiszem, ki fog menteni az a jó szándék, mely ideho­zott. Lássa kedves Éva, mi rokonok vagyunk és mégis haragszunk egymásra a nélkül, hogy tudnók, miért? — Melegen ajánlom, szüntessük be ezt a visszás állapotot, béküljünk ki egymással, legyünk jó barátok s ha lehet, szeressük is egymást, ha ez nem volna lehetséges, legalább rokonszenvezzünk egymással. Azt hiszem, ez nagyon illő, nagyon helyes, nagyon jó dolog lenne. Van szerencsém teljes bizalommal felkérni, szerencséltessen látoga­tásával házunknál s engedje meg, hog*y én és nő­vérem önt szintén meglátogathassuk olykor olykor. — Nagyon szép, — feleié megilletődve Éva, — lássa, már ezt a lépést rég megtehette volna. Tulajdonképeni haragot — őszintén szólva — nem érzek önök iránt. A mi történt, az csak az önök folytonos boszantásai miatt következett be. Azonban most, hogy biztosit jó indulatáról, valóban kőszí­vűnek kellene lennem, — a mi nem vagyok, — ha ajánlatát visszautasítanám. Rövid időn meg fogom önöket látogatni s biztosítom, hogy önök minden­kor legszívesebben látott vendégeim lesznek. — Köszönöm, nagyon köszönöm kedves Éva ! mivel háláljam meg jó szivüségét ? ! Ádám e szavakat oly bensőséggel ejté ki, hogy Éva szinte megindultnak látszott, s midőn Ádám az Éva kezéthevesen megcsókolva búcsúzott, Éva csak igen gyöngén tudta vissza vonni kacsóját. Ádám magánkívül volt örömében. Átfutott Klárához, átölelte s összevissza csókolta. Klára ámultában nem tudott hová lenni; de még jobban csodálkozott, midőn a kibékülésről értesült. Egy óra múlva Ádám újra meg akarta láto­gatni Évát. Csak nagy nehezen bírta őt erről Klára lebeszélni. Ebéd után azonban nem bírván már magával, átszökött Évához. — Ne vegye rósz néven kedves Éva, — szólt megilletődve, — hogy ismét s oly hamar itt vagyok, — de annyi mondani valóm van.

Next

/
Thumbnails
Contents