Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-08 / 15. szám
Verőcze és Nagy-Maros mellőzésével, városunkat fogják felkeresni. Sőt ha tovább késlekedünk még azon szégyenfolt is érhetne bennünket, hogy a már itt nyaraló néhány család is hátat fordít a szerintük joggal elnevezett „piszok fészeknek." Legalább ily irányú nyilatkozatot hallott lapunk egyik munkatársa egy családtól, mely mai napig is sajnálja, hogy városunkba tette be a lábát. Bizony az ilyforma nyilatkozatok éppen nem hízelgők városunkra nézve, és tartunk tőle, hogy ezek hallatára mások is elriadnak városunktól. És azt természetesnek is találjuk. Mert a fővárosiakat leginkább az olcsó lak viszony ok és a jó levegő csábítják ki a vidékre. Városunk ez idő szerint ezen előnyök egyikét sem nyújtja. A közelmúltból merített tapasztalatok arról győztek meg mindenkit, hogy a váczi nép túlságosan aknázza ki a helyzet nyujotta jogokat, mert a vasúti, ki városunkban lakott, aránylag elég drágán fizette meg úgy a lakást, mint az élelmi czikkeket. Jó levegő helyett pedig több port nyelt, mint a fővárosban. Az a homoktenger, mely városunk utczáit nyaranta borítja, csakis a czélirányos kövezés által távolítható el; ennek keresztülvitele által nemcsak városunk csinosodik, de a közegészségügyi viszo nyok, különösen pedig a levegő, fognak türhetővé válni. Tudtunkkal a kérdésben levő munkálatok tervezetének elkészítését dr. Frey singer Lajos, a pénzügyi bizottságnak fáradhatlan elnöke, vállalta magára, ki alapos tanulmány tárgyává is tette az ügyet; hogy mi akasztotta meg munkálatainak fonalát, az még nem jutott nyilvánosságra. Mi csak azt registráljuk sajnosán, hogy ez iránybani jelentése, melyet még a tél folyamán kellett volna előterjesztenie, mindez ideig nem került szőnyegre. Most, mikor az új képviselőtestület és a szak- bizottságok ismét megkezdték működésűket, reméljük, hogy a kérdéses munkálatokra vonatkozó iratok is elő fognak kerülni a lomtárból, annál is inkább, mert ezek elintézése oly sürgős, mi a közjó érdekében további haladékot nem szenvedhet. A szomorú napok emlékeiből — 1849. április 10. — Folyó hó 10-én lesz 39 éve annak, hogy városunk négy osztrák dandár által (Viss, Csőri eh, Coloredo és Götz) volt az egész böjti időszak alatt megszállva és a kegyelet helyétől, a kálvária látogatásától végkép elzárva. Az őrszemek a vasút mentén voltak felállítva és igy a saját szőlejébe kikivánkozó polgár is csak „Passierschein11 mellett mehetett tulajdonába. A félsz nagy volt. Görgey hadtestét két hónapon át várták hóban, vízben és esőben. Végre valahára az ígért megváltó husvét kedden megjelent. A sződi vasúti állomásnál megszólaltak Görgey ágyúi és Götz tábornok hadtestével megkezdődött a csata. De midőn Klapka tábornoknak a sotnosi dűlőn elhelyezett ágyúi megszólaltak s a szemináriumi kert mellett felállított két zászlóalj gyalogságát is kar- tácstüzzel üdvözölték, egy „Lauf“ parancsszóra kerítéseken át gyors futásnak eredtek. így járt a kálvária mellett felállított zászlóalj is, mely a középvárosi temető és papvölgyi szőlők mentén menekült. A kiűzés pár órai munkába került, de az előmenetel a posta úton felállított ellenséges ágyúk által igen meg volt nehezítve és sok vitéz honvéd életébe került. Götz tábornok hadteste hősileg védte magát, de átlátva a túlnyomó erőt, meghátrált. E hátrámellett az erejét meghaladó munka egészen megtörte, s a gyógyithatlan kór rohamosan vitte őt halálba. Temetése a közönség, osztatlan részvéte mellett ment végbe. Jelen voltak a gyászoló család mellett az elhunyt számos rokonai és tisztelői, az uradalmi tisztek, fáklyákkal a koporsó oldalánál s a kezelése alatt volt összes cselédség, testületileg elől menve adták meg a végtiszteletet. — A koporsót számos koszorú takarta, a következő feliratokkal: „Felejthetlen édes jó atyánknak! — a mélyen gyászoló család.“ — „Felejthetlen apósuknak! — Emma és Eugenia“ (Győrből). — „Kedves nagypapának! — a kis unokák“ (Győrből). — „Kedves sógoruknak! — Horváth Mihály és neje“ (Jánosházáról). — „Szeretett kereszt atyjuknak! — Horváth Lajos és Mihály“ (Győrből). — „Szeretett tiszttársának! — a váczi püspök uradalmi tisztikar.“ Továbbá még koszorút tettek a koporsóra: Csiszár János az elhunytnak volt főtisztje, (Budapestről). Dr. Bauer Imre egyetemi tanár, (Budapestről). Pauer János nyugalmazott városi pénztárnok, az elhunyt sógora és Dr. Pauer Béla honvéd-ezredorvos. — Megkell itt még említeni, hogy gróf Batthyány Zsigmond. ki a püspöki széküresedés alatt volt főtisztje a boldogultnak, meleg hangú részvét iratot küldött az özvegynek Vágsellyéről. Néma fájdalommal vonult le a temetési menet az alvárosi sirkertbe, a hol az uradalmi erdészek - élükön az erdőmesterrel — emelték le a koporsót a gyászkocsiról és vitték a sirhoz. A megható ima és beszentelés után a gyászoló család görcsös zokogása s mindnyájunk könnyei között eresztették le abba a sirba, a mely fölött oly sokat merengett és zokogott elvesztett gyermekéért; felejthetlen leánya mellé helyezték, hogy véle a halálban egyesüljön ! Áldás és béke lengjen porain! M. A, lása közben a löház melletti hidon kapott sebe daczára hősileg fentartotta magát lován, s megmenté seregét a végveszélytől, mignem a régi kis- katonák nevelő intézete előtt egy eltévedt golyó leteritette. A haldoklót rögtön a laktanyába vitték s ott a balkéz felőli czellába helyezték. A megjelent orvos azonban már csak a halált konstatálhatta. Görgey hadtestparancsnok Götz tábornokot rangjához illőleg a váczi alvárosi temetőbe a 6-ik magyar üteg ágyúbömbölése közt helyeztette örök nyugalomra; porladozó tetemeit díszes emlékkő jelöli. Görgey ez időtájt mint a szabadságát féltő nemzet hős fiaként szerepelt. Vácz városa is elismeréssel adózott neki, hogy a majdnem 3 hónapon át sanyargatott város polgárságáUezen nyomasztó teher alól felszabadította. CSARNOK. Halál torkából. — Naplótöredék nyomán. — Jegyezte: Váczi 0-37"0.1a,. Azok az asszonyok ! Oh azok az asszonyok! Hogy mi mindennek okai arra többet nem is kell példának felhozni, mint azon tényt hogy a telet is azért teremtette a Mindenható hogy az emberi nemet megbüntesse a miért, az első asszony mondá az ő urának, hogy ennék ama tiltott almából, melybe szintoly képpen ő is bele vásta gyönyörűséges fogacskáit. Hej az én szivemben is paradicsomi melegség áradozik, ott lobog a szerelem lángja. Az a barna kis menyecske lessz az oka az én bajomnak is Hiába, Adám apánktól kezdve mai napig fagyot, tüzet minden elemi csapást az Éváknak köszönhetünk ! Hanem azért mégis 'megtettem mindent a kedvéért. Ha akarta jámbor voltam, mint a hófehér bárányka, ha akarta dühöngtem, mint . . . mint a vörös pujka. Bolondja voltam egész farsangon át! Kérem, ezen nincs mit nevetni, az dobjon követ másra, az nevessen ki mást a ki magáról elmondhatta, hogy életében sohasem tette asszony bolonddá. Hanem jött a böjt. A kis menyecske is megbánta bűneit. Megbánta, hogy annyit csavarta, facsarta a szivemet meg a lelkemet. Azt mondta, ha elmegyek Szögletzöldre abba a tánczmulatságba a hova ő most készül, hát bejutok a kegybe. Szögletzöld nincs ugyan éppen messze Vácztól szánút is van, de böjtben? ... én tánczoljak böjtben ? . . . Hát nem bűnre vezet engem ez az asszony? . . . Hah! . . . mégis mennem kell, elhatároztam megyek, ha Cselőtétől Szögletzöldig minden farkas utánnam rohanna is. Ilyen az élet! Oh, asszonyok! Hát nem jobb volna itthon, ebben a kedves Váczban, meleg kandaló mellett csevegni ? No de megtörtént, hogy útra keltem. Csillin-csallan csöngetyü, csengő-csörgő meg minden olyan pompás volt, lovon, szánon. Nem hiányzott a nagy bundám se meg egy kis — törökhegyi — se! Szögletzöld nyáron gyönyörű hely, az ember nem is sejtené mily gazdag pompájú virányt takar a vastag téli hólepel. De hát ez a havas vidék is fölséges szép, gyémántként ragyog minden jégsziporka, tündérvilág ez most is a napfényben úszva. No meg mikor az emberre a szerelem napja veti éltető sugarát, akkor meg tél nem tél, mennyei birodalommá változik a föld. Planem mire Szögletzöldre értünk mégis azt gondoltam, hogy Fahrenheit, Reamur, Celsius összesen nem bírták azt a 0°-on aluli hideget csak megközelítőleg is meghatározni a mely az én bajuszom hegyét megdermesztette. De csakis azt, mert minden más hozzám tartozó énemnek tulajdona bent volt a bundámban. Végre megérkeztünk Szögletzöldre. Petykó pajtáshoz szálltam egy éve erdészkedik Szögletzöldön s olyan gyönyörű kis felesége van, nem csodálom hogy úgy élnek mint a vadgalambok az erdőn. Mi meg majd úgy élünk mint a szelíd galambok, ha az a kis menyecske az a kis barna tubi is úgy akarja. Gondoltam. Hja de „ember tervez, Isten szervez.“ Este lett. Olyan gyönyörűségesen ragyogott az esthajnai csillag, nem hiúban Vénus a neve, ha pogány hitű volnék, mindjárt is ezt választanám védszentem- nek akarom mondani vezércsillagomnak. Szörnyen költői hangulatba kezdtem jönni. Nem győztem a nagy lelkesüléstől eleget áradozni, persze csak magamban mert nem akartam érzelmeimet a profán felfogásnak kitenni. Végre ütött az óra ! Azaz csak ketyegett az én zsebórám. Elég az hozzá nyolezat mutatott. Repültem. Benyitottam a tánezterembe, tessék elhinni a világvárosok gáz és villanyvilágítása csak kis Miska ahoz a fényhez képest, a mit a szögletzöldi táncterem petróleum lámpái kifejtettek. És ama sokat emlegetett parkette-ok meg se közelítik azt a sikamlóságot a mit énUtt e táncz- terem deszka padlózatán (tegnap súrolták) tapasztaltam. Először is azért mert mindjárt észre vettem, hogy az én szivem bálványa a kis barna menyecske nincs itt. Erre aztán olyat csúsztam, hogy majd hanyatt vágódtam. Másodszor mert azt is észre vettem, hogy annál több szögletzöldi szépség van jelen. Erre a látványra aztán meg úgy berohantam, hogy majd orra buktam. Világos tehát, hogy sikamlós területre léptem. Szóval egész éjen át halálos veszedelemben voltam. Azonfelül erős erkölcsi küzdelmen mentem keresztül. Szám mindig azt rebegte „böjt van.“ De a lábaimat meg hatalmába kerítette a sátán és tánczoltam. Aztán meg a szivem mindig azt dobogta: „hűség.“ De a szemem, az meg jaj nem is tudom micsoda delej vonta hol jobbra hol balra, majd az egyik majd a másik szőke kis lány után. Elég az hozzá, hogy hajnalig tökéletes meghasonlásba jöttem önmagámmal. Ez az állapot természetesen vétkeim sokaságának visszahatása volt. Hogy miként jutottam vissza Szögletzöldről Váczra azt egész bizonyossággal nem tudom szárnya- kon-e, szánon e vagy gyalog ? De az tény, hogy több óra hosszát semmi életjelt nem adtam. Itt vagyok ismét, se meg nem fagytam a kosdi úton se meg nem égtem a szögletzöldi szemek sugarától. Annyi azonban bizonyos, hogy a halál torkából jöttem. Mivel pedig mindennek oka van, annak is, hogy miért írtam én ezt le. Azért, hogy tudomására hozzam a kis barna- tubinak, hogy ha akar hát most szóljon, mert a milyen igaz, hogy elfogyott 'a türelmem s azon veszi észre, hogy magamnak szánom valamelyik szögletzöldi szép szőkét olyan igaz, hogy akkor annak a kis barna menyecskének (a ki után síromig fájni fog a szivem) azt fogom danolni: »Sírva ríva jössz még engem keresni Csakhogy babám már késő lessz - Más galambját szeretni.« Mert hogy vagy a barna menyecske, vagy a szőke kis lány, az már bizonyos, amelyik hamarább szól. Tessék pályázni! Pályázati terminus 88-ik év 4-ik hónap 24-ik napja. A ki mer az ternót nyer ! Városi és vidéki hírek. = Esküvő. Tragor Ernő fiatal borkereskedőnk, tegnap délután 6 órakor vezette a felső városi plébánia templomban oltárhoz Rodt Klemen- tin kisasszonyt, Rodt Károly vasúti főmérnök kedves és müveit leányát. Az esketési szertartást a vőlegény nagybátyja: főt. Tragor Antal szentszéki jegyző vég'ezte, ki az uj párhoz emelkedett hangúi, megható beszédet intézett. Mint koszorú leány: Meiszner Hermin kisasszony, főfélként pedig ifj. Tragor Ignácz szerepelt. Násznagyok voltak: Meiszner János takarékpénztári pénztárnok és Schöpflin János vasúti állomás főnök. Plsküvő után a mennyasszonyi háznál gyűlt össze vacsorára a díszes vendégkoszorú. Fogadja az uj pár őszinte szerencsekivánataink kifejezését ! = Személyi 111 r. Ley pold Kornél kir. adófelügyelő, pénteken és szombaton ismét városunkban időzött és vizsgálatot tartott a sződi adóügyben. = lliisvéti szeíil misék. Husvét vasárnapján az ünnepélyes isteni tiszteleten' Dr. Schuster Konstantin, megyés püspök ő Excellencziája fényes segédlettel pontifikáit és a pápai breve felolvasása után a jelen volt hívekre ráadta a pápai áldást. A szent beszédet Pflodung József, Jézus társasági hittérítő tartotta nagyszámban egybegyült hívek előtt Krisztus feltámadásáról és a lélek hallhatatlanságáról. — Husvét hétfőjén az ünnepélyes istentiszteleten Neszveda István felszentelt püs- i pök ő Méltósága czelebrált fényes segédlettel. = Templomi ének. Husvét vasárnapján, mint már előre jeleztük az Ulrich-féle Il ik misét adta elő a székesegyházi zenekar, mely alkalommal az offertoriumi „victima pascalis“ czimü sopran solót Beniczky Matild k. a. székes- egyházi énekesnő gyönyörűen énekelte. Mandl Lipót művészi hegedüjátékával pedig áhítatra ragadta a nagyszámú közönséget. Husvét hétfőjén Ulrich C-dur miséje adatott elő, a melyben előforduló nehéz bariton solót: Varázséji Gyula székes- egyházi baritonista emelte érvényre. — fl<lgty híizmegyei hírek. Genzor József fóthi segédlelkész a váczi fegyintézet lelkészévé neveztetett ki. — Igaz Péter mint segédlelkész Fóthra küldetett. — Udö/.jí.yülés. A magyar szent korona országainak váczi fiók-egylete ma délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését. Tárgysorozat: 1. .Elnöki előterjesztés. — 3. Az 1887-ik évi számadások megvizsgálása. — 3. A választmány 3/;( részének uj megválasztása. — 4. Indítványok. — A gyűlés helye a nőegyleti ovoda.
